Min- Happy birthdays !

A csajos este után hazamentem,és… aludtam fél órát. Nagyon jól éreztem magam,de nem sokat aludtam mostanában,és a fáradtság egyre jobban kezdett kijönni rajtam. Éppen álomország legszebb helyein jártam,mikor a telefonom csörgése húzott vissza a valóságba.
- C.A.P … szia !- szóltam bele álmosan.
- Szia. Gondoltam felhívlak,mert a csengetés olyan snassz. Az ajtóban vagyok.- a vonal megszakadt. Félkómásan kibattyogtam az előszobába.

kép a szoknyáról. fotós: C.A.P :p

- Szia Min !- nyomott egy puszit az arcomra,majd beengedte magát a lakásomba.
- Szia.- köszöntem,küszködve az álmosságommal.
- Hogy te milyen nyúzott vagy. Csak nem buliztál? Én fitt vagyok. Fél óra és mennem kell próbára. Na gyere már,ülj le.- rántott le maga mellé a kanapéra.- Szóóóval… figyelsz?-  pislogott rám hatalmas szemekkel,miközben elnyomtam egy ásítást.
- Persze, persze .- bólogattam.
- Na,szóval… egy pillanat.- nyúlt a háta mögé,majd elővett egy ajándék zacskót.- Boldog karácsonyt ! –nyomta a kezembe,hatalmas vigyorral az arcán.
- Neked is . –motyogtam,mert a megdöbbentségtől alig jött ki hang a torkomon. – Te jó ég ! – kerekedtek el a szemeim,miközben egyenként szemügyre vettem az ajándékaim . C.A.P felvásárolta az egész Boy London-t : kaptam egy pulcsit,egy pólót,egy sapkát,még egy pulcsit és egy szoknyát.
- Tetszenek? Remélem jól emlékszem a méretedre,és nem nőttél hirtelen két számot. Bár én soha nem felejtek.- húzta ki magát. Én csak meglepetten pislogtam rá.

-  Ezeket meg miért kapom? Mármint…ennyi mindent…

-  Milyen kérdés ez? Azért kapod,mert megérdemled és…nem igaz,hogy nem emlékszel.- sóhajtott,tettetett sértődöttséggel .- Még nyáron megígértük egymásnak ,hogy karácsonyra megvesszük a Boy London legújabb kollekcióját,de te nem hitted el,hogy észben tartom. Nos,tévedtél.- kacsintott rám.
-Jó,de én csak hülyéskedtem .- vigyorogtam szórakozottan. Minsoo felhúzta az egyik szemöldökét.
- Nem baj, én komolyan vettem,és most boldognak kéne lenned.
- Az is vagyok,hé- löktem oldalba.- Köszönöm.- öleltem meg.- Most jön az én ajándékom.- álltam fel,majd berohantam a hálóba C.A.P ajándékáért. Reméltem,hogy ő legalább annyira meg fog lepődni,mint én.- Tessék. Boldog karácsonyt !- raktam az ölébe az ajándék zacskót. C.A.P izgatottan kukucskált bele,majd elnevette magát.
- Nem mondod ? –húzta ki az ajándékait egy Boy Londonos pulcsit,egy pólót,egy sapkát és egy nadrágot.
- Az ígéret szép szó. –kacsintottam.
- Te kis … remek színésznő lenne belőled.- húzott magához,majd homlokon puszilt.
A maradék negyed órában mindketten felpróbáltuk az ajándékainkat,képekkel megfűszerezve, C.A.P elmondta,hogy a szülinapi buli ma este 7kor kezdődik a dormban,majd elment próbálni.

A délután folyamán még meglátogatott Henry,akitől kaptam egy hatalmas plüss tigrist, Gikwang,aki egy gyönyörű nyakláncot ajándékozott szerény személyemnek,találkoztam Taeminnel,aki a Shinee nevében adott egy parfümöt és egy ruhát ( le mernék fogadni,hogy utóbbit Key választotta ), illetve Tiffany is felhívott,hogy fussunk össze. Egy Omega órával lepett meg. Természetesen én is odaadtam nekik az ajándékaimat. Nagyon boldog voltam,hogy mindenki örült neki.
Mikor hazaértem ( megvettem az ajándékot a ma esti bulira) egy csomag várt az ajtóm előtt. A nappaliban vettem csak jobban szemügyre. Csak egy címke volt rajta: Vogue. Ebből rögtön tudtam,hogy anyától jött. Viszont már csak egy órám volt arra,hogy elkészüljek,ezért a csomagot az éjjeliszekrény mellé tettem ( igen, a másik szülőm levele mellé.). Ráérek holnap megnézni.
Miután kiválasztottam a ruhámat, beköltöztem a fürdőbe,hogy elfogadható fejet varázsoljak magamnak. Fél óra alatt kész voltam. Már az ajtóban álltam, indulásra készen,mikor a telefonom csörögni kezdett: Sehun.
- Szia édes !- köszöntem vidáman.
- Szia ! Nem fogod elhinni, amit most mondani fogok. A ma estém szabad,úgyhogy,ha benne vagy,akkor egy óra múlva találkozzunk a lakásomon. Már nagyon hiányzol.
A szívem hevesebben kezdett verni,a tenyerem pedig izzadt. Egyszóval : nem tudtam,hogy hogy mondjam meg Sehunnak,hogy már van programom,és nem fogom lemondani. Félreértés ne essék,nagyon szeretnék vele lenni,de a srácokkal sokkal ritkábban tudok találkozni.
- Ez remekül hangzik,és fogalmad sincs,hogy mennyire szeretnék most hozzád bújni,de…
- De?
- Már van programom. – nyögtem ki.- Ne haragudj,de C.A.P egy héttel ezelőtt szólt,hogy lesz egy ilyen összevont utó szülinapi bulija a bandának,mert sokuknak majdnem egyszerre van a szülinapja,és megígértem,hogy megyek. Ne haragudj, Hunnie. Ígérem bepótoljuk. – semmi válasz. Sóhajtás.
- Én nem haragszom. Jó szórakozást az expasiddal. – a vonal megszakadt. Idegesen dőltem az ajtónak. Tudtam,hogy ez lesz. Reméltem,hogy nem fog sokáig tartani Sehun kiengesztelése.

A dorm ajtaja előtt álltam,és azon gondolkoztam,hogy mikor voltam itt utoljára. Több mint fél éve,az biztos.
- Miiin ! De rég láttalak.- nyitott ajtót egy mosolygós Niel. – Gyere be ! –fogta meg a kezem,majd behúzott a dormba.
Mindenki a nappaliban volt,kivéve L.Joet.
- Miiin ! – köszöntek a srácok,szinte egyszerre,mikor odasétáltunk hozzájuk.
- Sziasztok ! Hoztam egy kis ajándékot. –nyújtottam feléjük a kezemben lévő fonott kosarat,ami tele volt mindenféle földi jóval. Avagy tökéletes buli kellékekkel.
- Waow,te aztán tudod,hogy mi kell egy szülinapra.- nézett rám elismerően Chunji.
- Várunk még valakit? –néztem körbe.

hát akkor induljunk. ( még beugrottam egy turmixért)

-          Nem, ennyien leszünk.- rázta meg a fejét Minsoo. Kicsit meglepődtem,hogy rajtam kívül senki mást nem hívtak meg,de nem firtattam.
- Jézusom de régen láttalak.- kapott fel hirtelen Choi,majd megpörgetett.
- Héhé,le ne ejtsd. – fogta meg a vállát C.A.P . Choi szúrós tekintettel nézett rá.
- Na,akkor kezdődhet a buli. Itt kezdjük,aztán el is mehetünk valahová.- csapta össze a tenyerét Ricky.
- Bocsi srácok,itt vagyok.- hallottam meg a hátam mögül L.Joe hangját. Egy kissé dobogni kezdett a szívem. –Szia Min. – jött közelebb. – Jól… nézel ki.- vakarta meg a halántékát.
- Köszi, te is. –válaszoltam,kissé szaggatottan. C.A.P közénk ugrott,és átkarolta mindkettőnk vállát.
- Oh, szép is a szerelem. Na,de ne tűnődjünk a múlton ! Kezdődjön a buli !- csapta össze a tenyerét,majd a kanapé melletti hangfalhoz lépett. Nem vettem fel,amiket imént mondott,már megszoktam,hogy ezt csinálja. Bevallom néha kissé kínos csend volt L.Joe és köztem,de általában feloldódtunk . Remélem ez most is így lesz.
- Egy próba és manager mentes nap. Vagyis este. Boldog szülinapot magamnak ! És mindenki másnak.- kacsintott,majd bekapcsolta a hangfalat. A zene dübörögni kezdett.
Kipakoltuk a kosár tartalmát,majd előkerült a whisky, a vodka és a Jack Daniels is. Egyszóval kezdtek elszabadulni a kedélyek. Oh, és volt torta is.
Végül úgy döntöttünk,hogy nem megyünk sehová,hanem maradunk a dormban.

A nappalit átalakítottuk táncparketté,vagyis arrébb toltuk a kanapékat és a fotelokat. Nagyon hiányoztak a srácok,jó volt végre megint úgy bulizni velük,mint régen. Minsoo egyfolytában el akart „rabolni” a többiektől egy tánc erejéig. Végül beadtam a derekamat.Mikor már úgy éreztem,hogy,ha nem ülök le,menten össze esek, nyomtam egy puszit táncpartnerem arácra,majd a konyhapulthoz mentem,hogy töltsek magamnak egy kis vodkát.
- Min, mizu mostanában veled? –ült le mellém L.Joe,egy pohár whisky társaságában.
- Hát,semmi különös. De tényleg. Élem a kis életemet.- feleltem szórakozottan.
- Ah-ha. – ivott bele a poharába a mellettem ülő. – Mi a helyzet a szüleiddel ? Várj,inkább ne mondd el. Ne rontsuk el ezt a szép estét.- vigyorgott. – Szóóóval,most együtt vagy Sehunnal,ugye ?
- Igen. Ami azt illeti, elég régóta.- kortyoltam bele az italomba.
- Értem. És jó vele a… tudod ? – harapott bele az alsó ajkába.
- Részeg vagy.- löktem oldalba.
- Tudom.- felelte szórakozottan. – Nem válaszoltál a kérdésemre.
- Nem is fogok. – ráztam meg a fejem.- Megyek táncolni.- álltam fel,majd visszasétáltam a többiekhez. Tudtam,hogy L.Joe csak részeg,de avval is tisztában voltam,hogy józanon is megkérdezte volna. Én pedig ezt nem vele akartam megvitatni.
- Na,mi az ? Jó a buli. – karolt át hátulról C.A.P.
-Persze. Jobb nem is lehetne. Bár kezd elfogyni a vodka.- mutattam a konyhában ülő L.Joe felé,akihez időközben csatlakozott Niel és Choi is.
- Hé,ők tulajdonképpen még nem is ihatnak. Legalábbis Choi még biztosan nem. –csattant fel C.A.P,majd a konyha felé indult. Én csak nevettem.
Az este többi részében táncoltunk,beszélgettünk és ittunk. Avagy jól éreztük magunkat. nem esküdnék meg rá,hogy a srácok emlékezni fognak mindenre,de nem is baj.

Reggel a kanapén fekve ébredtem. Fejem Minsoo vállán volt,az ölemben L.Joe feküdt, a földön,közvetlenül a lábam alatt pedig Niel ébredezett. A többiek pedig szétszóródva feküdtek a nappaliban.
- Jó reggelt. Fáj a fejem.- vakarta meg a halántékát Minsoo.
- Nekem is. De ezt a helyzetet meg tudnám szokni.- fordult felém L.Joe,még mindig az ölemben fekve.
- Nyugodtan felkelhetsz.- löktem arrébb nevetve.Lehet,hogy nem kellett volna,mert legurult az ölemből,a földön fekvő Nielre.
- Áu,basszus !
- Bocsi, Niel.- néztem rá,bocsánatkérő fejjel.
- Semmi gond. L.Joe szálljál már le rólam. – nyavalygott,miközben próbálta lelökdösni magáról.
- Jó reggelt. Fél óránk van a próba kezdéséig. –tápászkodott fel a földről Chunji.
A srácokkal együtt indultam el. Szegények,remélem végig tudják valahogy csinálni a mai próbát. Eléggé kiütötték magukat. Én sem voltam a toppon,de nem ittam olyan sokat.

Mikor hazaértem,úgy éreztem,hogy a problémáim is hazaértek velem. A telefonom csörögni kezdett. Reméltem,hogy Sehun az. Tévedtem. Apa volt.