Seo Young - Sleeping company

My boys ♥

A hét történései röviden. Vagyis nem is annyira röviden. Szóval a party után,amire Kwon úrral mentem teljesen fel voltam töltődve. Sok új embert megismertem és Eunjival egész este nagyon jól elvoltunk. Persze Mia-éknak percre pontosan el kellett mesélnem az egész eseményt. Soyun állapota szerencsére egyre csak javult és ez Kai hangulatán is nagyon meglátszott. A srácok fellépést fellépésre halmoztak úgyhogy a japán utunkat egyre csak halogattuk Luhannal. Szerencsére Seiji-ék nem siettek vissza Tokyo-ba,úgyhogy reméltem,hogy tényleg együtt tudunk vissza menni. B megint mélyponton volt,de most talán már látta a kiutat a gödörből.

-Seo! Csengettek! – kiabált Kio a konyhából. Éppen egy új modell lány portfólióját néztem át. Letettem az ölemből a laptopot és az ajtó felé csoszogtam. Kábé 1 órája értem haza a munkából és hulla fáradt voltam. Mia lement a boltba Seiji pedig valami újdonsült haverjával találkozott,akit a múltkori buliban ismert meg. Kinyitottam az ajtót és Kkamjong-gal meg Luhannal találtam szembe magam.
- Óóó sziasztok! – szólaltam meg. A két fiú hatalmas vigyorral az arcán ölelt át. Majdnem megfulladtam.
- Őőő oké…lécci hagyjatok levegőhöz jutni. Minek köszönhetem a látogatást? – húztam be őket az ajtón. Az előttem állók nem szóltak semmit,csak a kanapé felé vették az irányt.
- Mi a…. hahóóóó! Nem hallotok? – mentem utánuk. Kio furcsán pislogott rám ,de én csak eltátogtam egy „ nem tudom mi van velük”-öt és követtem őket a kanapé felé.  Mikor mindketten kényelembe helyezték magukat csípőre tett kézzel megálltam előttük.
- Najó. Nagyon furcsák vagytok. Mi a fene van? – csattantam fel. Végül Kai szólalt meg elsőnek.
- Soyun jól van! Meg fog gyógyulni Seo! – mondta annyira boldogan,hogy azt hittem mindjárt elsírja magát.
- Mi? Komolyan? Úristen ez nagyon nagyon jó hír! – vetettem magam legjobb barátom nyakába. Vagy 5 percig voltunk így a kanapén,amíg Luhan meg nem ütögette a vállamat.
- Ne zavard meg ezt a pillanatot. – suttogta Kai. Luhan csak oldalba vágta,mire hangosan felnevettünk. Lecsúsztam Kai-ról közéjük és szerelmem felé fordultam.
- Hallgatlak. – adtam egy puszit a szájára.
- Szóval. Úgy néz ki,hogy B kezd megint a régi B lenni,úgyhogy elkezdhetjük tervezni a japán utunkat. – mosolyogott. A hír hallatán neki is a nyakába ugrottam. Kicsit nagyra sikeredett az ugrás,mert a lendülettől leborultunk a kanapéról,majd ajtócsukódást hallottunk. Legurultam Luhanról és feltápászkodtam a földről. Seiji és egy másik srác tette le éppen a kabátját a fogasra. Elég jó kedvük volt,de gyanítottam,hogy ez inkább a pia,mintsem a jó idő miatt van.
- Nekünk most mennünk kell próbára,de jó lenne ha este át tudnál jönni. – csókolt meg Luhan.
- Okés,majd hívj ha mehetek. – öleltem át. Kkamjong is magához húzott,majd az ajtó felé indultak. Közben Seiji és a másik srác leültek a konyhapultra,Kio nagy örömére. Kikísértem Luhanékat és a lakásban maradtak felé fordultam.
- Szia Seiji! Ő meg kicsoda? – mutattam a pulton ülő,feltűnően helyes srácra.

Jó volt az este xd ♥ (a tetkós Mia szerelme xd)

- Őőőő? Rick. – felelte illuminált barátom. A fiú a neve hallatára felkapta a fejét és rám vigyorgott.
- Ééértem. És megkérdezhetem,hogy ez a Rick miért jött fel ide? – tettem karba a kezem.
- Mert megengedtem neki. Most miért Seoooo? Az én barátaim a te barátaid is! – visította Seiji,mire Kio a szájára tapasztotta a kezét.
- Ühüm. És tudsz koreaiul? – néztem rá.
- Nem,de ő tud japánul. – vigyorgott Seiji. Szóra nyitottam a számat,de Mia hangos nevetése félbeszakított. Az ajtó felé fordultam és nem hittem a szememnek. Barátnőm kicsit hosszúra nyúlt vásárlásának az oka sétált be mellette az ajtón egy magas,fekete hajú fiú személyében.
- Najó. Mi van ma? Mindenki ismerkedős hangulatában van? – emeltem égnek a kezem.
- Seooo! Ő itt Sun. Remélem nem baj,hogy meghívtam vacsorára.- vigyorgott Mia.
- Óóó dehogyis. Végülis elférünk ebben a hatalmas lakásban. Seiji is hozott valakit. Esetleg te nem akarsz valakit behívni az utcáról Kio? – fordultam a még mindig a konyhában sertepertélő fiú felé.
- Jajj Seo,most ne legyél már ilyeen. Legalább gyakorolom a koreait. Mellesleg kiszakadt a szatyrom,mert nekem jött és annyira cuki volt,hogy meghívott egy kávéra és még egy új szatyrot is kért nekem. Ésésés….- a szájára tapasztottam a kezem.
- Oké,értem. Belezúgtál. Hívd beljebb. – adtam meg magam.

A csőtörés "áldozatai"

Így történt hát,hogy azon a bizonyos estén 6-an ültünk le vacsorázni. Rick és Sun nagyon nagyon jó fejek voltak.  Sajnos Luhan nem tudott elszabadulni,úgyhogy én meg nem tudtam átmenni. Kicsit letört a hír,mert régen voltunk már „úgy” együtt. De ami késik nem múlik. Szóval hol is tartottam…

-Srácok! Már 10 óra is elmúlt. Ne értsétek félre,nagyon jó fejek vagytok meg minden és szívesen látlak máskor is,de… - kezdtem,de Mia félbeszakított.
- Áááállj. Azt hittem,hogy Sun itt aludhat. – fordított maga felé barátnőm.
- Óóó és miért is hitted azt? – tettem karba a kezem.
- Há-hát mert gondoltam,hogy megkedvelted és mivel engem imádsz ezt az örömöt nem vonnád meg tőlem,ha érted mire gondolok. – suttogta.
- Mia,én teljesen értem mire gondolsz,de emlékeztetnélek,hogy csak egy vendég szobám van,ott pedig Kio alszik.
- De ő aludhatna veled is. Kérleeek Seo. Nagyon tetsziiik! – tette össze a kezét.
- Jó! Jó! Csak hagyd abba a könyörgést. – emeltem égnek a kezem.
- Seooo…- hallottam meg a másik könyörgő hangot.
- Állj! Azt ne mondd,hogy Rick is itt akar aludni,mert lelöklek az erkélyről. – néztem Seijire.
- Őőő….akkor leírom egy papírra. – vakarta meg a halántékát.
- SEIJI! Miat még megértem,mert le akar feküdni a sráccal…mondjuk ki. De neked ugyan mi okod van rá,hogy Rick-et marasztald ma estére. Mert nem vagy meleg,ha jól tudom.
- Dehogy vagyok. Fúúúj….csak az van,hogy csőtörés van nála és csak holnap tud haza menni. – felelte a padlót bámulva. Mély levegőt vettem.
- Jó! Oké. Mindenki itt aludhat,de hogy a lakás melyik részén azt döntsétek el ti. – szólaltam meg.
- Tényleg? Király vagy Seo! – ölelt át Rick.
- Ezek után ez a minimum. – nevettem.
- Őőő és lenne itt még valami. – suttogta az engem ölelő.
- Akarom tudni?
- A lakótársamnak is…szóval neki sincs hol aludnia….

Seiji-nek csak a szőnyegen jutott hely,
Kio befoglalta a futont xd

- Ne…ne folytasd. Tudod mit? Hívd ide,mit bánom én. Egyel több vagy kevesebb. –dőltem le a kanapéra. Kis társaságom egy hatalmas sikítás kíséretében ugrott rám.

Az este többi része. Legyen elég annyi,hogy kettő lakótárs jött az egy helyett. Az volt a szerencséjük,hogy helyesek,kedvesek és viccesek voltak. Szóval nem volt nehéz velük lenni. Viszont a fürdőért hatalmas verseny ment. 3 órába telt,mire mindenki megfürdött. Ennyien sem voltak még a lakásomban….végül mindenki lefeküdt aludni….ki az ágyba,ki a földre. Az biztos,hogy reggel nehéz lesz felkeni. Csakhogy nekem dolgozni kell majd mennem.