Mei- Jong Suk?

Szerintem most mindenki arra kíváncsi - vagyis remélem - hogy milyen beszélgetés folyt le B és köztem. Igazándiból…vicces, vagyis nem tudom, mert a beszélgetésbe bekapcsolódott egy harmadik személy is, aki aztán véglegesen elterelte a szót, arról, amiről beszélnem kellett volna legjobb barátnőmmel.

TJ pont abban a pillanatban érkezett meg mikor ott tartottam, hogy mennyire sajnálom, hogy otthagytam egyedül Őt abban a nagy házban. A fejemben annyiszor lejátszottam a beszélgetést, és mindig arra jutotta, hogy B ordítva rohan el….ám tévedtem, barátnőm csendben ült és a poharáról lecsorgó vízcseppeket tanulmányozta, míg Én beszéltem.

-Mei…egy srác téged keres. Elég érdekes akcentusa van. – jött oda hozzánk Tokiya.

-Egy srác? – nézett rám nagy szemekkel barátnőm.

-Tokiya ide küldenéd légyszi, mire ki másznék háromszor is ideérne. Nyugi B, nem csaltam meg Lay-t….Miért hiszi mindenki azt?

-Csak egy nevet mondok….Kim Woo Bin.

-Nyasgem. – böktem meg, erre kaptam tőle egy tockost.

-Azt hittem jó barátnők vagytok… - nézett ránk döbbenten TJ.

-Azok nyugi. TJ bemutatom a legjobb barátnőmet Danbit.

-Nem B-nek hívják?

-B a becenevem. Örülök, hogy megismerhetlek. Gondolom Te sem TJ ként jöttél a világra. – kuncogott barátnőm.

-Taylor Jons, örvendek!

-Huppanj le. – mutattam a velünk szembe lévő kis kanapéra. A délelőttöt átbeszélgettük, örömmel töltött egy, hogy B szinte beleszeretett Boston boyba…igen így nevezte el.

Aztán délben haza mentünk és főztem valami finomat. A két kis mopszli körbeugrált mikor beléptem, de lehet, hogy csak kezemben lévő játszótársuknak örültek meg. Ebéd után TJ vissza ment a hotelba, mert volt egy üzleti vacsorája, amire készülnie kellett. Mielőtt elment megmutattuk a szobáját, mert kitaláltuk, hogy nálunk fog lakni, így „tele” lesz a ház. 

Megörökítettük a harcunkat XD

Délután Tokiyával bűvöltük az Xboxot, míg Chanyeol és B befoglalta a bőröndökkel teli szobámat.

-Érzékeled, hogy fejlődtem? – kérdezte Toki.

-Érzékeled, hogy mennyire alázlak? – kacsintottam felé, erre Ő eldobta  konzolt és rám támadt. Azt hiszem a halál küszöbén álltam, annyira csikizett, mikor B ránk szólt, hogy maradjunk csendbe. Aztán csak a kanapén ücsörögve beszélgettünk, míg nem megérkezett az én lovagom.

-Akkor Én elpályáztam aludni.

-Jó éjt Szivem!

-Jó éjt Nyuszifül! – cuppant a homlokomon egy extra nyálas Tokiya puszi.

-Imádlak….remélem tudod. – töröltem meg pólójába a homlokom.

-Lehet engem nem imádni?!

-Lehet….- szólt közbe Lay és lehuppant mellém. Remélem Tokiya nem hallotta meg a beszólását. A kanapén ültünk és néztük egymást, aztán hirtelen magához rántott és vad csókcsatába kezdtünk.

-B-ék a moziba szobába vannak. Nem kéne bemennünk? – kérdeztem.

-Most komolyan…ki nem látott még minket miközben a gyönyör rabjaivá válunk?!

-Micsoda megfogalmazás… - kuncogtam és mit sem törődve a ház lakóival, a kanapén imádtuk egymást Layel….egész éjszaka.

Másnap reggel puha mancsok telepedtek az arcomba. Whisky a fejemen aludt, míg a másik kis gonosz tevő Lay pulcsiján rágódott.

-Jó reggelt! – nyújtózkodtam, közben levettem a kis fickót a fejemről, aki csak vadul csóválni kezdett – Na gyerünk, keresd a gazdid. –tettem le a földre és mint akit puskából lőttek volna ki, már spurizott is B szobája felé. Felkeltem, körbe néztem, de Layt sehol nem találtam, majd hangos nevetést hallottam a konyhából.

-Ti már ilyen jóban vagytok? – kérdeztem a két jómadártól. Tokiya egy bárszéken ült, Lay pedig a pultot támasztva nagy szemekkel figyeltek – Mi van? – néztem végig magamon….és rájöttem, hogy csupán melltartó és bugyi van rajtam.

-Szexiii~ - jött mögülem egy álmos Chanyeol hang, majd egy hangos csatt a fenekemre.

-Le se tagadhatnátok, hogy egy pár vagytok. – dörzsöltem hátsó felem, mert B tenyere nem kicsit csattant, az említett testrészemen. Vigasztalásként befurakodtam Lay és a pult közé. Imádatom, a derekamra kulcsolta a kezét és magához húzott.

-Na mi az Unikornisok legjobbika?! Úgy érzem nem volt elég az éjszaka. – kacérkodtam. Lay pedig se szó se beszéd maga felé fordított és felpakolt a pultra.

-Na jó emberek…- kezdete el B – Itt lakó közösség van.

-Húúú~ Kicsi B bekeményít. – lépett be a konyhába Kris, majd ellökve Layt a vállára kapott és bevitt a szobámba. Az utat végig sikoltoztam és bátyám hátát csapkodtam. Mire felöltöztem már csak két kis farkas beszélgetett az ebédlőbe, a többiek kámforrá váltak.

Reggeli közben a telefonom hangos csipogásba kezdett. A kijelzőt meglátva melegség töltött el, ám miután meghallottam, hogy Min anyukájának titkárnője leszek, azonnal kivert a víz. Az első munkanapomon máris egy fotózásra kellett mennem, amire Ő nem bírt elmenni. 

Ez a kép nagyon viccesen készült:
Én: Jong suk SMILEEE~
JS: Hmm? *mosoly*

A fotózás helyszínén vártam a modellt, aki nem kis meglepetéssel szolgált a számomra:

-Te biztos Woo Bin Meie vagy… - „Micsoda bemutatkozó….Lee Jong Suk…”

-Téves…Lay Meie vagyok.

-Tehát akkor Woo Bin ex Meie vagy.

-Ki az Én Meim? – na megvan kihiányzott az életemből. Woo Bin szemei nagyra kerekedtek mikor meglátott.

-Nem úgy volt, hogy te Bostonban vagy?

-De igen…csak haza jöttem. – Woo Bin se szó, se beszéd magához ölelt. Próbáltam kihámozni magam erős karjai közül, de mivel nem sikerült megadva magam visszaöleltem. Jó érzés volt a karjaiban lenni, de aztán bevillant Lay és eltoltam magamtól.

-Ti tényleg exek vagytok? – hajolt közelebb Jong Suk, eltoltam az arcát és elindultam, hogy beszéljek a fotóssal.

-Üdvözlöm Lea! – hajolt meg kedvenc fotósom Jang Hyun. Eddigi fotózásaim Ő vezetette – Ma kamera előtt vagy mögött tudhatom?

-Mögött. – nevettem – Mai áldozata Lee Jong Suk! – intettem a fiúnak, aki illendően köszöntötte a fotóst. Jong Suk beállít és már indulhatott is a fotózás. A telefonom búgni kezdett. A kijelzőre pillantottam és meglepődve láttam, hogy Yeolly hív, de mivel folyt a munka így inkább kinyomtam. Aztán Luhan, majd Kris és végül sorban mindenki. Lay hívását fogadtam.

-Mond gyorsan!

-Basszus, ha hívlak VEDD FEL AZT A KIBA….

-Chanyeol! – hallottam meg a háttérből Chen hangját.

-Chanyeol mi van? – kérdeztem az ideges fiút.

-B veled van?

-Nincs…Dolgozom. Miért?

-Nem veszi fel! Próbáld meg hívni! Leteszem. – és a vonal megszakadt. Döbbentem bámultam a kis készüléket. Nagyot ugrottam mikor egy kéz csúszott végig a derekamon.

-Minden oké?  - suttogta Woo Bin és olyan közel hajolt, hogy lehelte csikizte az arcom. 

-B nem veszi fel a fiúk hívásait. – persze egyből a legrosszabb dolgok jutottak eszembe, ismerve barátnőm nem éppen irigylése méltó múltját. Woo Bin keze időközben eltűnt a derekamról, de kellett valami támasz, mert remegni kezdtem.

-Öleld át a derekam. – utasítottam, a fiú szemei hatalmasra kerekedtek, azonnal csinálta, amire kértem. Homlokom a mellkasához támasztottam és folyamatosan mantráztam, hogy: „Vedd fel! Vedd fel!” de semmi, sőt ki se csengett. 

-Be kell mennem a kórházba. – néztem fel exem még mindig döbbent szemeibe.

-A fotózás után beviszünk. – nyugtatott meg és elkezdte simogatni a hátam.

-Ti ketten! – csatlakozott hozzánk modellünk – Szép pár voltatok! Idióta vagy, hogy otthagytad.

-Tudom haver…. – nevetett, de jelen pillanatban csak B-re koncentráltam, hogy ne legyen semmi baja, de olyan rém képeim lettek, hogy alig bírtam elindulni, így még egy kicsit időztem az óvó karok között. Mikor a fotózás végre véget ért, azonnal kaptam a cuccom, leadtam a leadni valót és már húztam is magam után a két fiút. Először a házhoz mentünk, hogy hátha otthon van e, de B helyett a komplett EXO volt a házban. Chanyeol azonnal nekem ugrott, hogy biztos miattam ment el.

-Öreg, higgadj le! Mei biztos nem tehet róla. – kelt védelmemre Jong Suk, egy ideje furcsán viselkedett. Mikor a kocsiban elmondtam mindent olyan volt, mintha jobban aggódna, mint Én….pedig az fizikai képtelenség. 1. Yeollyn és nálam jobban senki nem tud B-ért aggódni, 2. Nem is ismeri B-t. A telefonom ismét megcsörrent.

-SSSSSSShhhhh~ - hallgatattam el a fiúkat – So Szia! Hogy vagy?

-Szia Mei! Kai vagyok…

-Leteszem. – mondtam és már nyomtam is volna ki, de Kai rám parancsolt, hogy hallgassam meg.

-Soyun szeretné, ha bejönne mindenki, gondolom, szeretne minket együtt látni. Tudod milyen kis anyáskodó.

-Indulunk. – mondtam és tényleg letettem – Oké Mindenki! Chanyeol, Jong Suk, Woo Bin, Lay, Exo mobil. Luhan, Kris B kocsija, többiek furgon! – adtam ki a parancsot – Irány a kórház.

Vicces volt látni exem és mostani barátomat egymás mellett ülni. Jong Suk csak csöndben bámult ki az ablakon.

-Jong minden oké? – néztem rá a visszapillantóból.

-Persze. De nem gond, ha mi is megyünk?

-Dehogy. Soyun nagyon kedves lány, biztos imádni fog. Binniet….akarom mondani Woo Bint is kedveli.

-Engem nem zavar Mei. – mondta Lay, fültől fülig vörösödtem.

-Sajnálom.

-Indulj már! – kiabált rám Chanyeol.

-Ha így viselkedsz, nyugodtan ülhetsz hátra bazd meg!

-Befogtam.

-Köszönöm.

A kórházba érve nagy nehezen sikerült elérni, hogy mindenki bemehessen a szobába, hála Jong Suknak, aki most jobban elbűvölte a nővérkéket Woo Binnel, mint a nap,mint nap látott Exo-s fiúk.

-Szia So! – öleltem meg barátnőm.

-De jó, hogy mind itt vagytok.

-Én még hoztam két pluszt is. – nevettem – Lee Jong Suk, biztos ismered és Binniet.

-Igen…Jong Suk B kedvenc színésze ugye. – erősen bólogattam és vigyorogtam.

-Igazán? – jött zavarba a fiú – Ezt örömmel hallom.

Szinte végszóra gurult be az említett személy.

-Te mégis mi a jó francot képzelsz? – ugrott fel Chanyeol a székről és dühösen letörölt egy apró könnycseppet az arcáról.

Ami ezután történt majd B elmeséli…már fáj a kezem xD