Jongin megint fura, pedig... én mindent megteszek, hogy boldog legyen, az esküvőt is eltoltuk miatta, meg ugye a közös fellépések miatt, mégis...
Úgy érzem megint megcsal.
Mivel beszéltem Nam-mal, azt mondta az SM-nél nincs, mert volt bent, bevinni a ruhákat a fiúknak. Hívtam is, de nem vette. Ezért kocsiba ültem és elindultam.
Jó másfél órát kocsikáztam, amikor megláttam egy kávézóból kijönni, az egyik gyakornok csajjal. Azonnal leparkoltam, és vártam mi lesz. Nevetve állt meg, és húzta magához a lányt, és csókolta meg. Én pedig kiszálltam a kocsiból, és mivel elég közel voltam, neki dőltem a kocsimnak, és tapsolni kezdtem.
-Gyönyörű pár vagytok. Gratulálok! - mondtam gúnyosan. Jongin ijedten nézett rám. -Sok boldogságot. Kár, hogy a saját menyasszonyoddal nem vagy az. De tudod mit Jongin? Már nem vagyok az! - levettem a gyűrűt és hozzá léptem, majd a kezébe adtam. -Elég volt! - néztem rá könnyes szemmel. Sarkon fordultam, és a kocsihoz indultam, de megfogta a karom.
-Yun! Ne csináld! - mondta.
-Engedj el Jongin! - mondtam sírós hangon. Elengedte a karom. Én pedig beültem a kocsiba, és padló gázzal elhajtottam.
Vettem pár üveg piát, és lementem a partra. Sose iszok egyedül, de most kell! Egyedül akarok lenni. A telefonomon biztos van egy rakás nem fogadott hívás, de nem érdekel. A kocsiban hagytam.
Már egy üveg pia elfogyott amikor valaki mellém ült.
-Mit akarsz? - kérdeztem undokul.
-Mindenki téged keres. - mondta Kris.
-Tényleg? És miért? - néztem rá.
-Kai mondta, hogy összekaptatok. Te pedig elhajtottál. - nézett rám. -Azt is mondta min? És miért? - fogtam a másik üveget, és kibontottam, ittam belőle, majd odanyújtottam neki is az üveget.
-Azt nem! - elvette és bele ivott.
-Fényes nappal, egy kávézóból jött ki egy SM gyakornokkal, és előttem csókolta meg. - elhajitottam az üres üveget.
-Hogy mi az Istent csinált? - kérdezte vissza.
-Hadd ne mondjam el újra. - néztem rá.
-Oh! Rendben.
Tovább csendben ittunk. Még sose voltam így kettesben Kris-szel, voltaképpen alig ismerem, mert annyira sokat nem találkozunk, de ideje bepótolni.
-Soha! Egyetlen barátomat se csaltam meg. Mind az öttel jóban vagyok mai napig. Aztán jött Jongin, én pedig mint egy tini lány, a kis lábujjhegyemig bele szerettem. És Ő már nem egyszer megcsalt. Miért ilyen ha szeret? Miért teszi? - piszkáltam a homokot.
-Bizonytalan. És fiatal. Meg Idol, és ezt ki is használja. - mondta Kris.
-Annyira utálom! Visszaadtam a gyűrűt is. - dőltem hátra.
-Hát... asszem berúgtam. - csuklott egyet.
-Én is. - nevettem.
-Hány üveggel ittunk? - pislogott rám.
-Hárommal. - vigyorogtam.
-És hogy megyünk haza?
-Taxival?
-Akkor ide a másikkal. - mondta, és áthajolt rajtam, de úgy is maradt. Szemeimbe nézett és nem tudtam ellenállni. Megcsókoltam.
Úgy érzem megint megcsal.
Mivel beszéltem Nam-mal, azt mondta az SM-nél nincs, mert volt bent, bevinni a ruhákat a fiúknak. Hívtam is, de nem vette. Ezért kocsiba ültem és elindultam.
Jó másfél órát kocsikáztam, amikor megláttam egy kávézóból kijönni, az egyik gyakornok csajjal. Azonnal leparkoltam, és vártam mi lesz. Nevetve állt meg, és húzta magához a lányt, és csókolta meg. Én pedig kiszálltam a kocsiból, és mivel elég közel voltam, neki dőltem a kocsimnak, és tapsolni kezdtem.
-Gyönyörű pár vagytok. Gratulálok! - mondtam gúnyosan. Jongin ijedten nézett rám. -Sok boldogságot. Kár, hogy a saját menyasszonyoddal nem vagy az. De tudod mit Jongin? Már nem vagyok az! - levettem a gyűrűt és hozzá léptem, majd a kezébe adtam. -Elég volt! - néztem rá könnyes szemmel. Sarkon fordultam, és a kocsihoz indultam, de megfogta a karom.
-Yun! Ne csináld! - mondta.
-Engedj el Jongin! - mondtam sírós hangon. Elengedte a karom. Én pedig beültem a kocsiba, és padló gázzal elhajtottam.
Vettem pár üveg piát, és lementem a partra. Sose iszok egyedül, de most kell! Egyedül akarok lenni. A telefonomon biztos van egy rakás nem fogadott hívás, de nem érdekel. A kocsiban hagytam.
Már egy üveg pia elfogyott amikor valaki mellém ült.
-Mit akarsz? - kérdeztem undokul.
-Mindenki téged keres. - mondta Kris.
-Tényleg? És miért? - néztem rá.
-Kai mondta, hogy összekaptatok. Te pedig elhajtottál. - nézett rám. -Azt is mondta min? És miért? - fogtam a másik üveget, és kibontottam, ittam belőle, majd odanyújtottam neki is az üveget.
-Azt nem! - elvette és bele ivott.
-Fényes nappal, egy kávézóból jött ki egy SM gyakornokkal, és előttem csókolta meg. - elhajitottam az üres üveget.
-Hogy mi az Istent csinált? - kérdezte vissza.
-Hadd ne mondjam el újra. - néztem rá.
-Oh! Rendben.
Tovább csendben ittunk. Még sose voltam így kettesben Kris-szel, voltaképpen alig ismerem, mert annyira sokat nem találkozunk, de ideje bepótolni.
-Soha! Egyetlen barátomat se csaltam meg. Mind az öttel jóban vagyok mai napig. Aztán jött Jongin, én pedig mint egy tini lány, a kis lábujjhegyemig bele szerettem. És Ő már nem egyszer megcsalt. Miért ilyen ha szeret? Miért teszi? - piszkáltam a homokot.
-Bizonytalan. És fiatal. Meg Idol, és ezt ki is használja. - mondta Kris.
-Annyira utálom! Visszaadtam a gyűrűt is. - dőltem hátra.
-Hát... asszem berúgtam. - csuklott egyet.
-Én is. - nevettem.
-Hány üveggel ittunk? - pislogott rám.
-Hárommal. - vigyorogtam.
-És hogy megyünk haza?
-Taxival?
-Akkor ide a másikkal. - mondta, és áthajolt rajtam, de úgy is maradt. Szemeimbe nézett és nem tudtam ellenállni. Megcsókoltam.
Hatalmas fejfájásra keltem. Azt hittem meghalok. Aztán éreztem, hogy ágyban vagyok, de ruha nincs rajtam. Felültem, és ekkor láttam, hogy Kris szobájában vagyok. Ő meg mellettem alszik. Szívbajt kaptam.
-Kris! - kezdtem rázni. -Yifan! - keltettem. -A fene a jó alvókádat! Kelj már fel! - csapkodtam.
-Anyuu, még öt perc! Oké? - motyogta.
-Kris Yun vagyok! És meztelen! - na erre már felemelte a fejét.
-Mi? - ram nézett és látta, hogy ott ülök mellette, magamat takarva, mire belesett a paplan alá. Aztán az ágy mellé. -O-ó! - ült fel.
-Ugye mi... nem? - kérdeztem.
-Két használt óvszer van mellettem. Szóval tuti, hogy DE!
-Francba. - kipattantam az ágyból, és felkapdostam a ruhám, közben Ő is kimászott az ágyból magára tekerte a lepedőt, és csak pislogott. Jó másfél fejjel magasabb tőlem, és kicsit röhejes volt látni azt a kisfiús fejet.
