Soyun: My Lady

Másnap tudott csak bejönni Jongin, Én pedig irtó rosszul voltam. Mondtam neki menjen el, nem akarom, hogy ilyen állapotban lásson, mivel kezemen a kanűl, épp kaptam a zöld löttyöt, Nam térdelt mellettem, és fogta a műanyag dobozt amibe hánytam, és maszk volt rajtam mert nehezen kaptam levegőt ezért még a doki is bent volt velem. Szörnyű látvány voltam, és nem elég ez, Lay, és Kyungsoo is itt volt. Sírva kértem őket menjenek el, de D.O az egyik székre ült és énekelni kezdte nekem a My Lady-t.
-Soo... - szipogtam hatalmas szemekkel, Jongin elvette Nam-tól a műanyag dobozt, és elment a fürdőbe.
Lay ült Soo mellé és vele énekelt, Jongin pedig mellém jött vissza, tiszta dobozzal, és egy narancs levet vett ki a táskából, majd mellém fészkelte magát, Én pedig sírva hallgattam a három fiú hangját, mert Jongin is csatlakozott, így, Kai mellkasához bújva. Sajnos, újra le volt bénulva a karom és a lábam, így nem tudtam megölelni.
-Soyun... - szólt a doki. Felnéztem. -Kezed? - kérdezte.
-Nem. - ráztam meg a fejem.
-Félek, hogy ha így megy tovább, és minden kezelés közben ez lesz, akkor maradandó lesz a károsodás, és a motorikus funkciók, mint a mozgás, nem jön vissza teljesen. - megfogta a kezem, és megnézte.
-Úgy érti, lebénulhat? - kérdezte Lay.
-Sajnos igen. Viszont, ha két óra múlva minden kezelés után,mozogni fog legalább egy ujja, akkor nem lesz gond. És akkor nem kellesz terápia, erre is.  - mosolygott a doki. -Erős maga.
-Hát doki, ennyi jó pasi mellett, ne csodálkoz. Én is erős lennék. - vigyorgott Nam.
-Namjoon, Te sose változol meg. - rázta a fejét Yeon doki. Majd kiindult.
-Mit vagy úgy oda? - kiáltotta utána Nam. Doki megrázta újra a fejét, és kiment. -Fene a heteró fejét! Minden jó pasi heteró? - nézett rám.
-És minden jó pasi buzi? - néztem rá.
-Ez fájt gyönyörűm. - kapott a mellkasához. -Tudod, vannak ám csúnya pasik is, akik buzik, na, őket nem bírom. De, skubizod a két gyerek fejét? - bicentett Do és Lay felé, Jongin elröhögte magát, Én pedig kuncogtam.
-Lay, Kyungsoo, Lim Namjoon, a szobatársam, háttal ne álljatok neki, mert még meghívásnak fogja venni, mert kőkemény meleg az Én gyöngyöm. - mondtam. Lay és Do egymásra aztán ránk néztek, és tátott szájjal bólintottak.
-Ki a meleg, vagy mi? - jött be Suho.
-Na már csak Te hiányoztál! - nyögtem fel.
-Én is téged, de úgy igazán. - vigyorgott Suho. Rámosolyogtam, mert tudja, hogy csak szívatom.
-Ez a cica fiú se meleg? - kérdezte Nam.
-Namjoon, a 12 fiú közül egyik se buzi. Ne udvarolj már nekik! - szóltam rá.
-Franc! - ült le mint egy durcás gyerek. Suho csak pislogott, majd Lay megsugta neki, mi is a helyzet. Beszélgetni kezdtek, Én pedig néztem őket.
Kicsit később, Minseok jött meg.
-Hali. - bújt be Xiuminom.
-Szia Minseok. - mosolyogva néztem rá. Bejött, és mellém állt.
-Hogy vagy? - kérdezte lágyan homlokon puszilt.
-Jól. De... - néztem fel. Jongin elaludt. Biztos szegény fáradt volt. -Ó! Kicsit halkan ha lehet. És köszönöm, hogy itt vagytok. Sajnálom, hogy nem adhatok neked, most egy ölelést, de nem tudok mozogni. Lebénultam. - Minseok ijedten nézett rám. -Csak átmeneti állapot. - mosolyogva néztem rá.
-Akkor megnyugodtam. - ült Suho mellé.
-Hol voltatok? - kérdeztem.
-A műsor utolsó részét vettük fel. Jongin alig aludt valamit az éjjel, fellépésen is feszült volt, szóval nem csoda, hogy elaludt. - mondta Suho.
-Gondoltam. - fintorogtam. -Ti, hogy vagytok? - kérdeztem.
-Kicsit féltünk, és aggódunk, de jól. Jongint és Minseokot viseli meg jobban a dolog. - mondta Do.
-Sajnálom. - bújtam Kai mellkasába, de rosszul lettem. Azonnal Namhoz fordultam, aki leszedte rólam Jongin karjait, és megfogott, meg a dobozt, Én pedig kiadtam a múlt hónapi kaját is. Sírni kezdtem újra, hogy ezt a fiúk látták, Nam pedig az arcom kezdte törölni.
-Ez nekem nem megy Nam... - suttogtam.
-Dehogy nem! Eddig kibírtad, ezután is menni fog. - fogta az arcom.
-Yun... - Minseok egy zsepivel törölte meg az arcom, és a szám, majd adott inni is. -Erős vagy. Nézd meg Jongint. Nagyon fáradt, aggódik érted, Én és Jun is, mindenki, nem szabad feladnod. - visszarakta a maszkot, amin keresztül rendesen vettem levegőt, az oxigén miatt. -Érted?
