Danbi: Party?!

Nem sokkal a javuló stádiumból még mélyebbre süllyedtem. Annyira nem érdekeltek a körülöttem lévők, hogy még Tokiyával se voltam képes rendesen beszélni, annak ellenére, hogy ő képes volt megtűrni maga mellett. Bántott, hogy szinte napok óta egy faszparaszt voltam vele, de képtelen voltam bocsánatot kérni tőle. Inkább szótlanul mászkáltam a lakásban, mintha tök egyedül élnék. Így volt ez azon a napon is mikor látogatóim jöttek. Éppen az esti bulira készültem, mikor beszélgetést hallottam kintről.  Nem ismertem fel a hangokat, így két kis pincsikémmel, akik testőrként viselkedve előttem sétáltak megnézni kik a kedves látogatók, vettük célba a nappalit ahonnan a zajt hallottuk.

- Hello.- üdvözöltem a három srácot, majd sarkon fordultam.

- Szia. – köszöntek szinte egyszerre. - Figyi B.

- Mondjad Kris.

- Füli még életben van?

my party's outfit. :)

- Nem, nyúlpaprikást csináltam belőle…- próbáltam poénkodni, de csak hatalmas, csodálkozó tekinteteket kaptam. – aiishh. Mei szobájában van. - hagytam őket tényleg faképnél és magamban fortyogtam tovább. – Komolyan. Nagyon jól tudják, hogy elég sok mindent nem eszek meg.. persze a nyúlhúst meg szeretem… - becsaptam magam után az ajtót és folytattam lázas készülődésem.  Egy két órába telt, mire megvoltam elégedve a kinézetemmel. Hajam tökéletesen besütve omlott fedetlen vállaimra, a ruha pörfektül állt, mintha rám öntötték volna. Kerestem egy hozzá illő lábbelit és elégedett mosollyal tipegtem a hatalmas tükörhöz, mikor megtaláltam a tökéleteset, ami ma estére kellett. Lőttem egy képet magamról, hogy ezt az estés is valahogy megörökítsem, majd indultam is, de drága lakótársam megakadályozott gyors lelépésemben.

- Szia édes, nem tartasz velem? – kezdtem kacérkodni vele vendégeink előtt.

- Szia szivi.  –adott egy cuppanósat arcomra. – Bocsi, de el kell keserítselek, hogy inkább  a puha ágy társaságát élvezném.

- Hát jó. – rántottam vállamon egyet. - Majd reggel jövök. Sziasztok.- köszöntem el mindenkitől.

Tokiya's pov.

Hangosan csaptam be magam mögött az ajtót, majd bekiabáltam:

- Megjöttem. – de válasz nem jött, csak három betörőféleség. – Sziasztok. Hát ti?

- Jöttünk nyúl látogatóba. – válaszolta Kris.

- Áhh, értem… B?- de választ nem kaptam csak lesújtó pillantásokat. – Veletek is ki vagyok segítve. – indultam meg szobája felé, de ő megelőzött és elém libbent.

- Szia édes, nem tartasz velem? – tudtam mire megy ki a játék, így segítve neki azonnal belementem.

- Szia szivi. Bocsi, de el kell keserítselek, hogy inkább  a puha ágy társaságát élvezném.

Hát nem éppen erre a válaszra számítottam. Eddig mindig próbálkozott még egy darabig,de most egy szó nélkül hagyott faképnél.

- Úgy látom valakit ejtettek. – mondta a nagytesó.

- Francba. – csaptam az asztalra.

- Ennyire ne emészd magad. Reggel úgy is hazajön. – poénkodott tovább.

- Mi a faszért szólsz bele olyanba,amiről halvány lila gőzöd sincs?

- Azt hiszem valakinek elgurultak a gyógyszerei. – csatlakozott Chanyeol is.

- Valami baj van?- jött a harmadik gyöngyszem is Lay személyében.

- Vigyázni kell rá. – reméltem, hogy fogják, de hülyékkel vagyok körbevéve.

- Nagylány már. Tud vigyázni magára.

- Nem ismered még eléggé Kris..

- Miért te igen?- húzta fel Chanyeol szemöldökét a kérdés mellé.

- Ha féltékeny vagy, akkor ez abban nyilvánuljon meg, hogy szépen fogod a  hátsód és utána mész.

- Miért nem te mész?

- Mert dolgoznom kell.

- Szerintem menjünk. – szólalt meg a három közül a legokosabb és egyben legtörpébb is, majd karon ragadva a két fiút a bulizó lány után eredtek.

End of Tokiya’s pov.

Mielőtt kedvenc bárom felé vettem volna az irányt beugrottam újdonsült barátaimhoz, akiket valamelyik este ismerkedtem, és alapozni kezdtünk, hogy kellő alaphangulattal lendüljünk neki a mai éjszakának.

- Sziasztok. –huppantam le két srác közé.

- Szia B. – karolt át az egyik, majd elém tolt egy pohár valamit. Nem kérdezősködtem egyből számhoz emelve belekóstoltam az alkoholba.  Furcsa volt, de nem olyan rossz, így  lehúztam a maradékot, majd kértem valamit mást. A srácok pakolgatták elém a poharakat, amiket készségesen ürítettem ki, majd egy idő után Let’s go-ra bírtam a csapatot, hogy valamilyen szinten még józan állapotba keveredjek a bárba. Odaérve a szórakozóhelyhez a sor elejére sétáltunk és kedvenc kidobómat üdvözöltem, hogy zöld kártyát kapjunk a bemenetelhez.  Letettem a ruhatárba a kabátom és kis táskámat magamhoz szorítva indultam el a nagy tánctérfele. A tömegben elvesztettem a srácokat, de nem bánkódtam érte, hiszen itt mindig találsz valakit akivel ellehetsz egész este. Táncolni kezdtem, már amennyire ment a sok ember miatt, de élveztem amit csinálok. Egy idő után biztos a benne,m lévő pia miatt is , amihez társult a mozgást kimelegedtem és torkom valami folyadék után visított.  Odatekergőztem a pulthoz majd rendeltem magamnak valamit, ami enyhíti szomjúságom és még jobban elbódít. Nem tudom a hanyadik kört ittam már mikor valaki meghívott még egyre. Egy pillanatra elfordultam, majd elvettem a poharat és újra eltűntem a tömegben. Kicsit kitomboltam magam a mostani számokra majd próbáltam valami csendesebb zugot keresni,ami nem nagyon ment, de azért telefonomat előkotorásztam. Nagy nehezen kiválasztottam a nekem kellő névjegyet, majd fülemhez emeltem készülékem. Vártam, hogy valaki beleszól, de helyette csak egy hangos sípszót kaptam…

- A kurva anyád. – emeltem el  fülem a telefont.  Újra próbálkoztam, de megint semmi. Majd megint., de választ soha nem kaptam. – Legjobb barátnők?! Na ne röhögtess.- és ekkor Mei ismerős hangja csendült fel fülemben.

- Szia B. Bocsi…

- Bocsi?!...Szemét vagy. Utállak.

- Nem értelek B.

- Legjobb barátnők?...Na ne röhögtess, azért mentél el… Beszélni se vagy hajlandó velem. Átvertél, hogy igaz barát vagy… csak egy hazug liba vagy, aki kihasználja a testvérét.  Összefekszel mindenkivel…. Undorodom tőled. – és rám csapta a telefont. Elkezdtem ordítani a készülékkel, de semmit nem értem el vele, csak annyit, hogy hülyének néztek, szóval inkább eltettem és visszaszambáztam a tánctérre, már amennyire ez sikerült, mert furcsa érzés kerített hatalmába. A látottak kezdtek összefolyni, a zene kezdett halkulni…

- Ki kell mennem a levegőre. - mondtam magamnak, de lábaim nem vittek előbbre.  Megijedtem. És ekkor egy kéz ért a vállamhoz.

- Jól vagy?

- Levegő. – csak ennyit voltam képes mondani. Ő átfonta karját derekamon és támaszt nyújtva indult el valamerre, de már képtelen voltam realizálni merre megyünk. A képek még homályosabbak voltak és már szinte semmit nem hallottam a körülöttem lévő hangzavarból. Megsüketültem egy időre... Csak kis idő múlva tértem magamhoz, de még nem voltam az igazi, ennek ellenére realizálódott bennem hogy nagyon rossz helyen járunk, mert a kijárat a másik irányba van.

- Eresszetek seggfejek.- kezdtem bele a B-féle ellenállasba, de a számon és hangomon kívül mást nem nagyon tudtam használni. Túl erősen szorítottak ahhoz, hogy meg tudjak mozdulni.

- Héé elég nagy adagot adtál neki?- kérdezte az egyik.

- Nem tudom. Ez eddig mindenkit kiütött. –

- Nincs más választásunk. - és ennyit értettem a beszélgetésből, majd egy kart éreztem ruhám aljánál. Próbáltam sikítani, de a másik szabad kezével befogta a számat.  Próbáltam ellenkezni, de csak azt értem el vele, hogy a falnak löktek tiszta erőből. Hátamba nyílalt a fájdalom a hirtelen ért ütéstől, és összerogytam. A magasabb csávó hajamnál fogva húzott föl.

- Ribanc. – fogta arcomat keze köré és olyan erősen nyomta állkapcsomat még ki nem nyitottam a számat. Valami fura folyadékot öntött belém. Képtelen voltam megmozdulni, így próbáltam kiköpni, de nem ment túl sikeresen… Egy idő után már nem ellenkeztem… habár undorodtam, ahogy ujjaival végigszántotta bőrömet egyben élveztem is. Talán a drog miatt. Keze már ruhám alatt járt. Erőt véve magamon próbáltam eltolni, de próbálkozásom túl gyenge volt ahhoz, hogy érjen is valamit.

- Biztos, hogy itt van? – hallottam meg azt a hangot, amit a világon a legszebbnek találtam.

- Chan…yeol. – szólítottam meg amilyen hangosan csak tudtam. Megfordult. Kétségbeesett tekintettel kutattam övét, majd mikor megtaláltam a sötétség bugyraiba zuhantam…

Seo Young - What the hell are u doing here?!

jó reggelt Seiji xd

Reggel korán keltem,mert 10-re mentem dolgozni. A kis társaságom még javában aludt,úgyhogy írtam nekik egy rövid üzenetet,amiben nagyjából összefoglaltam,hogy ha lehet amíg nem vagyok itthon ne gyújtsák fel a lakást és leírtam,hogy melyik busszal tudnak eljutni a városközpontba,ha nem akarnának taxizni. Miután ezzel megvoltam lesiettem a kocsimhoz és a Vogue felé vettem az irányt. Kwon úr a hallban várt és együtt mentünk fel a fotós terembe. Két téli kollekcióhoz csináltunk képeket első körben,majd átautóztunk a Han folyóhoz,hogy egy Vogue címlapot fotózzunk. Nagyon élveztem. A modellek is kedvesek voltak,sokat beszélgettem velük. Igazából egész végig figyeltem a mobilomat,hogyha esetleg valamelyik „lakóm” hívna, de nem volt hívásom. Nem tudtam,hogy ennek most örüljek vagy ne. Mindenesetre munka után siettem haza. Mikor beléptem az ajtón megcsapott az éppen készülő Ramen illata.
- Hahóó! Megjöttem. – vettem le a kabátom és beljebb mentem a lakásba. Kiosuke a konyhában volt és éppen nagyon dolgozott valamin.
- Szia Seo! Jókor jöttél, nemsokára kész vagyok a kajával. Nem találtam nagyobb tálakat, úgyhogy azokat vettem ki! – mutatott az asztalon lévő fehér tálakra.
- Wow Kio, imádlak! – ugrottam mellé és egy puszit nyomtam a fejére.
- A többiek? – néztem körbe.
- Mia Seijit próbálja felkelteni. Már egy ideje…. nézd meg őket és szólj nekik,hogy siessenek. – felelte a mellettem álló. Én csak bólintottam és a vendég szoba felé vettem az irányt. A látványtól ami fogadott kisebb nevető görcsöt kaptam. Seiji az ágyon feküdt,pólóját a fejére húzva Mia pedig már a hátát verte,hogy végre felkeljen.
- Seooo! Végre itthon vagy! Segíts már valahogy kirángatni az ágyból! – kiáltott fel barátnőm,mikor meglátott.
- Haha úgy látom te semmit nem változtál Seiji! – nevettem és melléjük ugrottam az ágyra.
- Hagyjatook békénn.- nyöszörögte az előttünk fekvő. Én csak mély levegőt vettem,majd megmarkoltam a csuklóit és lehúztam az ágyról. Próbáltam úgy manőverezni,hogy ne essen nagyot,de a lába beakadt a takaróba és lebucskázott a padlóra. Mia a hasát fogta a nevetéstől. Seiji dühtől fújtatva pattant fel a földről,a felsője még mindig a nyakában volt.
- Na? Sikerült felébredned? – tettem csípőre a kezem.
- Mikor lettél te ilyen akaratos? – vakarta meg a halántékát.
- Mióta megszülettem akaratos vagyok. Amúgy te tényleg nem bírsz felöltözni? – böktem meg a hasát.
- De. Most is fel vagyok. – nézett végig magán. Szóra nyitottam a számat,de a csengő hangosan közbeszólt. Ki lehet az ilyenkor?
- Megnézem ki az,addig kezdjetek el enni! – néztem az előttem állókra és a bejárat felé vettem az irányt. Mikor kinyitottam az ajtót a nővérem állt előttem. És egy nagyon helyes,mosolygós fiú. Gyanítottam hogy a barátja.
- Sziaa Hugii! – tárta ki a karját Sunhee . Én csak a nyakába ugrottam. Nagyon régen nem láttuk már egymást.
- Sunhee! Jajj de hiányoztál! – mondtam mikor elengedett. Nővérem csak tovább mosolygott és a mellette álló felé fordult.

Sunhee&Nate ♥

-Seo, hadd mutassam be neked Nate-et.  Ő a barátom. – mondta kicsit szégyenlősen. A srác előre lépett és felém nyújtotta a kezét.
- Nagyon örülök Seo. Vártam már,hogy megismerjelek. – szólalt meg.
- Én is nagyon örülök. Úgyszintén. – mosolyogtam rá.

- Hmmm mik ezek a jó illatok? Csak nem főzöl? – szagolt bele a levegőbe Sunhee.
- Ő ami azt illeti nem én. Hanem Kiosuke.
- Kiosuke? Mármint az a Kiosuke? – nézett rám a nővérem meglepetten. Én csak bólintottam.
- Hogy-hogy? Várj! Ha Kio itt van,akkor a többieknek is itt kell lennie…ugye?
- Haha igen. – nevettem.
- A jó nem jár egyedül! Sziaa Sunhee! – ugrott a nyakamba hátulról Mia.
- Mia! Jajj de rég láttalak! – ölelte át Sunhee.

Miután mindenki bemutatkozott mindenkinek, leraktunk még két tálat,hogy Sunhee-ék is tudjanak enni. Nate valami eszméletlen aranyos fiú volt. Szerintem mondanom sem kell,hogy Mia el volt ájulva tőle. Szerencsére,mivel félig amerikai volt tudott angolul,így a srácokkal is megértették egymást,mivel a japán nem ment neki valami jól.
- Szóval NYC-ben voltál? Úristen mesélj! Mindent tudni akarok! – csattant fel Mia.
- Háát nagyon nagyon szép hely. És állandó a pörgés. Kicsit függő lettem. – nevetett Sunhee.
- Meghoztaaam a rameeent. – tett le az asztalra Kio egy gőzölgő tálat.
- vááááá kajaaa! – csapott le a tálra Seiji. Én rácsaptam a kezére.
- Héé! Előbb a vendégek!
- Miért? Én mi vagyok? – tette karba a kezét.
- Élősködő. – nevetett Kiosuke. Seiji erre oldalba vágta.

the past that is following me...

Miután befejeztük az evést átültünk a nappaliba és ott folytattuk a beszélgetést. Egymás szavába vágva meséltünk mindenféle sztorit. Nagyon jó volt. Nate is sokszor bekapcsolódott. A telefonom csörgése szakította meg a történetemet. A kijelző Luhan számát írta ki. Mosolyogva álltam fel a kanapéról és a konyha felé sétáltam. A többieknek szinte fel sem tűnt,hogy arrébb mentem annyira jól elvoltak.
- Sziaa! – vettem fel a telefont.
- Szia kicsim! Annyira hiányzol,hogy szerintem most azonnal átmegyek. Mára vége a próbáknak és a manager engedélyt adott a barátnő látogatásra. – mondta nevetve.
- Jaaaj te is nagyon hiányzol nekem és legszívesebben én magam rángatnálak ide,de tudod…vendégeim vannak.
- Óóóó basszus….tényleg. Teljesen kiment a fejemből. De… attól még átmehetek,nem?
- Végül is de. Gyere nyugodtan. Elférünk. – nevettem.
- Haha oké,akkor 15 perc és ott vagyok. Jaa és ugye tudod,hogy Kai és D.O. szülinapot kell szerveznünk?
- Hogy mi… úristen! Tényleg! – csaptam a homlokomra.
- Na látod! Ezért is kell átmennem. Ha nem vagyok elfelejted. – szinte láttam magam előtt az arcát.
- Jajj nemis. De gyere gyere gyorsan.  – feleltem. Válaszul egy „szeretlek”-et kaptam,majd a vonal megszakadt. A telefont a zsebembe csúsztatva sétáltam vissza a kis társasághoz és vázoltam nekik,hogy nemsokára újabb vendég érkezik. Nem is telt el sok idő és csengettek.
- Ez Luhan lesz! – pattantam fel és az ajtóhoz rohantam,de amilyen gyorsan kinyitottam , olyan gyorsan fagyott le az arcomról a mosoly a küszöbön álló személy láttán.
- Te mit csinálsz itt? – csattantam fel.
- Szeretnék beszélni veled és ….
- Nem! Nincs és Sen! Azt hittem,hogy végre megértetted,hogy nem akarlak látni!  - folytattam egy fokkal halkabban.
- Sikerült felfognom Seo. Nem vagyok idióta. De akkor is el fogom mondani,amit akarok. – támaszkodott az ajtófélfának.
- Hát nekem biztos nem. – suttogtam.
- Őőő most miért suttogsz? – nézett rám furcsán. Szóra nyitottam a számat,de Seiji ordítása félbeszakított.
- TE MI A SZART KERESEL ITT SEN MITSUJI?!

Mei: Elveszett bárány

A reptéren egy fiú várt engem, épp az érkező járatokat figyelte, de a kezében láttam egy táblát, amin a nevem volt. Megkocogtattam a vállát, mire akkorát ugrott, hogy Én is megijedtem.
-Bocsánat...- szólaltam meg hosszú idő után, újra, angolul - Én vagyok Mei Wu.
-Ó! Hát akkor....Üdvözöllek Bostonban! A nevem TJ. - vigyorgott, de amint meglátta a fejem felett megjelenő millió, s egy kérdőjelet folytatta - Én vagyok a másik ösztöndíj nyertes, és a lakótársad is egyben. - kacsintott felém.
-Értem. Hát, örvendek TJ. - ázsiaihoz híven meghajoltam, erre most Ő nézett rám nagy szemekkel.
-Most nekem is? Úgy értem, meghajoljak?
-Nem kell, csak már berögzült. - nevettem és elindultunk új közös lakunk felé. TJ elmesélte út közben, hogy a New York Times, sport rovatánál volt gyakornok, de utálta, mert ott mindenki élete a sportról szól...micsoda véletlen. Én is meséltem, hogy a Vougenál pedig minden a divatról szólt. Útközbe betévedtünk az egyetemre is, hogy értesítsek mindenkit, hogy az ázsiai lány megérkezett.
Mikor végre haza értünk, azonnali sokként ért a lakás.
-Ez most komoly? - kérdeztem lakótársam, Ő csak vigyorgott és hevesen bólogatott.
-Nem erre számítottál mi?
-Nem....
-Rosszabbra....
-Sokkal.
-Hát Babám ez itt Boston. Itt nincs laca-faca, na de most hagylak kicsomagolni. Körbevezetnélek, de holnapra be kell vinnem egy anyagot az egyetemre. - csak bólintottam egyet és elindultam a folyosón. Egy hófehér ajtó előtt álltam meg, amire egy cetli volt ragasztva: Mei, ez a TE szobád!!! TJ  
Ismét elakadt a lélegzetem, hogy mennyire gyönyörű minden. Nem volt az a hú, de nagy szoba, mint otthon, de tökéletes volt. Az ágyon egy apró ajándék kuporgott, tele mindenféle hasznos dologgal. A telefonom rezegni kezdett, ami észhez térített.

-Anya! Szia! - üdvözöltem melegen hívóm.
-Kicsem, be rendezkedtél már? Jól vagy? Rettentően hiányzol.
-Igen Anya, minden a legnagyobb rendben. A lakótársam nagyon kedves, a lakás gyönyörű, bár kicsit hideg van, de minden szuper. Veletek mi a helyzet?
-Hát még Barbadoson vagyunk, Apáddal kicsit meghosszabbítottuk a telelésünk. Bár az első hétben elkapott valami fene vírust, így csak az ablakból figyelhettem a partot. A testvéred?
-Jól van, pörög az élte.
-Yemin?
-Az Ő élete még jobban pörög, egy új kiállításra készül.
-Majd  megnézzük Apáddal, ha haza érünk.
-Menjetek el helyettem is. - nevettem.
-És fiúd? 
-Lay?
-Lay? Nem Minhoak hívják? Láttalak egy magazinban vele, tudod, amelyiknél dolgoztál. - először megdöbbentem, hogy milyen fotókról beszél Anyám, de aztán bevillantak és nevetni kezdtem.
-Ő nem a barátom, csak egy fotózás erejéig voltunk együtt. Én Kris egyik csapat társával vagyok, de már meséltem.
-Ja, igaz. bocsi Kicsim. Ő jól van? 
-Igen, szerencsére bejött az új számuk. De most mennem kell. Le kell tegyelek Anya. Örülök, hogy hallottam a hangod. Puszilom Apát is. Szia!
-Szeretlek Kincsem! - mondta és a vonal megszakadt. Fáradt voltam így jobbnak láttam, ha eltettem magam másnapra. Reggel egy email fogadott Soyuntól, hogy majd mikor legyek gép előtt, mert vacsorázni fogunk, ami nálam szerintem reggeli lesz.

Így is lett, a kávém szürcsölgetve hallottam, hogy a gépem jelez. Soyun kedves arca jelent meg a képernyőmön, de aztán a világ forogni kezdett és Krist láttam meg.
-Sziaaaa~ - kiabálta.
-Azt hiszem hányni fogok. - tettem szám elé a kezem - Meg tennéd, hogy nem forgatod ilyen gyorsan a gépet?! Egyébként szia. Beszéltem Anyával.
-Engem is hívott. - a háttérben megjelent Lay - Most meg mit bazsalyogsz?
-Szia Lay! - mondtam halkan.
-Helló. Hiányzol csajszi.
-Te is nekem. Nagyon szeretlek Unikornis.
-Én is nagyon szeretlek. - csak néztem őt és magamba ittam a látványt, a szívem nagyot dobbant, hogy nem csókolhatom, vagy bújhatok hozzá. Szomorkodásom a csapat többi tagja elűzte, ugyanis, mindegyik a gép elé kuporodva, egymás szavába vágva sztoriztak nekem.
-Srácok, elég! - nevettem - A csajok merre vannak?
-B és Yemin elvonultak, Soyun főz Minnel, Seo pedig Junnal dumcsizik. - vázolta Tao.
-Akkor hívja őket valaki ide őket. Látni szeretném őket is. - Luhan indult meg, de Soyun szólt, hogy kész a vacsi, így inkább a konyhába vitt. az asztalfőn kaptam helyet. Magamhoz vettem a félig már kihűlt kávém, és a reggelire vett muffint. A vacsi/reggeli után a nappaliban ülve sztorizgattunk. Már egy ideje zavarta a csőröm vendéglátónk fején lévő kendő. Bár először nem akartam, de aztán csak rá kérdeztem, hogy miért viseli. Jobban örültem volna, ha a válasza csak annyi, hogy új divat.....Sajnos, nem tudtam a könnyeimnek meg álljt parancsolni, így csak lecsukva a gépem megszakítottam a vonalat. TJ szemét törölgetve jött ki a szobájából.
-Mi történt? - pattant mellém azonnal és magához ölelt.
-Az egyik barátom beteg...nagyon beteg. - szipogtam.
-Jaj, csajszikám. Figyelj rám. Magamra kapok valamit, te is öltözz át kényelmesebbe és elviszlek egy helyre, ahol Én szoktam kikapcsolni. Letörölgettem könnyeim és a szobámba indultam. Amint kész lettem, irány a kocsi.
Vagy egy órája utazhattunk mikor egy kihalt reptérre értünk.
-Hol vagyunk?

A lesi fotó rólam....Itt mennyire hasonlítok Krisre
:P

-Apám egyik magán repterén. - vigyorgott felém. Kiszálltunk a kocsiból. A hatalmas tér kongott, gondolom most épp nem használták. TJ egyedül hagyva bement egy kis épületbe, ahol egy idős bácsi kedvesen fogadta őt. Egyedül álltam a hatalmas placcon. A nap száz ágra sütött, de érződött a  tél csípőssége. Hallottam, ahogy egy fényképező gép hangosan kattan.
-Bocsi, de nem bírtam, nem lefotózni. - mosolygott új barátom és újabb képet kattintott rólam. A telefonja hangosan csörögni kezdett. Míg Ő beszélt, Én előre indultam a fehér vonalon. A fejem tele volt képekkel, a könnyeim újra csorogni kezdtek. Soyun holt sápadt arca, B új, illetve a régi, partyzós B arca, aminek nem örültem, mert tudtam, hogy valami hülyeséget fog csinálni. Eszembe jutott, hogy milyen távol ült Chanyeoltól, akin szintén látszott, hogy össze van törve. Lay, amint könnyeivel küszköd, ahogy meghallotta Soyun bejelentését, de a leginkább Kai arca rémített meg.....soha nem láttam őt még félni, ennyire félni. A könnyeim újra potyogni kezdtek. Egy fél órát ülhettem a hideg földön, mikor valaki mellém telepedett.
-Van programod estére? - bámulta a horizontot TJ.
-Kéne?
-Kellene egy kísérő. Anyám egy jótékonysági estet rendez és közölte, hogy a részvételem....kötelező. - kuncognom kellett - Ez nem vicces, az a sok idős ember. Mindegyiktől ugyanazt hallom. Had ne unatkozzak...Mei, kérlek, gyere velem.
-De nincs ruhám. - néztem rá nagy szemekkel, a zsebében kezdett kotorászni és előhúzott egy bankkártyát.
-Veszünk. - kaccsintott rám. Felpattant és maga után húzott. A kocsiig rohantunk, aztán irány a város.
Estére a ruhám, a sminkem, hajam tökéletes volt. Földig érő ruhámban hercegnőnek éreztem magam. Az este nagyon jól telt, persze többször megkaptuk, hogy milyen szép pár vagyunk, csak senki nem tudta, hogy TJ meleg, nekem meg van barátom. De jól esett a kicsi lelkemnek a millió dicséret, így a 10. után már nem javítottuk ki az embereket, csak szépen mosolyogva megköszöntük a bókot. Már hajnalodott mikor haza értünk, az ágyba zuhanva gondolkodtam, hogy mennyi minden történ velem. Valamiért úgy érzem, hogy a nagy lehetőségem Bostonban nem lesz hosszú életű, viszont szereztem egy új barátot, ami örömmel töltött el. Mégis, aggódva hajtottam álomra a fejem....Vajon mi lehet most otthon?

