Seo Young - What the hell are u doing here?!

jó reggelt Seiji xd

Reggel korán keltem,mert 10-re mentem dolgozni. A kis társaságom még javában aludt,úgyhogy írtam nekik egy rövid üzenetet,amiben nagyjából összefoglaltam,hogy ha lehet amíg nem vagyok itthon ne gyújtsák fel a lakást és leírtam,hogy melyik busszal tudnak eljutni a városközpontba,ha nem akarnának taxizni. Miután ezzel megvoltam lesiettem a kocsimhoz és a Vogue felé vettem az irányt. Kwon úr a hallban várt és együtt mentünk fel a fotós terembe. Két téli kollekcióhoz csináltunk képeket első körben,majd átautóztunk a Han folyóhoz,hogy egy Vogue címlapot fotózzunk. Nagyon élveztem. A modellek is kedvesek voltak,sokat beszélgettem velük. Igazából egész végig figyeltem a mobilomat,hogyha esetleg valamelyik „lakóm” hívna, de nem volt hívásom. Nem tudtam,hogy ennek most örüljek vagy ne. Mindenesetre munka után siettem haza. Mikor beléptem az ajtón megcsapott az éppen készülő Ramen illata.
- Hahóó! Megjöttem. – vettem le a kabátom és beljebb mentem a lakásba. Kiosuke a konyhában volt és éppen nagyon dolgozott valamin.
- Szia Seo! Jókor jöttél, nemsokára kész vagyok a kajával. Nem találtam nagyobb tálakat, úgyhogy azokat vettem ki! – mutatott az asztalon lévő fehér tálakra.
- Wow Kio, imádlak! – ugrottam mellé és egy puszit nyomtam a fejére.
- A többiek? – néztem körbe.
- Mia Seijit próbálja felkelteni. Már egy ideje…. nézd meg őket és szólj nekik,hogy siessenek. – felelte a mellettem álló. Én csak bólintottam és a vendég szoba felé vettem az irányt. A látványtól ami fogadott kisebb nevető görcsöt kaptam. Seiji az ágyon feküdt,pólóját a fejére húzva Mia pedig már a hátát verte,hogy végre felkeljen.
- Seooo! Végre itthon vagy! Segíts már valahogy kirángatni az ágyból! – kiáltott fel barátnőm,mikor meglátott.
- Haha úgy látom te semmit nem változtál Seiji! – nevettem és melléjük ugrottam az ágyra.
- Hagyjatook békénn.- nyöszörögte az előttünk fekvő. Én csak mély levegőt vettem,majd megmarkoltam a csuklóit és lehúztam az ágyról. Próbáltam úgy manőverezni,hogy ne essen nagyot,de a lába beakadt a takaróba és lebucskázott a padlóra. Mia a hasát fogta a nevetéstől. Seiji dühtől fújtatva pattant fel a földről,a felsője még mindig a nyakában volt.
- Na? Sikerült felébredned? – tettem csípőre a kezem.
- Mikor lettél te ilyen akaratos? – vakarta meg a halántékát.
- Mióta megszülettem akaratos vagyok. Amúgy te tényleg nem bírsz felöltözni? – böktem meg a hasát.
- De. Most is fel vagyok. – nézett végig magán. Szóra nyitottam a számat,de a csengő hangosan közbeszólt. Ki lehet az ilyenkor?
- Megnézem ki az,addig kezdjetek el enni! – néztem az előttem állókra és a bejárat felé vettem az irányt. Mikor kinyitottam az ajtót a nővérem állt előttem. És egy nagyon helyes,mosolygós fiú. Gyanítottam hogy a barátja.
- Sziaa Hugii! – tárta ki a karját Sunhee . Én csak a nyakába ugrottam. Nagyon régen nem láttuk már egymást.
- Sunhee! Jajj de hiányoztál! – mondtam mikor elengedett. Nővérem csak tovább mosolygott és a mellette álló felé fordult.

Sunhee&Nate ♥

-Seo, hadd mutassam be neked Nate-et.  Ő a barátom. – mondta kicsit szégyenlősen. A srác előre lépett és felém nyújtotta a kezét.
- Nagyon örülök Seo. Vártam már,hogy megismerjelek. – szólalt meg.
- Én is nagyon örülök. Úgyszintén. – mosolyogtam rá.

- Hmmm mik ezek a jó illatok? Csak nem főzöl? – szagolt bele a levegőbe Sunhee.
- Ő ami azt illeti nem én. Hanem Kiosuke.
- Kiosuke? Mármint az a Kiosuke? – nézett rám a nővérem meglepetten. Én csak bólintottam.
- Hogy-hogy? Várj! Ha Kio itt van,akkor a többieknek is itt kell lennie…ugye?
- Haha igen. – nevettem.
- A jó nem jár egyedül! Sziaa Sunhee! – ugrott a nyakamba hátulról Mia.
- Mia! Jajj de rég láttalak! – ölelte át Sunhee.

Miután mindenki bemutatkozott mindenkinek, leraktunk még két tálat,hogy Sunhee-ék is tudjanak enni. Nate valami eszméletlen aranyos fiú volt. Szerintem mondanom sem kell,hogy Mia el volt ájulva tőle. Szerencsére,mivel félig amerikai volt tudott angolul,így a srácokkal is megértették egymást,mivel a japán nem ment neki valami jól.
- Szóval NYC-ben voltál? Úristen mesélj! Mindent tudni akarok! – csattant fel Mia.
- Háát nagyon nagyon szép hely. És állandó a pörgés. Kicsit függő lettem. – nevetett Sunhee.
- Meghoztaaam a rameeent. – tett le az asztalra Kio egy gőzölgő tálat.
- vááááá kajaaa! – csapott le a tálra Seiji. Én rácsaptam a kezére.
- Héé! Előbb a vendégek!
- Miért? Én mi vagyok? – tette karba a kezét.
- Élősködő. – nevetett Kiosuke. Seiji erre oldalba vágta.

the past that is following me...

Miután befejeztük az evést átültünk a nappaliba és ott folytattuk a beszélgetést. Egymás szavába vágva meséltünk mindenféle sztorit. Nagyon jó volt. Nate is sokszor bekapcsolódott. A telefonom csörgése szakította meg a történetemet. A kijelző Luhan számát írta ki. Mosolyogva álltam fel a kanapéról és a konyha felé sétáltam. A többieknek szinte fel sem tűnt,hogy arrébb mentem annyira jól elvoltak.
- Sziaa! – vettem fel a telefont.
- Szia kicsim! Annyira hiányzol,hogy szerintem most azonnal átmegyek. Mára vége a próbáknak és a manager engedélyt adott a barátnő látogatásra. – mondta nevetve.
- Jaaaj te is nagyon hiányzol nekem és legszívesebben én magam rángatnálak ide,de tudod…vendégeim vannak.
- Óóóó basszus….tényleg. Teljesen kiment a fejemből. De… attól még átmehetek,nem?
- Végül is de. Gyere nyugodtan. Elférünk. – nevettem.
- Haha oké,akkor 15 perc és ott vagyok. Jaa és ugye tudod,hogy Kai és D.O. szülinapot kell szerveznünk?
- Hogy mi… úristen! Tényleg! – csaptam a homlokomra.
- Na látod! Ezért is kell átmennem. Ha nem vagyok elfelejted. – szinte láttam magam előtt az arcát.
- Jajj nemis. De gyere gyere gyorsan.  – feleltem. Válaszul egy „szeretlek”-et kaptam,majd a vonal megszakadt. A telefont a zsebembe csúsztatva sétáltam vissza a kis társasághoz és vázoltam nekik,hogy nemsokára újabb vendég érkezik. Nem is telt el sok idő és csengettek.
- Ez Luhan lesz! – pattantam fel és az ajtóhoz rohantam,de amilyen gyorsan kinyitottam , olyan gyorsan fagyott le az arcomról a mosoly a küszöbön álló személy láttán.
- Te mit csinálsz itt? – csattantam fel.
- Szeretnék beszélni veled és ….
- Nem! Nincs és Sen! Azt hittem,hogy végre megértetted,hogy nem akarlak látni!  - folytattam egy fokkal halkabban.
- Sikerült felfognom Seo. Nem vagyok idióta. De akkor is el fogom mondani,amit akarok. – támaszkodott az ajtófélfának.
- Hát nekem biztos nem. – suttogtam.
- Őőő most miért suttogsz? – nézett rám furcsán. Szóra nyitottam a számat,de Seiji ordítása félbeszakított.
- TE MI A SZART KERESEL ITT SEN MITSUJI?!