-Igen. - bólintottam.
-Akkor jó.
Hamarosan jött a doki, és kiszedte a kis csövet, elzárta a karomon lévő kanűlt, majd mondta, hogy egy óra múlva jó lenne ha ennék, majd kezdjem mozgatni a tagjaim. Jongin békésen pihent mellettem, így csendben társalogtunk a fiúkkal, majd Jun jelent meg Rinnel együtt, aki majdnem sírva fakadt, a látványomon. Persze intettem Jongin féle, hogy csendesen, mire bólintott és leült Lay és Xiumin közzé.
-Hozok neked enni. - mondta Nam és kiment.
-Hogy érzed magad? - kérdezte Rin.
-Egész jól már. - mosolyogtam.
-Akkor jó. Szeretnél valamit? - kérdezte.
-Nem, de jó lenne Jongint betakarni. - néztem a fiúra. Annyira nagyon szeretem, hogy szavakba se tudom önteni. És most itt van mellettem, és alszik.
Rin azonnal vette a takarómat amit otthonan hoztam, és betakarta vele, Én pedig ültem,  mert Nam felpakolta a hátam, Jongin pedig mellettem, összekuporodva aludt, csoda, hogy elfér.
-Itt is vagyok, hölgyem. Kívánja, hogy megetessem? - poénkodott Nam.
-Akkora dilis vagy ember. - mosolyogva néztem fel rá.
-Na, mekkora? Ugye nem kicsi? - nézett bele a nadrágjába. -Szerintem nem. De kellene már rá egy pasi. - sóhajtott színpadiasan, Én pedig felnevettem, de azonnal el is hallgattam, nehogy Kai felkeljen.
-Te kályha! - kuncogtam.
-Add ide, Én majd megetettem. - mondta Do.
-Nézd már, egy pici lovag. - nézett le rá Nam. Biztos, hogy egy magas Kris-szel, meg Yeol-lal, mert kb, 190 magas, és modell volt.
-Hagyod békén? Menj, inkább nézd meg a nővéreket, Te pasi vadász! - kuncogtam.
-Beadom a válópert. Tud meg. - felhúzta az orrát, és bedurcizott.
-Hisztis ribanc vagy. - nevettem fel, velem a többiek is.
-Ezt bóknak veszem gyönyörűm. Na, megyek járok egyet, aztán jövök vissza. Jó étvágyat. - mosolyogva távozott. Do leült a lábamhoz, és amíg ettem, addig beszélgettünk a többiekkel. Majd Hyoyeon is felhívott, és mondta, amint tud, bejön. Lassan a fiúk is elmentek, Xiu Jun és Rin együtt mentek, miután engem elrendeztek, Én pedig mozgatni kezdtem a kezem. Szerencsére, nehezen, de mozgott.
Én is elaludtam, és éjjel arra keltem, hogy Jongin nincs mellettem, de hallom a hangját.
-Mióta vagy itt? - kérdezte Nam-ot.
-Másfél éve? Örököltem anyum gyomor rákját, három műtétem volt eddig, és számtalan kemóm. - mondta Nam. Ezt nem tudtam.
-Ugye vigyázol rá, ha nem vagyok? Sok a fellépés, nem mindig tudok itt lenni vele, pedig nagyon szeretném. - mondta Jongin halkan.
-Persze, ezt kérned se kell rá. Nagyon megszeretem Soyunt, mert Ő az egyetlen, aki elviselni a hülye fejem, és ilyen velem. Mármint nem undorodik, hogy meleg vagyok. - összeszorult a szívem, dehogy undorodom tőle, sose tenném, hisz csodás ember.
-Soyun szereti az embereket, látod, hogy engem is elvisel, pedig mennyi fájdalmat okoztam neki. - sóhajtott Jongin
-Nem. Tévedsz, Soyun szeret, nem elvisel. Azért fogadott vissza. Szerencsés vagy öcsi. Én is  ilyen párt akarok, mint Yun, persze pasiban.
-Sok sikert hozzá. - kuncogott Jongin.
-Mondta tegnap, hogy megkérted a kezét. - ezért szeretem Én Namot, azonnal a közepébe.
-Igen. Még akkor vettem a gyűrűt, amikor másodszor megcsaltam. Először akkor csaltam meg, amikor meglátott a lánnyal a budi melletti sarokban. Aztán a másik egy pincér csaj volt, az egyik díjátadón, Én pedig ki voltam akadva utána, mert idióta voltam, és elmentem a városba, akkor amikor megláttam, beleszeretem, és megvettem, hogy ha Yun megbocsájt, megkérem a kezét. Sajnos egyre kevesebbet volt otthon, keveset hívott, Én pedig feladtam, aztán összevesztünk, mert azt hittem van valakije, végül kiderült, mi a baj, Én pedig összetörtem. Nem tudom mi lesz velem, ha...
Elhallgatott.
-Ne sírj, inkább menj aludni ha már itt maradtál. Én is lefekszem. - mondta Nam. Jongin kifújta az orrát, gondolom Nam adta neki a zsepit, Én pedig majd nem felkuncogtam.
Mellém feküdt Kai, betakart, és a hátamhoz simulva újra elaludt, majd Én is. Olyan jó volt vele lenni, főleg, ilyen helyzetben, és, hogy mellettem áll.