A váró terembe érve egy pillanatra meg álltam és
körülnéztem. Nem is tudom,talán azt vártam,hogy valaki ki jön elém. Kis naív. Kivételesen
forgalmas volt ma a reptér, kétszer is majdnem elsodortak,de megoldottam.
Kissé csalódottan indultam el a kijárat felé. Az utcán magamba szívtam az ismerős Seouli levegőt,szemeimmel taxit keresve.
- Taxit keres,hölgyem ?- hallottam meg a hátam mögül a kellemesen ismerős hangot.
- Na mi az, Baekhyunnak eljárt a szája ? –sétáltam az illető felé,halvány mosollyal az arcomon.
- Talán. –mosolygott,majd magához rántott. – Ne haragudj. Hülye voltam. Nagyon hiányoztál. – puszilt bele a hajamba. Kezeimet a nyaka köré kulcsoltam,és beszívtam az illatát.
- Hát,ebben igazat adok neked. Nekem is hiányoztál. – suttogtam,majd megcsókoltam.
Hunnie hazavitt,de fel már nem jött velem,mert mennie kellett próbálni. Megbeszéltük,hogy amint lesz egy kis ideje,mindent elmesélek neki. Furcsa volt újra itthon lenni. Olyan volt,mintha több hétre mentem volna el,a másik pillanatban pedig úgy éreztem,mintha el sem utaztam volna. Egyszóval nagyon furcsa volt,kavarogtak a fejemben a dolgok.
Kipakoltam a cuccaim,majd gyorsan lezuhanyoztam. Az ágyamon ülve elővettem anya karácsonyi ajándékát és elkezdtem kibontani. A csomagolás alatt még egy,kisebb doboz rejtőzött,tetején a párizsi Vogue legújabb példányával, velem és anyával a címlapon. Nem néztem meg tüzetesebben,csak leraktam magam mellé és folytattam a bontogatást. A dobozban egy ruha volt,tetején egy borítékkal. Óvatosan feltéptem a ragasztást és kivettem belőle a tartalmát: egy meghívó szerűséget. Annyit első látásra ki tudtam venni belőle,hogy a Voguehoz kapcsolódik. Miután jobban megnéztem,már biztos voltam benne,hogy egy meghívó. Röviden összefoglalva : névre szóló meghívót kaptam az egy hónap múlva kezdődő Vogue Around the World gálájára,ami annyit jelent,hogy a világ összes országa,ahol van Vogue, estélyt szervez ( vörös szőnyeg , paparazzik, mosolygás, jó kapcsolatok stb..) , és ezek szerint én is hivatalos vagyok rá. Nem nagyon tudtam mit reagálni rá. Egy darabig csak ültem és pislogtam a meghívóra. Jellemző anyámra,hogy így intézi a dolgokat. Semmi „ Boldog karácsonyt” üzenet,vagy ilyesmi.
A zsebem rezegni kezdett.
- Szia Henry. –szóltam bele a telefonba vidáman.
- Szia Min. Tudunk most találkozni ?
- Persze. Mikor,hol?
- Oh,tök jó. Akkor egy óra múlva a parkban?
- Én benne vagyok.
- Okés,akkor addig is puszi.
Szórakozottan ledobtam magam mellé a mobilom,a dobozt leraktam a földre,meg sem nézve a ruhát,gyorsan elkészültem,és a következő pillanatban már a kocsimban ültem. Hirtelen felindulásból elmentem Seohoz,ahol megismerkedtem a japán barátaival,akik egy darabig nála fognak maradni. Hát mit mondjak elég jó fejek,Seiji különösen..khm… lényeg a lényeg: a találkozó előtti egy órát tartalmasan töltöttem.
Henry a sétány melletti egyik padon ült. Arcára mosoly
ült ki,mikor meglátott.Kissé csalódottan indultam el a kijárat felé. Az utcán magamba szívtam az ismerős Seouli levegőt,szemeimmel taxit keresve.
- Taxit keres,hölgyem ?- hallottam meg a hátam mögül a kellemesen ismerős hangot.
- Na mi az, Baekhyunnak eljárt a szája ? –sétáltam az illető felé,halvány mosollyal az arcomon.
- Talán. –mosolygott,majd magához rántott. – Ne haragudj. Hülye voltam. Nagyon hiányoztál. – puszilt bele a hajamba. Kezeimet a nyaka köré kulcsoltam,és beszívtam az illatát.
- Hát,ebben igazat adok neked. Nekem is hiányoztál. – suttogtam,majd megcsókoltam.
