Mei- (⊙⊙)(☉_☉)(⊙⊙)

Nem tudom, hogy kire is tudnék haragudni a legjobban:  1. A bátyámra, aki részegen lefeküdt, a barátnőmmel, ami eddig oké is, de a barátnőm JEGYBEN jár, 2. So-ra, aki a JEGYEBEN járó barátnőm és lefeküdt a részeg bátyámmal, vagy 3. Jonginra, aki alapból egy tapló.

Egyik este TJ-el épp egy filmet néztem, mikor a telefonom csörögni kezdett.

-Ki az?  - nézett rám nagy szemekkel. Felé mutattam és elolvasta a kijelzőn villogó nevet – Kai? Mit akar tőled?

-Biztos megint félre csúszott a horgászbot és sírni akar valaki vállán…- mondtam gúnyosan és lenyomtam a kis zöld gombot- Mit akarsz?

-Neked is szia! Soyun nincs véletlenül nálad?

-Öhm nincs. – kezdtem rá jobban odafigyelni – Történt valami?

-Talán….

-Jesszus Kai, mi a jó francot csináltál már megint?! – akadtam ki, mert tudtam, hogy a hívóm rossz fát tett a tűzre.

-Yun meglátott engem és egy….

-Odamegyek. – szakítottam félbe – De amint odaértem, a golyóidat a szemeden keresztül fogom eltávolítani.

-Köszö…- kinyomtam a telefonom.

-TJ el kell, hogy ugorjak a dormba. El leszel egyedül? Tokiya csak reggel ér haza, itt leszel még addig?

-Reggel hozom át bőröndjeimet. – mosolygott kedvesen. Gyors cuppanóst nyomtam az arcára, felkaptam egy edzőcipőt, kabátot és kocsiba ültem. Mivel nagyon már nem voltak az utakon, nyugodt szívvel tapostam a gázra. Az ajtót szinte ököllel vertem, Luhan nyitotta ki, de köszönni se köszönt, csak elviharzott mellettem, aztán a lépcső aljáról vissza kiabált, hogy B-t megy meglátogatni. Önkiszolgáló módba kapcsoltam és már jól ismerve a járást, a nappaliba rohantam és rá vetettem magam Kaira. Ahol értem csapkodtam, Laynek és Taonak sikerült csak leszednie arról a semmire kellőről.

-Te normális vagy? – fortyogtam a dühtől, Lay a könyökömnél fogva húzott vissza, de még egy jól irányzott rúgással elértem és döntő csapást mértem pici Jonginra – Hogy végre az agyaddal gondolkodj, seggfej.

-Mei elég lesz. – szólt rám kedvesen Lay.

-Innom kell valamit. – téptem magam ki szerelmem kezei közül és a konyhába siettem, Chen épp kotyvasztott valamit. A hűtőhöz léptem és kivettem a tejet – Chen Chen van valami csokitok?

-Fenti polc, alsó részén kell, hogy legyen. – mosolygott kedvesen – Forró csoki? 

Egy mestermű
A képet készítette: Chen
A képcíme: Lay szobájában XD

-Anyukám féle. – sóhajtottam, közben lovagom is csatlakozott hozzánk és hátulról megölelt – Ez most nagyon jól esik. – motyogtam, míg kavargattam a meleg tejet, a szemem lehunyva hátra hajtottam a fejem, Lay pedig a nyakam puszilgatta. Jól esetek az apró puszik, semmi vágy nem volt benne, pusztán nyugtatás kép kaptam őket. Amint kész lettem töltöttem mindenkinek, mármint akik otthon voltak, kivéve Kai. Nem volt hozzá gusztusom.

-Kik mentek megkeresni Sot?- kortyolgattam a finom meleg lélekerősítőm, közben Lay lábai közé furakodtam.

-D.O., Kris, Xiumin és Baek. – mondta Tao.

Már jócskán elmúlt éjfél mikor Krisen kívül már mindenki hazaért. A fiúk aludtak, Én a kanapén kuporogva vártam testvérem és bíztam benne, hogy nem egyedül és épségben jön haza. A hatalmas nappalit figyeltem és rá kellett jöjjek, hogy a dorm a második otthonom, nem csak azért, mert rövid ideig itt éltem, hanem azért, mert a családom egyik fele itt él. Bámultam kifelé az ablakon, majd megpróbáltam óvatosan kicsúsztatni lábam Lay feje alól, szerencsére nem ébredt fel. Az ablakhoz sétáltam és csak bámultam kifelé. Hirtelen felindulásból a telefonomért nyúltam és legjobb barátnőm számát tárcsáztam.

-Halló?! – szólt bele egy álmos hang.

-Felébresztettelek?

-Nem aludtam, csak szunyókáltam. Mi a baj Mei?

-B….Én ezt az egészet nem értem. Félek, hogy Kris bajba kerül.

-Miért? Történt valami?

-Kai megint bealkotott. Soyun pedig elment valahová és nem találjuk, a telefonját nem veszi fel…Aggódom, mi van ha..

-Mei nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. Lehet, hogy Kris megtalálta és vele van, vigyáz rá. Ne akarj mindenkire vigyázni.

-Rád se tudok vigyázni. – halkan kuncogott, jól esett, hogy a régi kislányos kuncogást hallottam, mert tudom, hogy olyankor igazából nevet.

-Rám senki sem tud vigyázni….- komolyodott meg – Ne aggódj Nyanya. Feküdj le aludj. Holnap meg hozz nekem valami finomat.

-Jól van te kis Nyomi. Jó éjt! Álmodj szépeket! – mondtam és kinyomtam a telefont. Odavackolódtam Lay mellé a kanapéra és próbáltam aludni.

Másnap reggel valaki kávét hozott nekem, tudtam, hogy nem Lay, mert Ő még mellettem dorombolt. Kikanalaztam magam az ölelő karok közül és lecsúsztam a földre.

Amikor Koreába érkeztem  és a fiúkkal még
együtt laktam, akkor kaptam.
A dorm bögrém XD

-Köszönöm. – vettem el a bögrét Kaitól – Csak Te vagy ébren? 

-Aha. Mei, Én tényleg ilyen reménytelen vagyok?! – kérdezte aggódva, a kávém isteni volt, úgy ahogy szeretem, sok tejpor, sok cukor. 

-Csak erősebb a vessződ, mint a szíved vagy az eszed.

-De amikor veled voltam nem történtek ilyenek….

-Kai, mi nem voltunk együtt, csak élveztük egymás társaságát. Nem figyeltél Sonál mit mondtam, Én nem szerettelek, úgy, mint most Layt, csupán szexeltünk.

-Hogy tudod ezt ilyen lazán mondani? – nevetett, de hangja keserédes volt. Megsajnáltam Őt, mert jól ismertem már.

-Gyere ide. – tettem le a bögrét magam mellé és magamhoz húztam.

-Rég nem öleltek így…- suttogta a nyakamba.

-Ne lihegj a nyakamba, tudod, hogy utálom. Hogy így?

-Ilyen védőn és szeretettel.

-Gyagyás, So mindig így ölelt, csak olyan kretén vagy, hogy ezt nem veszed észre, mert fogadjunk, hogy a gatyában már megint fészkelődés van…

-Nem, most csak ez kell nekem. A Mei féle medveölelés. – szorított jobban magához.

-Jongie, térj észhez…oké? Hányszor kell, még elmondjuk… elmondjam, hogy a világot jelented annak a lánynak. Ha nem lennél talán most Ő se lenne itt, vagy akárhol van. Tudom, hogy nagyon-nagyon szeret, elég csak a neved említeni és máris ragyog a szeme. Miért nem tudod ezt végre felfogni. – válaszképp csak egy nagyot sóhajtott. Közben valaki megpuszilta a fejem búbját – Ne értsd félre, Anya-fia beszélgetés folyik éppen.

-Hallottam. – nevetett Lay – Kai nekem is van kávé?

-Ismered a kávéfőzőt….csinálj magadnak.

-Bunkó. – rúgott belé egy kicsit imádatom, aztán eltűnt a fürdő irányába. Kai elengedett és bekapcsolta a TV-t. Kedvenc mesénket bámultuk tátott szájjal, közben csatlakoztak hozzánk többen. Baek feje a térdemen pihent, és lassan folydogált ki a nyála a lábamra. Gyorsan a feje alá gyömöszöltem egy párnát, hogy mentsem a menthetőt. Aztán mozgolódást hallottam testvérem szobájából. Egy alul öltözött, kócos, Soyun lépett ki onnan.

-Soyun, hála istennek, hogy megvagy. - Kris a dereka köré csavart takaróval követte őt. Szintén kócosan és nagyon gyűrött arccal - Ez meg …..

-Ti lefeküdtetek egymással. – Kai keze ökölbe szorult mellettem.

-Óh, Kim pofa be! Semmi közöd hozzám már! – mondta mérgesen az igen csak másnapos lány.

-De hisz a menyasszonya vagy! - mondta Luhan.

-Csak voltam! – Lulu döbbenten nézett rám, de Én is csak nem legesen bólogattam, mert ezt a részt drága barátocskám kihagyta.

-Ti hárman! Irány a szobába! Azonnal! – ugrottam fel. Kait kezénél fogva rángattam fel és lökdöstem bátyám szobájáig – Magyarázatot. – néztem körbe, de mind három lapított – Jongin? – néztem először a fő bűnösre, de csak kerülve velem a szemkontaktust a falat tanulmányozta – Soyun? – könyörgőn néztem barátnőm felé, a méregtől könnyek kezdték szurkálni a szemem – Mi ez az egész? – a hangom megcsuklott.

-Jongin megcsalt, már Isten tudja hányadszor. Tegnap rajta is kaptam, és visszaadtam neki a gyűrűt. Elegem lett. Én amióta vele vagyok, egyetlen egyszer se csaltam meg, még csak eszembe se jutott, de Jongin csak a farka után megy. Hát tessék! Szabad vagy! Tönkre tettél lelkileg. – nézett az időközben mellém álló fiúra.

-Yifan? – dühös voltam testvéremre, mert nem néztem volna ki belőle, hogy ilyesmire képes.

-Nem emlékszem sok mindenre. Kicsit berúgtunk. – vakargatta a fejét, Ő is kerülte velem a szemkontaktust, tudta, hogy bűnös és, hogy haragszom rá.

-Csalódtam bennetek! Soyun... pont Kris?

-Én találtam meg! Ne Őt hibáztasd! – kelt a lány védelmére.

-Olyan gyerekesek vagytok! – szipogtam és kirohantam a szobából. Egyenesen a fürdőbe. Magamra zártam az ajtót és az eddig felgyülemlett dühtől sírni kezdtem és a falat csapkodtam.

-Mei nyisd ki. – hallottam meg kintről Kris hangját.

-Tűnj el, Te idióta. Nem vagy a testvérem.

-Ne mondj ilyet. – nyitotta ki az ajtót.

-Ezt, hogy?

-Pót kulcs, de nem ez a lényeg. Mei miért vagy ennyire dühös? Mi csak részegek voltunk és szomorúak.

-Miért vagyok dühös? Hát elmondom: Nagyon jól ismered So és Jongin kapcsolatát, tudod, hogy az Ő kapcsolatuk nagyon, nagyon, sőt szörnyen bonyolult, de mindig megoldódik.

-De…

-Ne vágj közbe! Most is így lett volna. Ám neked, PONT neked jönnöd kellett, mert a Te szíved is sérült.  Nagyon jól tudom, hogy Byeol hiánya mennyire fáj neked. De Kris minden ujjadra jutna egy gyakornok, vagy valaki.

-Én nem vagyok olyan szívdöglesztő, mint Kai.

-Jesszus Kris, hogy mondhatsz ilyet? – könnyeim immár testvérem sajnálata miatt potyogtak.

-A testvérem is modellkedik és gyönyörű, Én meg elbújhatok Jongin sármja mellett. – az Ő szemei is könnyekkel telt meg. Észre se vettük, de angolul kezdtünk beszélni egymáshoz. Nálunk ez berögződés, ha idegesek vagyunk nyelvet váltunk.

-Kris, Te szívdöglesztő vagy, annyi lány akarja, hogy a pasija legyél. Rengeteg szerelmes levelet kapsz, megannyi fan klubod van. Mi kell még?

-Olyat akarok, mint neked Lay. És nem akarom, hogy dühös legyél rám.– hangja remegett.

-Kérlek ne sírj. Tudod, hogy utálom, ha sírsz. Igen mérges voltam, mert beleavatkoztál egy nagyon bonyolult folyamatba, amit csak Ők ketten tudnak megoldani. Ha szomorú vagy keress meg engem, vagy Yemint. Bár Ő most szerintem a megnyitóval foglalkozik. Vagy csak sétálj egyedül vagy mit tudom Én. De ne avatkozz bele mások kapcsolatába, nem akarom, hogy a szenvedő harmadik legyél. Amilyen nagy a szíved még a végén bele szeretnél Soba és az senkinek nem lenn jó, hidd el nekem. Szerelmet akarsz, keresünk neked vagy nem tudom, de megoldom érted?!

-Mondtam már, hogy a világ legjobb tesója vagy? – húzott magához.

-Nem elégszer. – nevettem. Kitörölgettem a könnyeket a szeméből és megfogtam a kezét. – láttam Soyunt elsuhanni, aztán egy nagy ajtó csapódás és a lány eltűnt.

-Hol van So? – szaladt oda hozzám Xiu. A döbbenttől csak az ajtó felé mutattam, a fiú azonnal rohant utána, ellökve az útból Jongint. 

- Gyere. – nyújtottam a másik kezem Kainak – Csinálok valami finomat. A nappaliba beérve mindegyik fiú úgy tett, mintha erősen TV-t néznének. Elengedtem a két fiú kézét és a konyhába mentem összeütni valami ebéd félét, Kyungsoo jött a segítségemre. Gyorsan össze dobtunk valami harapni valót, Kris szobájába kerestem magamnak valami ruhát és Layel elindultunk a kórházba meglátogatni B-t. 

Még jó, hogy először raktam B-nek
A sáska járás a fiúkhoz képest, díszmenet!

Azon a napon volt Yemin megnyitója, így nem maradhattam sokáig, így is késében voltam. TJ már nem egyszer hívott, hogy hol vagyok. Mivel a fiúk együtt jönnek,kísérőm ként TJ-t viszem, mert B már le stip-stoppolta Tokiyát. Elmeséltem barátnőmnek mindent, ami eddig történt, aztán úgy téve, mint aki nem tudná, hogy meg fog jelenni barátnők megnyitóján elköszöntem tőle és haza felé vettem az irányt.

-Minden oké? – nyitott nekem ajtót úgy lakótársunk.

-Egy brazil szappan opera hozzánk képest kutya kuki. – Whisky mordult egyet – Nyugodj meg édi, ez csak egy hasonlat. Jesszus egy kutyának magyarázok.

-A ruhádat kikészítettem,irány fürdeni.

-Tokiya?

-Alszok! – kiabált ki a szobájából.

-Szia Édi! – köszöntem neki.

-Szia Nyuszifül! – jött a válasz – Mielőtt megkérdeznéd,IGEN segítettem TJ-nek.

Elindultam a fürdőbe, de hirtelen valami nagyon rossz inger kapott el és a tusoló helyett a WC-t vettem célba.

-Minden oké? – jött be TJ.

-Persze, csak biztosan valami rosszat ettem. Jól vagyok. – nyugtattam barátom, de egyáltalán nem voltam toppon, forgott velem a világ. Nagy nehezen sikerült elkészülnöm. Tokiyát felébresztettem mielőtt indultunk,mert vele ellentétben nekem időben el kellett indulnom,mert fogalmam se volt, hogy hova kell mennem. Bár Yemin leírta nekem és a kocsimban lévő GPS se hazudik….de így is sikerült eltévednem.

-Együnk valamit. – mondtam mikor megéreztem a frissen sült hús illatát.

-Elfogunk késni.

-TJ, ennem kell. Majd éhen veszek. – könyörögtem. Beültünk, életemben nem ettem annyit mint akkor, szerintem egy fél disznó bennem volt.

-Mei jól vagy? – kérdezte TJ aggódva – Fal fehér az arcod.

-Jól vagyok….

Ami ezek után történt, azt a következő bejegyzésemben olvashatjátok….

A képet TJ készítette, amikor épp fogalmam sem volt,
hogy merre kéne menjünk.......XD

Soyun: Boldog születésnapot Minseok

Jongin megint fura, pedig... én mindent megteszek, hogy boldog legyen, az esküvőt is eltoltuk miatta, meg ugye a közös fellépések miatt, mégis...
Úgy érzem megint megcsal.
Mivel beszéltem Nam-mal, azt mondta az SM-nél nincs, mert volt bent, bevinni a ruhákat a fiúknak. Hívtam is, de nem vette. Ezért kocsiba ültem és elindultam.
Jó másfél órát kocsikáztam, amikor megláttam egy kávézóból kijönni, az egyik gyakornok csajjal. Azonnal leparkoltam, és vártam mi lesz. Nevetve állt meg, és húzta magához a lányt, és csókolta meg. Én pedig kiszálltam a kocsiból, és mivel elég közel voltam, neki dőltem a kocsimnak, és tapsolni kezdtem.
-Gyönyörű pár vagytok. Gratulálok! - mondtam gúnyosan. Jongin ijedten nézett rám. -Sok boldogságot. Kár, hogy a saját menyasszonyoddal nem vagy az. De tudod mit Jongin? Már nem vagyok az! - levettem a gyűrűt és hozzá léptem, majd a kezébe adtam. -Elég volt! - néztem rá könnyes szemmel. Sarkon fordultam, és a kocsihoz indultam, de megfogta a karom.
-Yun! Ne csináld! - mondta.
-Engedj el Jongin! - mondtam sírós hangon. Elengedte a karom. Én pedig beültem a kocsiba, és padló gázzal elhajtottam.
Vettem pár üveg piát, és lementem a partra. Sose iszok egyedül, de most kell! Egyedül akarok lenni. A telefonomon biztos van egy rakás nem fogadott hívás, de nem érdekel. A kocsiban hagytam.
Már egy üveg pia elfogyott amikor valaki mellém ült.
-Mit akarsz? - kérdeztem undokul.
-Mindenki téged keres. - mondta Kris.
-Tényleg? És miért? - néztem rá.
-Kai mondta, hogy összekaptatok. Te pedig elhajtottál. - nézett rám. -Azt is mondta min? És miért? - fogtam a másik üveget, és kibontottam, ittam belőle, majd odanyújtottam neki is az üveget.
-Azt nem! - elvette és bele ivott.
-Fényes nappal, egy kávézóból jött ki egy SM gyakornokkal, és előttem csókolta meg. - elhajitottam az üres üveget.
-Hogy mi az Istent csinált? - kérdezte vissza.
-Hadd ne mondjam el újra. - néztem rá.
-Oh! Rendben.
Tovább csendben ittunk. Még sose voltam így kettesben Kris-szel, voltaképpen alig ismerem, mert annyira sokat nem találkozunk, de ideje bepótolni.
-Soha! Egyetlen barátomat se csaltam meg. Mind az öttel jóban vagyok mai napig. Aztán jött Jongin, én pedig mint egy tini lány, a kis lábujjhegyemig bele szerettem. És Ő már nem egyszer megcsalt. Miért ilyen ha szeret? Miért teszi? - piszkáltam a homokot.
-Bizonytalan. És fiatal. Meg Idol, és ezt ki is használja. - mondta Kris.
-Annyira utálom! Visszaadtam a gyűrűt is. - dőltem hátra.
-Hát... asszem berúgtam. - csuklott egyet.
-Én is. - nevettem.
-Hány üveggel ittunk? - pislogott rám.
-Hárommal. - vigyorogtam.
-És hogy megyünk haza?
-Taxival?
-Akkor ide a másikkal. - mondta, és áthajolt rajtam, de úgy is maradt. Szemeimbe nézett és nem tudtam ellenállni. Megcsókoltam.

Hatalmas fejfájásra keltem. Azt hittem meghalok. Aztán éreztem, hogy ágyban vagyok, de ruha nincs rajtam. Felültem, és ekkor láttam, hogy Kris szobájában vagyok. Ő meg mellettem alszik. Szívbajt kaptam.
-Kris! - kezdtem rázni. -Yifan! - keltettem. -A fene a jó alvókádat! Kelj már fel! - csapkodtam.
-Anyuu, még öt perc! Oké? - motyogta.
-Kris Yun vagyok! És meztelen! - na erre már felemelte a fejét.
-Mi? - ram nézett és látta, hogy ott ülök mellette, magamat takarva, mire belesett a paplan alá. Aztán az ágy mellé. -O-ó! - ült fel.
-Ugye mi... nem? - kérdeztem.
-Két használt óvszer van mellettem. Szóval tuti, hogy DE!
-Francba. - kipattantam az ágyból, és felkapdostam a ruhám, közben Ő is kimászott az ágyból magára tekerte a lepedőt, és csak pislogott. Jó másfél fejjel magasabb tőlem, és kicsit röhejes volt látni azt a kisfiús fejet.
-Erről senkinek egy szót se! Vili? - indultam ki. Jött utánam.
-Soyun? - hallottam Mei hangját a nappaliből. -Hála az Istennek, hogy meg vagy! - mondta, és ekkor lépett mellém Kris. Na itt óvatosan néztem mindenkire, és hát azokat a döbbent fejeket...
-Ti... lefeküdtetek egymással? - kérdezte Jongin.
-Óh, Kim pofa be! Semmi közöd hozzám már! - mondtam mérgesen.
-De hisz a menyasszonya vagy! - mondta Luhan.
-Csak voltam! - néztem Luhanra.
-Ti hárman! Irány a szobába! Azonnal! - mondta Mei. Kris megfogta a kezem, és visszahúzott, míg Mei, betaszigálta Jongint.
-Most megfog enni? - suttogtam Krisnek. Kuncogva hajolt le, és kaptam egy puszit a halántékomra.
-Nem! Csak leordítja a hajunkat. - felnéztem as colosra.
-Nekem nincs is hajam te hülye! Parókát hordok. - vigyorogtam rá.
-Magyarázatot! - mondta Mei. -Jongin? - nézett az említettre. De nem szólt. -Soyun? - nézett rám. -Mi ez az egész?
-Jongin megcsalt, már Isten tudja hányadszor. Tegnap rajta is kaptam, és visszaadtam neki a gyűrűt. Elegem lett. Én amióta vele vagyok, egyetlen egyszer se csaltam meg, még csak eszembe se jutott, de Jongin csak a farka után megy. Hát tessék! Szabad vagy! Tönkre tettél lelkileg. - néztem a fiúra.
-Yifan? - nézett Krisre.
-Nem emlékszem sok mindenre. Kicsit berúgtunk. - fogta a fejét.
-Csalódtam bennetek! Soyun... pont Kris?
-Én találtam meg! Ne Őt hibáztasd! - mondta Kris.
-Olyan gyerekesek vagytok! - sarkon fordult, és kirohant.
-Majd én utána megyek. - mondta Kris, és elkezdett felöltözni. Aztán egyedül maradtam Jonginnal.
-Miért pont Kris? - szólalt meg végül Jongin.
-Miért pont a kiscsaj? - néztem rá.
-Sajnálom...
-Mióta?
-Másfél hete.
-Három hónapja jöttem haza a kórházból. Hogy van pofád ezt tenni velem Jongin? Hogy? Nem adok meg mindent neked? Unsz? Vagy szánalomból voltál végig velem, csak azért mert szeretlek?
-Nem! Én is szeretlek! - lépett közelebb, az Én kezem pedig az arcán csattant.
-Ne hazudj! Ha szeretsz, nem csalnál meg, de Te azt teszed! Gyerek vagy még Jongin! Sok az a négy év köztünk. Te magad tudod, hogy megbocsátottam eddig mindent. Mert Én igazán szeretlek. De ez már nekem is sok! Értesz? Gondolkoz kicsit el. Ugye, milyen rossz volt arra rádöbbenni, hogy lefeküdtem Kris-szel? - bólintott. -Én is ezt érzem. Majd ha felnőtt leszel, akkor keress meg ha kellek még neked! De addig, kerülj el. Látni sem akarlak! - otthagytam.
Elindultam haza, otthon pedig lezuhanyoztam, és Mei agyaltam, most biztos nagyon utál. Könnyek lepték el a szemem, és sírni kezdtem. Éreztem, hogy valaki megölel, és simogatja a hátam.
-Boldog születésnapot Manó. - szipogtam.
-Köszönöm. - mondta. -Sírj csak nyugodtan. Itt leszek veled...
Így is volt. Minseok ahelyett, hogy születésnapját ünnepelte volna, velem volt.

Soyun: Jongin, vallomás

Miután Mei elment, csendben ültem, és gondolkodtam. Jó, hogy végre itthon van, de ezt nem gondoltam volna, hogy Ők ketten...
Becsuktam a szemem, aztán figyeltem a mellettem lévő gép egyenletes csipogó hangját, amit ma levesznek már rólam.
Most már értem, hogy amikor Én is néha benéztem a fiúkhoz, és epekedtem már akkor Jongin után, miért nem érdekeltem.
Aztán minden lassan megváltozott. Ezek szerint, azért mert Mei elköltözött.
-Gond van? - kérdezte Jongin mellőlem. -Fáj valamid? - az arcom törölgette. Észre se vettem, hogy sírok.
-Nem. Nem tudom miért könnyezek. - álkuncogtam, és hozzábújtam.
-Biztos? - kérdezte.
-Igen. - mondtam.
-Akkor pihenj. - egy puszira felemelte a kezem, és összekulcsolta a saját kezével.
-Jongin? - szólaltam meg kicsit hallkan.
-Mondjad. - mondta.
-Ha... meghaltam volna, mit csináltál volna utána? - böktem ki végül.
-Hmm... - csend. -Mentem volna utánad. - mondta. -Felesleges lett volna élnem. Már a tánc és az éneklés se lett volna olyan mint eddig. - kicsit szorosabban ölelt meg.
-Írtam neked... egy levelet. - néztem rá. -Majd megmondom Namnak, hogy adja oda. Abban leírtam, hogy mit is érzek, és mire kérlek. - mondtam.
-És mire kértél? - megfogta az arcom.
-Csinálj egy alapítványt. - mosolyogtam.
-És azt hiszed lett volna erőm rá? - húzta fel az egyik szemöldökét.
-Ha nem, Namjoonnak meg volt engedve, hogy zaklasson. - vigyorogva dőltem vissza a párnámra.
-Oda adtál volna annak a hiénának? - haborodott fel.
-A cél érdekében mindent. - nevettem.
-Igaza van Mei-nek. Jó téged nevetni látni. - csókolt meg.
-Jó téged csókolni. - suttogtam az ajkaira. Hajába túrtam, és szorosan fogtam a másik kezemmel a tarkóját.
-Hmm... - fölém mászott, lovagló pózban, amitől kuncogtam egyet, és hagyta, hogy belessek az inge alá. -Ne csináld. - sóhajtott.
-Csak egy picit. - simitottam végig a mellkasán.
-Aztán meg mehetek a budira segíteni magamon? - vigyorgott.
-Persze. Van zsepim. - nevettem.
-De gonosz vagy. - fölém hajolt, és megcsókolt.
-Te atya Úr Isten, hozzatok egy hordágyat! Szívrohamom lett ettől a látványtól! - igen. Megjött Namjoon, és ami szerencséje van, pont szembe nézett Jongin fenekével. Elröhögtem magam, mert Jongin feje olyan vörös volt, mint egy túl érett paradicsom.
-Csak egyszer hadd fogjam meg! - mondta Nam.
-Hozzám mersz érni OTT hátul, eltöröm a mancsod! - mászott le rólam.
-Juj, valaki kanos. - mutatott a nadrágjára Nam. Kész, már fejem fogtam annyira nevettem.
-Egyszer megölöm. - morogta Jongin.
-Még párszor behajolsz előttem, magamtól halok meg. - jaj de szereti Jongin ágyat húzni
-Soyuuun! Szólj rá. - hisztizet Jongin.
-Szeretlek titeket. - mosolyogtam.
-Hoztam enni. Rin küldi. - jött közelebb Nam. -Én is téged szépség. - homlokon puszilt, Jongin pedig elment a fürdőbe.

Az igazat megvalva nem volt olyan jó érzés bennem Jongin csókja után se, még mindig azon kattogtam, amit Mei és Jongin mondott. És félek... tudom, hogy Jongin miattam, ha nem is teljesen, de megváltozott, mégis tudom, hogy lesz egy kis bakija újra, ami megint csak összetör.
-És lepakoltam a dolgaimat. Elég nagy lakásotok van. - hallottam Nam hangját.
-Elég volt a nyomorgásból. - bekaptam egy falatot. Közben már Jongin is mellettem volt. -Hamar végeztél. - pillantottam rá.
-Már Te is kezded? - meredt rám. -Isten ments. - nevettem el magam.
-Akkor jó. Suho csengetet, hogy mennem kell. Ha ma már nem jövök, akkor csak holnap. - mosolygott.
-Inkább pihenj miután végeztetek. - fogtam meg a kezét.
-Rendben. Hívj ha baj van. - lehajolt és megcsókolt.

Ketten maradtunk Nam-mal. Aztán bejött a doki és két nap után leszedett a gépekről, megnéztem a sebem, elvittek CT-re, és már estére újra Nam-mal voltam a szobában.
-Na mesélj hercegnő. Miért voltál olyan amikor itt volt Jongin? - szépen betakargatott.
-Hmm... Itt volt Mei, végre haza jött. Viszont, megtudtam, hogy szexuális kapcsolat volt köztük. Oké, rég volt, de... ismerem Jongint, akár mennyire változott meg, nem tudok benne bízni. Igen! Imádom, az életemnél is  jobban, de félek, hogy újra megcsal. És... - ekkor vettem észre Jongint az ajtóban. -Jongin. - szóltam neki, bejött, lerakta a szatyrot, és elment. Namjoon felállt s utána ment.
*Jongin*
Megértem Soyunt. Én se bíznék magamban, csak rosszul esett. Végig hallottam az egészet, de legalább tudom, hogy szeret. Leültem egy padra, és kézbe vettem a rezgő mobilom. Soyun hívott, és üzenetet is küldött.
"Ne haragudj rám kérlek!" Vissza akartam írni, hogy nem haragszom, de nem tudtam, nem vitt rá a lélek.
Amióta ismerem, Xiumin hyung által, sokat jelent nekem. Amikor először kapott rajta egy lánnyal, nem tudtam miért érzek úgy, ahogy, aztán összejöttünk, és amikor megcsaltam, utána döbbentem rá, hogy szeretem.
-Annyira elgondolkoztál, hogy észre se vettél, vagy simán azt hitted, ha úgy teszel itt hagylak? - hallottam mellőlem Namjoon hangját.
-Bocs, nem vettem észre, hogy itt vagy. - mondtam.
-Gondoltam... Figyelj, Soyun nem rosszból mondta, amit...
-Tudom Nam!  - néztem rá.
-Nem szeretném, ha fájdalmat okoznál neki! Tessék... - adott a kezembe egy levelet. -Nem tudja, hogy nálam maradt. És... nem maga miatt ment bele a műtétbe, hanem miattad.Nem egy éjjelt sírt már át azért, mert, az ő szavaival élve; egy roncs mellett vagy. A negyedik kemó után... olyan rosszul lett, hogy azt kérte a nővértől... adagolja túl a morfiumát. Meg akart halni. Teljesen lemondott magáról. Én ugye akkor lettem a szobatársa végleg, és nem ismertem. Szörnyű volt látni ahogy szenved. - maga elé meredve, kezét piszkálva mesélt, Én pedig elképedtem. -Akkor... két napra vak lett. Erről csak Én és a doki tud. Nem akart vakon élni, mert ettől félt. Azt mondta: Akkor így, hogy fogom látni, Jun, Minseok, és Jongin mosolyát? És a többiekét? Miért vagyok ilyen roncs? Miért velem történt ez? Semmi rosszat nem tettem a világ ellen...
Tisztán van bennem az a pillanat. Zokogott. Akkor határoztam el, hogy segítek neki. És ekkor kérte zokogva a nővért, hogy adagolja túl neki a morfiumot... Azt kérdeztem tőle; neked könnyű lesz, a más világon, de a fiúkkal mi lesz? Nem válaszolt. A nővér adott neki egy kevés nyugtatót, és akkor elaludt. Én pedig mellette voltam. Másnap lassan újra látni kezdet, akkor este haza is ment. Másnap amikor visszajött, mosolygott. Csodás, ragyogó mosolya volt. Gyönyörű barna haja volt még akkor, csillogó szemei, és a mosoly. Láttam, hogy kapott egy kis erőt. Akkor mondta, hogy veled volt este, melletted kelt, és megfogadta, amíg teheti, veled akar lenni. Újult erővel vágott bele a többi kúrába, csak miattad. Erős volt a szerelme. Ez, és a reménnyel teli mosolya adott nekem is erőt, és sikeresen meggyúgyultam. Azóta, Yun, olyan nekem mint egy lelki társ. Ő nem viszolyog attól, hogy buzi vagyok, Ő az embert látja, mert hatalmas a lelke. Befogadott, mert mielőtt bele vágtam a kezelésbe, elmondtam a családnak, hogy meleg vagyok, ezért kitagadtak. Ezt elmondtam neki, és azt válaszolta: Gyere hozzánk, van hely. Sose kaptam rendes szeretetet, de tőle igen. Szeret, és tisztel. Ne gondold, hogy rajtatok nem látom, hogy viszolyogtok attól, hogy köztetek vagyok, és ráadásul buzi is vagyok, mert látom. Pedig... csak... azért vagyok olyan amilyen veletek, mert elfogadtam azt ami vagyok. De sose nyomulok nem meleg pasira. Nektek is csak azért "udvarolok", hogy oldjam magamban a feszültséget. És inkább elviccelem. - sóhajtott fel. -Lényeg a lényeg... akár rosszat fogsz tenni akár nem a jövőben... Yun szeret annyira, hogy egy kis idő után visszafogadna. De mint Ő maga mondta, már nem bízna benned. - nézett rám. -Érted mit zagyválok itt össze?
-Azt hiszem... - most én hajtottam le a fejem. Csak néztem a levelet.
-Jól gondolkodj. Yun, stabil pont az életedben, mint a tánc, viszont, ha megcsalod, boldog sose leszel más mellett!  Hidd el, Én se voltam Szent, talán rosszabb voltam mint Te, csak csajok helyet a pasikat vittem az ágyba, és amikor megtaláltam az igazit, elbaltáztam, és egyedül maradtam. Azóta is bánom, mert... a múltkor hívtam, de még csak szóba se áll velem. - újra rá néztem.
-Hogy mondjam el neki, hogy van alapja a bizalmatlanságának? Hogy a múlt héten megcsaltam? Még ha részeg is voltam a sok gond miatt? És Te erre, hogy jöttél rá? - rengeteg kérdés.
-Sehogy. Elég ha most nekem mondod ki, mert ha elmondanád Yun-nak, főleg a műtét után, összeomlana. Ha részeg voltál, nem emlékszel rá, max a reggelre, de inkább élj azzal a tudattal, hogy nem emlékszel, hidd el, jobb lesz. És, hogy Én, hogy jöttem rá? Láttam. Én is pont úgy feszengtem, a régi szerelmem előtt, mint Te másnap. - nekem dőlt. És megválaszolta a kérdéseim.
-Köszi Nam. - néztem rá.
-Lelki szemetes vagyok, ezért megérdemlek egy csókot, nem gondolod? - vigyorgott.
-Fúj! - nevetve toltam el az arcát. Mire a hülye belenyalt a tenyerembe. -Jézusom! - nevetve törölgettem a kezem a nadrágba. -Nam?
-Hmm? - rám mosolygott.
-Köszönöm. Tiszta szívből! - nyújtottam a kezem.
-Semmiség. Szeretem Soyunt, olyan mintha a húgom lenne. De inkább adj egy ölelést. - kitárta a karjait, mire megöleltem. Most normális volt, csak egy baráti ölelés volt az egész. -Kicsit gebe vagy. - engedett el, aztán belesett az ingem alá. -Többet kell ám gyúrni fiam! - nevetett.
-Gyúrok én! - nevetve fogtam magamhoz az inget.
-Visszajössz? - állt fel.
-Nem. Maradok kicsit, aztán haza megyek, holnap pedig bejövök, amint tudok. - néztem fel rá.
-Rendben. Jó éjt Jongin. - intett. -Aztán nehogy a seggem nézd amíg elmegyek! - vigyorgott.
-Már nekem fáj a perverzitásod! - nyögtem ki.
-Nem baj. Szia! - intett és már el is indult.
-Szia! - szóltam utána. Gondolkodnom kell.
*******
Igaza volt Nam-nak. Végig hallottam amit beszéltek, és... NEM tudok haragudni Jonginra.
-Itt vagy szépségem? - hallottam Nam hangját.
-Igen. - válaszoltam.
-Jól vagy? - kérdezte.
-Igen! - sóhajtottam. -Éreztem, hogy volt valami. De Te voltál aki megerősítette. És most Ő maga, de nem tudok rá haragudni. Holnap beszélek vele, ha bejön. - néztem az ablakra.
-Én most haza megyek, Te pihenj, holnap terápia, nyolcra ott leszek és megyek veled. Jó? - mondta.
-Persze. És köszönöm. Mindent! Hogy vagy nekem, hogy így tekintesz rám. És ezért nagyon szeretlek!
-Nem kell gyönyörűm. Én is nagyon szeretlek. De most pihi, reggel megyek. Jó éjt, és szép álmokat. - mondta.
-Neked is. - ki is nyomta.
Sajnos aludni nem tudtam. De gondolkoztam.
Másnap voltak ben mind, aminek nagyon örültem, aztán b is megjelent, mert Minseok mondta, hogy megint nincs meg, de vágül meg lett, hát hadd ne részletezzem mennyire voltam sokkban...

YeMin - Megnyitó

Reggel hangos csörömpölésre keltem. Lassan nyitottam ki szemeim majd mikor láttam, hogy Kris még alszik tudtam, hogy DongHoon csinálta a zajt.
-Hát te meg mit csinálsz?- csoszogtam ki két ásítás között a konyhába...
-Reggelit... utána megyek futni.-mosolyodott el a fiú.-Kérsz kávét?-mért végig majd elkuncogta magát.
-Ühümm... mi olyan vicces?-néztem rá kérdőn és helyet foglaltam a pultnál.
-Semmisemmi... csak édes vagy reggel.-mosolygott majd kiöntött nekem egy csésze feketét.
Előző megszólalásával nem is törődve váltottam témát.
-Elmehetek veled futni? Azt hiszem rám férne egy kis mozgás.-szürcsöltem italom.
-Persze... de minek? jól nézel ki.-pirult bele mondatába.
-Ne hízelegj.-öltöttem rá nyelvet.
-Nem hízelgek csak őszinte vagyok... Tudod Yemin tényleg tetszel nekem....-mosolyodott el zavartan.
-DongHoon....-kezdtem volna de közbe vágott...
-Tudom tudom... túl fiatal vagyok és neked amúgy is ott van Tao. Ne aggódj nagyfiú vagyok túlélem...-komorodott el majd mintha előző beszélgetésünk meg se történt volna összecsapta tenyerét és egy hatalmas mosolyra húzta száját.-Na mehetünk?
-P...persze.. csak gyorsan felöltözök.-mondtam még kissé zavartan... 'woww ez a fiú tényleg érettebb mint gondoltam.'-gondolkoztam öltözés közben.

Kint a parkban összefutottunk testvéremmel aki amúgy fogalmam sincs mikor hozhatta ki kis szerelmeimet de ők amint észrevettek szaladtak hozzám. Egy gyors simi és puszi után folytathattuk megkezdett futásunkat. A 4.kör után már azt se tudtam hogyan vegyek levegőt és térdemen támaszkodva könyörögtem a megváltásért...
-Azt hiszem le kéne szoknom a cigiről...-rimánkodtam a még mindig teljesen fitt fiúnak.
-Üljünk le egy picit noona.-mondta majd karomnál fogva húzni kezdett.
-Biztos, hogy nembaj?? menj csak nem akarlak hátráltatni....én szerintem mára befejezem...-mosolyogtam kedvesen a mellettem sétálóra.
-Mit csinálsz ma?-kérdezte előző kérdésemmel egyáltalán nem is törődve.
-Hát mivel holnap van a megnyitó azt hiszem az utolsó simításokat elrendezni.

-Veled mehetek?
-Persze... csak előtte Tao-hoz is benézek... -kerestem elő telefonom, hogy drága pandámat felhívjam majd inkább vissza csúsztattam a készüléket eredeti helyére, hogy meglepetést okozhassak páromnak.

Gyors zuhanyzás és öltözés után már autómban ültem... Egy röpke 10 perces út után már a dorm ajtaján kopogtam.
-Yemin.-csillantak fel Kai szemei.-Már azt hittem elfelejtettél minket...-biggyesztette le száját majd újból mosolyra húzta és magához ölelt.
-Sajnálom... mostanában kicsit sok dolgom volt... -öleltem vissza majd a nappali felé vettük az irányt..
Luhan, Xiumin és Lay a kanapén ülve néztek valami horror filmet úgyhogy észre se vették, hogy beléptem. Lassan Luhan mögé osontam majd oldalába böktem. Szegény annyira megijedt, hogy a kezében lévő távkapcsolót is elejtette majd 'támadójára' nézett és mikor meglátta, hogy én vagyok a szúrós tekintete megenyhülni látszott.
-Bong YeMin.-kiáltotta el magát.-Mégis miért kell a frászt hozni rám?-nézett kölyök kutya szemekkel.
-Sajnálom de nem hagyhattam ki.-vigyorogtam.-Ahhj fiúk úgy hiányoztatok.-támaszkodtam meg mögöttük a kanapén.
-YeMin.-hallottam hátam mögül majd két kar megragadott és elkezdett elcipelni.-Sajnálom fiúk de most igényt tartok a barátnőmre.-szólt nekik oda Tao majd vállán cipelve vitt tovább Kris-el közös szobájuk felé (aki valószínűleg még mindig a lakásomban dekkol.)
Berúgta maga mögött az ajtót majd ledobott az ágyra és fölém mászott.
-Hiányoztál.-csókolt meg.
-Te is nekem.-suttogtam szájába majd viszonoztam a csókot.
Már kissé hiányos öltözetben faltuk egymást mikor Kris nyitott be a szobába.
Tao egy hangos morgással vált el tőlem és nézett szúrós szemekkel a betolakodóra...
-khmm...azt hiszem én most megyek... további jó szórakozást.-vigyorgott Kris majd becsukta az ajtót.

Annyira hiányzott már szerelmem mivel hetek óta csak futólag találkoztunk... mikor nekem volt időm ő volt próbán mikor neki lett volna én dolgoztam... hosszú ideje ez az első alkalom, hogy igazán együtt lehetünk...

Az ágyban feküdtünk Tao hátulról ölelt és hasamat cirógatta...Puszit nyomott arcomra amire csak egy hangos sóhaj volt válaszom.
-Mi a baj?-kérdezte és maga felé fordított.
-Nincs kedvem itt hagyni téged.-sóhajtottam egy újabbat.
-Este átmegyek.-csókolt meg.
-Ígérd meg.-néztem mélyen szemébe.
-Megígérem.-mosolyodott el.
Lassan kimásztam az ágyból majd ruháimat összeszedtem és felöltöztem. Utolsó csókot váltottam szerelmemmel, elköszöntem a fiúktól majd elhagytam a dormot és autóba pattantam.

Útközben felvettem DongHoon-t és irány a kiállitás.
Mikor beléptünk mindenki köszönt majd kiadtam az utolsó simításokra a feladatot..
Minden helység más stílussal bír..van 2 nagyobb az egyik egy elegánsabb a másik pedig modernebb képpel bír... a zene szint úgy a hely hangulatát fogja visszaadni.
Mindkettő nagyon szép lett de az én kedvencem akkor is a 3. terem. Ami a különlegessége, hogy kizárólag csak a nagykorú látogatók léphetnek be. Az egészből áramlik a szexualitás... Sötét van és csak az UV fények és a lányok festékkel borított teste ad némi világítást miközben néhányan egy emelkedőn állva szoborként váltogatják beállásukat néhányan pedig egy-egy rúdnál táncolnak . Ne kérdezze senki honnan jutott ez eszembe Kris és Tao is elég furcsán nézett rám mikor ezt kitaláltam... de gondoltam szükség van valami újra.. valami igazán különlegesre.

Este Tao valóban átjött ahogy ígérte. Korán lefeküdtünk hisz a másnap egy nagyon fontos nap volt.. Reggel Min is átjött és együtt próbáltak lenyugtatni több kevesebb sikerrel. 'Titkárnőm' csinosan felöltözött párom is kiöltözött én pedig úgy döntöttem, hogy mint az alkotó megengedhetem magamnak, hogy ne az elvárások szerint jelenjek meg a megnyitón. Ezért a szettem végül nem a csinos ruha lett magassarkúval amit pár hete Min-el kiválasztottunk hanem egy kissé lazább és provokatívabb darab ami igazán illik a szokásostól eltérő kiállítástól...

Mikor odaértünk kiszálltam az autóból, adtam egy csókot szerelmemnek majd végig néztem a hatalmas soron akik mind arra vártak, hogy beléphessenek művembe.
Lassan a bejárathoz léptem és láttam, hogy miután végig mértek összesúgtak az emberek. Görcs állt a gyomromba de végül magabiztosan köszöntöttem mindenkit és vágtam át a szalagot ami a hely hivatalos megnyitását jelezte.
Az emberek belépőjük felmutatása után csak úgy elárasztották az egyébként hatalmas helyet... Kétségbe esetten a véleményeket várva álltam mikor valaki pördített rajtam egyet és én meg meghatódottságomban majdnem elsírtam magam mikor megláttam, hogy mindenki eljött. Mind a 12fiú és a lányok ott álltak Soyun kivételével aki Kai mobilján kamerán keresztül volt látható és mosolygott rám. Addig bírtam... meghatódottságomban szipogni kezdtem mire Kris odajött hozzám és átölelt.
-Ügyes vagy kislány. Büszke vagyok rád.-mosolygott majd letörölte könnyeim. Egyesével végig öleltem mindenkit Mei-t kifejezetten hisz mióta hazajött alig tudtam rá időt szakítani.
-Te tényleg a testvérem vagy?-jött oda mosolyogva Nana miután jól végig nézett rajtam.
-Ne csinálj úgy mintha te szent lennél.-vigyorogtam rá majd megöleltem.
Elengedtem majd Chanyeolhoz sétáltam aki épp egy képbe fúrt lyukat tekintetével.
Oldalba löktem majd mellé álltam és a képet figyelve kérdeztem.
-Na mit szólsz?
-Ez valóban az én barátnőm!-mosolyodott el.
-Igen.. B igazán kitett magáért és szó nélkül tűrte mikor volt, hogy 5-6 órán keresztül festettem.
-NOOOONAAAAAA.-ugrott a nyakamba DongHoon. -Ez csodálatos. Köszönöm, hogy részt vehettem ebben.
-Én köszönöm, hogy megtetted.-vélaszoltam.

Rengeteg ember jött gratulálni és különböző külföldi festőkkel is beszélgettem. De ami az este folyamán a legjobban érdekelt az a srácok véleménye volt a sötét szobáról... Mikor beléptünk csak az ő reakciójukra figyeltem....

Min- Everything is not okay.

A váró terembe érve egy pillanatra meg álltam és körülnéztem. Nem is tudom,talán azt vártam,hogy valaki ki jön elém. Kis naív. Kivételesen forgalmas volt ma a reptér, kétszer is majdnem elsodortak,de megoldottam.
Kissé csalódottan indultam el a kijárat felé. Az utcán magamba szívtam az ismerős Seouli levegőt,szemeimmel taxit keresve.
- Taxit keres,hölgyem ?- hallottam meg a hátam mögül a kellemesen ismerős hangot.
- Na mi az, Baekhyunnak eljárt a szája ? –sétáltam az illető felé,halvány mosollyal az arcomon.
- Talán. –mosolygott,majd magához rántott. – Ne haragudj. Hülye voltam. Nagyon hiányoztál. – puszilt bele a hajamba. Kezeimet a nyaka köré kulcsoltam,és beszívtam az illatát.
- Hát,ebben igazat adok neked. Nekem is hiányoztál. – suttogtam,majd megcsókoltam.

Hunnie hazavitt,de fel már nem jött velem,mert mennie kellett próbálni. Megbeszéltük,hogy amint lesz egy kis ideje,mindent elmesélek neki. Furcsa volt újra itthon lenni. Olyan volt,mintha több hétre mentem volna el,a másik pillanatban pedig úgy éreztem,mintha el sem utaztam volna. Egyszóval nagyon furcsa volt,kavarogtak a fejemben a dolgok.
Kipakoltam a cuccaim,majd gyorsan lezuhanyoztam. Az ágyamon ülve elővettem anya karácsonyi ajándékát és elkezdtem kibontani. A csomagolás alatt még egy,kisebb doboz rejtőzött,tetején a párizsi Vogue legújabb példányával, velem és anyával a címlapon. Nem néztem meg tüzetesebben,csak leraktam magam mellé és folytattam a bontogatást. A dobozban egy ruha volt,tetején egy borítékkal. Óvatosan feltéptem a ragasztást és kivettem belőle a tartalmát: egy meghívó szerűséget. Annyit első látásra ki tudtam venni belőle,hogy a Voguehoz kapcsolódik.  Miután jobban megnéztem,már biztos voltam benne,hogy egy meghívó. Röviden összefoglalva : névre szóló meghívót kaptam az egy hónap múlva kezdődő Vogue Around the World gálájára,ami annyit jelent,hogy a világ összes országa,ahol van Vogue, estélyt szervez ( vörös szőnyeg , paparazzik, mosolygás, jó kapcsolatok stb..) , és ezek szerint én is hivatalos vagyok rá. Nem nagyon tudtam mit reagálni rá. Egy darabig csak ültem és pislogtam a meghívóra. Jellemző anyámra,hogy így intézi a dolgokat. Semmi „ Boldog karácsonyt” üzenet,vagy ilyesmi.
A zsebem rezegni kezdett.
- Szia Henry. –szóltam bele a telefonba vidáman.
- Szia Min. Tudunk most találkozni ?
- Persze. Mikor,hol?
- Oh,tök jó. Akkor egy óra múlva a parkban?
- Én benne vagyok.
- Okés,akkor addig is puszi.
Szórakozottan ledobtam magam mellé a mobilom,a dobozt leraktam a földre,meg sem nézve a ruhát,gyorsan elkészültem,és a következő pillanatban  már a kocsimban ültem. Hirtelen felindulásból elmentem Seohoz,ahol megismerkedtem a japán barátaival,akik egy darabig nála fognak maradni. Hát mit mondjak elég jó fejek,Seiji különösen..khm… lényeg a lényeg: a találkozó előtti egy órát tartalmasan töltöttem.

Henry a sétány melletti egyik padon ült. Arcára mosoly ült ki,mikor meglátott.
- Sziaa! – ölelt magához.
- Szia ! Jól nézel ki. –mértem végig.
-Köszönöm. Gyors leszek,mert mennem kell vissza próbálni. Szóval jövő héten egy hétre bevonulok katonának.- elkerekedtek a szemeim.
- Hogy mit csinálsz? –pislogtam rá.
- Nyugi,nem igazából,csak a Real Man műsorában fogok szerepelni. Szerintem jó buli lesz. Nagyon izgulok. – toporgott előttem,vigyorogva.
- És mit is akartál tulajdonképpen mondani?
- Hát hogy szerinted jó ötlet-e ?
- Persze. Legalább belekóstolsz a katona életbe. Biztos jó leszel. – bokszoltam bele a vállába.
- Ugye? Szerintem is. Imádlak Min. Na,most mennem kell,csak ennyit akartam. Ja és ne hidd,hogy nem érdekel a szilvesztered. Mindent el kell majd mesélned. Jó legyél. – ölelt magához,majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Rendben. Jó legyél Henry.- viszonoztam az előbbi gesztusait.

Az elkövetkezendő két hetet csak tőmondatokban írnám le : Volt itt minden,jó is ,rossz is. Mei Bostonba költözött, Soyun beteg lett,majd Kai megkérte a kezét. Mind nagyon meglepődtünk,de nagyon örültünk a dolognak. Persze aggódtam Soyun miatt rendesen,de nagyon úgy néz ki,hogy fel fog épülni. Mei is visszatért köreinkbe,úgyhogy ismét teljes a csapat. Danbi még mindig hullámvasúton ül,de remélem már közelebb van a csúcshoz. Eltekintve attól,hogy most éppen kórházban van. Persze nem hajlandó beismerni,hogy komoly a dolog és,hogy bent kell maradnia.
A szilveszterkor történteket még senkinek nem tudtam elmondani,mert Sehunnal és a többiekkel is csak telefonon beszéltem,vagy csak futólag találkoztam. Anyámmal sem találkoztam még,apám pedig nem keresett. Az eddigi vizsgáim az egyetemen mind sikerültek,amire büszke voltam.
Szóval pörgött az élet,mint mindig.

Annyira álmos voltam,hogy azt hittem vezetés közben elalszom. Éppen a GD-hez tartottam,mert ma kivételesen ráért találkozni. Persze,hogy reggel 6kor van ideje,mert utána fotózása van. És persze,hogy én igent mondok a találkára.

- Remélem bepakoltál kávéval. –estem be a lakásba, álmosan pislogva az ajtót támasztó,feltűnően fitt GDragonra.
- Most kávézni jöttél,vagy beszélgetni? –tette karba a kezeit.
-Őszintén? Fogalmam sincs,hogy most miért nem az ágyamban fordulok át a másik oldalamra. – motyogtam,majd lerúgtam a cipőimet és a kanapé felé vettem az irányt. Miután kényelmesen elhelyezkedtem ( Gahoval az ölemben) a konyhában sertepertélő vendéglátóm felé fordultam.
- Hé,most főzni hívtál vagy beszélgetni? –kiabáltam.
- Türelem rózsát terem. – lépett ki a konyhából,kezében egy nagy tál fagyival. Egy puszit nyomott a homlokomra,majd mellém ült,kezembe nyomva egy kanalat.
- Ez most komoly? Fagyizni akarsz,mikor kint mínusz 5 fok van ? – húztam fel a szemöldököm,majd megrántottam a vállam .- Végül is,miért is ne ? – vigyorogtam,majd kikaptam a kezéből a tálat.
- Hé,nekem is hagyjál. Legalább az eperből.
- De az a kedvencem .- nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Gonosz vagy Min. És még a kutyámat is ellopod .- nézett bosszúsan az ölemben terpeszkedő Gahora.
- Magától jött ide. Úgy látszik a lányokat jobban szereti. Vagy csak engem. – feleltem szórakozottan.
- Na mindegy,este úgyis bekéredzkedik majd hozzám.- vigyorgott. – Szóóóval.- csapta össze a tenyerét,amitől

Még a vécére is követett volna :p Imádom <3

én és az ölemben fekvő is összerezzent. – Te kezded a mesélést,vagy én ?
GD kezdte. Imádtam hallgatni a történeteit,mert az ember nem tudta eldönteni,hogy tényleg megtörténtek-e vele,vagy csak kitalálja,de nem is érdekelte. A lényeg az volt,hogy érdekesek és viccesek voltak.
Utána én következtem. Elmondtam neki anya ajándékát és végre valakinek el tudtam mesélni a szilveszteremet. GD szemei eléggé elkerekedtek,miközben beszéltem,de türelmesen végighallgatta.
- Waow. Hát,nem irigyellek Min. Oké,talán egy kicsit. Illetve nagyon. Milyen király már,hogy apukád ilyen híres. Még én is hallottam amúgy róluk . Anyud ajándéka meg… ha vihetsz kísérőt,akkor engem vigyél jó? – ujjongott. Nem nagyon tudtam mire vélni a hirtelen jött lelkesedését.
- Hát,nem éppen ilyen reakcióra számítottam. –feleltem.
- Jó,oké ,tudom,de ez egy jó kezdés,nem? Mármint,szerintem megint jóban lehetsz apukáddal,ha te is akarod. Szerintem még anyukáddal is sikerülhet.–fogta meg a kezem. GD nagyon lelkes volt,ami jól esett és szerettem volna hinni neki. Csak sajnos távolról sem volt ennyire egyszerű a dolog.
A mesedélután után megettük az egész tál fagyit,amit talán nem kellett volna,de most már mindegy. GD lekísért az autóhoz, elbúcsúztunk,majd beült a kocsijába és együtt indultunk el,de félúton külön váltunk. Nem tudom,hogy mikor tudunk legközelebb találkozni,de remélem minél hamarabb.

Ismét otthon ültem a nappalimban és egyedül voltam a gondolataimmal. Mostanában gyakran vagyok egyedül. A lányok elfoglaltak,a többi barátom,pedig vagy a világ másik felén lakik,vagy túlságosan elfoglalt ahhoz,hogy időt szakítson rám. Persze,nem hibáztattam őket. Ez az átka annak,ha nem kell dolgozni menned,mert nincsenek anyagi gondjaid( Persze van munkám,amit imádok is,de YeMinnel inkább vagyunk barátnők,mint munkatársak) és otthon unatkozol. Ez az állapot pedig tarthatatlan volt. Mintha megérezte volna, Sehun 2 másodperccel később felhívott,hogy menjek át a dormba,mert most van egy szabad órája. Nem kellett kétszer mondania,20 perc múlva már ott álltam a dorm bejárata előtt.
-Szia szépségem. –nyitotta ki az ajtót Sehun,majd felkapott és a hálóba cipelt,kabátostól,cipőstől.
- Hé hé ,nem arról volt szó,hogy beszélgetni fogunk ? – nevettem,miközben lerakott az ágyra.
- De. Közben is beszélgethetünk. Vagy utána. Most nincs itthon senki,úgyhogy lehetsz hangosabb.- kacsintott,majd rám vetette magát.
- Hé hé hé,várj egy kicsit. –toltam el magamtól gyengéden. – Szerintem először meg kéne beszélni a dolgokat.
- Mire gondolsz ? –ült le mellém,kissé idegesen.
- Mire gondolok? –kérdeztem hitetlenkedve. – Mondjuk arra,hogy megsértődtél a semmin,én elmentem a világ másik felére és kb. 1 hónapja nem beszéltünk normálisan. Nagyjából erre gondolok.
- Nem lehetne utána megbeszélni ? Nagyon hiányoztál. –hajolt közelebb hozzám,ajkát közelítve az enyémek felé. Elhúzódtam tőle.
- Most komolyan Sehun? Neked csak a szexen jár az eszed? Nem azért hívtál,hogy megbeszéljük a dolgokat ? Hogy lehetsz ennyire seggfej ?
- Én vagyok a seggfej? Ki ment el az expasijával bulizni,ahelyett,hogy a barátjával töltötte volna az estét? –  nézett rám. Ingerülten felnevettem.
- Szóval még mindig itt tartunk . Ide figyelj Oh Sehun ! Rohadtul elegem van a féltékenységi jeleneteidből és abból,hogy állandóan,ok nélkül megsértődsz a semmin.
- Nekem meg abból van rohadtul elegem,hogy nem veszed figyelembe az érzéseimet! – válaszolt,felemelt

idióta.

hangon.
- Én nem veszem figyelembe a te érzéseidet ?! Neked komolyan elmentek otthonról. Ki alkalmazkodik folyton hozzád ? Ki rohan azonnal,ha szólsz, hogy van egy kis időd ? Ki viseli el,hogy van,hogy hetekig nem tudunk találkozni ? Ki ?! Én idejövök,hogy elmondjam a dolgokat,mert én hülye,azt hittem,hogy érdekel, és ,hogy  végre beszéljünk,neked pedig máson sem jár az agyad,csak azon,hogy jól megdugj !- ordítottam vissza. Sehun kezei ökölben voltak.
- Bocsánat,hogy ennyi idő után kívánlak. Bocsánat,hogy nem akarom,hogy az exeddel bulizz helyettem. Igen,valószínűleg megint én vagyok a hibás.
- Te tényleg hülye vagy. Ezért akartad,hogy ide jöjjek? Hogy ezt elmondd ? Hát megtörtént. Büszke lehetsz magadra. A minta pasi. Néha elgondolkodhatnál a dolgok jelentőségén és fontosságán. További szép napot,te idióta barom! –ordítottam,szinte morzsolgatva a szavakat. Sehun szóra nyitotta a száját,de nem hagytam megszólalni,mert felálltam és kiviharzottam az ajtón. A folyosón Taoba ütköztem.
- Hé hé,hova ilyen sietősen ? Csak nem összevesztetek? – kérdezte, kezeivel a vállaimat fogva.
- Kérdezd meg Mr. Tökéletest. – válaszoltam,majd kibújtam a szorítása alól és kiléptem az ajtón.
Az utcára érve már elmorzsoltam egy-két könnycseppet… Na jó, több,mint egyet. Egyáltalán nem így terveztem a Sehunnal való találkozást. Persze,hogy én is kívántam őt,és basszus,persze,hogy jól esett volna vele lenni,de a dolgok megbeszélése is éppen olyan fontos volt,és azok után,amiket mondott… hatalmasat csalódtam benne.
Beültem a kocsimba és sebességbe tettem. Fogalmam sem volt,hogy hova megyek,de úgy voltam vele,hogy majd útközben kitalálom. Elegem volt mindenből. Csak jól akartam érezni magam,és nem rágódni a rossz dolgokon. Erre az estre csak egyetlen egy embert ismertem,aki segíthetett,úgyhogy kiválasztottam az úti célom : C.A.P .

Danbi: Please! Help me...

Másnap az észveszejtően idegesítő gépek csipogására keltem. Még ki se nyitottam a szemeimet én már ócsároltam, az ilyenkor igenis hasznos műszaki eszközök hangját.

-  Mi a faszért kell ilyen kibaszott hangosnak lenniük?

- Úgy hallom felébredt.

- D? – nyitottam ki a szemem és anya aggódó arca tárult elém,mögé apa megviselt tekintetével.

- Mondjátok, hogy csak elájultam és átaludtam az egész estét.

- Kincsem csak…

- Apa, nem gondoltam komolyan. .. Mennyire súlyos?

- Már a műtéten is túl vagy. – mondta D.

- Mi? Milyen nap van?

- Tegnap este történt az egész. Apád intézkedett, hogy ne kelljen várnod, így azonnal megműtöttek. Miért?

- Semmi.- vettem fel a pókerarcot és teljesen bezárkóztam.  Valahogy nem volt kedvem még a szüleimmel se beszélni. A telefon folytonos csörgésére se reagáltam, csak lenémítva az ágyra dobtam és a plafont bámultam.  Folyamatosan kértem a fájdalom csillapítókat, mert képtelen voltam elviselni a fájdalmat, ami lábamban volt, holott már nem kéne ennyire fájnia.  az orvos, akit időközben odahívtak a nővérek,  csak annyit mondott „Beképzeli magának a fájdalmat… az előírt adagnál többet semmiképp se adjanak neki!” távozott ezzel a mondattal a szobából. Úgy éreztem, hogy még ő sem szívlel engem. „Remek.”- gondoltam.

- B, kicsim, megértem, hogy velünk nem akarsz beszélni, de legalább a barátaiddal.

- Nem. Nem akarom, hogy gyengének lássanak.

- Ez nem gyengeség…- próbálta meg most apa.- Mellesleg nem a barátok azok a személyek, akik jóban rosszban melletted vannak, még ha erős vagy gyenge is vagy az adott pillanatban?

Órákon át kellett győzködniük mire végre, nagy nehezen egy sóhaj kíséretében megszólaltam.

- Hozzatok egy tolószéket. – fordultam egyből az ablak felé, és vártam amíg szüleim vissza nem tértek a két kerekűvel és egy helyes ápolóval, aki segített átoperálni az ágyról a csövekkel a kezemben a kis mozgatható járműbe, amik a lábaim helyett szolgáltak egy pár napig, még a négy fal közé vagyok zárva.  Legurultam a gardedámommal a recepcióra és megkérdezte, hogy So ugyanabban a szobában van-e még. Miután kaptam egy igenlő választ lerázva a szüleimet, hogy majd visszamegyek egyedül a szobában és még odavagyok  addig szerezzenek nekem valamit amivel lefoglalhatom magam, elindultam barátnőm kórtermébe.  Mivel elég hosszú utat kellett megtennem a recepciótól barátnőmhöz és kezem nem volt felkészülve ekkora erőkifejtésre többször is meg kellett állnom pihennem. Túl nehéz volt ezeket a szaros kerekeket hajtani.

- Ha visszaérek kérek egy másikat. – puffogtam magamban, már közel a célhoz.

- Segítsek?- jött a kocsi mögé az előbbi ápoló.

- Azt megköszönném. Egyébként B. –mutatkoztam neki be.

- Alex. - kezdett eltolni. - Egyébként merre?

Megmondtam neki a  szobaszámot és csendben üldögéltem amíg tolt, de mielőtt odaérhettünk volna egy pillanatra megállítottam. Hallgattam egy picit a bent folyó beszélgetést, majd az ajtóba tolattam magam.

- Te mégis mi a jó francot képzelsz? – ugrott fel Yeol a székről és szeméből kibuggyanó könnycseppet törölte, miközben odajött hozzám és megölelt. – Van fogalmad róla mennyire aggódtam érted?

nem bírtam ki, hogy ne tegyek be
egy képet róla.XD

- Sejtem. - öleltem magamhoz Saur párom, de lefagytam.

- B…mi a baj?- vált el tőlem. Nem reagáltam rá. Ugyanúgy bámultam tovább az előttem álló fiú mögött lévő személyt, mint eddig. - B… szellemet láttál?

- Danbi....- biccentett felém rég nem látott szerelmem.

- Jong Suk....

- Nem mondod, hogy Ő az a Danbi?! - lepődött meg Woo Bin.

-B....Ő az, akiről meséltél nekem? - legjobb barátnőm szemei könnyekkel teltek meg, csak tudnám miért, mikor az Én volt szeretőmmel lepett meg. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nekem van okom sírni.

- Nem mondaná el valaki, hogy mégis mi folyik itt? - nézett körbe Chanyeol, vagyis inkább hol Jong Sukra, hol rám. Egykori kedvesem hirtelen felpattant és majdnem fellökve legjobb barátját az ajtó felé indult, ám csuklójánál fogva megállítottam őt.

 - Kérlek, ne menj. - suttogtam.

- Úgy gondolom nekem itt nincs helyem. - mondta, kitépte kezét a kezemből és elment. Persze Woo Bin sűrű bocsánat kérések közepette utána eredt.

-Ő volt az? - guggolt elém Mei és megszorította a kezem. Nem tudtam válaszolni, csak halkan zokogni kezdtem - Gyere ide! - mindig tudta, hogy mikor van szükségem anyai tutujgatásra. Mikor már csak szipogtam elengedett, a többiek pedig hatalmas szemekkel néztek, főleg Yeolly.

- Régen ő volt az , aki kirángatott a veszélyes hullámok közül. – gondoltam ennyi magyarázat mindenkinek , így menekülőre fogtam. – Alex. –szólítottam meg az ajtóban álló ápolót, aki az egész kis jelenet végignézte.  Már éppen indultunk vissza , mikor Kris hangját meghallottam. Kezemmel jeleztem Alexnek, hogy álljon meg.

- Ismerős sztori. Mei biztos, hogy mi édes testvérek vagyunk? Mert szerintem minket elcseréltek és Bvel rokonok vagytok.

- Seggfej. – és visszafordulva ég egy puszit is küldtem az említettnek, majd eltűntem a fehér falak mögött.

A nap további részében nem nagyon csináltam semmit, csak feküdtem és vagy telefonomat nyomogattam, vagy bent lévő rokonaimmal beszélgettem, ami volt valami hosszantartó elfoglaltság, hiszen apa alig tudott elszabadulni a munkából, D meg folyton kapta a hívásokat, amik fontosak voltak, így mondtam neki, hogy majd este jön és akkor beszélgetünk rendesen,most inkább dolgozzon. Rajtuk kívül viszont más nem jött be. Chanyeol gondolom azért, mert emésztgette a dolgot, amit hallottan röpke pár órája a többieket meg nem értettem. De valahogy jobbnak éreztem így. Estére látogatóim száma viszont bővült, mert kedvenc pultosom, Tokiya megtisztelt jelenlétével. Ő nem volt bent délelőtt, mert dolgoznia kellett, de Mei értesítette, hogy megint szépen elrendeztem magam és átestem egy keresztszalag műtéten nem egészen 24 órája.

- Szia csajszi.- jött be hatalmas mosollyal az arcán és kedvenc csokimmal a kezében.

- Szia. Te vagy a legjobb. – nyújtottam felé kezeim, hogy megölelhessem.

Végigbeszéltük az estét, úgy, hogy a látogatási idő már rég lejárt, de minket ez egyáltalán nem izgatott. Hajnalban eszméltünk fel, hogy kicsit elrepült az idő, és ideje volna egy kicsit aludni. Tokiya lefeküdt a szobában lévő kis kanapéra én meg próbáltam az álmok mezejére lépni több-kevesebb sikerrel.

Csak a reggeli vizitnél ébredtem fel. Addigra barátom már eltűnt, de telefonban láttam egy üzenetet tőle.

„Délután jövök. Puszi a Szexy pultos. ♥”

Tokiya's chatroom. :3

Jót mosolyogtam rajta,majd vártam, hogy az orvos az ápolóhadseregével elvégezze a kötelező dolgokat. Már éppen végeztek, mikor a folyosóról veszekedést hallottam.  A nevek hallatán egyből éreztem, hogy nekem ki kell mennem, de egyedül képtelen voltam átülni a tolószékbe  és addigra már a sok ápoló is magamra hagyott, hogy még véletlenül se tudjak azonnal ott teremni. Végig gondoltam helyzetemet, és úgy döntöttem megpróbálom a lehetetlen, mivel hívni egy ápolót időbe telt és mire ideér… szóval amellett döntöttem, hogy megpróbálom egyedül azt az átmászást, de nem kellett volna. ahelyett, hogy a székben végeztem volna, a földön kötöttem ki, ezzel akkora fájdalmat okozva magamnak, amit képtelen voltam hangok nélkül kibírni. Eltorzult hangon üvöltöttem, hogy valaki jöjjön be és segítség, de magam se értettem mit mondtam, mert a szavak kivehetetlenek voltak.. Próbáltam felülni, de kezem ahogy arrébb tettem valami meleg trutymóba írt. Egyből odakaptam tekintem és csak akkor tudatosult bennem, hogy mi is az, mikor szemeim elé emeltem tenyerem, amit befestett a saját vérem. Ekkor csapódott ki az ajtó.

- Kérlek segíts…- könyörögtem az előttem döbbent arccal figyelő Jongsuknak, akinek szemében a könnycseppek tükröződtek. – Ments meg…

Mei- Jong Suk?

Szerintem most mindenki arra kíváncsi - vagyis remélem - hogy milyen beszélgetés folyt le B és köztem. Igazándiból…vicces, vagyis nem tudom, mert a beszélgetésbe bekapcsolódott egy harmadik személy is, aki aztán véglegesen elterelte a szót, arról, amiről beszélnem kellett volna legjobb barátnőmmel.

TJ pont abban a pillanatban érkezett meg mikor ott tartottam, hogy mennyire sajnálom, hogy otthagytam egyedül Őt abban a nagy házban. A fejemben annyiszor lejátszottam a beszélgetést, és mindig arra jutotta, hogy B ordítva rohan el….ám tévedtem, barátnőm csendben ült és a poharáról lecsorgó vízcseppeket tanulmányozta, míg Én beszéltem.

-Mei…egy srác téged keres. Elég érdekes akcentusa van. – jött oda hozzánk Tokiya.

-Egy srác? – nézett rám nagy szemekkel barátnőm.

-Tokiya ide küldenéd légyszi, mire ki másznék háromszor is ideérne. Nyugi B, nem csaltam meg Lay-t….Miért hiszi mindenki azt?

-Csak egy nevet mondok….Kim Woo Bin.

-Nyasgem. – böktem meg, erre kaptam tőle egy tockost.

-Azt hittem jó barátnők vagytok… - nézett ránk döbbenten TJ.

-Azok nyugi. TJ bemutatom a legjobb barátnőmet Danbit.

-Nem B-nek hívják?

-B a becenevem. Örülök, hogy megismerhetlek. Gondolom Te sem TJ ként jöttél a világra. – kuncogott barátnőm.

-Taylor Jons, örvendek!

-Huppanj le. – mutattam a velünk szembe lévő kis kanapéra. A délelőttöt átbeszélgettük, örömmel töltött egy, hogy B szinte beleszeretett Boston boyba…igen így nevezte el.

