 |
| csak, mert már hiányoltam az én drágaságomról egy szöxy pikcsört. xd ♥ |
Kezdtem érzékelni a külvilágot, de szemeimet csak
percekkel később tudtam kinyitni. Ismerős környezet tárult elém, a szobám.
Megnyugodtam mégis félve másztam ki az ágyból és remegő lábakkal indultam el a
nappali felé. Hátam iszonyatosan fájt, a fejem lüktetett és a hányinger csak
eluralkodott rajtam. Útvonalamat
megváltoztatva a fürdőm felé siettem, hogy kiadjam azt, aminek ki kell
jönni. A wc előtt térdeltem, mikro
hirtelen valaki hozzámért. Sikítva
ugrottam egyet. Szemeim megteltek könnyel.
- B.. nyugi..Tokiya vagyok. – szavai mégse tudtak megnyugtatni.
Féltem, még tőle is, ő ennek ellenére képtelen volt magamra hagyni. Tisztában
volt azzal, hogy ha most egyedül maradok még nehezebb lesz, még nehezebbé válik
minden. Leült mellém kellő távolságra és
lassan közelített, majd óvatosan karjai közé vont és hátamat simogatva próbált
megnyugtatni. Hosszú óráknak tűnt azaz
idő , mire remegésem eltűnt, könnyeim felszáradtak, holott tudtam csak
percekről van szó. Felnéztem védelmezőim
karjaiból és egy halvány mosolyt megejtve jeleztem most már rendben
vagyok. Kibújtam karjai közül. Megvártam
még ő is fel kell majd együtt mentünk ki. Leültem az ágyamra. Ő mellém huppant.
Vártunk. Vártuk még a másik megszólal, de a várokozást egy halk nesz zavarta
meg, ami mindennél jobban felkeltette érdeklődésemet. Szinte fejvesztve rohantam a zaj forrásához.
Az ajtó előtt lefékeztem és egy nagy sóhaj kíséretében kinyitottam barátnőm
szobájának ajtaját.
- Csak te vagy?- újabb nagy, csalódott sóhaj.
- Igen… csak én. – dörzsölte meg szemeit.
- Azt hittem Mei az.
- Rosszul hitted.
- Seggfej. – csaptam be az ajtót és kisétáltam a
nappaliba. Útközben realizálódott bennem, hogy Mei még mindig nem jött haza és,
hogy Chanyeolt még jobban nem érdeklem. Mikor kiértem két kutyuskám, Vodka és
Whisky védelmezőn mellém telepedtek.
Simogatni kezdtem őket, de gondolataim elkalauzoltak. A semmibe révedve
ültem mozdulatlanul. Teljes sokként ért az újabb váratlan érintés a vállamon.
Sikítva rándultam össze és estem le a kanapéról, minek következtében fájó
hátamat újabb ütődés érte.
- Úristen B…szellemet láttál? – fogta poénosra Chen.
Gyors felfedeztem, hogy Kai kivételével az egész banda itt van. Kezeimre támaszkodva próbáltam felállni, de
Baek és Suho azonnal mellettem teremtek és segíteni akartak. Mielőtt hozzám érhettek volna, szemeimet
automatikus becsukva szorítottam össze szembogaraimat és kezeim magamhoz rántva
tértem ki érintésük elől.
- Oké. Valaki elmondaná, hogy Bnek mi baja van?
- Tegnap…- kezdett bele Kris.
- Várj. Először elviszem. – jött oda időközben Tokiya is
és engedélyt kérve a segítségnyújtásra kezeimhez közelítet. Bólintottam egy
haloványt és próbáltam nem megijedni az ő érintésétől. Bementünk a szobámba.
- Fel kéne hívnunk Mei-t.
- Nem akarok vele beszélni.
- Ő segítene neked.
- Honnan tudod?
Eleve ha el se megy nem történt volna semmi… - magamra rántottam a
takaróm és elbújtam a külvilágtól. Hallottam még ahogy Tokiya elkezd beszélni
barátnőmmel, de lassan elnyomott az álom, így a beszélgetés végéről már
lemaradtam.
Másnap:
Reggel a telefon kurva pityegésére keltem.
_ Oh, hogy az a rohadt élet.- kerestem félig nyitott
szemmel a hangos készüléket. Kezembe vettem és megnyitottam a bejövő
üzeneteket. Olvasni kezdtem és mire a végére értem csak akkor tudtam felfogni mit
írt. – Miért kell már korán reggel bemenni hozzá?- dobta le magam mellé a
telefont és próbáltam kimászni az ágyból.
– Miért kell már reggel dolgoznia?!- álltam meg a szekrényem előtt.
-Mondtál valamit? – lépett be Chanyeol egy szál boxerben.
-Te még mindig Mei szobájába csövelsz? – kérdeztem nem
túl kedvesen, válaszként csak rám csapta az ajtót, közbe mormolt valamit, de
csak annyit hallottam az egészből, hogy „vigyáz..”. Magamra kaptam az első ruhadarabokat, amiket
találtam és elindultam.
-Elmentem!- kiabáltam a nappaliba, ahol Yeolly tv-zett
csukott szemmel. Beültem az EXO mobilba és elindultam. A bárban egy árva lélek
nem volt, csak páran szürcsölgettek kávét, vagy valami gyümölcs levet. A
pulthoz mentem és barátom után érdeklődtem,aki egy hátsó boxban volt elveszve.
A kedves pultos lányt követve már messziről észrevettem Őt, hangosan nevetett,
de, hogy kivel volt az nem láttam. Mikor
meglátott lefagyott a mosolya és az idegen felé biccentett.
-Itt van. – mondta. Lépteim gyorsabbak lettek,mert már nagyon
kíváncsi voltam,hogy ki akar annyira látni engem. A boxhoz érve szám elé kaptam
a kezem,mert nem hittem el,amit, illetve akit láttam.
-Szia B! Hiányoztál.
– rég nem látott barátnőm magához húzott és szorosan ölelt.
-Mei…- szipogtam… és a megható pillanatnak a pincér
vetett végett, aki megkérdezte, hogy mit kérek.
Beszélgettünk, amit majd a drága barátnőm, Mei leír, mert én lusta
vagyok…
 |
| Watching my love.XD :3 |
Este, miután hazafuvaroztam a két jómadarat, akik
összeesküdtek ellenem és elcsábítottak egy italra, otthon randalíroztak a
házban, miközben mi Saur párommal próbáltük megbeszélni a dolgokat, nem
mellesleg Mei szobájában.
- Kussoljatok már!- ordítottam ki.
- Akkor szívemnek egyetlen drága harmatos virágszálának
zúzmarája ne az Én szobámba mélyedjetek el a beszélgetésbe, mert 1. szeretnék
kipakolni. 2. Lay nem sokára itt lesz és addig mindenkinek el kéne mennie. –
szerintem levegőt se vett, míg mindezt elmondta. Egy kisebb sóhajtás
kíséretében karon ragadtam Yeolly-t.
- De ti meg ne üvöltözzetek, a kutyák hozzátok képest ma
született bárányok. - forgattam meg szemeim és kihúztam a mögöttem kullogó
égimeszelőt. Beültünk a szobába és
folytattuk tovább a beszélgetést, de Mei-ék szerencséjére nem mélyedtünk el
benne. Egy bő óra fecsegés után kimásztunk a barlangból és beleptük a konyhát.
- Ohh csak nem a gerlepár az?- kérdezte nevetve Tokiya
Mei-el a nyomában.
- Gerlepárt kint keressél, mi csak..
- Ohh terelnek.
- Mi kell még?- kapcsolódott be Yeol is miután kezei tele
voltak rágcsával.
- Üdítő, de azt viszem majd én. – bújtam bele a hűtőbe és
kivettem a kedvenc italunkat, majd eltűntem a mozi szoba ajtaját becsapva magam
után.
- Mit nézzünk?
- Hát ami azt illeti nekem…- huppantam le mellé.
- Nem.
- Na még a címét se mondtam.
- Akkor sem.
- Máskor ne kérdezz. - vágtam be a durcát és mellkasom
előtt összefont karjaimmal próbáltam még hitelesebbé tenni alakításom.
- Na mondd.
- No breathing.
- Kizárt.
- Na lécci, lécci, lécci. - másztam bele képébe és
illegettem pilláim.
- Nem.
- Naa a szerelmem van benne.
- Mi van?
- Jongsuk. tudod, hogy ő a no.1.
- Szia B.
- Nem így értettem. – csimpaszkodtam bele lábaim ezzel
megakadályozva a távozását. Egy darabig még győzködtem, de miután Mei bejött és
mondta Yeollynak, hogy jobban jár ha megadja magát, leült mellém és elindította
a filmet. Ő próbáltam az összes
kirohanásomat csendben végignézni, de a sokadik után már ő se bírta és
bepukkadva ült mellettem. Végigsimítottam
arccsontján és ölébe másztam és onnan néztem végig csendben, minden nyáladzás
nélkül kedvencem csodás filmjét.
- Na ugye, hogy nem volt olyan rossz. - fordítottam fejem
felé, de ő csukott szemmel édesen szuszogott. Nem volt szívem felébreszteni,
így kényelmesen elhelyezkedve karjai köz, egyenletes szuszogását hallgatva én
is elálmosodtam, majd az álmok mezejére léptem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése