Mei- (⊙⊙)(☉_☉)(⊙⊙)

Nem tudom, hogy kire is tudnék haragudni a legjobban:  1. A bátyámra, aki részegen lefeküdt, a barátnőmmel, ami eddig oké is, de a barátnőm JEGYBEN jár, 2. So-ra, aki a JEGYEBEN járó barátnőm és lefeküdt a részeg bátyámmal, vagy 3. Jonginra, aki alapból egy tapló.

Egyik este TJ-el épp egy filmet néztem, mikor a telefonom csörögni kezdett.

-Ki az?  - nézett rám nagy szemekkel. Felé mutattam és elolvasta a kijelzőn villogó nevet – Kai? Mit akar tőled?

-Biztos megint félre csúszott a horgászbot és sírni akar valaki vállán…- mondtam gúnyosan és lenyomtam a kis zöld gombot- Mit akarsz?

-Neked is szia! Soyun nincs véletlenül nálad?

-Öhm nincs. – kezdtem rá jobban odafigyelni – Történt valami?

-Talán….

-Jesszus Kai, mi a jó francot csináltál már megint?! – akadtam ki, mert tudtam, hogy a hívóm rossz fát tett a tűzre.

-Yun meglátott engem és egy….

-Odamegyek. – szakítottam félbe – De amint odaértem, a golyóidat a szemeden keresztül fogom eltávolítani.

-Köszö…- kinyomtam a telefonom.

-TJ el kell, hogy ugorjak a dormba. El leszel egyedül? Tokiya csak reggel ér haza, itt leszel még addig?

-Reggel hozom át bőröndjeimet. – mosolygott kedvesen. Gyors cuppanóst nyomtam az arcára, felkaptam egy edzőcipőt, kabátot és kocsiba ültem. Mivel nagyon már nem voltak az utakon, nyugodt szívvel tapostam a gázra. Az ajtót szinte ököllel vertem, Luhan nyitotta ki, de köszönni se köszönt, csak elviharzott mellettem, aztán a lépcső aljáról vissza kiabált, hogy B-t megy meglátogatni. Önkiszolgáló módba kapcsoltam és már jól ismerve a járást, a nappaliba rohantam és rá vetettem magam Kaira. Ahol értem csapkodtam, Laynek és Taonak sikerült csak leszednie arról a semmire kellőről.

-Te normális vagy? – fortyogtam a dühtől, Lay a könyökömnél fogva húzott vissza, de még egy jól irányzott rúgással elértem és döntő csapást mértem pici Jonginra – Hogy végre az agyaddal gondolkodj, seggfej.

-Mei elég lesz. – szólt rám kedvesen Lay.

-Innom kell valamit. – téptem magam ki szerelmem kezei közül és a konyhába siettem, Chen épp kotyvasztott valamit. A hűtőhöz léptem és kivettem a tejet – Chen Chen van valami csokitok?

-Fenti polc, alsó részén kell, hogy legyen. – mosolygott kedvesen – Forró csoki? 

Egy mestermű
A képet készítette: Chen
A képcíme: Lay szobájában XD

-Anyukám féle. – sóhajtottam, közben lovagom is csatlakozott hozzánk és hátulról megölelt – Ez most nagyon jól esik. – motyogtam, míg kavargattam a meleg tejet, a szemem lehunyva hátra hajtottam a fejem, Lay pedig a nyakam puszilgatta. Jól esetek az apró puszik, semmi vágy nem volt benne, pusztán nyugtatás kép kaptam őket. Amint kész lettem töltöttem mindenkinek, mármint akik otthon voltak, kivéve Kai. Nem volt hozzá gusztusom.

-Kik mentek megkeresni Sot?- kortyolgattam a finom meleg lélekerősítőm, közben Lay lábai közé furakodtam.

-D.O., Kris, Xiumin és Baek. – mondta Tao.

Már jócskán elmúlt éjfél mikor Krisen kívül már mindenki hazaért. A fiúk aludtak, Én a kanapén kuporogva vártam testvérem és bíztam benne, hogy nem egyedül és épségben jön haza. A hatalmas nappalit figyeltem és rá kellett jöjjek, hogy a dorm a második otthonom, nem csak azért, mert rövid ideig itt éltem, hanem azért, mert a családom egyik fele itt él. Bámultam kifelé az ablakon, majd megpróbáltam óvatosan kicsúsztatni lábam Lay feje alól, szerencsére nem ébredt fel. Az ablakhoz sétáltam és csak bámultam kifelé. Hirtelen felindulásból a telefonomért nyúltam és legjobb barátnőm számát tárcsáztam.

-Halló?! – szólt bele egy álmos hang.

-Felébresztettelek?

-Nem aludtam, csak szunyókáltam. Mi a baj Mei?

-B….Én ezt az egészet nem értem. Félek, hogy Kris bajba kerül.

-Miért? Történt valami?

-Kai megint bealkotott. Soyun pedig elment valahová és nem találjuk, a telefonját nem veszi fel…Aggódom, mi van ha..

-Mei nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. Lehet, hogy Kris megtalálta és vele van, vigyáz rá. Ne akarj mindenkire vigyázni.

-Rád se tudok vigyázni. – halkan kuncogott, jól esett, hogy a régi kislányos kuncogást hallottam, mert tudom, hogy olyankor igazából nevet.

-Rám senki sem tud vigyázni….- komolyodott meg – Ne aggódj Nyanya. Feküdj le aludj. Holnap meg hozz nekem valami finomat.

-Jól van te kis Nyomi. Jó éjt! Álmodj szépeket! – mondtam és kinyomtam a telefont. Odavackolódtam Lay mellé a kanapéra és próbáltam aludni.

Másnap reggel valaki kávét hozott nekem, tudtam, hogy nem Lay, mert Ő még mellettem dorombolt. Kikanalaztam magam az ölelő karok közül és lecsúsztam a földre.

Amikor Koreába érkeztem  és a fiúkkal még
együtt laktam, akkor kaptam.
A dorm bögrém XD

-Köszönöm. – vettem el a bögrét Kaitól – Csak Te vagy ébren? 

-Aha. Mei, Én tényleg ilyen reménytelen vagyok?! – kérdezte aggódva, a kávém isteni volt, úgy ahogy szeretem, sok tejpor, sok cukor. 

-Csak erősebb a vessződ, mint a szíved vagy az eszed.

-De amikor veled voltam nem történtek ilyenek….

-Kai, mi nem voltunk együtt, csak élveztük egymás társaságát. Nem figyeltél Sonál mit mondtam, Én nem szerettelek, úgy, mint most Layt, csupán szexeltünk.

-Hogy tudod ezt ilyen lazán mondani? – nevetett, de hangja keserédes volt. Megsajnáltam Őt, mert jól ismertem már.

-Gyere ide. – tettem le a bögrét magam mellé és magamhoz húztam.

-Rég nem öleltek így…- suttogta a nyakamba.

-Ne lihegj a nyakamba, tudod, hogy utálom. Hogy így?

-Ilyen védőn és szeretettel.

-Gyagyás, So mindig így ölelt, csak olyan kretén vagy, hogy ezt nem veszed észre, mert fogadjunk, hogy a gatyában már megint fészkelődés van…

-Nem, most csak ez kell nekem. A Mei féle medveölelés. – szorított jobban magához.

-Jongie, térj észhez…oké? Hányszor kell, még elmondjuk… elmondjam, hogy a világot jelented annak a lánynak. Ha nem lennél talán most Ő se lenne itt, vagy akárhol van. Tudom, hogy nagyon-nagyon szeret, elég csak a neved említeni és máris ragyog a szeme. Miért nem tudod ezt végre felfogni. – válaszképp csak egy nagyot sóhajtott. Közben valaki megpuszilta a fejem búbját – Ne értsd félre, Anya-fia beszélgetés folyik éppen.

-Hallottam. – nevetett Lay – Kai nekem is van kávé?

-Ismered a kávéfőzőt….csinálj magadnak.

-Bunkó. – rúgott belé egy kicsit imádatom, aztán eltűnt a fürdő irányába. Kai elengedett és bekapcsolta a TV-t. Kedvenc mesénket bámultuk tátott szájjal, közben csatlakoztak hozzánk többen. Baek feje a térdemen pihent, és lassan folydogált ki a nyála a lábamra. Gyorsan a feje alá gyömöszöltem egy párnát, hogy mentsem a menthetőt. Aztán mozgolódást hallottam testvérem szobájából. Egy alul öltözött, kócos, Soyun lépett ki onnan.

-Soyun, hála istennek, hogy megvagy. - Kris a dereka köré csavart takaróval követte őt. Szintén kócosan és nagyon gyűrött arccal - Ez meg …..

-Ti lefeküdtetek egymással. – Kai keze ökölbe szorult mellettem.

-Óh, Kim pofa be! Semmi közöd hozzám már! – mondta mérgesen az igen csak másnapos lány.

-De hisz a menyasszonya vagy! - mondta Luhan.

-Csak voltam! – Lulu döbbenten nézett rám, de Én is csak nem legesen bólogattam, mert ezt a részt drága barátocskám kihagyta.

-Ti hárman! Irány a szobába! Azonnal! – ugrottam fel. Kait kezénél fogva rángattam fel és lökdöstem bátyám szobájáig – Magyarázatot. – néztem körbe, de mind három lapított – Jongin? – néztem először a fő bűnösre, de csak kerülve velem a szemkontaktust a falat tanulmányozta – Soyun? – könyörgőn néztem barátnőm felé, a méregtől könnyek kezdték szurkálni a szemem – Mi ez az egész? – a hangom megcsuklott.

-Jongin megcsalt, már Isten tudja hányadszor. Tegnap rajta is kaptam, és visszaadtam neki a gyűrűt. Elegem lett. Én amióta vele vagyok, egyetlen egyszer se csaltam meg, még csak eszembe se jutott, de Jongin csak a farka után megy. Hát tessék! Szabad vagy! Tönkre tettél lelkileg. – nézett az időközben mellém álló fiúra.

-Yifan? – dühös voltam testvéremre, mert nem néztem volna ki belőle, hogy ilyesmire képes.

-Nem emlékszem sok mindenre. Kicsit berúgtunk. – vakargatta a fejét, Ő is kerülte velem a szemkontaktust, tudta, hogy bűnös és, hogy haragszom rá.

-Csalódtam bennetek! Soyun... pont Kris?

-Én találtam meg! Ne Őt hibáztasd! – kelt a lány védelmére.

-Olyan gyerekesek vagytok! – szipogtam és kirohantam a szobából. Egyenesen a fürdőbe. Magamra zártam az ajtót és az eddig felgyülemlett dühtől sírni kezdtem és a falat csapkodtam.

-Mei nyisd ki. – hallottam meg kintről Kris hangját.

-Tűnj el, Te idióta. Nem vagy a testvérem.

-Ne mondj ilyet. – nyitotta ki az ajtót.

-Ezt, hogy?

-Pót kulcs, de nem ez a lényeg. Mei miért vagy ennyire dühös? Mi csak részegek voltunk és szomorúak.

-Miért vagyok dühös? Hát elmondom: Nagyon jól ismered So és Jongin kapcsolatát, tudod, hogy az Ő kapcsolatuk nagyon, nagyon, sőt szörnyen bonyolult, de mindig megoldódik.

-De…

-Ne vágj közbe! Most is így lett volna. Ám neked, PONT neked jönnöd kellett, mert a Te szíved is sérült.  Nagyon jól tudom, hogy Byeol hiánya mennyire fáj neked. De Kris minden ujjadra jutna egy gyakornok, vagy valaki.

-Én nem vagyok olyan szívdöglesztő, mint Kai.

-Jesszus Kris, hogy mondhatsz ilyet? – könnyeim immár testvérem sajnálata miatt potyogtak.

-A testvérem is modellkedik és gyönyörű, Én meg elbújhatok Jongin sármja mellett. – az Ő szemei is könnyekkel telt meg. Észre se vettük, de angolul kezdtünk beszélni egymáshoz. Nálunk ez berögződés, ha idegesek vagyunk nyelvet váltunk.

-Kris, Te szívdöglesztő vagy, annyi lány akarja, hogy a pasija legyél. Rengeteg szerelmes levelet kapsz, megannyi fan klubod van. Mi kell még?

-Olyat akarok, mint neked Lay. És nem akarom, hogy dühös legyél rám.– hangja remegett.

-Kérlek ne sírj. Tudod, hogy utálom, ha sírsz. Igen mérges voltam, mert beleavatkoztál egy nagyon bonyolult folyamatba, amit csak Ők ketten tudnak megoldani. Ha szomorú vagy keress meg engem, vagy Yemint. Bár Ő most szerintem a megnyitóval foglalkozik. Vagy csak sétálj egyedül vagy mit tudom Én. De ne avatkozz bele mások kapcsolatába, nem akarom, hogy a szenvedő harmadik legyél. Amilyen nagy a szíved még a végén bele szeretnél Soba és az senkinek nem lenn jó, hidd el nekem. Szerelmet akarsz, keresünk neked vagy nem tudom, de megoldom érted?!

-Mondtam már, hogy a világ legjobb tesója vagy? – húzott magához.

-Nem elégszer. – nevettem. Kitörölgettem a könnyeket a szeméből és megfogtam a kezét. – láttam Soyunt elsuhanni, aztán egy nagy ajtó csapódás és a lány eltűnt.

-Hol van So? – szaladt oda hozzám Xiu. A döbbenttől csak az ajtó felé mutattam, a fiú azonnal rohant utána, ellökve az útból Jongint. 

- Gyere. – nyújtottam a másik kezem Kainak – Csinálok valami finomat. A nappaliba beérve mindegyik fiú úgy tett, mintha erősen TV-t néznének. Elengedtem a két fiú kézét és a konyhába mentem összeütni valami ebéd félét, Kyungsoo jött a segítségemre. Gyorsan össze dobtunk valami harapni valót, Kris szobájába kerestem magamnak valami ruhát és Layel elindultunk a kórházba meglátogatni B-t. 

Még jó, hogy először raktam B-nek
A sáska járás a fiúkhoz képest, díszmenet!

Azon a napon volt Yemin megnyitója, így nem maradhattam sokáig, így is késében voltam. TJ már nem egyszer hívott, hogy hol vagyok. Mivel a fiúk együtt jönnek,kísérőm ként TJ-t viszem, mert B már le stip-stoppolta Tokiyát. Elmeséltem barátnőmnek mindent, ami eddig történt, aztán úgy téve, mint aki nem tudná, hogy meg fog jelenni barátnők megnyitóján elköszöntem tőle és haza felé vettem az irányt.

-Minden oké? – nyitott nekem ajtót úgy lakótársunk.

-Egy brazil szappan opera hozzánk képest kutya kuki. – Whisky mordult egyet – Nyugodj meg édi, ez csak egy hasonlat. Jesszus egy kutyának magyarázok.

-A ruhádat kikészítettem,irány fürdeni.

-Tokiya?

-Alszok! – kiabált ki a szobájából.

-Szia Édi! – köszöntem neki.

-Szia Nyuszifül! – jött a válasz – Mielőtt megkérdeznéd,IGEN segítettem TJ-nek.

Elindultam a fürdőbe, de hirtelen valami nagyon rossz inger kapott el és a tusoló helyett a WC-t vettem célba.

-Minden oké? – jött be TJ.

-Persze, csak biztosan valami rosszat ettem. Jól vagyok. – nyugtattam barátom, de egyáltalán nem voltam toppon, forgott velem a világ. Nagy nehezen sikerült elkészülnöm. Tokiyát felébresztettem mielőtt indultunk,mert vele ellentétben nekem időben el kellett indulnom,mert fogalmam se volt, hogy hova kell mennem. Bár Yemin leírta nekem és a kocsimban lévő GPS se hazudik….de így is sikerült eltévednem.

-Együnk valamit. – mondtam mikor megéreztem a frissen sült hús illatát.

-Elfogunk késni.

-TJ, ennem kell. Majd éhen veszek. – könyörögtem. Beültünk, életemben nem ettem annyit mint akkor, szerintem egy fél disznó bennem volt.

-Mei jól vagy? – kérdezte TJ aggódva – Fal fehér az arcod.

-Jól vagyok….

Ami ezek után történt, azt a következő bejegyzésemben olvashatjátok….

A képet TJ készítette, amikor épp fogalmam sem volt,
hogy merre kéne menjünk.......XD