Aztán délben haza mentünk és főztem valami finomat. A két kis mopszli körbeugrált mikor beléptem, de lehet, hogy csak kezemben lévő játszótársuknak örültek meg. Ebéd után TJ vissza ment a hotelba, mert volt egy üzleti vacsorája, amire készülnie kellett. Mielőtt elment megmutattuk a szobáját, mert kitaláltuk, hogy nálunk fog lakni, így „tele” lesz a ház. 

Megörökítettük a harcunkat XD

Délután Tokiyával bűvöltük az Xboxot, míg Chanyeol és B befoglalta a bőröndökkel teli szobámat.

-Érzékeled, hogy fejlődtem? – kérdezte Toki.

-Érzékeled, hogy mennyire alázlak? – kacsintottam felé, erre Ő eldobta  konzolt és rám támadt. Azt hiszem a halál küszöbén álltam, annyira csikizett, mikor B ránk szólt, hogy maradjunk csendbe. Aztán csak a kanapén ücsörögve beszélgettünk, míg nem megérkezett az én lovagom.

-Akkor Én elpályáztam aludni.

-Jó éjt Szivem!

-Jó éjt Nyuszifül! – cuppant a homlokomon egy extra nyálas Tokiya puszi.

-Imádlak….remélem tudod. – töröltem meg pólójába a homlokom.

-Lehet engem nem imádni?!

-Lehet….- szólt közbe Lay és lehuppant mellém. Remélem Tokiya nem hallotta meg a beszólását. A kanapén ültünk és néztük egymást, aztán hirtelen magához rántott és vad csókcsatába kezdtünk.

-B-ék a moziba szobába vannak. Nem kéne bemennünk? – kérdeztem.

-Most komolyan…ki nem látott még minket miközben a gyönyör rabjaivá válunk?!

-Micsoda megfogalmazás… - kuncogtam és mit sem törődve a ház lakóival, a kanapén imádtuk egymást Layel….egész éjszaka.

Másnap reggel puha mancsok telepedtek az arcomba. Whisky a fejemen aludt, míg a másik kis gonosz tevő Lay pulcsiján rágódott.

-Jó reggelt! – nyújtózkodtam, közben levettem a kis fickót a fejemről, aki csak vadul csóválni kezdett – Na gyerünk, keresd a gazdid. –tettem le a földre és mint akit puskából lőttek volna ki, már spurizott is B szobája felé. Felkeltem, körbe néztem, de Layt sehol nem találtam, majd hangos nevetést hallottam a konyhából.

-Ti már ilyen jóban vagytok? – kérdeztem a két jómadártól. Tokiya egy bárszéken ült, Lay pedig a pultot támasztva nagy szemekkel figyeltek – Mi van? – néztem végig magamon….és rájöttem, hogy csupán melltartó és bugyi van rajtam.

-Szexiii~ - jött mögülem egy álmos Chanyeol hang, majd egy hangos csatt a fenekemre.

-Le se tagadhatnátok, hogy egy pár vagytok. – dörzsöltem hátsó felem, mert B tenyere nem kicsit csattant, az említett testrészemen. Vigasztalásként befurakodtam Lay és a pult közé. Imádatom, a derekamra kulcsolta a kezét és magához húzott.

-Na mi az Unikornisok legjobbika?! Úgy érzem nem volt elég az éjszaka. – kacérkodtam. Lay pedig se szó se beszéd maga felé fordított és felpakolt a pultra.

-Na jó emberek…- kezdete el B – Itt lakó közösség van.

-Húúú~ Kicsi B bekeményít. – lépett be a konyhába Kris, majd ellökve Layt a vállára kapott és bevitt a szobámba. Az utat végig sikoltoztam és bátyám hátát csapkodtam. Mire felöltöztem már csak két kis farkas beszélgetett az ebédlőbe, a többiek kámforrá váltak.

Reggeli közben a telefonom hangos csipogásba kezdett. A kijelzőt meglátva melegség töltött el, ám miután meghallottam, hogy Min anyukájának titkárnője leszek, azonnal kivert a víz. Az első munkanapomon máris egy fotózásra kellett mennem, amire Ő nem bírt elmenni. 

Ez a kép nagyon viccesen készült:
Én: Jong suk SMILEEE~
JS: Hmm? *mosoly*

A fotózás helyszínén vártam a modellt, aki nem kis meglepetéssel szolgált a számomra:

-Te biztos Woo Bin Meie vagy… - „Micsoda bemutatkozó….Lee Jong Suk…”

-Téves…Lay Meie vagyok.

-Tehát akkor Woo Bin ex Meie vagy.

-Ki az Én Meim? – na megvan kihiányzott az életemből. Woo Bin szemei nagyra kerekedtek mikor meglátott.

-Nem úgy volt, hogy te Bostonban vagy?

-De igen…csak haza jöttem. – Woo Bin se szó, se beszéd magához ölelt. Próbáltam kihámozni magam erős karjai közül, de mivel nem sikerült megadva magam visszaöleltem. Jó érzés volt a karjaiban lenni, de aztán bevillant Lay és eltoltam magamtól.

-Ti tényleg exek vagytok? – hajolt közelebb Jong Suk, eltoltam az arcát és elindultam, hogy beszéljek a fotóssal.

-Üdvözlöm Lea! – hajolt meg kedvenc fotósom Jang Hyun. Eddigi fotózásaim Ő vezetette – Ma kamera előtt vagy mögött tudhatom?

-Mögött. – nevettem – Mai áldozata Lee Jong Suk! – intettem a fiúnak, aki illendően köszöntötte a fotóst. Jong Suk beállít és már indulhatott is a fotózás. A telefonom búgni kezdett. A kijelzőre pillantottam és meglepődve láttam, hogy Yeolly hív, de mivel folyt a munka így inkább kinyomtam. Aztán Luhan, majd Kris és végül sorban mindenki. Lay hívását fogadtam.

-Mond gyorsan!

-Basszus, ha hívlak VEDD FEL AZT A KIBA….

-Chanyeol! – hallottam meg a háttérből Chen hangját.

-Chanyeol mi van? – kérdeztem az ideges fiút.

-B veled van?

-Nincs…Dolgozom. Miért?

-Nem veszi fel! Próbáld meg hívni! Leteszem. – és a vonal megszakadt. Döbbentem bámultam a kis készüléket. Nagyot ugrottam mikor egy kéz csúszott végig a derekamon.

-Minden oké?  - suttogta Woo Bin és olyan közel hajolt, hogy lehelte csikizte az arcom. 

-B nem veszi fel a fiúk hívásait. – persze egyből a legrosszabb dolgok jutottak eszembe, ismerve barátnőm nem éppen irigylése méltó múltját. Woo Bin keze időközben eltűnt a derekamról, de kellett valami támasz, mert remegni kezdtem.

-Öleld át a derekam. – utasítottam, a fiú szemei hatalmasra kerekedtek, azonnal csinálta, amire kértem. Homlokom a mellkasához támasztottam és folyamatosan mantráztam, hogy: „Vedd fel! Vedd fel!” de semmi, sőt ki se csengett. 

-Be kell mennem a kórházba. – néztem fel exem még mindig döbbent szemeibe.

-A fotózás után beviszünk. – nyugtatott meg és elkezdte simogatni a hátam.

-Ti ketten! – csatlakozott hozzánk modellünk – Szép pár voltatok! Idióta vagy, hogy otthagytad.

-Tudom haver…. – nevetett, de jelen pillanatban csak B-re koncentráltam, hogy ne legyen semmi baja, de olyan rém képeim lettek, hogy alig bírtam elindulni, így még egy kicsit időztem az óvó karok között. Mikor a fotózás végre véget ért, azonnal kaptam a cuccom, leadtam a leadni valót és már húztam is magam után a két fiút. Először a házhoz mentünk, hogy hátha otthon van e, de B helyett a komplett EXO volt a házban. Chanyeol azonnal nekem ugrott, hogy biztos miattam ment el.

-Öreg, higgadj le! Mei biztos nem tehet róla. – kelt védelmemre Jong Suk, egy ideje furcsán viselkedett. Mikor a kocsiban elmondtam mindent olyan volt, mintha jobban aggódna, mint Én….pedig az fizikai képtelenség. 1. Yeollyn és nálam jobban senki nem tud B-ért aggódni, 2. Nem is ismeri B-t. A telefonom ismét megcsörrent.

-SSSSSSShhhhh~ - hallgatattam el a fiúkat – So Szia! Hogy vagy?

-Szia Mei! Kai vagyok…

-Leteszem. – mondtam és már nyomtam is volna ki, de Kai rám parancsolt, hogy hallgassam meg.

-Soyun szeretné, ha bejönne mindenki, gondolom, szeretne minket együtt látni. Tudod milyen kis anyáskodó.

-Indulunk. – mondtam és tényleg letettem – Oké Mindenki! Chanyeol, Jong Suk, Woo Bin, Lay, Exo mobil. Luhan, Kris B kocsija, többiek furgon! – adtam ki a parancsot – Irány a kórház.

Vicces volt látni exem és mostani barátomat egymás mellett ülni. Jong Suk csak csöndben bámult ki az ablakon.

-Jong minden oké? – néztem rá a visszapillantóból.

-Persze. De nem gond, ha mi is megyünk?

-Dehogy. Soyun nagyon kedves lány, biztos imádni fog. Binniet….akarom mondani Woo Bint is kedveli.

-Engem nem zavar Mei. – mondta Lay, fültől fülig vörösödtem.

-Sajnálom.

-Indulj már! – kiabált rám Chanyeol.

-Ha így viselkedsz, nyugodtan ülhetsz hátra bazd meg!

-Befogtam.

-Köszönöm.

A kórházba érve nagy nehezen sikerült elérni, hogy mindenki bemehessen a szobába, hála Jong Suknak, aki most jobban elbűvölte a nővérkéket Woo Binnel, mint a nap,mint nap látott Exo-s fiúk.

-Szia So! – öleltem meg barátnőm.

-De jó, hogy mind itt vagytok.

-Én még hoztam két pluszt is. – nevettem – Lee Jong Suk, biztos ismered és Binniet.

-Igen…Jong Suk B kedvenc színésze ugye. – erősen bólogattam és vigyorogtam.

-Igazán? – jött zavarba a fiú – Ezt örömmel hallom.

Szinte végszóra gurult be az említett személy.

-Te mégis mi a jó francot képzelsz? – ugrott fel Chanyeol a székről és dühösen letörölt egy apró könnycseppet az arcáról.

Ami ezután történt majd B elmeséli…már fáj a kezem xD