Hunnie hazavitt,de fel már nem jött velem,mert mennie kellett próbálni. Megbeszéltük,hogy amint lesz egy kis ideje,mindent elmesélek neki. Furcsa volt újra itthon lenni. Olyan volt,mintha több hétre mentem volna el,a másik pillanatban pedig úgy éreztem,mintha el sem utaztam volna. Egyszóval nagyon furcsa volt,kavarogtak a fejemben a dolgok.
Kipakoltam a cuccaim,majd gyorsan lezuhanyoztam. Az ágyamon ülve elővettem anya karácsonyi ajándékát és elkezdtem kibontani. A csomagolás alatt még egy,kisebb doboz rejtőzött,tetején a párizsi Vogue legújabb példányával, velem és anyával a címlapon. Nem néztem meg tüzetesebben,csak leraktam magam mellé és folytattam a bontogatást. A dobozban egy ruha volt,tetején egy borítékkal. Óvatosan feltéptem a ragasztást és kivettem belőle a tartalmát: egy meghívó szerűséget. Annyit első látásra ki tudtam venni belőle,hogy a Voguehoz kapcsolódik. Miután jobban megnéztem,már biztos voltam benne,hogy egy meghívó. Röviden összefoglalva : névre szóló meghívót kaptam az egy hónap múlva kezdődő Vogue Around the World gálájára,ami annyit jelent,hogy a világ összes országa,ahol van Vogue, estélyt szervez ( vörös szőnyeg , paparazzik, mosolygás, jó kapcsolatok stb..) , és ezek szerint én is hivatalos vagyok rá. Nem nagyon tudtam mit reagálni rá. Egy darabig csak ültem és pislogtam a meghívóra. Jellemző anyámra,hogy így intézi a dolgokat. Semmi „ Boldog karácsonyt” üzenet,vagy ilyesmi.
A zsebem rezegni kezdett.
- Szia Henry. –szóltam bele a telefonba vidáman.
- Szia Min. Tudunk most találkozni ?
- Persze. Mikor,hol?
- Oh,tök jó. Akkor egy óra múlva a parkban?
- Én benne vagyok.
- Okés,akkor addig is puszi.
Szórakozottan ledobtam magam mellé a mobilom,a dobozt leraktam a földre,meg sem nézve a ruhát,gyorsan elkészültem,és a következő pillanatban már a kocsimban ültem. Hirtelen felindulásból elmentem Seohoz,ahol megismerkedtem a japán barátaival,akik egy darabig nála fognak maradni. Hát mit mondjak elég jó fejek,Seiji különösen..khm… lényeg a lényeg: a találkozó előtti egy órát tartalmasan töltöttem.
- Sziaa! – ölelt magához.
- Szia ! Jól nézel ki. –mértem végig.
-Köszönöm. Gyors leszek,mert mennem kell vissza próbálni. Szóval jövő héten egy hétre bevonulok katonának.- elkerekedtek a szemeim.
- Hogy mit csinálsz? –pislogtam rá.
- Nyugi,nem igazából,csak a Real Man műsorában fogok szerepelni. Szerintem jó buli lesz. Nagyon izgulok. – toporgott előttem,vigyorogva.
- És mit is akartál tulajdonképpen mondani?
- Hát hogy szerinted jó ötlet-e ?
- Persze. Legalább belekóstolsz a katona életbe. Biztos jó leszel. – bokszoltam bele a vállába.
- Ugye? Szerintem is. Imádlak Min. Na,most mennem kell,csak ennyit akartam. Ja és ne hidd,hogy nem érdekel a szilvesztered. Mindent el kell majd mesélned. Jó legyél. – ölelt magához,majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Rendben. Jó legyél Henry.- viszonoztam az előbbi gesztusait.
Az elkövetkezendő két hetet csak tőmondatokban írnám le : Volt itt minden,jó is ,rossz is. Mei Bostonba költözött, Soyun beteg lett,majd Kai megkérte a kezét. Mind nagyon meglepődtünk,de nagyon örültünk a dolognak. Persze aggódtam Soyun miatt rendesen,de nagyon úgy néz ki,hogy fel fog épülni. Mei is visszatért köreinkbe,úgyhogy ismét teljes a csapat. Danbi még mindig hullámvasúton ül,de remélem már közelebb van a csúcshoz. Eltekintve attól,hogy most éppen kórházban van. Persze nem hajlandó beismerni,hogy komoly a dolog és,hogy bent kell maradnia.
