Soyun: Blog~

Napok lassan teltek, Én pedig a doki szerint javulni kezdtem. Persze nem teljesen, de már nincs remegés, és nem bénulok le a kezelés alatt. De azért még maradnom kell.
Nam ma egész nap hisztizik, hogy annyi jó pasi vesz körül, és egyik se meleg. Már a fejem fogtam kínomban.
-Szex hiány? - nézett rá Jun.
-Amióta itt vagyok azóta nuku szex. Szerinted? - sanditott rá Nam. Jongin felröhögött mellettem.
-Jongin sshi, beviszlek a fürdőbe, és gerincre váglak ha rajtam röhögsz. - szegény Jongin. Azt a fejet látni kellett volna. Kár, hogy nem fotóztam le.
-Én... nem... - nyögte ki. Aztán hozzám bújt. Most Én nevettem el magam.
-Annyira dinkák vagytok! Te meg hagyd már Jongint, mindig zavarba hozod! - vágtam Namhoz az egyik párnát.
-Hát de olyan cuki meg szexi. Nekem meg nagy a pofám, és frusztrált vagyok. - legyintett.
-Menj és verd ki. - mondta Jun. Azt hittem lefordulok az ágyról.
-Park Kangjun! Ilyet többet ne! A nővéred vagyok. - szóltam rá. Jongin csak halkan röhögött mellettem.
-Magamnak is kiszoktam, ha Rin nem ér rám. - vigyorgott.
-Rém álmaim lesznek. - fogtam a fejem. -Perverz banda! - mondtam.
-Te is az vagy. - mondta Nam.
-Nem is. - kaptam rá a tekintettem.
-Tegnap néztük pár Exo vidit, ami tiszta  Kai ah volt, ez meg itt mondta, hogy most de meg....
-Fogd be! - vágtam hozzá a macim.
-Oké! - röhögött Namjoon. -Na, megyek. Ma kapom meg az utolsó kezelést. Remélem. - állt fel. Megigazitotta a sapiját, amit mindig hord. Van vagy harminc fullcapja itt. Kaptam egy homlok puszit és rá vigyorgott Kaira. -Neked inkább azokra a dús harapni való ajkaidra adnék puszit. Kár, hogy foglalt vagy, és heteró! - vigyora lekonyúlt, de aztán újra ránk vigyorgott. -Két óra múlva leszek. Császtok! - és már trappolt is ki. Jongin feje nagyon de nagyon vörös volt.
-Kiakaszt ez a pasi. - morogta.
-Nézd jó szemmel! Nem csak a nők vannak oda érted, de még a pasik is. - simiztem meg az arcát.
-Roppant humoros vagy ma, hallod! - sanditott rám.
-Nincs kedved sétálni? - kérdeztem.
-De. Neked is jót tenne a friss levegő. - állt fel mellőlem. Közelebb hozta a tolószéket, és belesegített, majd betakart. Jun is jött ki velünk, de, Ő elköszönt, és haza ment. Elvileg Rin várja. Remélem eszik rendesen, és nem csak azért mondja, hogy megnyugodjak. De holnap majd beszélek Rinnel, hogy mi a helyzet.
-Nem fázol? - kérdezte Jongin. Egyik pad mellett ültem, a székben, ő pedig a padon.
-Nem. - néztem rá. -Még mindig ragaszkodsz hozzám?
-Miféle, hülye kérdés ez? - lepődött meg.
-Csak... - hajtottam le a fejem. -Sose illettem hozzád, plusz most még beteg is vagyok. És csúnya. - piszkálta a körmöm. Nem akartam rá nézni.
-Yun. - fogta meg a kezem. -Már amióta ismerlek, szerelmes vagyok beléd. Még ha ki se mutattam igazán. Akkor nem kértem volna meg a kezed, nem lennék most is veled. - felemelte a fejem, és rám mosolygott. Visszamosolyogtam, és hozzá bújtam. Úgy szeretem az illatát.
-Szeretlek. - suttogtam neki.
-Én is téged. - elhajolt, aztán megigazitotta a kendőt, mert elmozdult. -Remélem hamar eltűnik ez a borzalmas kendő. Nem szeretem. - feljebb húzta a cipzárom a pulcsin. Olyan gondoskodó most.
-Hidd el, Én se. - fintorogtam. -De, kopaszon nem lehetek, plusz, még meg is fázhat a fejem. - köhögni kezdtem, és éreztem, hogy elindult megint az orromból a vér. Jongin azonnal papír zsepit vett elő és azzal fogta be az orrom. Ahogy kezd kisebb lenni a tumor, úgy múlnak a rossz hatások rajtam, és a hirtelen túl sok vér pedig az orromon jön ki. Doki Jonginnak is elmagyarázta ezt, mert amikor először ez volt, nagyon megijedt.
-Köszönöm. - néztem rá hálásan.
-Semmiség. - letörölte a kezem is, meg az arcom, és kidobta a kukába a véres zsepiket. -Hmm, igaz, nem ma van, és nem így terveztem a Valentin napot, de a vége úgy is ez lett volna. Mármint, hogy rád húzom a gyűrűt amit vettem. - egy kis dobozt vett elő, és kinyitotta.

-Jongin. - néztem rá.
-Már megkértem a kezed, de ma, el hoztam a gyűrűt, hogy fel vedd. - rám mosolygott.
-Olyan hülye vagy, hogy egy ilyen roncs mellet maradsz. - vigyorogva néztem rá.
-Ez van. - rám adta, aztán egy puszit is kaptam.
Még ültünk kint, olyan jó volt a levegő.
Másnap bejött Yemin. Láttam rajta, hogy nagyon rossz neki így látni engem, de tartotta magát egy ideig, aztán végül csak sírni kezdet. Megvigasztaltam, hogy minden oké már velem, hamarosan vége az első kezelésnek, aztán meglássuk mi lesz velem. Kicsit megnyugodott, de látszott, hogy inkább miattam. Végül este bejöttek a fiúk, hoztak csokit, meg kaját, kicsit szűkös volt a hely, de együtt voltunk, aztán Kyungsoora rá jött a hat perc -az öt perc a hülyeség perc, a hat pedig az énekelős perc-, szóval énekelni kezdet. Szeretem, ha random rá jön, hogy akkor most énekeljünk hülyeség hada. Nem is említem, Nam, hogy oda-vissza volt tőle.
-Olyan hangod van, hogy...
-Be ne merd fejezni Lim Namjoon mert megfejellek, mint hülye gyerek az oszlopot! - szóltam rá.
-Pedig olyan szépet mondtam volna. - hisztizet.
-Tényleg 26 vagy? Nem inkább hat? - néztem újra rá.
-Mostmár azért is kimondom! - dobbantott. -Szóval, olyan szép hangod van, hogy az ember lelkéig hatolsz vele. - mondta végül ki.
-Hát... kössz vagy mi. - jött zavarba Kyungsoo.
-És farok állító. - köpte be Nam.
-Namjoon! - szóltam rá.
-Bocs, nem hagyhattam ki. - röhögött Joon. Szegény D.O.
-Olyan gonosz vagy! - csapdostam vállon Joont.
-Nem is! Csak udvarolok. Hátha valamely szexi dalos pacsirta beadja a derekát. - védekezett nevetve.
-Kitagadlak! - vágtam nyakon.
-Asszony! Nem tagadhatsz ki! - hisztizett.
-De igen! - húztam ki magam.
-Majom. - durcizott be Nam.
-Kályha! - vigyorogtam. És ekkor tört ki mindenkiből a nevetés.
Olyan jó volt hallani.
-Ne nevessetek. Egyszer úgy is lenyúlom valamelyikőtök, és most megyek kiverem, mert kicsit szűk a nadrág. Köszönhetően a kicsi törpének. - állt fel Joon, és ment a fürdőbe. Újra nevetni kezdtünk. Tudjuk, hogy csak viccel, ezért kedvelte meg mindenki. Szerintem hányni ment, mert tegnap volt vizsgálaton, és még két kúra ki lett neki írva. Mára, és holnap utánra. Aztán két hét és mehet haza.
És igen, tényleg hányni ment szegény. Ki hallottam, és a többiek is.
-Holnap forgatás, nem biztos, hogy bejövök. - mondta Jongin.
-Rendben. Inkább pihend ki magad, majd máskor bejössz. - mondtam.
Lassan indultak, így kaptam puszit a fejemre mindenkitől,  és Jongin meg Xiumin maradt bent velem.
-Kell valami otthonan? - takargatot be Minseok.
-Nem. Minden itt van. - mosolyogtam rá. Leült az ágyra.
-Sokkal jobb a színed. - mondta.
-Hát igen. - sóhajtottam.
-Baj van? - kérdezte.
-Nem. - Nam krákogott egyet ,de oda se figyeltem- Csak szeretnék már haza menni. - néztem rá.
-Elhiszem. De amit muszáj, azt muszáj. - homlokon puszilt, aztán a homlokát nekem döntötte. Figyeltem a fáradt arcát. Annyi éve vagyunk barátok, és még mindig annyira erős testvéri szeretet van köztünk.
-Min... - suttogtam. Kinyitotta a szemeit, és rám nézet. -Szeretlek Manó. - átkaroltam a nyakát, és a mellkasához bújtam.
-Én is téged. Most már ideje szépen rendbe jönni, és újra velünk lenni. Mostanában szét esett az egész banda, B zűllik, Mei Bostonban, a többiek is dolgoznak... Mi is állandóan rohanunk.  Olyan rossz így. - motyogta.
-Sajnálom. Ígérem, igyekezni fogok meggyógyulni. - mondtam. Jó szorosan megölelt, Én pedig bújtam hozzá. Olyan jó volt így vele.