-Erről senkinek egy szót se! Vili? - indultam ki. Jött utánam.
-Soyun? - hallottam Mei hangját a nappaliből. -Hála az Istennek, hogy meg vagy! - mondta, és ekkor lépett mellém Kris. Na itt óvatosan néztem mindenkire, és hát azokat a döbbent fejeket...
-Ti... lefeküdtetek egymással? - kérdezte Jongin.
-Óh, Kim pofa be! Semmi közöd hozzám már! - mondtam mérgesen.
-De hisz a menyasszonya vagy! - mondta Luhan.
-Csak voltam! - néztem Luhanra.
-Ti hárman! Irány a szobába! Azonnal! - mondta Mei. Kris megfogta a kezem, és visszahúzott, míg Mei, betaszigálta Jongint.
-Most megfog enni? - suttogtam Krisnek. Kuncogva hajolt le, és kaptam egy puszit a halántékomra.
-Nem! Csak leordítja a hajunkat. - felnéztem as colosra.
-Nekem nincs is hajam te hülye! Parókát hordok. - vigyorogtam rá.
-Magyarázatot! - mondta Mei. -Jongin? - nézett az említettre. De nem szólt. -Soyun? - nézett rám. -Mi ez az egész?
-Jongin megcsalt, már Isten tudja hányadszor. Tegnap rajta is kaptam, és visszaadtam neki a gyűrűt. Elegem lett. Én amióta vele vagyok, egyetlen egyszer se csaltam meg, még csak eszembe se jutott, de Jongin csak a farka után megy. Hát tessék! Szabad vagy! Tönkre tettél lelkileg. - néztem a fiúra.
-Yifan? - nézett Krisre.
-Nem emlékszem sok mindenre. Kicsit berúgtunk. - fogta a fejét.
-Csalódtam bennetek! Soyun... pont Kris?
-Én találtam meg! Ne Őt hibáztasd! - mondta Kris.
-Olyan gyerekesek vagytok! - sarkon fordult, és kirohant.
-Majd én utána megyek. - mondta Kris, és elkezdett felöltözni. Aztán egyedül maradtam Jonginnal.
-Miért pont Kris? - szólalt meg végül Jongin.
-Miért pont a kiscsaj? - néztem rá.
-Sajnálom...
-Mióta?
-Másfél hete.
-Három hónapja jöttem haza a kórházból. Hogy van pofád ezt tenni velem Jongin? Hogy? Nem adok meg mindent neked? Unsz? Vagy szánalomból voltál végig velem, csak azért mert szeretlek?
-Nem! Én is szeretlek! - lépett közelebb, az Én kezem pedig az arcán csattant.
-Ne hazudj! Ha szeretsz, nem csalnál meg, de Te azt teszed! Gyerek vagy még Jongin! Sok az a négy év köztünk. Te magad tudod, hogy megbocsátottam eddig mindent. Mert Én igazán szeretlek. De ez már nekem is sok! Értesz? Gondolkoz kicsit el. Ugye, milyen rossz volt arra rádöbbenni, hogy lefeküdtem Kris-szel? - bólintott. -Én is ezt érzem. Majd ha felnőtt leszel, akkor keress meg ha kellek még neked! De addig, kerülj el. Látni sem akarlak! - otthagytam.
Elindultam haza, otthon pedig lezuhanyoztam, és Mei agyaltam, most biztos nagyon utál. Könnyek lepték el a szemem, és sírni kezdtem. Éreztem, hogy valaki megölel, és simogatja a hátam.
-Boldog születésnapot Manó. - szipogtam.
-Köszönöm. - mondta. -Sírj csak nyugodtan. Itt leszek veled...
Így is volt. Minseok ahelyett, hogy születésnapját ünnepelte volna, velem volt.
-Kris! - kezdtem rázni. -Yifan! - keltettem. -A fene a jó alvókádat! Kelj már fel! - csapkodtam.
-Anyuu, még öt perc! Oké? - motyogta.
-Kris Yun vagyok! És meztelen! - na erre már felemelte a fejét.
-Mi? - ram nézett és látta, hogy ott ülök mellette, magamat takarva, mire belesett a paplan alá. Aztán az ágy mellé. -O-ó! - ült fel.
-Ugye mi... nem? - kérdeztem.
-Két használt óvszer van mellettem. Szóval tuti, hogy DE!
-Francba. - kipattantam az ágyból, és felkapdostam a ruhám, közben Ő is kimászott az ágyból magára tekerte a lepedőt, és csak pislogott. Jó másfél fejjel magasabb tőlem, és kicsit röhejes volt látni azt a kisfiús fejet.
-Erről senkinek egy szót se! Vili? - indultam ki. Jött utánam.
-Soyun? - hallottam Mei hangját a nappaliből. -Hála az Istennek, hogy meg vagy! - mondta, és ekkor lépett mellém Kris. Na itt óvatosan néztem mindenkire, és hát azokat a döbbent fejeket...
-Ti... lefeküdtetek egymással? - kérdezte Jongin.
-Óh, Kim pofa be! Semmi közöd hozzám már! - mondtam mérgesen.
-De hisz a menyasszonya vagy! - mondta Luhan.
-Csak voltam! - néztem Luhanra.
-Ti hárman! Irány a szobába! Azonnal! - mondta Mei. Kris megfogta a kezem, és visszahúzott, míg Mei, betaszigálta Jongint.
-Most megfog enni? - suttogtam Krisnek. Kuncogva hajolt le, és kaptam egy puszit a halántékomra.
-Nem! Csak leordítja a hajunkat. - felnéztem as colosra.
-Nekem nincs is hajam te hülye! Parókát hordok. - vigyorogtam rá.
-Magyarázatot! - mondta Mei. -Jongin? - nézett az említettre. De nem szólt. -Soyun? - nézett rám. -Mi ez az egész?
-Jongin megcsalt, már Isten tudja hányadszor. Tegnap rajta is kaptam, és visszaadtam neki a gyűrűt. Elegem lett. Én amióta vele vagyok, egyetlen egyszer se csaltam meg, még csak eszembe se jutott, de Jongin csak a farka után megy. Hát tessék! Szabad vagy! Tönkre tettél lelkileg. - néztem a fiúra.
-Yifan? - nézett Krisre.
-Nem emlékszem sok mindenre. Kicsit berúgtunk. - fogta a fejét.
-Csalódtam bennetek! Soyun... pont Kris?
-Én találtam meg! Ne Őt hibáztasd! - mondta Kris.
-Olyan gyerekesek vagytok! - sarkon fordult, és kirohant.
-Majd én utána megyek. - mondta Kris, és elkezdett felöltözni. Aztán egyedül maradtam Jonginnal.
-Miért pont Kris? - szólalt meg végül Jongin.
-Miért pont a kiscsaj? - néztem rá.
-Sajnálom...
-Mióta?
-Másfél hete.
-Három hónapja jöttem haza a kórházból. Hogy van pofád ezt tenni velem Jongin? Hogy? Nem adok meg mindent neked? Unsz? Vagy szánalomból voltál végig velem, csak azért mert szeretlek?
-Nem! Én is szeretlek! - lépett közelebb, az Én kezem pedig az arcán csattant.
-Ne hazudj! Ha szeretsz, nem csalnál meg, de Te azt teszed! Gyerek vagy még Jongin! Sok az a négy év köztünk. Te magad tudod, hogy megbocsátottam eddig mindent. Mert Én igazán szeretlek. De ez már nekem is sok! Értesz? Gondolkoz kicsit el. Ugye, milyen rossz volt arra rádöbbenni, hogy lefeküdtem Kris-szel? - bólintott. -Én is ezt érzem. Majd ha felnőtt leszel, akkor keress meg ha kellek még neked! De addig, kerülj el. Látni sem akarlak! - otthagytam.
Elindultam haza, otthon pedig lezuhanyoztam, és Mei agyaltam, most biztos nagyon utál. Könnyek lepték el a szemem, és sírni kezdtem. Éreztem, hogy valaki megölel, és simogatja a hátam.
-Boldog születésnapot Manó. - szipogtam.
-Köszönöm. - mondta. -Sírj csak nyugodtan. Itt leszek veled...
Így is volt. Minseok ahelyett, hogy születésnapját ünnepelte volna, velem volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése