2014. február 22., szombat

Seo Young - So many things to talk about


my two idiots ♥

Seijit Kionak kellett lefogni,hogy ne menyjen neki Sen-nek. Bár a végén már Kiot is vissza kellett tőle tartani.
- Sen,az isten szerelmére menyj most el innen. Egyáltalán nem alkalmas,amint látod. –fogtam kicsit sietősre a dolgot. Az előttem álló karba tette a kezét.
- Máskor sem lesz alkalmas. Ha rólam van szó neked sohasem alkalmas Seo. És kezd elegem lenni ebből. – mondta megnyomva a mondat végét. Közben Sunhee is kijött az előszobába.
- Mi folyik itt? Ő meg mit keres itt? – bámult Sen-re.
- Hányan vannak nálad? Amúgy sziasztok srácok. Régen találkoztunk. – intett a hátam mögött álló Mia-nak,Kio-nak és Seiji-nek.  
- Mi az,hogy „régen találkoztunk”? Ennyit bírsz mondani azok után,hogy egy árva szó nélkül húztál el Koreába? – csattant fel Seiji.
-Mondanék mást is ,ha végre beengednétek. – felelte Sen egyre idegesebben.  Viszont Luhan bármelyik percben itt lehetett és a legkevésbé sem akartam,hogy találkozzon Sen-nel.
- Azt felejtsd el! – csattant fel a nővérem. Sen mély levegőt vett.
- Annyira imádom,hogy mindenki így nekem támad,mikor az egyetlen személy akinek tényleg oka lenne rá az Seo .- mondta.
- Te hallod,hogy miket mondasz? Sen,te is nagyon jól tudod,hogy ennél sokkal többről van szó. És az,amit Seo-val csináltál ránk is kihatott. Hol voltál mikor mélyponton volt miattad? Mert nem te húztad ki a gödörből,hanem mi. Ráadásul miattad került oda. Úgyhogy ne mondd nekem,hogy nincs okunk így viselkedni veled,mert esküszöm behúzok neked egyet! – csattant fel Mia. Régen láttam így kikelni magából. Sen hátrébb lépett az ajtótól.
- Jól van. Úgy látom , hogy most nem fogunk dűlőre jutni. De akár hiszitek akár nem,nekem is nehéz volt. Baromi nehéz. Ne higgyétek azt,hogy könnyű volt otthagyni az életemet. Ott hagyni titeket. – nézett ránk.
Miket nem találok Mia telefonján xd Kio pink hajjal o.o

- Aha,persze. Így utólag már visszahízelegnéd magad,mi? Na húzz el innen de nagyon gyorsan,vagy gondoskodom róla,hogy egy ideig hanyagold a modell szakmát! – ordította Seiji.
- Sen,légy szíves! – néztem rá. A szemében nem láttam mást csak megbánást.
- Oké,értem. De tudod,hogy ez így nincs lezárva. – nézett rám,majd sarkon fordult és a lépcsők felé indult. Olyan gyorsan csaptam be utána az ajtót,hogy beleremegte az ablakok. Egy hajszálon múlott.

Teltek a napok Sen látogatása óta,amit szerencsére nem ismételt meg. Mia-ékkal bejártuk szinte egész Seoult és nagyon jól szórakoztunk. Eljöttek s munkahelyemre is ahol bemutattam őket Kwon úrnak,aki megengedte,hogy végignézzék az aznapi fotózásokat. Szerintem mondanom sem kell,hogy Mia el volt ájulva a sok helyes srác láttán. A nap csúcspontja az volt,amikor megismerkedett Eunjival,aki megengedte neki,hogy csináljon vele pár közös képet a díszletben. Nagyon jó kis nap volt. Óóó mielőtt még elfelejtem a lányokkal partit szerveztünk D.O.-nak és Kai-nak,ami nagyon jól sikerült. Mindenki élvezte!
Aztán egyik délután Soyun áthívott minket vacsorára Luhannal,úgyhogy kis csapatomat otthon hagyva indultunk el barátnőm háza felé. Régen láttam már a lányokat,de a legnagyobb meglepetés Soyun és a bejelentése volt. Azt hittem rosszul hallom,amit mond. Mindenki a könnyeivel küszködve ült az asztal körül. Viszont Kai-t viselte meg talán a legjobban. De az este folyamán félre húzott és közölte,hogy feleségül akarja venni Soyunt. Először csak pislogtam rá. Soha sem láttam még olyan komolynak és elszántnak. Ebből tudtam,hogy ez egy jó döntés lesz részéről,így egy hatalmas mosollyal öleltem át és adtam rájuk „áldásomat” . Nagyon reméltem,hogy Soyun minél hamarabb felépül.

My fav pic of Sunhee&Nate
A vacsora utáni napokon is pörögtek az események. B egyre lejjebb süllyedt és láttam,hogy ez Luhant is megviseli,de nem tudtam,hogy mit kéne csinálnunk,hogy kirángassuk jelenlegi helyzetéből.  Gyanítottam,hogy a Chanyeol-lal való szakítása és Mei Bostonba költözése is közre játszott az események alakulásában. Viszont sehogy sem volt ez így jó. 
Sunhee és Nate Hawaii-ra utaztak,ahonnan szinte minden nap küldtek egy csomó képet. Nagyon örültem,hogy ilyen boldogok együtt. Luhannal is tervezgettük a japán utazásunk időpontját. Úgy akartuk alakítani a dolgot,hogy egyszerre menjünk Seiji-ékkel,viszont Lulu most nem nagyon akarta magára hagyni B-t,úgyhogy nem volt egyszerű a dolog. Nekem pedig elég sok munkám volt,tehát tényleg pörögtek az események.
Egyik este Kwon úrral egy gálára voltam hivatalos,ami egy új kampányt hírdetett. Nagyon izgultam,mert ez volt az első ilyen komolyabb megjelenésem egy ilyen fontos eseményen. Szerintem mondanom sem kell,hogy Mia teljesen el volt ájulva a ruhámtól,amit a főnököm küldött,ugyanis csak egy bizonyos márkát szabadott viselni.
- Te jó ég Seo! Vadítóan nézel ki! – rántott magához Seiji,mikor az ajtó felé indultam.
- Ohh köszönöm. – nevettem.
- Kicsit furcsa,hogy ilyen drága ruhákat hordasz,de nagyon jól áll . mosolygott Kio.
- Nekem mondod? Még mindig nehezen tudom elhinni. De sietnem kell,mert a limuzin 5 perc múlva jön.
- Limuzin? Úristen limuzinnal mész? Akkor tényleg egy vörös szőnyeges party lesz! Nem mehetünk mi is egy kört? – ugrál Mia.
- Nem hiszem Mia. Mi ehhez nem vagyunk elég elitek. – nevetett Seiji.
- Hahaha. Én sem vagyok elég elit hozzá mellesleg. – mormogtam,majd magamhoz húztam Kiot és Miat is egy hatalmas ölelésre.

Mire leértem a limuzinhoz körülbelül 6-szor estem majdnem át a ruhám uszályában,de sikerült normálisan beszállnom a kocsiba,hogy végre elindulhassunk.
- Nagyon szép vagy Seo. Öürlök,hogy jó lett a ruha. - mosolygott rám Kwon úr.
- Köszönöm Kwon úr. - viszonoztam a gesztust. Próbáltam nyugodtnak látszani,de a tenyerem szinte már izzadt annyira izgultam.

Lets go to the show :*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése