Mei - Egy újabb titok....

Mielőtt találkoztam volna legjobb barátnőmmel a kórház felé vettem az irányt, hogy meglátogassam a mi kis beteg libánkat. A kórház büféjében ácsorogtam és a kávé automatát figyeltem, mikor valaki mögém lépett.
-A lattet szereti, kicsit kevesebb cukorral, de több tejjel, mint te. - szólalt meg Kai.
-Nem kell a segítséged...elboldogulok. - válaszoltam, a kezem már égette a saját italomtól, amit észre is vett és kiakarta venni, de nem adtam neki.
-Mei, enged, hogy segítsek. Egy fele megyünk...
-Kai, nem kérek a segítségedből. Örülök, hogy végre változni látlak, hogy nem vagy olyan suttyó, mint régen, de Én szeretném ha köztünk megmaradna az ami régen....- az automata hangosan csipogott, jelezvén, hogy elkészült a rendelésem. Kikaptam és már tűztem is el onnan. Az ajtó előtt nagy levegőt vettem, mikor a kilincshez nyúltam, az ajtó magától kinyílt.

Suttyó

 

-Te hogy jöttél fel hamarabb? - döbbentem le mikor Kaival találtam szembe magam.
-Lift...
-Arrébb állnál, nem hozzád jöttem. - löktem rajta egy kicsit és Soyunhoz mentem. Szobatársa, akiről annyit hallottam sajnos nem volt bent, de talán lehet, hogy jobb is - Szia! Latte. - mutattam fel a kicsi műanyag poharat - Ahogy szereted.
-Miután elmondtam, hogy hogyan szereted. - kontrázott rá Kai.
-Ezt most fejezzétek be. Nem lehetne, hogy egyszer ne gyilkoljátok egymást a jelen létemben?! - szólt közbe barátnőm.
-Bocsi So. - huppantam le mellé és ahogy tudtam megöleltem őt, próbáltam nem összeroppantani, de ahogy mindenki más, Ő is borzasztóan hiányzott nekem. Egy jó ideje beszélgethettünk, közben folyamatosan osztottuk egymást drága párjával.
-Na jó, ebből elég...Mi ez az egész? Nem értem. Hol imádjátok egymást, hol meg egy légtérbe se szabad titeket engedni, mert katasztrófa lesz az egész.
-Hosszú. - motyogtam.
-Van időm. - szorította meg a kezem.
-Nem akarod te az tudni. - folytatta Kai.
-A feleséged leszek...jogom van tudni.
-Ez mondjuk igaz. - áltam ki barátnőm mellett, de kaptam egy olyan pillantást, hogy majdnem leestem a székről - Gyerünk nagy fiú, a Te menyasszonyod, jobb ha tőled tudja meg.
-Azért néha te is besegíthetsz. - mondta So. Kai vett egy hatalmas levegőt és belekezdett rövid kis történetünkbe.

-Mikor Mei ideköltözött nagyon sokat volt a dormban. Amíg nem volt meg a lakása, addig pedig nálunk is aludt. Egy éjszaka átmentem, csak hirtelen felindulásból és megtörtént a dolog. Egy időben úgy éreztük, hogy szeretjük egymást, de Mei inkább volt egy jó barát, mint szerető. Iránta nem éreztem azt, mint irántad.
-Ennyire azért ne alázz. - szakítottam félbe, mert hiába volt minden igaz, amit mondott mégis fájt egy kicsit, hogy ilyen nyersen közli a tényeket.
-A többiek tudtak róla? - kérdezte barátnőm halkan.
-Nem. - vettem át a szót - Még Kris se, pedig néha nagyon konkrétak voltunk. Senkinek nem tűnt fel mikor együtt mentünk a fürdőbe, vagy, hogy Kaival mindig sokáig fent maradtunk azzal az indokkal, hogy nem vagyunk álmosak és csak filmezünk. Pedig az igazság az, hogy egy percre nem emlékszem egy filmből se, amit bekapcsoltunk. A fizikai vágy erősebb volt köztünk, mint a lelki dolgok. Egy nap aztán lebuktunk.
-Ki által?
-Találd ki... - vigyorgott Kai, Én se tudtam elfolytani a kitörni akaró nevetést, mert nagyon vicces, hogy véletlenek ennyire nincsenek.
-Xiumin?
-Pontosan. - bólintottam - Az ominózus eset után megbeszéltük, hogy maradunk barát zónában, de a kapcsolatunk azért mégis más, ezért van az, hogy öljük egymást, vagy, hogy Jongin nálam dekkolt, mert épp szerelmi bánata volt....
-És azóta...azóta volt valami? - láttam, hogy So nagyon félve tette fel a kérdést.
-Jaaj, dehogy, Édesem. Egy bottal nem érnék hozzá, nemhogy lefeküdjek vele. - mondtam és bevackoltam barátnőm mellé, ezzel Kait lelökve onna, de kit érdekel, most nekem jár az ölelés.
-Basszus Mei, azért ne mond, hogy nem voltam jó...
-Maradjunk annyiban, hogy Laynek nagyobb az ereje..
-Ez mit akar jelenteni? - nézett rám nagy szemekkel, majd So-ra, akinek leesett a poén és hangosan nevetni kezdett.
-Jaaj, de jó téged nevetni látni. - bújtam újra hozzá, kb úgy nézhettünk ki, mintha So az anyukám lenne.
-Jongin, Mei csak azt szerette volna ezzel mondani, hogy....mindegy. Nekem tökéletes vagy és szeretlek. És srácok, Ti nagyon nem illetek egymáshoz.
-Tudjuk. - mondtuk egyszerre.
Még egy ideig beszélgettünk, aztán indultam tovább Tokiyához.