Miután elmentek, -persze előtte Jongin is jól megölelgetet, és annyi puszit adott, meg csókot, hogy egy évre be tudnám osztani -, csendben ültem, és a kezem néztem.
-Miért nem mondtad el nekik? - ült mellém Joon. Hirtelen tört rám a zokogás, és bújtam hozzá. -Soyun - zárt a karjaiba.
-N..nem ment. Nem tudtam elmondani. - pihegtem. -Doki mondta, hogy 20% az esélyem, hogy túl éljem a műtétet. Nem akartam, hogy aggódjanak. Így a legjobb. Holnap megműtenek, és vagy életben maradok, vagy se. - suttogtam.
-Mindent elrendeztél? - simogatta a hátam.
-Igen. Levelet is írtam, kettőt. Egyik Jonginnak, másik mindenkinek. Hívtam az ügyvédet is, minden Minseoké és Jun-é lesz. - motyogtam.
-Rendben. Én itt foglak várni. És reméljük, hogy igaza lesz a dokinak, még ha csak 20%-kot adott. Így legalább akkor már csak egy hónapot kellesz itt szenvedned, és szabad leszel. Aztán meg megyünk veszünk neked parókát, és végig tombolunk egy egész hétvégét. - tiszta ábrándos volt a hangja.
-Kimehetünk Los Angelesbe is. Ott a nagyiék háza. És lehetne ott az esküvő is. - ez fel villanyozott.
-Pacsit ide szépségem! - felemelte a kezét és Én pedig nevetve belepacsiztam.
Elterveztük, hogy ma éjjel nem alszunk. Ezért a neten garázdálkodtunk. Persze azt nem várná az ember, hogy a saját képe fog magára vigyorogni, ami nem mellesleg akkor készült amikor feladta rám a gyűrűt, éd olyan címe volt, hogy Jongin is csak szánalomból van velem. De ez fájt a legjobban, mert Mei-t is megemlítette:
"Hát, mit ne mondjak... Jongin oppa igen csak gavallér, hogy ilyet tesz...
Megkérni egy ilyen ocsmány, és rákos beteg csaj kezét, aki nem mellesleg Minseok oppa gyerek kori barátja, igazán tiszteletre méltó.  Viszont, ha már múltkor nem tudtam megölni Mei-t, aki nagyon jól tette, hogy Bostonba menekült, nagyon remélem, hogy Soyunt elviszi szó szerint a rák." Nem tudtam tovább olvasni. Remegni kezdtem, és írtam egy SMS-t Mei-nek, hogy amint tud, azonnal nézze meg az oldalt.
-Úristen de egy mocsok ez a csaj. Ne hallgass rá. Jongin igen is szeret, nem szánalomból van veled. - fogta meg a kezem Nam.

-Mindegy. - néztem rá. -Jongin maga mondta, hogy nem lenne velem, ha nem szeretne. Ezért, most már azért is bele vágok a műtétbe, és igen is megmutatom, hogy mellett a helyem. Nem érdekel az ilyen hülye saseang fan, aki a legjobb barátom is képes bántani. És még nem is szégyelli. - mérges lettem. Egy kis taknyos gyerek, hogy jön ahhoz, hogy ilyet tegyen, és bátran vállalja, és azt se érdekli, hogy blogra rakja. Engem, Meit, Danbit és a többi lányt. Mindenkiről volt minimum másfél oldal véleménye, és fél oldal, hogy hogyan ölné meg őket. Hát nem hagytam annyiban a dolgot, így hát fogtam, és kör SMS-ben elküldtem minden lánynak a blog címet, hogy amint tudják, olvassák el, de írtam, hogy  fiúknak ne szóljanak, mert nem akartam, hogy aggódjanak.
Reggel hatkor pedig jött a doki, és mosolyogva közölte, sokkal valószínűbb, hogy gond nélkül megúszom a műtétett, mivel a tumor kisebb lett, így elvált a lét fontosságú idegektől. Alig vártam, hogy végre megszabaduljak attól a tehertől amit okozott, és lassan, de biztosan meggyógyuljak. Küldtem egy SMS-t Jonginnak, hogy ne aggódjon, azért amiért nincs bekapcsolva a mobilom, csak egyszerűen lemerült és amint végeztem a kezeléssel bekapcsolom újra. Kegyes hazugság.  Kikapcsoltam a mobilom, és leraktam, levettem Jongin gyűrűjét, és beraktam a fiókba, majd szorosan megöleltem Namjoont és még utoljára, biztos ami biztos alapon, rá hagytam mindent, ha véletlen mégse sikerülne a műtét, úgy ahogy vártuk. Saját lábamon mentem a nővér mellett a műtő felé. És mosolyogva köszöntem mindenkinek. Amíg elrendeztek, jót szórakoztunk pár vicces sztorin. Jó volt így, ilyen hangulatban felfeküdni a műtő ágyra, és hagyni, hogy a sors renbe hozzá azt, amit elrontott. Hamarosan egy új Soyun érkezik, aki csakis a barátainak, és a táncnak fog élni.