Soyun: Gyűrű

Igen. Sajnos lebuktam. Ha a doki nem hív oldalra akkor amikor B-t kísértem el, akkor szerintem ma nem készülnék arra, hogy vacsi közben -vagy után-, elmondjam mi is a baj. Az elmúlt hetekben, nagyon kerültem mindenkit, pedig sokszor voltak itt a fiúk, Jun is próbált beszélni velem, de olyankor inkább elmenekültem. Nem jó ez így. Napjaim nagy részét a kórházban töltöm, este ha van erőm haza megyek, ha nincs akkor a kórházban alszok. Jongin azt hiszi van valakim, ezért tegnap előtt összevesztünk. Remélem azért ma eljön.
Mindent kiraktam az asztalra, elmentem zuhanyozni, persze megint jött a hajam nagy része, szárítás közben. Hajam egy kendővel takartam el, mert nagy részen már semmi sincs.
Megint rám tört a hányinger, ezért bevettem a gyógyszerem.
-Soyun! Itt vannak a fiúk. Jongin is. - hallottam Jun hangját.
-Megyek. - megigazítottam a kendőt, kézbe vettem a laptomom, és amíg kimentem, bekapcsoltam, bejelentkeztem Skype-ra, és hívni kezdtem Meit.
-Szia. Rendesen látsz? - szólalt bele. Elmosolyodtam.
-Szia. Persze. Hiányzol csajszi. - szomorodtam el.
-Szia Mei! - jelent meg mellettem Kyungsoo.
-Szia Kyungsoo. - nevetett fel Mei.
-Kérem! - kapta ki a kezemből Kris a gépet és a nappaliban letelepedett. Kuncogva mentem a konyhába.
-Mi ez a kendő? - kérdezte Lay.
-Kris épp Mei-el beszél. - mosolyogva intettem a nappali felé, és nagyon remélem, hogy nem veszi észre, hogy terelek. Így is lett. Lerakta a poharát és kirohant. Jongin állt előttem.
-Ne haragudj rám kérlek. De majd megtudod, hová tűnök el folyton. - hajtottam le a fejem. Nem szólt, csak kiment a nappaliba.
Yemin és Danbi segített az ételt az asztalra rakni, és leültünk enni. Jó volt a hangulat, Mei az asztal főn volt, és evett. Nagyon aranyos volt. Desszert csoki puding volt, és csokis süti ezt már a nappaliban ettük.
-Yun? - szólt Mei.
-Hmm? - néztem fel kanállal a számban.
-Mire az a kendő a fejedre? - nézett furán.
-Hát... - itt Danbira néztem, aki bólintott aprót, ezzel erőt adva, hogy elmondjam, mi a helyzet. -A múltkor, túl sokat fájt a fejem.. és elmentem a dokihoz.. - lassan kibontottam a kendőt, és le is vettem. -Azt mondta, tumorom van, ezért kemoterápiát kell alkalmazni, mert műteni nem lehet. Pár hete járok a kórházba, és egy hete hullani kezdet a hajam is. Ezért a kendő. - markomba fogtam egy maroknyi hajat, de nem néztem fel. Aztán lassan felemeltem a fejem. Lányok -B-t kivéve mind sírtak, Tao, Kyungsoo, Luhan, Jun, és Xiumin is könnyes szemmel néztek. A többiek le voltak sokkolva.
-De ugye... nem...?  - kérdezte Minseok.
-Nem tudom. Egyre rosszabb. A kezem, a lábam folyton remeg. Van, hogy semmit se tudok megfogni, és a múltkor, amikor Jongin hívott, hogy hol vagyok, akkor két napig járni se tudtam. Doki bent tartott. Azt mondta, a tumor nem akar kisebb lenni, szóval tovább folytatjuk még három hónapot a kemót. Viszont Én írtam egy végrendeletett... - Jongin szakított félbe, azzal, hogy felpattant, és kirohant az erkélyre.
-Ez eszedbe se jusson Soyun! - szólt rám Yemin.
-Megfogsz gyógyulni. Ha más nem, akkor keresünk egy speciálistát, de nem fogsz meghalni. Meg ne próbáld! - szólt rám Mei. Könnyei végig folyt az arcán. -Nem fogunk egyedül hagyni, Te se tedd ezt velünk. - aztán hirtelen kilépett. Holnap felhívom és bocsánatot kérek.
-Gyerekek -álltam fel -, a doki nem sok reményt adott. Ezért jobb ha felkészültök. Harcolni fogok, de nem tudom meddig fogom bírni. - néztem Jonginra.
-Menj ki hozzá, addig mi rendet rakunk. - B adott a homlokomra egy puszit -kanapéről könnyű volt, kis törpe-, Én visszaraktam a kendőt, és rámosolyogtam mindenkire, majd kimentem Jonginhoz.
-Ennél a hírnél, még az is jobb lett volna, ha bejelentetted, új pasid van. - mondta.
-Jongin... - megöleltem hátulról. -Nem akartam fájdalmat okozni, és így, hogy eltaszítalak, könnyebb lett volna ha meghalok. - mondtam a hátába.
-Ne mondj ilyet! Csak ezt ne! - kiszakította magát a karjaimból, amik tehetetlenül hullt mellém. Hajába túrva nézett rám.
-Láttad, hogy nézek ki! Láttad milyen lettem. - fintorogtam.
-Nem fogom hagyni, hogy egyedül menj mostmár bárhová, veled leszek, ha kell valami azonnal hívsz, vagy engem vagy a fiúkat, mindegy csak szólj. És amint meggyógyulsz, elveszlek, és boldogan élünk tovább. - állt elém.
-Mindig burkoltan jegyzed meg a legfontosabb dolgokat. És nem azt mondtad, hogy "ha meggyógyulsz", hanem "amint". Ennyire hiszel bennem? Abban, hogy megyógyulok? - néztem azokba a gyönyörű szemekbe.
-Mert tudom, hogy jól leszel. És mert már megvan a gyűrű. - mosolygott.
-Nem mondok igent. Csak az oltár előtt. Vagy az utolsó leheletemmel a halálos ágyamon. - fogtam meg a kezét, és az arcát. -Addig tartsd meg a gyűrűt. 
-Szeretlek. - mondta a csók után.
-Én is téged Dance machine. - homlokom a mellkasához nyomtam. Megint rosszul voltam, és Ő pedig megölelt.

Miután bementünk,  Xiumin kijelentette, hogy ide költözik segíteni. Mondtam neki, hogy holnaptól kórházba kell maradnom a remegések miatt, mire Jongin jelentette ki, hogy jön velem. Hatalmasat nevettem.
Lassan mindenki elment, csak mi négyen maradtunk.
-Nekem legalább elmondhattad volna. - mondta Jun.
-Nem mertem. - hajtottam le a fejem.
-Pedig jobb lett volna ha az elején elmondod. - mondta Xiumin.
-Tudom. - sóhajtottam.
Persze még maradtunk fent, aztán Jongin ment utoljára fürdőbe.
-Jongin! Várj. - mentem vele. -Segíts nekem kérlek. - egy ollót vettem elő.
-Tömeg gyilkosság? - mosolyogva jött be.
-Le kell vágni a hajam, mert úgy is kihullik. - vontam vállat.
-Rendben.
Megszabadultam a hajamtól, és Jongin még le is borotválta. Majd felraktam a kendőt.
-Kész is vagyok. - néztem Jonginra. -Köszönöm. - puszit adtam az ajkaira. -Bent várlak. - vigyorogva néztem rá, és beharaptam az alsó ajkam.
-Két perc és kész leszek! - ledobta a pólót és a boxert magáról, és beállt a zuhany alá, Én pedig nevetve szaladtam a szobámban, és bújtam a paplan alá.
Jongin tényleg hamar megjött, és gyönyörű perceket, és órákat éltünk meg együtt. De hiányzott már.
Másnap pakolni kellett pár dolgot, de Jongin nem bírt magával, és beakarta magát is csomagolni, Én pedig mondtam, hogy könnyebb lenne neki bejárni a lábán. Jó volt, hogy jó hangulatot akart okozni. Szóval jó kedvvel indultam a kórházba, ahol Namjoon várt már. Jongin nagyon csúnyán nézett rá.
-Namjoon Ő Jongin akit mondtam, hogy a barátom. Jongin, Ő a szobatársam Joon. - mondtam.
-Uh de jó pasi. Ha már nincs szükséged rá, átveszem. Olyan cuki. - vigyorgott Joon, Én pedig elnevettem magam.
-Tény, hogy egy nőfaló egyed, de senkinek se adom. Még neked se Nam. - néztem Jonginra, akinek vörös volt a feje. Igen. Joon meleg, és most ráhajtott az Én Jonginomra.
-Megyek próbára, később bejövök. - nézett rám, és kaptam egy puszit. -Szeretlek. - mosolygott.
-El fog kopni ez a szó annyit használod. - kuncogtam.
-Nem érdekel. - kiegyenesedett, és elindult az ajtóhoz. Nam behajolt, és végig mérte.
-Formás! - jelentette ki, mire Kai megállt.
-Az. De még, hogy. - Jongin úgy iszkolt ki, mint aki bent se volt.
Hamarosan jött a nővér, így mehettem a kezelésre.