Danbi: Party?!

Nem sokkal a javuló stádiumból még mélyebbre süllyedtem. Annyira nem érdekeltek a körülöttem lévők, hogy még Tokiyával se voltam képes rendesen beszélni, annak ellenére, hogy ő képes volt megtűrni maga mellett. Bántott, hogy szinte napok óta egy faszparaszt voltam vele, de képtelen voltam bocsánatot kérni tőle. Inkább szótlanul mászkáltam a lakásban, mintha tök egyedül élnék. Így volt ez azon a napon is mikor látogatóim jöttek. Éppen az esti bulira készültem, mikor beszélgetést hallottam kintről.  Nem ismertem fel a hangokat, így két kis pincsikémmel, akik testőrként viselkedve előttem sétáltak megnézni kik a kedves látogatók, vettük célba a nappalit ahonnan a zajt hallottuk.

- Hello.- üdvözöltem a három srácot, majd sarkon fordultam.

- Szia. – köszöntek szinte egyszerre. - Figyi B.

- Mondjad Kris.

- Füli még életben van?

my party's outfit. :)

- Nem, nyúlpaprikást csináltam belőle…- próbáltam poénkodni, de csak hatalmas, csodálkozó tekinteteket kaptam. – aiishh. Mei szobájában van. - hagytam őket tényleg faképnél és magamban fortyogtam tovább. – Komolyan. Nagyon jól tudják, hogy elég sok mindent nem eszek meg.. persze a nyúlhúst meg szeretem… - becsaptam magam után az ajtót és folytattam lázas készülődésem.  Egy két órába telt, mire megvoltam elégedve a kinézetemmel. Hajam tökéletesen besütve omlott fedetlen vállaimra, a ruha pörfektül állt, mintha rám öntötték volna. Kerestem egy hozzá illő lábbelit és elégedett mosollyal tipegtem a hatalmas tükörhöz, mikor megtaláltam a tökéleteset, ami ma estére kellett. Lőttem egy képet magamról, hogy ezt az estés is valahogy megörökítsem, majd indultam is, de drága lakótársam megakadályozott gyors lelépésemben.

- Szia édes, nem tartasz velem? – kezdtem kacérkodni vele vendégeink előtt.

- Szia szivi.  –adott egy cuppanósat arcomra. – Bocsi, de el kell keserítselek, hogy inkább  a puha ágy társaságát élvezném.

- Hát jó. – rántottam vállamon egyet. - Majd reggel jövök. Sziasztok.- köszöntem el mindenkitől.

Tokiya's pov.

Hangosan csaptam be magam mögött az ajtót, majd bekiabáltam:

- Megjöttem. – de válasz nem jött, csak három betörőféleség. – Sziasztok. Hát ti?

- Jöttünk nyúl látogatóba. – válaszolta Kris.

- Áhh, értem… B?- de választ nem kaptam csak lesújtó pillantásokat. – Veletek is ki vagyok segítve. – indultam meg szobája felé, de ő megelőzött és elém libbent.

- Szia édes, nem tartasz velem? – tudtam mire megy ki a játék, így segítve neki azonnal belementem.

- Szia szivi. Bocsi, de el kell keserítselek, hogy inkább  a puha ágy társaságát élvezném.

Hát nem éppen erre a válaszra számítottam. Eddig mindig próbálkozott még egy darabig,de most egy szó nélkül hagyott faképnél.

- Úgy látom valakit ejtettek. – mondta a nagytesó.

- Francba. – csaptam az asztalra.

- Ennyire ne emészd magad. Reggel úgy is hazajön. – poénkodott tovább.

- Mi a faszért szólsz bele olyanba,amiről halvány lila gőzöd sincs?

- Azt hiszem valakinek elgurultak a gyógyszerei. – csatlakozott Chanyeol is.

- Valami baj van?- jött a harmadik gyöngyszem is Lay személyében.

- Vigyázni kell rá. – reméltem, hogy fogják, de hülyékkel vagyok körbevéve.

- Nagylány már. Tud vigyázni magára.

- Nem ismered még eléggé Kris..

- Miért te igen?- húzta fel Chanyeol szemöldökét a kérdés mellé.

- Ha féltékeny vagy, akkor ez abban nyilvánuljon meg, hogy szépen fogod a  hátsód és utána mész.

- Miért nem te mész?

- Mert dolgoznom kell.

- Szerintem menjünk. – szólalt meg a három közül a legokosabb és egyben legtörpébb is, majd karon ragadva a két fiút a bulizó lány után eredtek.

End of Tokiya’s pov.

Mielőtt kedvenc bárom felé vettem volna az irányt beugrottam újdonsült barátaimhoz, akiket valamelyik este ismerkedtem, és alapozni kezdtünk, hogy kellő alaphangulattal lendüljünk neki a mai éjszakának.

- Sziasztok. –huppantam le két srác közé.

- Szia B. – karolt át az egyik, majd elém tolt egy pohár valamit. Nem kérdezősködtem egyből számhoz emelve belekóstoltam az alkoholba.  Furcsa volt, de nem olyan rossz, így  lehúztam a maradékot, majd kértem valamit mást. A srácok pakolgatták elém a poharakat, amiket készségesen ürítettem ki, majd egy idő után Let’s go-ra bírtam a csapatot, hogy valamilyen szinten még józan állapotba keveredjek a bárba. Odaérve a szórakozóhelyhez a sor elejére sétáltunk és kedvenc kidobómat üdvözöltem, hogy zöld kártyát kapjunk a bemenetelhez.  Letettem a ruhatárba a kabátom és kis táskámat magamhoz szorítva indultam el a nagy tánctérfele. A tömegben elvesztettem a srácokat, de nem bánkódtam érte, hiszen itt mindig találsz valakit akivel ellehetsz egész este. Táncolni kezdtem, már amennyire ment a sok ember miatt, de élveztem amit csinálok. Egy idő után biztos a benne,m lévő pia miatt is , amihez társult a mozgást kimelegedtem és torkom valami folyadék után visított.  Odatekergőztem a pulthoz majd rendeltem magamnak valamit, ami enyhíti szomjúságom és még jobban elbódít. Nem tudom a hanyadik kört ittam már mikor valaki meghívott még egyre. Egy pillanatra elfordultam, majd elvettem a poharat és újra eltűntem a tömegben. Kicsit kitomboltam magam a mostani számokra majd próbáltam valami csendesebb zugot keresni,ami nem nagyon ment, de azért telefonomat előkotorásztam. Nagy nehezen kiválasztottam a nekem kellő névjegyet, majd fülemhez emeltem készülékem. Vártam, hogy valaki beleszól, de helyette csak egy hangos sípszót kaptam…

- A kurva anyád. – emeltem el  fülem a telefont.  Újra próbálkoztam, de megint semmi. Majd megint., de választ soha nem kaptam. – Legjobb barátnők?! Na ne röhögtess.- és ekkor Mei ismerős hangja csendült fel fülemben.

- Szia B. Bocsi…

- Bocsi?!...Szemét vagy. Utállak.

- Nem értelek B.

- Legjobb barátnők?...Na ne röhögtess, azért mentél el… Beszélni se vagy hajlandó velem. Átvertél, hogy igaz barát vagy… csak egy hazug liba vagy, aki kihasználja a testvérét.  Összefekszel mindenkivel…. Undorodom tőled. – és rám csapta a telefont. Elkezdtem ordítani a készülékkel, de semmit nem értem el vele, csak annyit, hogy hülyének néztek, szóval inkább eltettem és visszaszambáztam a tánctérre, már amennyire ez sikerült, mert furcsa érzés kerített hatalmába. A látottak kezdtek összefolyni, a zene kezdett halkulni…

- Ki kell mennem a levegőre. - mondtam magamnak, de lábaim nem vittek előbbre.  Megijedtem. És ekkor egy kéz ért a vállamhoz.

- Jól vagy?

- Levegő. – csak ennyit voltam képes mondani. Ő átfonta karját derekamon és támaszt nyújtva indult el valamerre, de már képtelen voltam realizálni merre megyünk. A képek még homályosabbak voltak és már szinte semmit nem hallottam a körülöttem lévő hangzavarból. Megsüketültem egy időre... Csak kis idő múlva tértem magamhoz, de még nem voltam az igazi, ennek ellenére realizálódott bennem hogy nagyon rossz helyen járunk, mert a kijárat a másik irányba van.

- Eresszetek seggfejek.- kezdtem bele a B-féle ellenállasba, de a számon és hangomon kívül mást nem nagyon tudtam használni. Túl erősen szorítottak ahhoz, hogy meg tudjak mozdulni.

- Héé elég nagy adagot adtál neki?- kérdezte az egyik.

- Nem tudom. Ez eddig mindenkit kiütött. –

- Nincs más választásunk. - és ennyit értettem a beszélgetésből, majd egy kart éreztem ruhám aljánál. Próbáltam sikítani, de a másik szabad kezével befogta a számat.  Próbáltam ellenkezni, de csak azt értem el vele, hogy a falnak löktek tiszta erőből. Hátamba nyílalt a fájdalom a hirtelen ért ütéstől, és összerogytam. A magasabb csávó hajamnál fogva húzott föl.

- Ribanc. – fogta arcomat keze köré és olyan erősen nyomta állkapcsomat még ki nem nyitottam a számat. Valami fura folyadékot öntött belém. Képtelen voltam megmozdulni, így próbáltam kiköpni, de nem ment túl sikeresen… Egy idő után már nem ellenkeztem… habár undorodtam, ahogy ujjaival végigszántotta bőrömet egyben élveztem is. Talán a drog miatt. Keze már ruhám alatt járt. Erőt véve magamon próbáltam eltolni, de próbálkozásom túl gyenge volt ahhoz, hogy érjen is valamit.

- Biztos, hogy itt van? – hallottam meg azt a hangot, amit a világon a legszebbnek találtam.

- Chan…yeol. – szólítottam meg amilyen hangosan csak tudtam. Megfordult. Kétségbeesett tekintettel kutattam övét, majd mikor megtaláltam a sötétség bugyraiba zuhantam…