Szép ruhához, szép cipő dukál XD

Soyun: My Lady

Másnap tudott csak bejönni Jongin, Én pedig irtó rosszul voltam. Mondtam neki menjen el, nem akarom, hogy ilyen állapotban lásson, mivel kezemen a kanűl, épp kaptam a zöld löttyöt, Nam térdelt mellettem, és fogta a műanyag dobozt amibe hánytam, és maszk volt rajtam mert nehezen kaptam levegőt ezért még a doki is bent volt velem. Szörnyű látvány voltam, és nem elég ez, Lay, és Kyungsoo is itt volt. Sírva kértem őket menjenek el, de D.O az egyik székre ült és énekelni kezdte nekem a My Lady-t.
-Soo... - szipogtam hatalmas szemekkel, Jongin elvette Nam-tól a műanyag dobozt, és elment a fürdőbe.
Lay ült Soo mellé és vele énekelt, Jongin pedig mellém jött vissza, tiszta dobozzal, és egy narancs levet vett ki a táskából, majd mellém fészkelte magát, Én pedig sírva hallgattam a három fiú hangját, mert Jongin is csatlakozott, így, Kai mellkasához bújva. Sajnos, újra le volt bénulva a karom és a lábam, így nem tudtam megölelni.
-Soyun... - szólt a doki. Felnéztem. -Kezed? - kérdezte.
-Nem. - ráztam meg a fejem.
-Félek, hogy ha így megy tovább, és minden kezelés közben ez lesz, akkor maradandó lesz a károsodás, és a motorikus funkciók, mint a mozgás, nem jön vissza teljesen. - megfogta a kezem, és megnézte.
-Úgy érti, lebénulhat? - kérdezte Lay.
-Sajnos igen. Viszont, ha két óra múlva minden kezelés után,mozogni fog legalább egy ujja, akkor nem lesz gond. És akkor nem kellesz terápia, erre is.  - mosolygott a doki. -Erős maga.
-Hát doki, ennyi jó pasi mellett, ne csodálkoz. Én is erős lennék. - vigyorgott Nam.
-Namjoon, Te sose változol meg. - rázta a fejét Yeon doki. Majd kiindult.
-Mit vagy úgy oda? - kiáltotta utána Nam. Doki megrázta újra a fejét, és kiment. -Fene a heteró fejét! Minden jó pasi heteró? - nézett rám.
-És minden jó pasi buzi? - néztem rá.
-Ez fájt gyönyörűm. - kapott a mellkasához. -Tudod, vannak ám csúnya pasik is, akik buzik, na, őket nem bírom. De, skubizod a két gyerek fejét? - bicentett Do és Lay felé, Jongin elröhögte magát, Én pedig kuncogtam.
-Lay, Kyungsoo, Lim Namjoon, a szobatársam, háttal ne álljatok neki, mert még meghívásnak fogja venni, mert kőkemény meleg az Én gyöngyöm. - mondtam. Lay és Do egymásra aztán ránk néztek, és tátott szájjal bólintottak.
-Ki a meleg, vagy mi? - jött be Suho.
-Na már csak Te hiányoztál! - nyögtem fel.
-Én is téged, de úgy igazán. - vigyorgott Suho. Rámosolyogtam, mert tudja, hogy csak szívatom.
-Ez a cica fiú se meleg? - kérdezte Nam.
-Namjoon, a 12 fiú közül egyik se buzi. Ne udvarolj már nekik! - szóltam rá.
-Franc! - ült le mint egy durcás gyerek. Suho csak pislogott, majd Lay megsugta neki, mi is a helyzet. Beszélgetni kezdtek, Én pedig néztem őket.
Kicsit később, Minseok jött meg.
-Hali. - bújt be Xiuminom.
-Szia Minseok. - mosolyogva néztem rá. Bejött, és mellém állt.
-Hogy vagy? - kérdezte lágyan homlokon puszilt.
-Jól. De... - néztem fel. Jongin elaludt. Biztos szegény fáradt volt. -Ó! Kicsit halkan ha lehet. És köszönöm, hogy itt vagytok. Sajnálom, hogy nem adhatok neked, most egy ölelést, de nem tudok mozogni. Lebénultam. - Minseok ijedten nézett rám. -Csak átmeneti állapot. - mosolyogva néztem rá.
-Akkor megnyugodtam. - ült Suho mellé.
-Hol voltatok? - kérdeztem.
-A műsor utolsó részét vettük fel. Jongin alig aludt valamit az éjjel, fellépésen is feszült volt, szóval nem csoda, hogy elaludt. - mondta Suho.
-Gondoltam. - fintorogtam. -Ti, hogy vagytok? - kérdeztem.
-Kicsit féltünk, és aggódunk, de jól. Jongint és Minseokot viseli meg jobban a dolog. - mondta Do.
-Sajnálom. - bújtam Kai mellkasába, de rosszul lettem. Azonnal Namhoz fordultam, aki leszedte rólam Jongin karjait, és megfogott, meg a dobozt, Én pedig kiadtam a múlt hónapi kaját is. Sírni kezdtem újra, hogy ezt a fiúk látták, Nam pedig az arcom kezdte törölni.
-Ez nekem nem megy Nam... - suttogtam.
-Dehogy nem! Eddig kibírtad, ezután is menni fog. - fogta az arcom.
-Yun... - Minseok egy zsepivel törölte meg az arcom, és a szám, majd adott inni is. -Erős vagy. Nézd meg Jongint. Nagyon fáradt, aggódik érted, Én és Jun is, mindenki, nem szabad feladnod. - visszarakta a maszkot, amin keresztül rendesen vettem levegőt, az oxigén miatt. -Érted?
-Igen. - bólintottam.
-Akkor jó.
Hamarosan jött a doki, és kiszedte a kis csövet, elzárta a karomon lévő kanűlt, majd mondta, hogy egy óra múlva jó lenne ha ennék, majd kezdjem mozgatni a tagjaim. Jongin békésen pihent mellettem, így csendben társalogtunk a fiúkkal, majd Jun jelent meg Rinnel együtt, aki majdnem sírva fakadt, a látványomon. Persze intettem Jongin féle, hogy csendesen, mire bólintott és leült Lay és Xiumin közzé.
-Hozok neked enni. - mondta Nam és kiment.
-Hogy érzed magad? - kérdezte Rin.
-Egész jól már. - mosolyogtam.
-Akkor jó. Szeretnél valamit? - kérdezte.
-Nem, de jó lenne Jongint betakarni. - néztem a fiúra. Annyira nagyon szeretem, hogy szavakba se tudom önteni. És most itt van mellettem, és alszik.
Rin azonnal vette a takarómat amit otthonan hoztam, és betakarta vele, Én pedig ültem,  mert Nam felpakolta a hátam, Jongin pedig mellettem, összekuporodva aludt, csoda, hogy elfér.
-Itt is vagyok, hölgyem. Kívánja, hogy megetessem? - poénkodott Nam.
-Akkora dilis vagy ember. - mosolyogva néztem fel rá.
-Na, mekkora? Ugye nem kicsi? - nézett bele a nadrágjába. -Szerintem nem. De kellene már rá egy pasi. - sóhajtott színpadiasan, Én pedig felnevettem, de azonnal el is hallgattam, nehogy Kai felkeljen.
-Te kályha! - kuncogtam.
-Add ide, Én majd megetettem. - mondta Do.
-Nézd már, egy pici lovag. - nézett le rá Nam. Biztos, hogy egy magas Kris-szel, meg Yeol-lal, mert kb, 190 magas, és modell volt.
-Hagyod békén? Menj, inkább nézd meg a nővéreket, Te pasi vadász! - kuncogtam.
-Beadom a válópert. Tud meg. - felhúzta az orrát, és bedurcizott.
-Hisztis ribanc vagy. - nevettem fel, velem a többiek is.
-Ezt bóknak veszem gyönyörűm. Na, megyek járok egyet, aztán jövök vissza. Jó étvágyat. - mosolyogva távozott. Do leült a lábamhoz, és amíg ettem, addig beszélgettünk a többiekkel. Majd Hyoyeon is felhívott, és mondta, amint tud, bejön. Lassan a fiúk is elmentek, Xiu Jun és Rin együtt mentek, miután engem elrendeztek, Én pedig mozgatni kezdtem a kezem. Szerencsére, nehezen, de mozgott.
Én is elaludtam, és éjjel arra keltem, hogy Jongin nincs mellettem, de hallom a hangját.
-Mióta vagy itt? - kérdezte Nam-ot.
-Másfél éve? Örököltem anyum gyomor rákját, három műtétem volt eddig, és számtalan kemóm. - mondta Nam. Ezt nem tudtam.
-Ugye vigyázol rá, ha nem vagyok? Sok a fellépés, nem mindig tudok itt lenni vele, pedig nagyon szeretném. - mondta Jongin halkan.
-Persze, ezt kérned se kell rá. Nagyon megszeretem Soyunt, mert Ő az egyetlen, aki elviselni a hülye fejem, és ilyen velem. Mármint nem undorodik, hogy meleg vagyok. - összeszorult a szívem, dehogy undorodom tőle, sose tenném, hisz csodás ember.
-Soyun szereti az embereket, látod, hogy engem is elvisel, pedig mennyi fájdalmat okoztam neki. - sóhajtott Jongin
-Nem. Tévedsz, Soyun szeret, nem elvisel. Azért fogadott vissza. Szerencsés vagy öcsi. Én is  ilyen párt akarok, mint Yun, persze pasiban.
-Sok sikert hozzá. - kuncogott Jongin.
-Mondta tegnap, hogy megkérted a kezét. - ezért szeretem Én Namot, azonnal a közepébe.
-Igen. Még akkor vettem a gyűrűt, amikor másodszor megcsaltam. Először akkor csaltam meg, amikor meglátott a lánnyal a budi melletti sarokban. Aztán a másik egy pincér csaj volt, az egyik díjátadón, Én pedig ki voltam akadva utána, mert idióta voltam, és elmentem a városba, akkor amikor megláttam, beleszeretem, és megvettem, hogy ha Yun megbocsájt, megkérem a kezét. Sajnos egyre kevesebbet volt otthon, keveset hívott, Én pedig feladtam, aztán összevesztünk, mert azt hittem van valakije, végül kiderült, mi a baj, Én pedig összetörtem. Nem tudom mi lesz velem, ha...
Elhallgatott.
-Ne sírj, inkább menj aludni ha már itt maradtál. Én is lefekszem. - mondta Nam. Jongin kifújta az orrát, gondolom Nam adta neki a zsepit, Én pedig majd nem felkuncogtam.
Mellém feküdt Kai, betakart, és a hátamhoz simulva újra elaludt, majd Én is. Olyan jó volt vele lenni, főleg, ilyen helyzetben, és, hogy mellettem áll.

Danbi: Vodka ♥

Nem is tudom hol kezdjem talán Soyun történetével kéne. Én voltam a társaságból az első , aki megtudta, és habár nem érintett túl jól, hogy barátnőm élet és halál között van, mert féltem, hogy elveszítem mégis bátorítottam, hogy ne egyedül küzdjön betegségével. Ennek következménye egy kisebb összejövetel lett, ahol kivételesen nem néztek rám úgy, mint egy olcsó kurvára szoktak. Hát igen mostanában nem éppen fényes életvitelt követek, ami méltó lenne a fiúk színvonalához, csak az a baj, hogy ez is én vagyok és ők ezt valahogy képtelenek elfogadni.

 Szóval a lényeg, hogy Soyunnal összeröffentünk, ahol nehezen , de elmondta miért nem ért rá barátjára az utóbbi időben. Borzasztó volt látni, mikor megszabadult kendőjét…. leírni se tudom, hogy mi futott át abban a pillanatban rajtam, de erősnek mutatkoztam és próbáltam a javulófélben lévő B-t mutatni, aki kezd visszatérni. Ez a műveletem a délután folyamán egész jól ment, hiszen mindenkivel, még drága (ex) barátommal is képes voltam egy-két szót váltani, mondjuk vele tényleg csak ennyi volt.  A nap fénypontja a leánykérés volt, amire ugyan barátnőm nem mondott százszázalékosan igent állapota miatt, ennek ellenére fejemben már elindultak a szervezkedési láncok. Mikor, hogyan kéne megtartani a leánybúcsút, esküvőt és ilyen hasonló dolgok.

- Látom valaki nagyon elkalandozott. - ült le mellém Lulu.

- Picit beleéltem magam, hogy mi van ha…

- Ha tényleg lesz esküvő?

- Hmm.

- Hogy vagy?- kérdezte meg pár pillanat múlva.

- Soha nem voltam jobban. - erőltettem egy mosolyt arcomra.

- B, nekem nem tudsz hazudni.

- Javuló félben vagyok, de nehéz…

Sokáig beszélgettem legjobb barátommal, aki nem utált azért, aki lettem, mert tudta, hogy ez is a részem. Jól esett végre valakivel ilyen hosszas beszélgetést ejteni, mert nagyon rajta és drága szerelmeimen, Vodkán és Whiskyn kívül nem igazán volt társaságom az elmúlt időszakban., amit magamnak köszönhetek. ÉS akkor ha itt tartunk nem szabad kihagyni a körből  lakótársamat se, aki megmentett a fürdős incidens után…

- B, nem jössz?

- Tokiya? Te mikor kerültél ide?

- Végeztem és gondoltam eljövök érted. Holnap szabadnapom van.

- Akkor az enyém vagy?- karoltam bele., amiért kaptam egy pár szúrós tekintett, de nem nagyon izgatott. Tokiya volt az egyik olyan személy, aki végig mellettem volt, annak ellenére, hogy 180 fokos fordulatot vett személyiségem, még ugyanaz a B voltam, aki ezelőtt, de mindegy most nem ez a lényeg, inkább a másnap.

Tokiya ♥

A nagy bejelentés után kivételesen viszonylag korán lefeküdtem aludni és drága kölkeimmel megosztva az ágyam hamar el is aludtam .Az utóbbi időben, vagyis idén nem igazán volt kedvelt tevékenység az alvás nálam, úgy, hogy most jól esett egy kicsivel hosszabb szunya. Reggel arra keltem, hogy Whisky kétszer is átsétált rajtam. Nem nehéz , de azért megéreztem pici körmeit bordám között.  Kicsit játszottam velük félkómásan, majd kibattyogtam a konyhába, ahol egy szexi Tokiya várt a tűzhely előtt.

- Szia édes, hát te? – foglaltam helyett a pultnál.

- Ohh.. Úgy látom a kicsi szívem még nagyon nem ébredt fel. Egy kávét? – fordult hátra két kavarás közt.

- Hát ha csinálsz akkor iszom.

- Érted mindent. – kacagott egyet, majd arrébb tette az edényt és feltett nekem egy feketét főni. Még elkészült a forró ital néztem, ahogy ügyeskedik a konyhába. Jó volt nézni, hogy Mei nélkül sincs érintetlenül hagyva a ház ezen része, hiszen Tokiya olyan otthon volt a főzésben, mint én a  konyha tönkretételében.  

- Tessék. – nyomott egy puszit homlokomra, majd újra az ételnek szentelte minden figyelmét. Néztem, ahogy serte-pertél, majd egy gőzölgő tál kerül elém. – Jó étvágyat. – nyújtotta át a pálcikát.

- Köszönöm. – kezdtem a finom illatokat árasztó kaja pusztításába.  Gyors befaltam az egészet, majd gondoskodtam két pöttömömről is. Gyors átöltöztem ,majd a szórakozó szobában vártam meg  drága lakótársam. Időközben telefonomat böngészgettem és ráakadtam egy csomó kincsre. Az egyik az a rövid

első találkozás drága szerelmemmel,
avagy Vodka spurizik a leendő gazdihoz. :D

videó, ahol drága kiskutyám, Vodka először találkozik leendő gazdájával és bolond párjával.  Istenem ez a kis kutyus tündéri volt. Szerelem volt első látásra, de a visszaemlékezés boldog pillanatát Tokiya drága megzavarta azzal, hogy besurrant és elindított egy filmet.  Mivel már szinte mindent megnéztem és közösen és jó pár dolgot kivégeztünk maradtunk a No breathing-él, amit tudom, hogy megígértem Meinek, hogy vele nézem,

Vodka első találkozása a beltéri medencével,
maradandó élményt nyújtott neki.XD

mégse bírtam kivárni és helyette újdonsült barátommal ültem be a moziszobába, hogy  nagy képernyőn élvezzük a nem olyan rég elkészült filmet.  Mikor vége lett egyből spuriztunk a szobánkba, hogy átöltözzünk és a film hatására keletkező úszásvágyunkat kielégítsük egy mártózással a benti medencében. Eddig nem is lenne vicces a dolog, de a kis pancsika közben a nyitott ajtón Vodka meglátogatott minket és közelebbi kapcsolatba került a medence vizével.

Vodka az édesekre bukik. :D

Tokiyával már a hasunkat fogtuk a nevetéstől, miután megmentettük a süllyedő kutyát a fulladásveszélytől és biztonságos helyre vittük törölközők közé csavarva.  Lassan apadni kezdett jókedvünk , így új program után kutatva indultunk lefürödni és valami tiszta ruhát venni.  Már éppen indultam volna ki a szobából mikor észrevettem, hogy drága négylábúm megtalálta kedvenc párnámat és őrült játékba kezdett vele.  Lakótársam egy darabig az ajtóban nézte birkózásunkat, majd egy „kicsi a rakás” kíséretében rám ugrott ezzel teljesen megakadályozva azt, hogy megszerezzem az engem illető plüsst.  A

Még a nagy találkozás napján készült Vodka drágámról.♥

kisebb csata után, mikor biztonságos helyre rejtettem a kis fánkot pórázra fogtam két kölkömet, majd irány a szülőhelyük, hogy testvérkéiket meglátogassuk.  Isteni édesek voltak a kis pöttömkék. Órákig játszottunk velünk, de sajnos hívott minket a természet. Vagyis Vodka és whisky eléggé nehezen bírta már, így elköszönve a tulajtól a közeli parkba vittünk őket sétálni.  Csak estefelé értünk haza, hozzáteszem hulla fáradtan. Legalábbis én nagyon fáradtnak éreztem magam. Tokiya elengedte a két rosszcsontot, majd a konyhába rohant, hogy korgó

Vodka és gazdija lustulnak. :D

hasának készítsen valamit. Még ő ügyködött a kaján én bedőltem az ágyamban és pihentem egy picit. Éppen becsuktam a szemeim, mikor valaki hasamon próbált elhelyezkedni. Elmosolyodtam, mikor kinyitottam szembogaram és pilláim mögül megpillantottam drága kutyuskám.  Kicsit beszundítottunk.

Arra keltem, hogy valami csikizi az orrom.

-Yaaa.- löktem le magamról szerencsétlen kutyát. Tokiya fölöttem térdelve próbálta magába folytani a nevetést. – Nem vicces. Kelthettél volna kedvesebben is.

- De hisz tök kedves voltam.  – vágtam be a durcát, aminek eredményeképp kaptam egy bocsánatkérő puszit a homlokomra, majd két ölelő kart, akik később a konyhába rángattak, hogy tulajdonosával együtt fogyasszam el a temérdek kaját, ami szemem elé tárult, ahogy beléptem a konyhába…

És, hogy lássátok , hogy whiskyről se feledkeztem meg.♥

Min- Happy birthdays !

A csajos este után hazamentem,és… aludtam fél órát. Nagyon jól éreztem magam,de nem sokat aludtam mostanában,és a fáradtság egyre jobban kezdett kijönni rajtam. Éppen álomország legszebb helyein jártam,mikor a telefonom csörgése húzott vissza a valóságba.
- C.A.P … szia !- szóltam bele álmosan.
- Szia. Gondoltam felhívlak,mert a csengetés olyan snassz. Az ajtóban vagyok.- a vonal megszakadt. Félkómásan kibattyogtam az előszobába.

kép a szoknyáról. fotós: C.A.P :p

- Szia Min !- nyomott egy puszit az arcomra,majd beengedte magát a lakásomba.
- Szia.- köszöntem,küszködve az álmosságommal.
- Hogy te milyen nyúzott vagy. Csak nem buliztál? Én fitt vagyok. Fél óra és mennem kell próbára. Na gyere már,ülj le.- rántott le maga mellé a kanapéra.- Szóóóval… figyelsz?-  pislogott rám hatalmas szemekkel,miközben elnyomtam egy ásítást.
- Persze, persze .- bólogattam.
- Na,szóval… egy pillanat.- nyúlt a háta mögé,majd elővett egy ajándék zacskót.- Boldog karácsonyt ! –nyomta a kezembe,hatalmas vigyorral az arcán.
- Neked is . –motyogtam,mert a megdöbbentségtől alig jött ki hang a torkomon. – Te jó ég ! – kerekedtek el a szemeim,miközben egyenként szemügyre vettem az ajándékaim . C.A.P felvásárolta az egész Boy London-t : kaptam egy pulcsit,egy pólót,egy sapkát,még egy pulcsit és egy szoknyát.
- Tetszenek? Remélem jól emlékszem a méretedre,és nem nőttél hirtelen két számot. Bár én soha nem felejtek.- húzta ki magát. Én csak meglepetten pislogtam rá.

-  Ezeket meg miért kapom? Mármint…ennyi mindent…

-  Milyen kérdés ez? Azért kapod,mert megérdemled és…nem igaz,hogy nem emlékszel.- sóhajtott,tettetett sértődöttséggel .- Még nyáron megígértük egymásnak ,hogy karácsonyra megvesszük a Boy London legújabb kollekcióját,de te nem hitted el,hogy észben tartom. Nos,tévedtél.- kacsintott rám.
-Jó,de én csak hülyéskedtem .- vigyorogtam szórakozottan. Minsoo felhúzta az egyik szemöldökét.
- Nem baj, én komolyan vettem,és most boldognak kéne lenned.
- Az is vagyok,hé- löktem oldalba.- Köszönöm.- öleltem meg.- Most jön az én ajándékom.- álltam fel,majd berohantam a hálóba C.A.P ajándékáért. Reméltem,hogy ő legalább annyira meg fog lepődni,mint én.- Tessék. Boldog karácsonyt !- raktam az ölébe az ajándék zacskót. C.A.P izgatottan kukucskált bele,majd elnevette magát.
- Nem mondod ? –húzta ki az ajándékait egy Boy Londonos pulcsit,egy pólót,egy sapkát és egy nadrágot.
- Az ígéret szép szó. –kacsintottam.
- Te kis … remek színésznő lenne belőled.- húzott magához,majd homlokon puszilt.
A maradék negyed órában mindketten felpróbáltuk az ajándékainkat,képekkel megfűszerezve, C.A.P elmondta,hogy a szülinapi buli ma este 7kor kezdődik a dormban,majd elment próbálni.

A délután folyamán még meglátogatott Henry,akitől kaptam egy hatalmas plüss tigrist, Gikwang,aki egy gyönyörű nyakláncot ajándékozott szerény személyemnek,találkoztam Taeminnel,aki a Shinee nevében adott egy parfümöt és egy ruhát ( le mernék fogadni,hogy utóbbit Key választotta ), illetve Tiffany is felhívott,hogy fussunk össze. Egy Omega órával lepett meg. Természetesen én is odaadtam nekik az ajándékaimat. Nagyon boldog voltam,hogy mindenki örült neki.
Mikor hazaértem ( megvettem az ajándékot a ma esti bulira) egy csomag várt az ajtóm előtt. A nappaliban vettem csak jobban szemügyre. Csak egy címke volt rajta: Vogue. Ebből rögtön tudtam,hogy anyától jött. Viszont már csak egy órám volt arra,hogy elkészüljek,ezért a csomagot az éjjeliszekrény mellé tettem ( igen, a másik szülőm levele mellé.). Ráérek holnap megnézni.
Miután kiválasztottam a ruhámat, beköltöztem a fürdőbe,hogy elfogadható fejet varázsoljak magamnak. Fél óra alatt kész voltam. Már az ajtóban álltam, indulásra készen,mikor a telefonom csörögni kezdett: Sehun.
- Szia édes !- köszöntem vidáman.
- Szia ! Nem fogod elhinni, amit most mondani fogok. A ma estém szabad,úgyhogy,ha benne vagy,akkor egy óra múlva találkozzunk a lakásomon. Már nagyon hiányzol.
A szívem hevesebben kezdett verni,a tenyerem pedig izzadt. Egyszóval : nem tudtam,hogy hogy mondjam meg Sehunnak,hogy már van programom,és nem fogom lemondani. Félreértés ne essék,nagyon szeretnék vele lenni,de a srácokkal sokkal ritkábban tudok találkozni.
- Ez remekül hangzik,és fogalmad sincs,hogy mennyire szeretnék most hozzád bújni,de…
- De?
- Már van programom. – nyögtem ki.- Ne haragudj,de C.A.P egy héttel ezelőtt szólt,hogy lesz egy ilyen összevont utó szülinapi bulija a bandának,mert sokuknak majdnem egyszerre van a szülinapja,és megígértem,hogy megyek. Ne haragudj, Hunnie. Ígérem bepótoljuk. – semmi válasz. Sóhajtás.
- Én nem haragszom. Jó szórakozást az expasiddal. – a vonal megszakadt. Idegesen dőltem az ajtónak. Tudtam,hogy ez lesz. Reméltem,hogy nem fog sokáig tartani Sehun kiengesztelése.

A dorm ajtaja előtt álltam,és azon gondolkoztam,hogy mikor voltam itt utoljára. Több mint fél éve,az biztos.
- Miiin ! De rég láttalak.- nyitott ajtót egy mosolygós Niel. – Gyere be ! –fogta meg a kezem,majd behúzott a dormba.
Mindenki a nappaliban volt,kivéve L.Joet.
- Miiin ! – köszöntek a srácok,szinte egyszerre,mikor odasétáltunk hozzájuk.
- Sziasztok ! Hoztam egy kis ajándékot. –nyújtottam feléjük a kezemben lévő fonott kosarat,ami tele volt mindenféle földi jóval. Avagy tökéletes buli kellékekkel.
- Waow,te aztán tudod,hogy mi kell egy szülinapra.- nézett rám elismerően Chunji.
- Várunk még valakit? –néztem körbe.

hát akkor induljunk. ( még beugrottam egy turmixért)

-          Nem, ennyien leszünk.- rázta meg a fejét Minsoo. Kicsit meglepődtem,hogy rajtam kívül senki mást nem hívtak meg,de nem firtattam.
- Jézusom de régen láttalak.- kapott fel hirtelen Choi,majd megpörgetett.
- Héhé,le ne ejtsd. – fogta meg a vállát C.A.P . Choi szúrós tekintettel nézett rá.
- Na,akkor kezdődhet a buli. Itt kezdjük,aztán el is mehetünk valahová.- csapta össze a tenyerét Ricky.
- Bocsi srácok,itt vagyok.- hallottam meg a hátam mögül L.Joe hangját. Egy kissé dobogni kezdett a szívem. –Szia Min. – jött közelebb. – Jól… nézel ki.- vakarta meg a halántékát.
- Köszi, te is. –válaszoltam,kissé szaggatottan. C.A.P közénk ugrott,és átkarolta mindkettőnk vállát.
- Oh, szép is a szerelem. Na,de ne tűnődjünk a múlton ! Kezdődjön a buli !- csapta össze a tenyerét,majd a kanapé melletti hangfalhoz lépett. Nem vettem fel,amiket imént mondott,már megszoktam,hogy ezt csinálja. Bevallom néha kissé kínos csend volt L.Joe és köztem,de általában feloldódtunk . Remélem ez most is így lesz.
- Egy próba és manager mentes nap. Vagyis este. Boldog szülinapot magamnak ! És mindenki másnak.- kacsintott,majd bekapcsolta a hangfalat. A zene dübörögni kezdett.
Kipakoltuk a kosár tartalmát,majd előkerült a whisky, a vodka és a Jack Daniels is. Egyszóval kezdtek elszabadulni a kedélyek. Oh, és volt torta is.
Végül úgy döntöttünk,hogy nem megyünk sehová,hanem maradunk a dormban.

A nappalit átalakítottuk táncparketté,vagyis arrébb toltuk a kanapékat és a fotelokat. Nagyon hiányoztak a srácok,jó volt végre megint úgy bulizni velük,mint régen. Minsoo egyfolytában el akart „rabolni” a többiektől egy tánc erejéig. Végül beadtam a derekamat.Mikor már úgy éreztem,hogy,ha nem ülök le,menten össze esek, nyomtam egy puszit táncpartnerem arácra,majd a konyhapulthoz mentem,hogy töltsek magamnak egy kis vodkát.
- Min, mizu mostanában veled? –ült le mellém L.Joe,egy pohár whisky társaságában.
- Hát,semmi különös. De tényleg. Élem a kis életemet.- feleltem szórakozottan.
- Ah-ha. – ivott bele a poharába a mellettem ülő. – Mi a helyzet a szüleiddel ? Várj,inkább ne mondd el. Ne rontsuk el ezt a szép estét.- vigyorgott. – Szóóóval,most együtt vagy Sehunnal,ugye ?
- Igen. Ami azt illeti, elég régóta.- kortyoltam bele az italomba.
- Értem. És jó vele a… tudod ? – harapott bele az alsó ajkába.
- Részeg vagy.- löktem oldalba.
- Tudom.- felelte szórakozottan. – Nem válaszoltál a kérdésemre.
- Nem is fogok. – ráztam meg a fejem.- Megyek táncolni.- álltam fel,majd visszasétáltam a többiekhez. Tudtam,hogy L.Joe csak részeg,de avval is tisztában voltam,hogy józanon is megkérdezte volna. Én pedig ezt nem vele akartam megvitatni.
- Na,mi az ? Jó a buli. – karolt át hátulról C.A.P.
-Persze. Jobb nem is lehetne. Bár kezd elfogyni a vodka.- mutattam a konyhában ülő L.Joe felé,akihez időközben csatlakozott Niel és Choi is.
- Hé,ők tulajdonképpen még nem is ihatnak. Legalábbis Choi még biztosan nem. –csattant fel C.A.P,majd a konyha felé indult. Én csak nevettem.
Az este többi részében táncoltunk,beszélgettünk és ittunk. Avagy jól éreztük magunkat. nem esküdnék meg rá,hogy a srácok emlékezni fognak mindenre,de nem is baj.

Reggel a kanapén fekve ébredtem. Fejem Minsoo vállán volt,az ölemben L.Joe feküdt, a földön,közvetlenül a lábam alatt pedig Niel ébredezett. A többiek pedig szétszóródva feküdtek a nappaliban.
- Jó reggelt. Fáj a fejem.- vakarta meg a halántékát Minsoo.
- Nekem is. De ezt a helyzetet meg tudnám szokni.- fordult felém L.Joe,még mindig az ölemben fekve.
- Nyugodtan felkelhetsz.- löktem arrébb nevetve.Lehet,hogy nem kellett volna,mert legurult az ölemből,a földön fekvő Nielre.
- Áu,basszus !
- Bocsi, Niel.- néztem rá,bocsánatkérő fejjel.
- Semmi gond. L.Joe szálljál már le rólam. – nyavalygott,miközben próbálta lelökdösni magáról.
- Jó reggelt. Fél óránk van a próba kezdéséig. –tápászkodott fel a földről Chunji.
A srácokkal együtt indultam el. Szegények,remélem végig tudják valahogy csinálni a mai próbát. Eléggé kiütötték magukat. Én sem voltam a toppon,de nem ittam olyan sokat.

Mikor hazaértem,úgy éreztem,hogy a problémáim is hazaértek velem. A telefonom csörögni kezdett. Reméltem,hogy Sehun az. Tévedtem. Apa volt.