A szilveszterkor történteket még senkinek nem tudtam elmondani,mert Sehunnal és a többiekkel is csak telefonon beszéltem,vagy csak futólag találkoztam. Anyámmal sem találkoztam még,apám pedig nem keresett. Az eddigi vizsgáim az egyetemen mind sikerültek,amire büszke voltam.
Szóval pörgött az élet,mint mindig.
Annyira álmos voltam,hogy azt hittem vezetés közben elalszom. Éppen a GD-hez tartottam,mert ma kivételesen ráért találkozni. Persze,hogy reggel 6kor van ideje,mert utána fotózása van. És persze,hogy én igent mondok a találkára.
- Remélem bepakoltál kávéval. –estem be a lakásba, álmosan pislogva az ajtót támasztó,feltűnően fitt GDragonra.
- Most kávézni jöttél,vagy beszélgetni? –tette karba a kezeit.
-Őszintén? Fogalmam sincs,hogy most miért nem az ágyamban fordulok át a másik oldalamra. – motyogtam,majd lerúgtam a cipőimet és a kanapé felé vettem az irányt. Miután kényelmesen elhelyezkedtem ( Gahoval az ölemben) a konyhában sertepertélő vendéglátóm felé fordultam.
- Hé,most főzni hívtál vagy beszélgetni? –kiabáltam.
- Türelem rózsát terem. – lépett ki a konyhából,kezében egy nagy tál fagyival. Egy puszit nyomott a homlokomra,majd mellém ült,kezembe nyomva egy kanalat.
- Ez most komoly? Fagyizni akarsz,mikor kint mínusz 5 fok van ? – húztam fel a szemöldököm,majd megrántottam a vállam .- Végül is,miért is ne ? – vigyorogtam,majd kikaptam a kezéből a tálat.
- Hé,nekem is hagyjál. Legalább az eperből.
- De az a kedvencem .- nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Gonosz vagy Min. És még a kutyámat is ellopod .- nézett bosszúsan az ölemben terpeszkedő Gahora.
- Magától jött ide. Úgy látszik a lányokat jobban szereti. Vagy csak engem. – feleltem szórakozottan.
- Na mindegy,este úgyis bekéredzkedik majd hozzám.- vigyorgott. – Szóóóval.- csapta össze a tenyerét,amitől
 |
| Még a vécére is követett volna :p Imádom <3 |
GD kezdte. Imádtam hallgatni a történeteit,mert az ember nem tudta eldönteni,hogy tényleg megtörténtek-e vele,vagy csak kitalálja,de nem is érdekelte. A lényeg az volt,hogy érdekesek és viccesek voltak.
Utána én következtem. Elmondtam neki anya ajándékát és végre valakinek el tudtam mesélni a szilveszteremet. GD szemei eléggé elkerekedtek,miközben beszéltem,de türelmesen végighallgatta.
- Waow. Hát,nem irigyellek Min. Oké,talán egy kicsit. Illetve nagyon. Milyen király már,hogy apukád ilyen híres. Még én is hallottam amúgy róluk . Anyud ajándéka meg… ha vihetsz kísérőt,akkor engem vigyél jó? – ujjongott. Nem nagyon tudtam mire vélni a hirtelen jött lelkesedését.
- Hát,nem éppen ilyen reakcióra számítottam. –feleltem.
- Jó,oké ,tudom,de ez egy jó kezdés,nem? Mármint,szerintem megint jóban lehetsz apukáddal,ha te is akarod. Szerintem még anyukáddal is sikerülhet.–fogta meg a kezem. GD nagyon lelkes volt,ami jól esett és szerettem volna hinni neki. Csak sajnos távolról sem volt ennyire egyszerű a dolog.
A mesedélután után megettük az egész tál fagyit,amit talán nem kellett volna,de most már mindegy. GD lekísért az autóhoz, elbúcsúztunk,majd beült a kocsijába és együtt indultunk el,de félúton külön váltunk. Nem tudom,hogy mikor tudunk legközelebb találkozni,de remélem minél hamarabb.
Ismét otthon ültem a nappalimban és egyedül voltam a gondolataimmal. Mostanában gyakran vagyok egyedül. A lányok elfoglaltak,a többi barátom,pedig vagy a világ másik felén lakik,vagy túlságosan elfoglalt ahhoz,hogy időt szakítson rám. Persze,nem hibáztattam őket. Ez az átka annak,ha nem kell dolgozni menned,mert nincsenek anyagi gondjaid( Persze van munkám,amit imádok is,de YeMinnel inkább vagyunk barátnők,mint munkatársak) és otthon unatkozol. Ez az állapot pedig tarthatatlan volt. Mintha megérezte volna, Sehun 2 másodperccel később felhívott,hogy menjek át a dormba,mert most van egy szabad órája. Nem kellett kétszer mondania,20 perc múlva már ott álltam a dorm bejárata előtt.
-Szia szépségem. –nyitotta ki az ajtót Sehun,majd felkapott és a hálóba cipelt,kabátostól,cipőstől.
- Hé hé ,nem arról volt szó,hogy beszélgetni fogunk ? – nevettem,miközben lerakott az ágyra.
- De. Közben is beszélgethetünk. Vagy utána. Most nincs itthon senki,úgyhogy lehetsz hangosabb.- kacsintott,majd rám vetette magát.
- Hé hé hé,várj egy kicsit. –toltam el magamtól gyengéden. – Szerintem először meg kéne beszélni a dolgokat.
- Mire gondolsz ? –ült le mellém,kissé idegesen.
- Mire gondolok? –kérdeztem hitetlenkedve. – Mondjuk arra,hogy megsértődtél a semmin,én elmentem a világ másik felére és kb. 1 hónapja nem beszéltünk normálisan. Nagyjából erre gondolok.
- Nem lehetne utána megbeszélni ? Nagyon hiányoztál. –hajolt közelebb hozzám,ajkát közelítve az enyémek felé. Elhúzódtam tőle.
- Most komolyan Sehun? Neked csak a szexen jár az eszed? Nem azért hívtál,hogy megbeszéljük a dolgokat ? Hogy lehetsz ennyire seggfej ?
- Én vagyok a seggfej? Ki ment el az expasijával bulizni,ahelyett,hogy a barátjával töltötte volna az estét? – nézett rám. Ingerülten felnevettem.
- Szóval még mindig itt tartunk . Ide figyelj Oh Sehun ! Rohadtul elegem van a féltékenységi jeleneteidből és abból,hogy állandóan,ok nélkül megsértődsz a semmin.
- Nekem meg abból van rohadtul elegem,hogy nem veszed figyelembe az érzéseimet! – válaszolt,felemelt
 |
| idióta. |
- Én nem veszem figyelembe a te érzéseidet ?! Neked komolyan elmentek otthonról. Ki alkalmazkodik folyton hozzád ? Ki rohan azonnal,ha szólsz, hogy van egy kis időd ? Ki viseli el,hogy van,hogy hetekig nem tudunk találkozni ? Ki ?! Én idejövök,hogy elmondjam a dolgokat,mert én hülye,azt hittem,hogy érdekel, és ,hogy végre beszéljünk,neked pedig máson sem jár az agyad,csak azon,hogy jól megdugj !- ordítottam vissza. Sehun kezei ökölben voltak.
- Bocsánat,hogy ennyi idő után kívánlak. Bocsánat,hogy nem akarom,hogy az exeddel bulizz helyettem. Igen,valószínűleg megint én vagyok a hibás.
- Te tényleg hülye vagy. Ezért akartad,hogy ide jöjjek? Hogy ezt elmondd ? Hát megtörtént. Büszke lehetsz magadra. A minta pasi. Néha elgondolkodhatnál a dolgok jelentőségén és fontosságán. További szép napot,te idióta barom! –ordítottam,szinte morzsolgatva a szavakat. Sehun szóra nyitotta a száját,de nem hagytam megszólalni,mert felálltam és kiviharzottam az ajtón. A folyosón Taoba ütköztem.
- Hé hé,hova ilyen sietősen ? Csak nem összevesztetek? – kérdezte, kezeivel a vállaimat fogva.
- Kérdezd meg Mr. Tökéletest. – válaszoltam,majd kibújtam a szorítása alól és kiléptem az ajtón.
Az utcára érve már elmorzsoltam egy-két könnycseppet… Na jó, több,mint egyet. Egyáltalán nem így terveztem a Sehunnal való találkozást. Persze,hogy én is kívántam őt,és basszus,persze,hogy jól esett volna vele lenni,de a dolgok megbeszélése is éppen olyan fontos volt,és azok után,amiket mondott… hatalmasat csalódtam benne.
Beültem a kocsimba és sebességbe tettem. Fogalmam sem volt,hogy hova megyek,de úgy voltam vele,hogy majd útközben kitalálom. Elegem volt mindenből. Csak jól akartam érezni magam,és nem rágódni a rossz dolgokon. Erre az estre csak egyetlen egy embert ismertem,aki segíthetett,úgyhogy kiválasztottam az úti célom : C.A.P .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése