-Igen ? –szóltam bele a telefonba szárazon.
- Min, én vagyok, kicsim .- hallatszott a vonal túlsó végéről az ismerősen bársonyos hang. Ami most kifejezetten idegesített.
- Nem mondod ?! Mit akarsz ?
- Gondolom még nem nyitottad ki a levelet.
- Eltaláltad .- válaszoltam,miközben leültem az ágyamra. A komódomon lévő borítékkal szemeztem.
- Értem. Tudom,hogy haragszol rám,és nem is akarok szent beszédet tartani. Csak annyit kérek,hogy nyisd ki a borítékot és hívj vissza a válaszoddal. Bármit is gondolsz rólam, nem felejtettelek el. – nem válaszoltam. A vonal megszakadt. A boríték után nyúltam. Nem éreztem dühöt,haragot vagy elkeseredettséget. Csak ürességet. Felszakítottam a papírt,majd kihúztam belőle a tartalmát : egy levelet,és… egy repülőjegyet. Először arra gondoltam,hogy összetépem,de aztán győzött a józan eszem. A jegy L.A.-be szólt. A dátum : december 31., reggel 8 óra. Más szóval holnap. Szóval ezért hívott fel. Aggódott,hogy túllépem a határidőt. Jellemző. A levelet félreraktam,nem akartam,hogy befolyásoljanak apám szavai. Bár tudtam,hogy ez nem valószínű,hogy megtörténne. Talán csak hideg fejjel akartam dönteni. Nem érzelemből. Gyorsan eldöntöttem.
- Szóval ? Mi a válaszod?
- Elmegyek.
- Köszönöm.
- Nem kell. – feleltem,azzal kinyomtam.
- Min, én vagyok, kicsim .- hallatszott a vonal túlsó végéről az ismerősen bársonyos hang. Ami most kifejezetten idegesített.
- Nem mondod ?! Mit akarsz ?
- Gondolom még nem nyitottad ki a levelet.
- Eltaláltad .- válaszoltam,miközben leültem az ágyamra. A komódomon lévő borítékkal szemeztem.
- Értem. Tudom,hogy haragszol rám,és nem is akarok szent beszédet tartani. Csak annyit kérek,hogy nyisd ki a borítékot és hívj vissza a válaszoddal. Bármit is gondolsz rólam, nem felejtettelek el. – nem válaszoltam. A vonal megszakadt. A boríték után nyúltam. Nem éreztem dühöt,haragot vagy elkeseredettséget. Csak ürességet. Felszakítottam a papírt,majd kihúztam belőle a tartalmát : egy levelet,és… egy repülőjegyet. Először arra gondoltam,hogy összetépem,de aztán győzött a józan eszem. A jegy L.A.-be szólt. A dátum : december 31., reggel 8 óra. Más szóval holnap. Szóval ezért hívott fel. Aggódott,hogy túllépem a határidőt. Jellemző. A levelet félreraktam,nem akartam,hogy befolyásoljanak apám szavai. Bár tudtam,hogy ez nem valószínű,hogy megtörténne. Talán csak hideg fejjel akartam dönteni. Nem érzelemből. Gyorsan eldöntöttem.
- Szóval ? Mi a válaszod?
- Elmegyek.
- Köszönöm.
- Nem kell. – feleltem,azzal kinyomtam.
Sehunt kb. 6x hívtam,de nem vette fel. Helyette felhívott
Suho,hogy Hunnie szemmel láthatólag rossz kedvű, vagyis megsértődött rám. Nem
tudtam mit felelni. Nem az én hibám volt. Mármint, nem értettem,hogy mitől lett
ennyire féltékeny. Mindenesetre megígértettem Suhoval,hogy kiengesztelem majd. Most viszont kisebb gondom is nagyobb volt
ennél. Bántott,hogy nem képes felvenni a telefonját,mert nagy szükségem lett
volna a támogatására,vagy legalább is a véleményére.
Végül Baeket hívtam fel ás elmondtam neki a dolgokat.
- Vigyázz magadra Minnie. Én melletted vagyok. Hívj,ha bármi baj van. Sehun miatt pedig ne aggódj. Majd megbékél. Tudod milyen.
- Rendben. Hát remélem igazad van.
- Oh,és nem akartam mondani,de… tegnap felhívott Yesung. Megkérdezte hogy vagyok. Elég furcsa beszélgetés volt.
- Komolyan ? Mást nem mondott ?
- Nem. Mindegy is,ne foglalkozz vele. Érezd jól magad,és ha visszajöttél,feltétlenül be kell számolnod mindenről.
- Ezt kérned sem kell.
- Szeretlek.
- Én is téged Bacon. – bontottuk a vonalat.
A Baekhyunnal való beszélgetés kissé megnyugtatott. A nap hátralévő részében bepakoltam a legfontosabb dolgokat és előkerestem az útlevelem. Nem akartam senki másnak elmondani,hogy hova megyek. Anyám ajándékát még mindig nem néztem meg.
Másnap reggel negyed nyolckor már a reptéren voltam. Baekhyun eljött velem, többek közt azért,hogy utána visszavigye a kocsimat. Nagyon hálás voltam neki,amiért ennyire támogat és nem kérdez feleslegesen,ha értitek mire gondolok. Miután elköszöntünk egymástól,elindultam becsekkolni.
A repülőn ülve elővettem apám levelét. Igen,elhoztam magammal. A gépen akartam elolvasni,mert ott már nem gondolhatom meg magam. A lényeget egy szóban össze tudom foglalni: „sajnálom”. Nem nagyon tudtam,hogy mit kezdjek a hirtelen rám zúduló információáradattal,így visszaraktam a levelet a táskámba,majd elnyomott az álom.
A hangosbemondó hangjára ébredtem,ami felszólított a leszállásra.
Miután megkaptam a bőröndömet,szemeimmel ismerős arcot kerestem. Meg is találtam. Vegyes érzelmekkel indultam el felé, miközben képzeletben 10x fenékbe rúgtam magamat,amiért eljöttem.
- Szia kicsim. Waow, Min te vagy az ? Nagyon jól nézel ki. – lépett elém apám. Fekete bőrdzseki,és
Rayban napszemüveg volt
rajta. Nem tudtam mit mondani. Tulajdonképpen majdnem elsírtam magam,de nem a
boldogságtól,hanem … nem is tudom,talán a dühtől,vagy a sok ki nem mondott
érzelemtől.
- Hagyjuk ezt a nyálas dumát. Megyünk,vagy nem ? – indultam el,bőröndömet magam után húzva.
A parkolóba érve megálltam,hogy megvárjam apát.
- Erre.- mutatott egy fekete Audi felé. – Berakom a bőröndöd. –nyúlt az imént említett tárgy felé,miután felnyitotta a csomagtartót.
- Majd én berakom. – toltam el a kezét,majd felemeltem kis poggyászomat és beraktam a kocsiba. Apa zsebre dugott kézzel állt mellettem.
Nem szóltam semmit,csak lecsuktam a tetőt,majd beültem az autóba. Apa ugyanígy tett.
- Min. –fordult felém. – Tudom,hogy mit gondolsz,és igazad van,de nem próbálnál meg egy kicsit kedvesebb lenni velem? Vagy,ha velem nem is,legalább a családommal…
- Befejezted ? Jobban tennéd,ha indítanál,mert lehet,hogy még meg gondolom magam. – fordultam az ablak felé. Az út további részében nem beszélgettünk.
Nagyon jó volt L.A-ben lenni ismét,mindig is imádtam ezt a helyet. Apa 2 percre lakott a tengerparttól, ami ( neki nem mondtam) nagyon király volt.
Apám újdonsült feleségének két nagyobb gyereke volt az előző kapcsolatából, Lucas és Hayley. Mindketten félig koreaiak voltak. Illetve volt két féltestvérem Mike és Isabel. Mike 4, Isabel pedig 2 éves volt. Még soha nem találkoztam velük,úgyhogy kíváncsi voltam,hogy hogyan fognak fogadni.
Idegesen léptem be a hatalmas házba,mögöttem apámmal,akinek kivételesen megengedtem,hogy hozza a bőröndöm.
- Min,szia ! – jött felém mosolyogva Su Yun, apa élettársa ( nem,nem házasok) kedves nő volt,de valahogy nem tudtam viszonozni az arcára kiült boldogságot… de azért próbálkoztam.
- Szia . Szép… a ház. – mondtam,kissé szaggatottan. Nagyon hülyén éreztem
magam.
- Köszönjük. Örülök,hogy végre megismerhetlek. Nagyon szép vagy, apád büszke lehet rád. – nézett a hátam mögé. – A kicsik fent alszanak,a nagyok pedig mindjárt haza érnek. Drágám,addig vidd fel Min bőröndjét a szobájába.
- Ezt kérned sem kell. – mosolygott apa,majd elindult felfelé a lépcsőn. Én követtem. A folyosó falán végig sorakoztak a lemezek,szép díszkeretbe foglalva.
Apám egyedül hagyott a szobámban. Leültem az ágyra,majd körülnéztem. A szoba teljes mértékben én voltam. Ijesztő ,hogy ennyire ismer. Külön gardróbom volt,amibe egyelőre nem mertem bepillantani. Miután nagyjából kipakoltam,visszamentem a nappaliba,ahová időközben megérkeztek a „nagyok”.
- Hello Min. – intett Haylie. Arcán halvány mosoly látszott. Szürke sapka volt rajta,tipikus L.A-i öltözettel kísérve. Mikor leértem a lépcsőn, magához ölelt. Kissé meglepődtem. – Örülök,hogy megismerhetlek. Rohadt jól nézel ki. – angolul beszélt,méghozzá elég gyorsan,úgyhogy figyelnem kellett. Legalább gyakorlom a nyelvet.
- Szia Hayl. Én is. Te is . - mosolyogtam rá.
- Luc is itt van ,csak kiment valamiért .- mutatott az ajtón időközben belépő személy felé. Éreztem,hogy kiül az arcomra a meglepettség. Nem gondoltam volna,hogy Lucas ilyen… jól néz ki. Ez fekete trikójában látszott a legjobban.
- Ian, akkor holnap kölcsönadod az egyik Les Pa…oh, Min.. szia. –lépett oda hozzánk,a tarkóját vakarva. Szemmel láthatólag ő is annyira meglepődött mint én. Kezét felém nyújtotta. Én ugyanígy
tettem.
- Szia. – mosolyogtam. – Ian ? –fordultam apa felé kérdően. Ő szóra nyitotta a száját,de nem vártam meg,hogy válaszoljon. – Örülök,hogy megismerhetlek titeket .- szólaltam meg visszafordulva a srácok felé.
- Mi is. Ma este velünk jössz bulizni. Anya mondta,hogy biztos benne lennél,na meg te nem az a tipikus koreai gazdag sznob csajszi vagy,úgyhogy…tetszeni fog a buli. –kacsintott Lucas. Egy picit furcsálltam az előbbi megjegyzését,de nem firtattam.
- Igen,de előtte még szeretnék kicsit kettesben lenni a lányommal. Ha nem baj. – lépett mellém „ Ian”.
- Hát pedig most nem fogsz. – fogta meg a csuklóm Haylie,majd a lépcső felé húzott,fel a szobámba.
- Haylie ! – kiabált utánunk Su Yun, de nem sokat ért el vele.
- Ez mi volt ? – kérdeztem,miközben becsuktam az ajtót.
- Mi ? Ja az előbbi ? Semmi,csak már kezd kicsit elegem lenni az otthoni dolgokból,meg az ősök papolásából. Ha apáddal szeretnél lenni,akkor mondd nyugodtan,de szerintem a gardróbod ennél sokkal érdekesebb téma. – kacsintott,miközben kinyitotta az ajtaját.- Waow. Ezek a cuccok nagyon királyak ! Szerintem ezt kéne felvenned este. –nyomott a kezembe egy ruhát.
- De mégis hová megyünk ?
- Az legyen meglepetés.
A délután többi részét ( a maradék 1 órát) alvással töltöttem. Rettenetesen fáradt voltam,amire az időeltolódás is rátett egy lapáttal,szóval jót tett ez a kis pihenő.
Lucas hangjára ébredtem :
- Szerinted él még ?
- Ne piszkáld már !
- De mi van,ha szájon át kell lélegeztetni ? – nevetés. Csend. Kuncogás.
- Min,hé csajszi, mindjárt indulunk,hogy átlépjünk a jövőbe. –rázott meg Haylie.
- Oké,a koreait még gyakorolnod kell.- lökte oldalba Lucas.
Álmosan pislogva ültem fel,hirtelen azt sem tudtam,hogy hol vagyok. A következő egy órában Lucast kizártuk a szobából,majd készülni kezdtünk. Hayl nagyon tudta a dolgát,minden áron ő akarta megcsinálni a sminkemet és a hajamat. Olyan volt,mint egy profi. A ruhám nagyon tetszett,fogalmam sem volt,hogy apám honnan szedte,de ezek szerint nagyon ért a divathoz ( még mindig). Haylie ruhája is nagyon dögös volt. Kicsit hihetetlen ,hogy itt vagyok L.A.-ben és a „testvéreimmel” készülök éppen szilveszterezni.
- És amúgy te jársz egyetemre ? –kérdeztem,miközben sminkeltem Hayliet.
- Jártam,de ott hagytam. Nem nekem való. Színésznő akarok lenni. Vagy sminkes. Vagy rapper.- mosolygott.
Végül Baeket hívtam fel ás elmondtam neki a dolgokat.
- Vigyázz magadra Minnie. Én melletted vagyok. Hívj,ha bármi baj van. Sehun miatt pedig ne aggódj. Majd megbékél. Tudod milyen.
- Rendben. Hát remélem igazad van.
- Oh,és nem akartam mondani,de… tegnap felhívott Yesung. Megkérdezte hogy vagyok. Elég furcsa beszélgetés volt.
- Komolyan ? Mást nem mondott ?
- Nem. Mindegy is,ne foglalkozz vele. Érezd jól magad,és ha visszajöttél,feltétlenül be kell számolnod mindenről.
- Ezt kérned sem kell.
- Szeretlek.
- Én is téged Bacon. – bontottuk a vonalat.
A Baekhyunnal való beszélgetés kissé megnyugtatott. A nap hátralévő részében bepakoltam a legfontosabb dolgokat és előkerestem az útlevelem. Nem akartam senki másnak elmondani,hogy hova megyek. Anyám ajándékát még mindig nem néztem meg.
Másnap reggel negyed nyolckor már a reptéren voltam. Baekhyun eljött velem, többek közt azért,hogy utána visszavigye a kocsimat. Nagyon hálás voltam neki,amiért ennyire támogat és nem kérdez feleslegesen,ha értitek mire gondolok. Miután elköszöntünk egymástól,elindultam becsekkolni.
A repülőn ülve elővettem apám levelét. Igen,elhoztam magammal. A gépen akartam elolvasni,mert ott már nem gondolhatom meg magam. A lényeget egy szóban össze tudom foglalni: „sajnálom”. Nem nagyon tudtam,hogy mit kezdjek a hirtelen rám zúduló információáradattal,így visszaraktam a levelet a táskámba,majd elnyomott az álom.
A hangosbemondó hangjára ébredtem,ami felszólított a leszállásra.
Miután megkaptam a bőröndömet,szemeimmel ismerős arcot kerestem. Meg is találtam. Vegyes érzelmekkel indultam el felé, miközben képzeletben 10x fenékbe rúgtam magamat,amiért eljöttem.
- Szia kicsim. Waow, Min te vagy az ? Nagyon jól nézel ki. – lépett elém apám. Fekete bőrdzseki,és
 |
| kb 5 éves kép apáról. a falon láttam meg. |
- Hagyjuk ezt a nyálas dumát. Megyünk,vagy nem ? – indultam el,bőröndömet magam után húzva.
A parkolóba érve megálltam,hogy megvárjam apát.
- Erre.- mutatott egy fekete Audi felé. – Berakom a bőröndöd. –nyúlt az imént említett tárgy felé,miután felnyitotta a csomagtartót.
- Majd én berakom. – toltam el a kezét,majd felemeltem kis poggyászomat és beraktam a kocsiba. Apa zsebre dugott kézzel állt mellettem.
Nem szóltam semmit,csak lecsuktam a tetőt,majd beültem az autóba. Apa ugyanígy tett.
- Min. –fordult felém. – Tudom,hogy mit gondolsz,és igazad van,de nem próbálnál meg egy kicsit kedvesebb lenni velem? Vagy,ha velem nem is,legalább a családommal…
- Befejezted ? Jobban tennéd,ha indítanál,mert lehet,hogy még meg gondolom magam. – fordultam az ablak felé. Az út további részében nem beszélgettünk.
Nagyon jó volt L.A-ben lenni ismét,mindig is imádtam ezt a helyet. Apa 2 percre lakott a tengerparttól, ami ( neki nem mondtam) nagyon király volt.
Apám újdonsült feleségének két nagyobb gyereke volt az előző kapcsolatából, Lucas és Hayley. Mindketten félig koreaiak voltak. Illetve volt két féltestvérem Mike és Isabel. Mike 4, Isabel pedig 2 éves volt. Még soha nem találkoztam velük,úgyhogy kíváncsi voltam,hogy hogyan fognak fogadni.
Idegesen léptem be a hatalmas házba,mögöttem apámmal,akinek kivételesen megengedtem,hogy hozza a bőröndöm.
- Min,szia ! – jött felém mosolyogva Su Yun, apa élettársa ( nem,nem házasok) kedves nő volt,de valahogy nem tudtam viszonozni az arcára kiült boldogságot… de azért próbálkoztam.
 |
| Ő itt Haylie. ( Szintén a falon volt) |
- Köszönjük. Örülök,hogy végre megismerhetlek. Nagyon szép vagy, apád büszke lehet rád. – nézett a hátam mögé. – A kicsik fent alszanak,a nagyok pedig mindjárt haza érnek. Drágám,addig vidd fel Min bőröndjét a szobájába.
- Ezt kérned sem kell. – mosolygott apa,majd elindult felfelé a lépcsőn. Én követtem. A folyosó falán végig sorakoztak a lemezek,szép díszkeretbe foglalva.
Apám egyedül hagyott a szobámban. Leültem az ágyra,majd körülnéztem. A szoba teljes mértékben én voltam. Ijesztő ,hogy ennyire ismer. Külön gardróbom volt,amibe egyelőre nem mertem bepillantani. Miután nagyjából kipakoltam,visszamentem a nappaliba,ahová időközben megérkeztek a „nagyok”.
- Hello Min. – intett Haylie. Arcán halvány mosoly látszott. Szürke sapka volt rajta,tipikus L.A-i öltözettel kísérve. Mikor leértem a lépcsőn, magához ölelt. Kissé meglepődtem. – Örülök,hogy megismerhetlek. Rohadt jól nézel ki. – angolul beszélt,méghozzá elég gyorsan,úgyhogy figyelnem kellett. Legalább gyakorlom a nyelvet.
- Szia Hayl. Én is. Te is . - mosolyogtam rá.
- Luc is itt van ,csak kiment valamiért .- mutatott az ajtón időközben belépő személy felé. Éreztem,hogy kiül az arcomra a meglepettség. Nem gondoltam volna,hogy Lucas ilyen… jól néz ki. Ez fekete trikójában látszott a legjobban.
- Ian, akkor holnap kölcsönadod az egyik Les Pa…oh, Min.. szia. –lépett oda hozzánk,a tarkóját vakarva. Szemmel láthatólag ő is annyira meglepődött mint én. Kezét felém nyújtotta. Én ugyanígy
 |
| Ő pedig Lucas. ( Ez is a falon volt) |
- Szia. – mosolyogtam. – Ian ? –fordultam apa felé kérdően. Ő szóra nyitotta a száját,de nem vártam meg,hogy válaszoljon. – Örülök,hogy megismerhetlek titeket .- szólaltam meg visszafordulva a srácok felé.
- Mi is. Ma este velünk jössz bulizni. Anya mondta,hogy biztos benne lennél,na meg te nem az a tipikus koreai gazdag sznob csajszi vagy,úgyhogy…tetszeni fog a buli. –kacsintott Lucas. Egy picit furcsálltam az előbbi megjegyzését,de nem firtattam.
- Igen,de előtte még szeretnék kicsit kettesben lenni a lányommal. Ha nem baj. – lépett mellém „ Ian”.
- Hát pedig most nem fogsz. – fogta meg a csuklóm Haylie,majd a lépcső felé húzott,fel a szobámba.
- Haylie ! – kiabált utánunk Su Yun, de nem sokat ért el vele.
- Ez mi volt ? – kérdeztem,miközben becsuktam az ajtót.
- Mi ? Ja az előbbi ? Semmi,csak már kezd kicsit elegem lenni az otthoni dolgokból,meg az ősök papolásából. Ha apáddal szeretnél lenni,akkor mondd nyugodtan,de szerintem a gardróbod ennél sokkal érdekesebb téma. – kacsintott,miközben kinyitotta az ajtaját.- Waow. Ezek a cuccok nagyon királyak ! Szerintem ezt kéne felvenned este. –nyomott a kezembe egy ruhát.
- De mégis hová megyünk ?
- Az legyen meglepetés.
A délután többi részét ( a maradék 1 órát) alvással töltöttem. Rettenetesen fáradt voltam,amire az időeltolódás is rátett egy lapáttal,szóval jót tett ez a kis pihenő.
Lucas hangjára ébredtem :
- Szerinted él még ?
- Ne piszkáld már !
- De mi van,ha szájon át kell lélegeztetni ? – nevetés. Csend. Kuncogás.
- Min,hé csajszi, mindjárt indulunk,hogy átlépjünk a jövőbe. –rázott meg Haylie.
- Oké,a koreait még gyakorolnod kell.- lökte oldalba Lucas.
Álmosan pislogva ültem fel,hirtelen azt sem tudtam,hogy hol vagyok. A következő egy órában Lucast kizártuk a szobából,majd készülni kezdtünk. Hayl nagyon tudta a dolgát,minden áron ő akarta megcsinálni a sminkemet és a hajamat. Olyan volt,mint egy profi. A ruhám nagyon tetszett,fogalmam sem volt,hogy apám honnan szedte,de ezek szerint nagyon ért a divathoz ( még mindig). Haylie ruhája is nagyon dögös volt. Kicsit hihetetlen ,hogy itt vagyok L.A.-ben és a „testvéreimmel” készülök éppen szilveszterezni.
- És amúgy te jársz egyetemre ? –kérdeztem,miközben sminkeltem Hayliet.
- Jártam,de ott hagytam. Nem nekem való. Színésznő akarok lenni. Vagy sminkes. Vagy rapper.- mosolygott.
 |
| Haylie fényképezett :D |
-
Waow. Hát
sok sikert.
- Kösz. Alig várom,hogy végre elhúzzak innen. Valami újat akarok kipróbálni. Kellenek a kihívások. Érted. – pislogott felém,amit nem kellett volna,mert így elkentem a sminkjét.
- Aha. – válaszoltam tömören. Nem nagyon kérdezett rólam,valószínűleg apa mondta neki,hogy ne tegye.
- És Lucas ? Ő tanul ?
- Ő is abbahagyta. Most Iannél gyakornok,vagy micsoda. Bár,ha így folytatja,szerintem ki fogja rúgni.
- Miért ?
- Áh,hosszú. Na,kész vagyok már ?
- Igen.
- Aaaa imádom. Köszönöm. –ugrott a nyakamba. Kezdtem hozzászokni. – Amúgy eléggé beindult neki a szekér. Mármint apádnak. Tök híres lett meg minden. – kérdően néztem rá,de úgy tett,mintha nem venné észre.
- Kész vagytok már ? –hallatszódott az ajtó túlsó végéről. – Az egész folyosót kitapétázhattam volna ennyi idő alatt.
- Itt vagyunk,te idióta .- hagytuk el ideiglenes lakomat.- Na,jól nézel ki. –mérte végig bátyját Haylie. Igen, Lucas valóban rohadt jól nézett ki. Bár nem kéne ezt gondolnom a mostoha tesómról.
- Te is tűrhető vagy. Min.. dögös vagy.- nézett végig rajtam.
- Na menjünk.- húzott maga után Haylie.
A nappaliba érve apám fogadott.
- Máris mentek ? –kérdezte.
- Igen. Miért,ti mikor indultok ? – tette csípőre a kezét Haylie.
- Egy órával később. Min, én…- kezdte,de nem fejezte be a mondatot. A gombóc,ami a megérkezésem óta a torkomban volt,kezdett egyre nagyobbra nőni. – Nem érdekes. Vigyázzatok magatokra. Pénz van nálatok ?
- Szerinted ? – húzta fel a szemöldökét Lucas.
- Oké,akkor holnap találkozunk. – ült le a kanapéra,majd kezébe vette a fotelhoz támasztott gitárját.
- Na, menjünk már. – tolt az ajtó felé Haylie.
Autóval mentünk. Méghozzá nem is akármilyennel : Lucas eléggé odavan a gyors kocsikért,pont mint én,szóval egy… Bugatti Veyronnal száguldottunk a célunk felé.
Tudhattam volna,hogy a tengerpart felé tartunk.
- És meg is jöttünk. – parkolt le Lucas. A buli a parton volt, eléggé nagy tömeg volt már. Kicsit megbántam,hogy magas sarkút vettem fel,de Hayl azt mondta,hagyjuk a kocsiban őket.
- Most keressük meg Mike-ékat,vagy később ? –kérdezte Lucas, mikor leértünk a partra.
- Nem nagyon kell keresni őket.- mutatott 5 srácra Hayl,akik épp felénk jöttek. Időközben csatlakozott hozzájuk 2 lány is.
- Min ők : Joey, Scott, Kole, Mike és … oh,de szerintem őt ismered . Na mindegy. Ő Yesung, ők pedig Kat és Nina.
- Sziasztok, nagyon örülök. Ó, és az a személy ott az expasim ,aki nem értem,hogy ezt mi a francért nem tudta elmondani,de már a tököm ki van a hülyeségeivel,és ma este bulizni,akarok nem lelkizni. Úgyhogy,ha levegőnek nézném,ne lepődjetek meg. – rántottam meg a vállam mosolyogva.
- Okéé. Akkor meghívlak egy italra,jó ? – karolt át Kole.
Mosolyogva bólintottam. Egyáltalán nem számítottam Yesungra. Hogy lehet valaki ennyire seggfej,hogy nem mondja el a haverjainak ki vagyok, mert azt gondolja,így majd beszélek vele. Nevetséges.
- Imádlak Min.- karolt át Nina. Nagyon kedves csaj volt,és pillanatnyilag nagyon részeg.
- Én is téged.
- Én jobban szeretem. – ugrott rám hátulról Haylie,majd Kat. A következő pillanatban már a földön feküdtünk és nevettünk.
- Hé, Min. Te tényleg együtt voltál Sunggal ? Ez tök király. – kuncogott Nina,miközben feltápászkodtunk.
- És milyen az ágyban ? –bökdösött Kat.
- Hé,hagyjátok már !- szólt rájuk Haylie.- Nem akar róla bezs..besz… szóval ez most nem téma. Buli vaan ! – sikított,majd a tömeg felé húzott.
Az este többi részében megismerkedtem még pár izgalmas figurával, néhányan megkérdezték,hogy tényleg Ian lánya vagyok-e és ,ha igen,akkor ez mennyire király. Ezzel az „Ian”-ezéssel még mindig nem voltam megbékélve. Yesung próbált beszélgetni,de nem nagyon hagytam. Lucas kb 5 csajjal smárolt a buli alatt,volt,hogy kettővel egyszerre. Hát igen. Ez az L.A-i életstílus. Szerencsére nem rúgtam be annyira,hogy ne emlékezzek az estére.
A buli fergeteges volt, táncoltunk,ittunk,táncoltunk,ittunk,nevettünk,beszélgettünk,és masszívan levegőnek néztem Sungot. Kezdtem kissé becsiccsenteni,de nem bántam. Mind a négy srác bepróbálkozott,de kedvesen lepattintottam őket. Legalább is szerintem az voltam. 2 perccel éjfél előtt Haylivel fogadalmat tettünk,ami nem igazán publikus,de a lényeg,hogy jól szórakoztunk. A koccintás nagyon jó volt,sokan belerohantak az óceánba. Köztük mi is. Rohadt hideg volt,de nagyon megérte. Lucas felkapott és berohant velem még egyszer. Aztán Joey is meg akarta próbálni,de azt már nem engedtem.
Reggel 6 körül kezdtek hazafelé szállingózni az emberek,már aki meg tudott állni a lábán. Mi is elindultunk. A srácoknak megadtam a számomat, és megígértem nekik,hogy ha megint L.A-ben járok,akkor feltétlenül értesítem őket.
- A haza vezetés egy élmény lesz. –jegyezte meg Lucas,mikor beültünk a kocsiba. Azt nem mondanám,hogy másnapos volt,inkább aznapos.
- Így nem fogsz tudni vezetni bátyó. Majd én. –nyúlt a kormány felé Haylie.
- Te részegebb vagy mint én ,seggfej.- tolta el a kezét. – Nyugi,nem lesz gáz. – kacsintott felém,majd beindította a motort.
Kisebb nagyobb sikerrel sikerült hazaérnünk. Mondjuk úgy,hogy mindhárman vezettünk,inkább nem részletezném.
- Nincs kedvem bemenni. –álltam meg az ajtó előtt.
- Pedig be kéne,mert mindjárt idehányok .- nyitott be Lucas sietve,majd a mosdóba rohant,majdnem fellökve az anyját. Úgy látszik apáék is nemrég érkeztek haza.
- Na hello. Jó volt a buli? Úgy látszik egyszerre sikerült hazaérnünk. – fordult felénk apa,mosolyogva. Az agyamra ment vele.
-Jaja. És ti jól szórakoztatok ? – kérdezte Haylie
unottan.- Kösz. Alig várom,hogy végre elhúzzak innen. Valami újat akarok kipróbálni. Kellenek a kihívások. Érted. – pislogott felém,amit nem kellett volna,mert így elkentem a sminkjét.
- Aha. – válaszoltam tömören. Nem nagyon kérdezett rólam,valószínűleg apa mondta neki,hogy ne tegye.
- És Lucas ? Ő tanul ?
- Ő is abbahagyta. Most Iannél gyakornok,vagy micsoda. Bár,ha így folytatja,szerintem ki fogja rúgni.
- Miért ?
- Áh,hosszú. Na,kész vagyok már ?
- Igen.
- Aaaa imádom. Köszönöm. –ugrott a nyakamba. Kezdtem hozzászokni. – Amúgy eléggé beindult neki a szekér. Mármint apádnak. Tök híres lett meg minden. – kérdően néztem rá,de úgy tett,mintha nem venné észre.
- Kész vagytok már ? –hallatszódott az ajtó túlsó végéről. – Az egész folyosót kitapétázhattam volna ennyi idő alatt.
- Itt vagyunk,te idióta .- hagytuk el ideiglenes lakomat.- Na,jól nézel ki. –mérte végig bátyját Haylie. Igen, Lucas valóban rohadt jól nézett ki. Bár nem kéne ezt gondolnom a mostoha tesómról.
- Te is tűrhető vagy. Min.. dögös vagy.- nézett végig rajtam.
- Na menjünk.- húzott maga után Haylie.
A nappaliba érve apám fogadott.
- Máris mentek ? –kérdezte.
- Igen. Miért,ti mikor indultok ? – tette csípőre a kezét Haylie.
- Egy órával később. Min, én…- kezdte,de nem fejezte be a mondatot. A gombóc,ami a megérkezésem óta a torkomban volt,kezdett egyre nagyobbra nőni. – Nem érdekes. Vigyázzatok magatokra. Pénz van nálatok ?
- Szerinted ? – húzta fel a szemöldökét Lucas.
- Oké,akkor holnap találkozunk. – ült le a kanapéra,majd kezébe vette a fotelhoz támasztott gitárját.
- Na, menjünk már. – tolt az ajtó felé Haylie.
Autóval mentünk. Méghozzá nem is akármilyennel : Lucas eléggé odavan a gyors kocsikért,pont mint én,szóval egy… Bugatti Veyronnal száguldottunk a célunk felé.
Tudhattam volna,hogy a tengerpart felé tartunk.
- És meg is jöttünk. – parkolt le Lucas. A buli a parton volt, eléggé nagy tömeg volt már. Kicsit megbántam,hogy magas sarkút vettem fel,de Hayl azt mondta,hagyjuk a kocsiban őket.
- Most keressük meg Mike-ékat,vagy később ? –kérdezte Lucas, mikor leértünk a partra.
- Nem nagyon kell keresni őket.- mutatott 5 srácra Hayl,akik épp felénk jöttek. Időközben csatlakozott hozzájuk 2 lány is.
- Min ők : Joey, Scott, Kole, Mike és … oh,de szerintem őt ismered . Na mindegy. Ő Yesung, ők pedig Kat és Nina.
- Sziasztok, nagyon örülök. Ó, és az a személy ott az expasim ,aki nem értem,hogy ezt mi a francért nem tudta elmondani,de már a tököm ki van a hülyeségeivel,és ma este bulizni,akarok nem lelkizni. Úgyhogy,ha levegőnek nézném,ne lepődjetek meg. – rántottam meg a vállam mosolyogva.
- Okéé. Akkor meghívlak egy italra,jó ? – karolt át Kole.
Mosolyogva bólintottam. Egyáltalán nem számítottam Yesungra. Hogy lehet valaki ennyire seggfej,hogy nem mondja el a haverjainak ki vagyok, mert azt gondolja,így majd beszélek vele. Nevetséges.
- Imádlak Min.- karolt át Nina. Nagyon kedves csaj volt,és pillanatnyilag nagyon részeg.
- Én is téged.
- Én jobban szeretem. – ugrott rám hátulról Haylie,majd Kat. A következő pillanatban már a földön feküdtünk és nevettünk.
- Hé, Min. Te tényleg együtt voltál Sunggal ? Ez tök király. – kuncogott Nina,miközben feltápászkodtunk.
- És milyen az ágyban ? –bökdösött Kat.
- Hé,hagyjátok már !- szólt rájuk Haylie.- Nem akar róla bezs..besz… szóval ez most nem téma. Buli vaan ! – sikított,majd a tömeg felé húzott.
Az este többi részében megismerkedtem még pár izgalmas figurával, néhányan megkérdezték,hogy tényleg Ian lánya vagyok-e és ,ha igen,akkor ez mennyire király. Ezzel az „Ian”-ezéssel még mindig nem voltam megbékélve. Yesung próbált beszélgetni,de nem nagyon hagytam. Lucas kb 5 csajjal smárolt a buli alatt,volt,hogy kettővel egyszerre. Hát igen. Ez az L.A-i életstílus. Szerencsére nem rúgtam be annyira,hogy ne emlékezzek az estére.
A buli fergeteges volt, táncoltunk,ittunk,táncoltunk,ittunk,nevettünk,beszélgettünk,és masszívan levegőnek néztem Sungot. Kezdtem kissé becsiccsenteni,de nem bántam. Mind a négy srác bepróbálkozott,de kedvesen lepattintottam őket. Legalább is szerintem az voltam. 2 perccel éjfél előtt Haylivel fogadalmat tettünk,ami nem igazán publikus,de a lényeg,hogy jól szórakoztunk. A koccintás nagyon jó volt,sokan belerohantak az óceánba. Köztük mi is. Rohadt hideg volt,de nagyon megérte. Lucas felkapott és berohant velem még egyszer. Aztán Joey is meg akarta próbálni,de azt már nem engedtem.
Reggel 6 körül kezdtek hazafelé szállingózni az emberek,már aki meg tudott állni a lábán. Mi is elindultunk. A srácoknak megadtam a számomat, és megígértem nekik,hogy ha megint L.A-ben járok,akkor feltétlenül értesítem őket.
- A haza vezetés egy élmény lesz. –jegyezte meg Lucas,mikor beültünk a kocsiba. Azt nem mondanám,hogy másnapos volt,inkább aznapos.
- Így nem fogsz tudni vezetni bátyó. Majd én. –nyúlt a kormány felé Haylie.
- Te részegebb vagy mint én ,seggfej.- tolta el a kezét. – Nyugi,nem lesz gáz. – kacsintott felém,majd beindította a motort.
Kisebb nagyobb sikerrel sikerült hazaérnünk. Mondjuk úgy,hogy mindhárman vezettünk,inkább nem részletezném.
- Nincs kedvem bemenni. –álltam meg az ajtó előtt.
- Pedig be kéne,mert mindjárt idehányok .- nyitott be Lucas sietve,majd a mosdóba rohant,majdnem fellökve az anyját. Úgy látszik apáék is nemrég érkeztek haza.
- Na hello. Jó volt a buli? Úgy látszik egyszerre sikerült hazaérnünk. – fordult felénk apa,mosolyogva. Az agyamra ment vele.
- Nem volt semmi extra. Fotósok stb… De legalább leszerveztem még pár emberrel a turnét. –vonta meg a vállát.
- A turnét ? – néztem rá kérdően.
- Majd később elmondom. Jól érezted magad ?
- Nem mindegy az neked ? – csattantam fel,majd felrohantam a szobámba. Lehet,hogy furcsának hatott a viselkedésem,de nem érdekelt. Elegem van apából és a titokzatoskodó,nyálas,macsós viselkedéséből. Eljöttem,hogy megismerjem a családját,de úgy érzem,mintha ez az egész egy vicc lenne,és bulizni jöttem volna a két mostoha tesómhoz,akiknek ebből áll az élete,mert el vannak látva pénzzel,és leszarják,hogy mi lesz a jövőjükkel. Nagyon megkedveltem őket,de jelen pillanatban ezt éreztem. Ledőltem az ágyra. Kopogás.
-Szabad !
Sun volt az,kezében Lisával, a lábába csimpaszkodva pedig Mike jött be az ajtón.
- Nagyon meg akartak már ismerni.- mosolygott,miközben leült mellém az ágyra. Hirtelen nem tudtam mit mondani. Nagyon aranyosak voltak.
- Sziasztok.- mosolyogtam rájuk.
A gépem indulásáig még 1 és fél óra volt. Az első fél órában játszottam a kicsikkel,és beszélgettem Sun-nal. Megkedveltem. Irigyeltem a tesóimat,hogy ilyen anyjuk van. Tapintatos volt,nem kérdezett anyáról sem. Elmondta viszont,hogy apa a következő hónaptól világturnéra megy a bandájával,többek között ezért is hívtak meg ide,hogy ezt elmondja, csak kereste a megfelelő alkalmat. Nem nagyon tudtam mit mondani,ez az egész helyzet nagyon furcsa volt nekem,és változatlanul haragudtam rá. Nagyon. A következő fél órában segítettem ágyba dugni a gyerekeket,Sunnal bepakoltunk a bőröndömbe,majd levittük a nappaliba,hogy elbúcsúzhassak a többiektől. A reptérre apa vitt ki.
- Nagyon örülök,hogy találkoztunk Min. És tartani fogjuk a kapcsolatot,arra mérget vehetsz. –ölelt magához Haylie.
- Én is örülök. Hát persze,ebben biztos lehetsz .- szorítottam magamhoz. Lucas „következett”.
- Hát jó volt látni,tesó. Ha esetleg Koreában járnék,akkor számítok a szállásbéli segítségedre.- kacsintott,majd magához húzott. Én csak nevettem.
- Indulhatunk ? –állt meg az ajtóban apa. Bólintottam.
Olyan volt,mintha csak 5 perce érkeztem volna. Nagyon gyorsan eltelt az idő és amíg itt voltam elfelejtettem az otthoni zűröket. Ez azért furcsa volt.
Az úton nem beszélgettünk,apa csak akkor szólalt meg,mikor leparkolt.
- Hát, nem így terveztem ezt az egészet.- sóhajtott.- Azért én is szerettem volna egy kicsit veled lenni,Min. Vagy legalább beszélni egy kicsit,mert lenne miről. Majd legközelebb. Örülök,hogy jól érezted magad. – mosolygott. Nem mondtam semmit.
- Azért ez nem az én hibám. – szólaltam meg hirtelen,miközben a váró felé indultunk.-Úgy értem mégis mit vártál? Hogy a nyakadba ugrok és könnyek között azt suttogom,hogy mennyire hiányoztál? Nem,apa. Örülj neki,hogy eljöttem a Yesungos hülyeséged után . – feleltem szárazon.
- Ja,Yesung. Jó srác, még ha haragszol is rá. Nem, nem vártam ezt. De mindegy is. A következő hónapban turnézni megyünk a bandámmal. Eléggé befutottunk. Koreában is fellépünk. Remélem eljössz majd.
- Chh… nem tudom még. Megyek becsekkolni.- álltam fel. Apa ugyanígy tett.
- Épp olyan makacs vagy,mint az anyád . – mondta lágyan.
- Na ezt nem kellett volna mondanod. Én legalább nem menekülök el a problémák elől. Jót beszélgettünk. Szia. –fogtam meg a bőröndöm. Apa megfogta a csuklóm.
- Nem mehetsz el így. –húzott vissza,majd magához rántott és megölelt. Köpni nyelni nem tudtam. – Oké,most már mehetsz.- engedett el.
- Ömm..- nem tudtam mit mondani,ezért csak elindultam.
- És Min! Nem haragudhatsz örökké . Azzal,hogy eljöttél már meg is törtél egy kicsit. Szeretlek. – kiabált utánam.
Nem néztem vissza.
Mikor felértem a repülőgépre,hatalmasat sóhajtottam. Még mindig nem értettem,hogy mire volt jó,hogy eljöttem,mert semmivel nem lettem előrébb. Egyszerűen csak… még jobban össze voltam zavarodva.
Elhelyezkedtem a székemben,és belemerültem a gondolataimba,amiken nem igazán tudtam kiigazodni,de azért megpróbáltam. 10 órám volt rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése