Danbi: Everything gonna be alright...

my little sunshine on that morning .-. :3

Másnap reggel egy jó adag hányással és egy kiadós fejfájással keltem. Alig találtam el a mosdóig barátnőm házában, hogy ne kelljen rókarudi után takarítani. Órákat töltöttem a földön ülve a wc csésze társaságában , talán időközben még szundítottam is egyet.
- Hé csajszi meg vagy? – kérdezte egy ismerős hang. A mögöttem állóra néztem:
- Donghoon? – kérdeztem erőtlenül.
- Elég ramaty állapotban vagy.
- Hát valahogy úgy is érzem magam. – próbáltam feltápászkodni.  Hoonie azonnal mellettem termet és összekapart a kőről, majd befektetett az ágyba. Pár pillanatra eltűnt és később egy pohár víz és fájdalomcsillapító társaságában tért vissza, amit rögtön belém nyomott. Még tiltakozni se volt időm.
- Azért lehettél volna egy kicsit gyengédebb. – dőltem vissza a párnák közé.
- Mit csináltatok tegnap Yeminnel?
- Csak buliztunk.
- Szerintem ez nem CSAK egy buli volt . – emelte ki a csak szót, miközben befészkelődött mellém.
- Szerintem pedig ez csak egy Yeb-féle buli volt. - kúsztam közelebb hozzá. Ilyenkor mindig szükségem volt egy ölelő karra, így kihasználtam az alkalmat és Donghoon karjaimban pihentem ki a tegnap este. Csak délután ébredtem fel újra, de reggeli társaságom továbbra se mozdult mellőlem. Édesen szuszogva tartott a karjaiban. Mosolyra húzódott szám arcát látva, majd próbáltam óvatosan kibújni öleléséből, de sajnos ez nem úgy ment ahogy elterveztem.
- Felébresztettelek?
- Már épp ideje volt felkelnem. - nyújtózkodott egyet.
- Köszönöm.
- Ugyan semmiség,  Hasonló helyzetben te is megtetted volna.
- Az adósod vagyok- kacsintottam rá , ezzel jelezve, hogy kérhet tőlem valamit viszonzásképp. Miután kimásztunk az ágyból Donghoon lekísért a konyhába, ahol ittam egy kávét, majd benéztem Yeminhez. Még jó , hogy Hoonie elkísért, mert ha ő nincs a látványtól összeesek és a földön kötök ki.  Visszamentünk a szobába ahol hajnalban aludtam meg napközben és az ágyon ülve meredtem magam elé. Csak Donghoon hangja rántott vissza gondolataimból.
- Láttam a videót ami tegnap este készült
- Milyen videót?
- A telefonodban volt egy pár felvétel.
- Te kutakodtál a cuccaim között?

cuz we're crazy.... from the video .-.

- Nem..vagyis igen, de csak azért, mert csörgött és idegesített már.
Megnéztük a videót. De bár ne tettem volna. Teljesen összeomlottam, pedig eddig se voltam valami jól. Donghoon még szóval tartott egy ideg, de úgy éreztem beszélnem kell valakivel. Elköszöntem szomszédomtól és átmentem a szemben lévő házhoz.  Az ajtó előtt dekkoltam már egy ideje, mikor rávettem magam, hogy csöngessek. Mei nyitót ajtót, és egyből előjött a bunkó énem:
- Gyorsabban nem ment?
- Nincs kulcsod?
- Minek a saját házamhoz kulcs?
- Nem vagyok a cseléded-  fordult hátra és elindult a konyha felé. Követni kezdtem
- Senki nem mondta, hogy kötelező itt laknod. – morogtam útközben.
- IGEN?! Akkor vissza is mehetek a lakásomba, ahonnan TE voltál, aki kiköltöztetett, ráadásul az Én megkérdezésem nélkül. Csak egy szavadba kerül és fogom a cók-mókom és elmegyek, ha ennyire nem kényelmes neked, hogy itt vagyok. – akadt ki. Megálltam a lépcsőnél-
- Nem kell elmenned. - suttogtam, miközben Mei majdnem fellökve engem, viharzott el.
- Kicsit vegyél vissza B és gondolkodj mielőtt bármit is mondasz. A szavakat tettek követhetik, ezt jól jegyezd meg. A hűtőben van kaja, ha éhes vagy. – és az ajtó hangos csapósásával jelezte, hogy nem kíván többet mondani.
Visszacsoszogtam a konyháig. Kinyitottam a hűtőt és kivettem valamit. Azt se néztem mi az, csak falatozni kezdtem, de egy-kettő után eltoltam magam elől.  Otthagytam az asztalon nem törődve azzal, hogy kiskutyáim bármikor elvihetik onnan az ételt. Felmásztam az emeletre, és félve megálltam Mei ajtaja előtt, majd inkább szobám felé vettem az irány, de bár ne tettem volna.  Sikítva álltam az ajtó előtt és erre még Mei is előbújt rejtekhelyről.
- Mei… itt mi történt?
- Pedig mondtam nekik, hogy csináljanak rendet.
- Ugye nem azt akarod ezzel mondani, hogy TJ  meg…
- De.
- Kinyírom. trappoltam idegesen a vendégszoba felé.
- Öhmm.. B… TJ nincs itthon.
- Nem baj akkor is kinyírom.  – csak az üres szoba látvány fordított vissza eredeti célomhoz.  – Mei mielőtt bezárkóznál beszélhetnénk?
- Ha nem leszel bunkó.- nemlegesen bólintással jeleztem, hogy nem áll szándékomban, majd szótlanul mentem be a szobájába és foglaltam helyett az ágyán, Rögtön egy párnát vettem kezembe és azt szorongattam, mivel nem tudtam hol kezdjem az egészet kellett a bátorsággyűjtéshez.
- Na mit szeretnél? –foglalt mellettem helyett.
- Először is… sajná…lom. – préseltem ki magamból ezt az egy szót. – Nem kellett volna ennyire felkapnom a vizet, de haragudtam rád.
- Valamilyen szinten megértelek és én is sajnálom, de nem így kellett volna akkor se lerendezned az egészet.
- Tudom, de tudod milyen vagyok.
- Igen, csak ez nem mindig vezet jóra.
- Hát ebben igazad van.
- Na mesélj csak mi történt.
 - Hát gondolom Tokiyától már hallottál mindent.
- Gondolom nem mindent.  Annyit mesélt el, hogy majdnem nekimentél Chanyeolnak, de az ő története itt

szent a béke. :3♥

véget is ért.
- Igazából annyi a nagy történet, hogy elbasztam… szó szerint.
- Hogy mit csináltál?
- Hát tudod Jongsuk meg én... lefeküdtünk.  – Mei nem mondott semmit, csak magához ölelt ezzel egy kis erőt adva nekem, hogy ennek ellenére se adjam fel.  Percekig csend honolt közöttünk, majd kibújva öleléséből én törtem ezt meg:
- Akkor most szent a béke?
- Hát valahogy úgy.
- Ugye nem mondod el senkinek?
- Nem.  Tud még valaki róla?
- Jongsukon kívül senki. – nevettem el magam, hiszen vicces lenne, ha ő nem tudna róla. Ezután megmutattam neki a tegnapi videónkat, ami ő is egy kicsit sokkolódott és szinte kirúgott a saját lakásomból, hogy ne hagyjam Yemint egyedül. Mindenhova kövessem  még akkor is, ha nem kívánt látnivalóban lenne részem… de valahogy ez a program változott. Mivel Mei volt az oka annak, hogy kedves Saur párommal rendesen összekaptunk , úgy gondolta cselekednie kell, de sajnos nem úgy sültek el a dolgok, hogy barátnőm akarta, mert Chanyeol nem volt hajlandó átjönni. Nem nehéz kitalálni az okát miért.  Emiatt új terv vette kezdetét. Mivel Yeol azt mondta Mei menjen át, ha látni akarja, így barátnőmmel helycserés támadást indítva, ő a szomszédunkkal foglalkozott, hogy ne csinálja ki magát a mai este én meg beültem a fekete smartba és elindultam a dorm felé.  Egész gyorsan odaértem, ahhoz képest, hogy az esti csúcsforgalomban indultam útnak. Az ajtó előtt toporogtam már.

- Áhh nekem ez nem megy. - fordultam hátra, de valakinek nekimentem. – Ez az B hozod a formád.

- Vicces mikor magadban beszélsz. – nevetett édes hangján legjobb barátom.
- Ohh szia Lulu. – öleltem meg.
- Szőke lettél.
- Untam már a fogalmam sincs milyen színt, ami a sok mosás után lett a rózsaszín hajamból.
- Jól áll.  Bejössz?
- Nem is tudom. Lehet nem kéne.
- Chanyeol éppen Mei-t várja, de gondolom te jöttél helyette, szóval muszáj bejönnöd.- Lulu karon ragadott és nem engedte, hogy ellenkezzek, így pillanatok múlva már a nappaliban álltam.
- Öhhmm… sziasztok. – mosolyogtam a többiekre, de közben szemeimmel végig Chanyeolt néztem.  – Beszélnünk kéne. – fordultam immár teljesen felé.
- Nem akarok.
- Kérlek.
- Fontold meg haver. Ritkán hallani ezt a szót B szájából. – kapcsolódott be Jongin, de nem volt annyi erő bennem, hogy visszaszóljak. Csak a választ vártam, de rövid idő után feladtam és köszönés nélkül indultam el a kijárat felé, de addig nem jutottam, mert valaki csuklón ragadott és berángatott egy szobába. Csak az ajtócsapódás után tudtam meg ki az. Nem sokan támadják le egyből ajkaim.
- Nemh.. ilyen beszélgetésre gondoltamh. – ziháltam elválva ajkaitól.
- Szerinthem ezzel mindenth elmondtam… - tapadt megint ajkaimra és kezdett el az ágy felé araszolgatni… ( Valahogy ezt a pillanatot nem lehet szavakba önteni, szóval mindenki képzelje el)

imádok így elaludni. ♥

Reggel szerelmem karjaiban ébredtem.
- Jól áll a szőke. – adott egy puszit homlokomra.
- Valami jobb reggeli köszönésre számítottam, de mit vártam egy idiótától- tettem fel a  költői kérdést, ami miatt repültem az ágyból, de nem egyedül, mert még volt annyi időm, hogy gyors magam után rántsam Yeolt.  – Áhh.- nyögtem egyet, mikor teljesen testsúlyával rám nehezedett.
- Magadnak köszönheted.
- Jól van, de azért leszállhatnál.
- Nem is ők lennének. - hallottuk kintről Suho hangját és mindketten nevetésben törtünk ki.
- Héé, semmi nem történt. – ordibáltam ki.
- Persze akkor azt a semmit hallottuk tegnap este.- dugta be a fejét Lulu az ajtón, de nem tette jól, mert rögtön egy párna landolt a fejében.
- Egyébként - fordultam szerelmemhez, aki időközben volt olyan kedves és lemászott rólam. – Jól áll a vörös. – túrtam vörösen csillogó tincsei közé.
- Oké azt hiszem lépek. – csapta be vöröslő arccal Lulu az ajtót, mikor már majdnem egymásnak estünk.

Lulu♥

- És lőttek a hangulatnak. – állt fel Chanyeol. Felöltöztünk mindketten, majd kimentünk a kis csapathoz reggelizni, ami kicsit kínos volt, hiszen mindenki tudott róla, hogy tegnap este mi is történt kettőnk között.  De hát ez van. Szexelni a barátoddal tök természetes, csak lehet ezt nem 11 vagy most jelen pillanatban 10 fültanú mellett kellene csinálni. Reggeli után a hangos párra, vagyis ránk esett a mosogatás, amire én el is húztam a számat hiszen utáltam mosogatni, de muszáj volt.  Nem egészen fél óra alatt végeztünk is mindennel és kész picsamelegmáléra vágtuk a konyhát, ami ragyogott a Saur pár munkájától. Miután végeztünk lehuppantunk a kanapéra, vagyis Yeol lehuppant én meg az ölébe fészkeltem magam és úgy néztük, amit a többiek bámultak a tv-ben.
- Egyébként mikor költözöl? – fordultam hátra megzavarva a csöndet ami körénk ékelődött.
- Mármint hova?
- Roommate…
- Te honnan tudsz róla?
- Tudod van olyan dolog a világon, hogy internet és olyan találmány, hogy okos telefon. Na ennek a kettőnek a segítségével tudtam meg. - vettem elő a telefonom és mutattam fel, de a nagy ügyeskedésben a tegnap ott hagyott videó elindult….

Min - too difficut...

Kopogtatásra ébredtem. Nem is… inkább dörömbölés volt. Álmosan pislogva néztem az ajtó felé,majd reflexszerűen megszólaltam.
- Egy pillanat ! – egyik kezemmel a hajamat próbáltam arrébb söpörni az arcomból és a másik oldalamra fordulni.
- Jó reggelt. – találtam szemben magam egy álmosan vigyorgó L.Joeval.
- Jézusom !- ültem fel hirtelen. A takaró ezzel a mozdulattal le is csúszott, felfedve előttem a bizonyítékát annak,hogy nem csak aludtunk egymás mellett az éjszaka. A fejem enyhén hasogatott a tegnap bevitt alkoholmennyiségtől.
- Mi az ? Ennyire ijesztő vagyok reggel ? –ült fel ő is. Én nem nagyon tudtam mit felelni.
Közben ismét dörömbölés hallatszott. L.Joe halkan szitkozódva állt fel, megmutatva legszebb testrészeit. Nyeltem egyet. Az alsógatyájáért nyúlt,majd az ajtó felé indult. Nekem közben sikerült magamra kapnom a fehér neműmet.
- Mi a franc van már ember? – rontott be a szobába CAP,majd azzal a lendülettel meg is torpant.
- Veled mi a franc van ? – állt elé L.joe.
- Oh,nem. Veletek mi a franc van ? – mutatott rám.
- Mi lenne? Semmi. Átjöttem este mert kérdezni akartam valamit L.Joetól,aztán elaludtunk. –meg kellett hagyni elég béna egy hazugság volt.
- Aha. És azért vagytok mindketten ilyen makulátlanul felöltözve. Ja és Min,ha nem emlékeznél: egy szobánk van és annyira nem voltam részeg,hogy ne vettem volna észre,hogy nem aludtál ott. Szóval ? – kerülte ki az előtte állót.
- Most mit vársz? Nem fogok magyarázkodni. – rántottam meg a vállam.

Ne haragudj rám >-<

-          Oh,hát azt gondoltam.- felelte cinikusan. – Na mindegy,majd kint találkozunk .- fordult meg hirtelen. – Ja és veled is beszédem van még. –mutatott L.Joe-ra,majd kiment az ajtón.
- Istenem. –ültem le az ágyra. L.Joe ugyan így tett. Egy pár percig csak ültünk egymás mellett,némán.
- Megbántad? – szólalt meg hirtelen.

-          Hogy meg… nem..vagyis nem tudom. – vakartam meg a tarkómat idegességemben. Erre a kérdésre most nem tudtam válaszolni.
- Nem tudod ?... Jól van. Gondolhattam volna. – állt fel hirtelen. – Simán visszamennél hozzá,mi ? Azok után is,ahogy bánt veled. A rohadt életbe Min, te még ezek után is visszamennél ahhoz az… - itt elhallgatott. Kezeit összekulcsolta a tarkóján,miközben fel alá járkált a szobában.
- Te meg mi a fenéről beszélsz? Ezt gondolod ? Hogy csak azért feküdtem le veled,hogy pótoljam Sehunt ? Na,mondd csak ki. Ezt gondolod ?! – a beszélgetésünk kezdett átmenni ordítozásba. L.Joe rám nézett,szemeiben düh és csalódottság csillogott. Abbahagyta a járkálást. Az éjjeliszekrényen lévő lámpára pillantott,majd egy hirtelen mozdulattal felkapta és a földhöz vágta. Soha nem láttam még ilyennek.
- Igen, ezt gondolom ! Mert nem így van ?! Hm? Én miért nem vagyok elég jó neked Min ? Miért nem tudod bevallani magadnak,hogy jó volt az este? Hogy jó volt együtt ? Bassza meg! – szemei szikrákat szórtak felém. Lábával belerúgott az imént a földre hajított lámpába.
- Fejezd már be! Hallod ? L.Joe légy szíves! – megragadtam a karját és próbáltam magam felé fordítani. Mikor úgy éreztem,hogy egy kissé lenyugodott, lassan megszólaltam.– Igen,jó volt az este. Sokkal jobb,mint azt be merném vallani magamnak. És egyáltalán nem azért hagytam,hogy megtörténjen,mert veled akartam pótolni Sehunt. De te sem várhatod el tőlem,hogy egyik pillanatról a másikra tovább lépjek. Nagyon fontos vagy nekem L.Joe. Még mindig. És mindig is az leszel…csak…. nem tudom,hogy most hányadán is állunk. Ezt meg kell értened. – ő csak állt és pislogott rám. Haja félig eltakarta a szemeit. Szájával az alsó ajkát harapdálta és a kezemet szorongatta.
- Ne haragudj. Idiótán viselkedtem. Én csak egy dolgot tudok Min. Én szeretlek téged. Mindig is szerettelek. De ha te nem tudsz többet érezni irántam,akkor azt is elfogadom. Azt szeretném,ha boldog lennél. – szája szélén egy halvány mosoly játszott. Kezével kisimított egy hajtincset az arcomból.
- Tudod,hogy nagyon szeretlek,ugye ? – öleltem át. Arcomat a kulcscsontjába fúrtam.
- Tudom. Nyugi,nem értem félre. – simogatta meg a hajam.
- Sajnálom. Te vagy a legrendesebb srác az egész világon. Ígérem,hogy amint dűlőre jutok saját magammal, azt veled is tudatni fogom. – engedtem el. Próbáltam kicsikarni magamból egy mosolyt. Ő csak bólintott.
- Oké, én tudok várni. De először is össze kéne takarítanom ezt a lámpát. Szerinted ki kell fizetnem? – fordult felém,a tarkóját vakargatva.

-          Hát,meglehet. – nevettem.
- Ja és Min . Még mindig nagyon jó vagy az ágyban. – kacsintott.
- Ne mondj ilyeneket,és legfőképpen ne nézz így,mert visszahúzlak az ágyba. – dobtam felé egy párnát.
- Én benne vagyok. –dobta vissza nevetve.

Miután rendbe hoztuk magunkat ( átmentem az eredeti szobámba átöltözni ),L.Joe felhívta a szobaszervizt ,hogy bejelentse a törött lámpát. Csodák csodájára a szobalány elhitte,hogy a lámpa egy véletlen baleset folytán magától szenvedett el csúfos véget. Talán közre játszott L.Joe bugyi lepattintó mosolya is.
Szóval jelenleg fogalmam sincs,hogy mit gondoljak a kapcsolatunkról. Tudom,hogy nagyon nehéz neki,és azt is tudom,hogy önző vagyok,amiért nem tudom elengedni. Igazság szerint nem tudom azt mondani,hogy én nem szeretem őt. Mert szeretem. Csak nem tudom,hogy annyira-e,hogy képes lennék-e újra járni vele. Túl sok a „ nem tudom”. Egy dolgot viszont tudok : minél hamarabb el kell döntenem,hogy mit akarok.

- Végre lefáradtatok. – csapta össze a tenyerét Minso. A srácok a hallban voltak,a manegerrel együtt,indulásra készen .- A reggelit már megettük,úgyhogy,ha éhesek vagytok,csak a strandod tudtok enni.
- Muszáj ilyen parasztnak lenned ? – lökte meg L.Joe. Minso durcásan összefonta a karját. – Oh,én nem vagyok paraszt. Nem én feküdtem le az excsajommal.
- C.A.P ! – kiabáltunk rá egyszerre.
- Most mi van ? Már úgy is mindenki tudja. – rántotta meg a vállát.
- Mekkora bunkó vagy . – néztem rá.
- Ne is törődj vele Min.- fogta meg a vállam Chunji. – Az,hogy mit csináltok a paplan alatt, az a ti dolgotok .- kacsintott.
- Igen, a mi kapcsolatunkat ez nem befolyásolja .- helyeselt Changjo.
- Így van. –kontráztak a többiek.
- Imádlak titeket srácok . –mosolyogtam.
- Túlléphetnénk végre ezen az egészen ? – szólalt meg L.Joe, majd a kijárat felé indult.
- Persze, lépjetek csak túl rajta, mi sem egyszerűbb. – emelte égnek a kezét C.A.P, majd zsebre dugott kézzel elindult L.Joe után.

- Most mit duzzogsz? – kérdeztem a mellettem ülő C.A.P-től a kocsiban.
- Nem duzzogok. – válaszolt,miközben kibámult az ablakon.

-          Látom… . Figyelj már rám. –rántottam meg óvatosan a vállát.
- Figyelek rád. – eresztett felém egy bájosan cinikus mosolyt.
- Mi bajod van ? – hajoltam közelebb hozzá. Nem akartam,hogy mindenki hallja,miről beszélünk.
- Semmi.
- Jó,majd később megbeszéljük. – adtam fel,majd a mellettem ülő Niel felé fordultam.

A Santa Monica-i volt a kedvencem az összes L.A-i strand közül. Nem számított,hogy milyen napszakban jöttél ki ide,mindig nyüzsögtek az emberek. Most nem felejtettem el fürdőruhát is hozni magammal,mert megbeszéltük a srácokkal,hogy az utó-reggeli után csobbanunk egyet. Kiválasztottunk egy hangulatos kis éttermet közel a parthoz,gyorsan megebédeltünk ( esetemben reggeli volt), majd irány az óceán ! C.A.P kezdett feloldódni,mert a vízbe már ő kapott fel és cipelt be. Fogalmam sincs,hogy mi baja van,de remélem,hogy hamarosan megossza velem is.
Nagyon jól elvoltunk a srácokkal. L.Joe-val végig olyanok voltunk,mintha mi sem történt volna az este. Többször voltak a víz alatt,mint fölötte,de szerencsére senki sem sérült meg. ( sose lehet tudni). Néhány fan is megtalált,mert a partról képeket készítettek rólunk. A fiúk nem foglalkoztak velük.
Kb. fél órája lehettünk bent,mikor Ricky kijelentette,hogy fázik, és kimegy a partra. Mi is követtük a példáját.
L.Joe-t félrehívta C.A.P,hogy beszéljenek. Viszonylag gyorsan lebonyolították,mert 10 perc múlva L.Joe csatlakozott Rickyhez és Changjohoz,akik jégkrém- kereső akcióra indultak. Niel és Chunji visszamentek a vízbe ( engem is vinni akartak,de nem engedtem nekik) én pedig napozni próbáltam, miközben Minso szokásához híven fényképezett…legfőképp engem.
- Inkább elmondhatnád,hogy mi bajod van. – fogtam meg a karját,majd lehúztam magam mellé.
- Igazából csak annyi,hogy… nem értem mit húzzátok egymás agyát. Mindenki látja,hogy van köztetek valami.
- Ez azért nem ilyen egyszerű.
- Csak annyira az,mint az élet.
- Milyen bölcs vagy.
- Én csak azt akarom,hogy … hogy mindketten boldogok legyetek a francba is. –csapott bele a homokba.
- Tudom,és imádlak is érte. Viszont ezt nekünk kell megoldanunk,úgyhogy szeretném,ha nem idegeskednél ezen. Rendben? – húztam oda magamhoz egy ölelésre.

Mr. Bang ,a személyi fotósom :p

-          - Azért ezt nem ígérem meg,de próbálkozom. – mosolyodott el,majd egy puszit nyomott a homlokomra.

Estig kint maradtunk a parton. Senki sem hozta fel a történteket,amiért hálás voltam. 
Nagyon örültem,hogy a srácok elhívtak, és annak is,hogy a manager is megengedte. Holnap reggel indult a gépünk. Csak a végállomás volt különböző.

Mikor vissza értünk a hotelba, felhívtam Haylie-t, hogy van-e kedvük találkozni Lucassal. Nagyon boldog vol,de sajnos nem tudtuk összehozni,mert éppen Las Vegasban voltak, ( miért is ne ?) viszont megígérte,hogy amint visszajönnek,meglátogatnak Koreában. Elég jól hangzott. A végén még hozzátette,hogy apám valószínűleg a héten fel fog hívni. Nem nagyon tudtam rá mit mondani.

A vacsora után C.A.P-el felmentünk a szobába. Kb. hajnali 2-ig beszélgettünk a világon mindenről. Az ilyen pillanatokban jövök rá,hogy mennyire közel állunk egymáshoz Minso-val. Lehet szó bármiről,ő egy azon kevés emberek közül,akikben 100%-ig megbízom.
Reggel nagyon kellett sietnünk,mert egy kicsit elaludtunk. A srácoknak 4 órával később ment a gépe,de attól függetlenül kijöttek velem a reptérre. Mindegyikőjüktől érzékeny búcsút vettem. Nieltől kaptam egy plüssmacit,amit tegnap nyert tombolán. Nagyon cuki volt.
- Ugye tudod,hogy legközelebb el kell mennünk bulizni valahová? – súgta oda Chunji,miközben magához ölelt.
- Ezt mondanod sem kell. – paskoltam meg a hátát.
-  Miiin, ne menj el. Gyere velünk ! – kapott fel C.A.P,majd megpörgetett.
- Jaaj ,tudod,hogy nagyon szeretnék. De nem lehet. Nagyon drukkolok a turnéhoz. Vigyázz magadra te idióta .- borzoltam össze a haját. – És rakd fel a sapkát,amit tőlem kaptál .- nyomtam egy puszit az arcára.
Mindenkinek átadtam „jókívánságaimat”,kivéve L.Joet.
- Hát akkor majd találkozunk. – ölelt magához.
- Igen. Köszönöm. És remélem nem haragszol .- súgtam oda neki,még mindig ölelve.
- Nem. De tudnod kell,hogy nem mondtam le rólad .- puszilt bele a hajamba. Bólintottam.
- Még egyszer köszönöm,hogy eljöhettem. Szeretlek titeket. – fogtam meg a bőröndömet,majd sűrű integetések között elindultam becsekkolni . C.A.P még utánam rohant egy ölelésért.

A gépen ülve csapott belém a gondolat,hogy már megint mennyire össze van kuszálódva körülöttem minden… illetve még mindig. Nagyon gyorsan el kéne döntenem,hogy mihez kezdek,mert ezzel a viselkedéssel csak a körülöttem lévőket bántom meg.
Mondanom sem kell,hogy az út felében az járt a fejemben,hogy ezen a héten van Sehun születésnapja…

Miután leszállt a gépem és átvettem a poggyászomat, az első gondolatom az volt,hogy felhívom Sehunt,hogy itthon vagyok. Persze egy pillanattal később kapcsoltam. Meddig fogok még ilyen hülyén érezni magam ?
Végül hívtam egy taxit és hazamentem. Furcsa volt megérkezni az üres lakásba,ahol senki nem várt. Legszívesebben visszarepültem volna L.A.-be. Ott legalább gondtalannak éreztem magam… többnyire.
Eszembe jutott,hogy megígértem Baeknek: ma este átmegyek a dormba. Még jó,hogy a gépem reggel szállt le. Így volt időm összeszedni magam estig. Baek délután 5 körül hívott.
- Sziaaa Minnie. Na akkor jössz? Mi nagyon várunk.
- Szia Bacon. Igen…megyek.- sóhajtottam.- Mikor?
- Akár most rögtön.

-          Jó, 20 perc és ott vagyok. Puszi.

És tényleg. 20 perc múlva már a dorm ajtaja előtt álltam,kissé idegesen… na jó..eléggé idegesen.
- Miiinnie,sziaa! – húzott be az ajtón egy vigyorgó Baekhyun. –Úgy hiányoztál ! – ölelt magához.
- Nekem is te .- viszonoztam a gesztust.
- Gyorsan vedd le a cipőd,a többiek már nagyon várnak. –toporzékolt előttem.
A nappaliban Sehun kivételével mindenki ott volt.
- Sziasztok srácok. –köszöntem mosolyogva.
- Miiin. –ugrottak fel szinkronban. – Hát téged is látni errefelé? –vigyorgott Xiumin,miközben magához ölelt. A többiek is követték a példáját.
- Ritka pillanatok egyike. –kacsintottam.
- Jó,hogy jöttél, épp most rendeltünk pizzát. –szólalt meg Luhan.

Miután kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén ( remélem érződik az irónia), és a pizza is megérkezett, mindenki mesélni kezdett. Kris nagyon furcsa volt. Nem tudom megmondani,hogy miért,mindenesetre eléggé csendes volt az este folyamán.
Éppen Suho következett volna a maga kis sztorijával,mikor nyílt a bejárati ajtó és Sehun lépett be rajta. Síri csönd lett a szobában. A srácok hol Sehunt,hol engem néztek.
- Most meg mi van ? –rúgta le a cipőjét az ajtóban álló,majd,miután egy futó pillantást vetett rám,beviharzott a szobájába.
- Utána megyek. –állt fel Luhan,majd ő is eltűnt a hálóban.
- Ne is törődj vele Minnie. – fogta meg a kezem Baekhyun. – Idiótán viselkedik.
- Nem is értem,hogy mi baja van .- ingatta a fejét Kai.
- Hát…én sem. –feleltem szaggatottan. Kezdett bűntudatom lenni, amit egyáltalán nem értettem. Hiszen már nem is járunk.

Luhan 10 perc után visszatért köreinkbe.
- Azt mondta nem akar zavarni. Szerintem tényleg megverem. – fonta össze a karjait.
- Hagyjad. Majd lenyugszik. Ha engem kérdeztek elég gyerekesen viselkedik. –nyújtózott egyet Chanyeol.

-          Na te csak ne szólalj meg. Nektek sem felhőtlen a viszonyotok most B-vel. –szólalt meg Tao.
- Még te beszélsz ?! Én is tudnék mit mondani a te kapcsolatodról,ha nagyon akarn…
- Srácok,elég ! – szakítottam félbe a veszekedést. –Legalább ti ne veszekedjetek !
- Jó, igazad van. Bocs haver. –bokszolt bele Tao vállába.
Az este további része nyugodtan telt. Beszélgettünk,filmeztünk,nevettünk,beszélgettünk. Sehun egyszer sem jött ki. Egyszerűen nem bírtam felfogni,hogy miért viselkedik így. Ennyire megutált volna ? A semmiért?

Mikor már mindenki olyan fáradt volt,hogy akár állva el bírt volna aludni, jóéjszakát kívántunk egymásnak,majd eltettük magunkat holnapra. Én Baekhyunnal aludtam. Jól esett,hogy mellettem van,olyan volt nekem,mint egy báty.
- Aludj jól Minnie. Szeretlek. –nyomott egy puszit a homlokomra,majd lassan mindkettőnket elnyomott az álom.

Másnap reggel kiabálásra ébredtem. Baekhyunnal álmosan föltápászkodtunk,hogy megnézzük mi a vita forrása. A konyhában egy félmeztelen Sehun állt egy felettébb mérges Layel,Luhannal és Kaial szemben.
- Mi a fene folyik itt ? –szólalt meg Baekhyun.
- Kérdezd a Bubble tea hercegét. –vetette oda Kai,majd beviharzott a fürdőbe. Sehun a pultnak támaszkodva állt,és keserűen mosolygott.
- Hallgatlak. –állt elé Baek. Sehun meg sem szólalt.

Nem történt semmi. Egyesek csak szeretik a semmin felkapni a vizet.
- Ha te azt semminek nevezed,hogy nem mész be próbára,aztán,mikor a manager kérdőre von az egészet Kaira fogod,mondván ő mondta,hogy elmarad,aztán még neked áll feljebb. Na igen,ez tényleg semmiség. – csapott az asztalra Lay.
- Mi van ?  Ez most komoly ?– szólaltam meg én is.
- A lehető legkomolyabb. És Sehun hülyesége miatt az egész csapatot megbüntetik. Nem elég,hogy Kris kilép,most még ez is. –kulcsolta össze a kezeit a tarkóján Luhan.
- Hogy mit mondtál? Kris kilép ? Mi..mikor…miért? – léptem közelebb Luhanhoz.
- Később,Minnie. – rakta a vállamra a kezét Baekhyun.
- Neked ehhez amúgy mi közöd van ? – fordult felém Sehun.
- Tessék? – fordultam a hang irányába.
- Jól hallottad. Neked ehhez mi a franc közöd van,hm ?! – nyomta meg a mondat végét. – Azt sem értem,hogy most minek vagy itt. Nyugodtan vissza mehetsz a kis kastélyodba,vagy anyucihoz,mit bánom én,csak ne rontsd itt a levegőt. – itt volt elég. Tenyerem csattant Sehun arcán. Ő hátratántorodott egy pillanatra.
- Ide figyelj Oh Sehun ! Nem tudom,hogy miért viselkedsz így,de egy valamit tudok. Sohasem hittem,hogy ekkorát fogok csalódni benned,te idióta barom. – Sehun csak állt és pislogott rám. -Srácok,remélem ez az

egész idióta helyzet megoldódik. Azt hiszem jobb,ha most elmegyek. – néztem a többiekre,majd visszamentem a szobába.
Furcsa mód nem éreztem azt,hogy sírni akarnék. Csak csalódottságot éreztem. Méghozzá elviselhetetlen mértékben.
Mikor összepakoltam a cuccaim,egy nagy sóhaj kíséretében kimentem a nappaliba. A kanapén Baekhyun ült,egy laptoppal az ölében.
- A többiek ? –kérdeztem.
- A szobájukban. Azt mondták adjam át,hogy puszilnak. – válaszolta,fel sem nézve a képernyőből. – Min, idejönnél egy kicsit? Ezt látnod kéne. – kérdően Baek mellé ültem. A kezembe nyomta a laptopot. Ami a képernyőn fogadott,az szó szerint lesokkolt.
- Ez meg mi a fene ? – kérdeztem.
- Ezt kérdezem én is. – a honlap afféle pletykalap volt. A főcikk szalagcíme pedig a következő : TAEMIN A SHINEE-BÓL ÉS A VOGUE ÖRÖKÖSE MIN EGY PÁR ? A cím alatt pedig egy kép,amint Taemin veszélyesen közel hajol hozzám,hogy megcsókoljon.
- Azok a kis libák .- szólaltam meg dühösen.
- Mi ez,Min ? – kérdezte Baekhyun idegesen.

Mei: Séta a múltban

Teljes átéléssel figyelte, hogy mit mondok neki :3

Miután mindenki elment, egyedül maradtam ember a házban. Tokiya dolgozik, TJ Nammal gyűri éppen a lepedőt, Woo Bin és Jong Suk pedig haza mentek. Két kis fekete szempárral néztem farkasszemet, plusz háttérzajnak a nyuszim éppen a ketrecéből próbált kitörni. Vodka és Whisky az ágyamon ülve figyeltek. 

 -Szerintetek Anyukátok miért utál engem ennyire? - kérdeztem a két kis szőrgombócot - Mit tettem, amitől ennyire megharagudott?! Arra se emlékszem, hogy az SM-ig, nem is, hogy B szobájáig hogyan jutottam el. Meg miért kellene nekem Jong Suk, mikor alapból Woo Bin az exem, és most meg ott van Lay. Egyébként se bírom Jong sukot, mert egy falatnyi feneke sincs. Jó mondjuk most izmosodott, de akkor is....Én most tényleg két kutyához és egy nyúlhoz beszélek, akik szerintem fel sem fogják, hogy mit mondok?!  

-Fel fogni, éppenséggel felfogják, csak érteni nem értik. - állt az ajtóban egy Tokiya.  

-Azt hittem dolgozol.  

-Dolgoztam, de haza kellett jönnöm, hogy összerakjak egy széttört szívet. - mosolygott és arrébb hessegetve az ágyon mellém feküdt, könyökén támaszkodva figyelt - B azt hiszi, hogy most elárultad Őt. Tudom, hogy alkohol és nem kevés droghatása alatt voltál, de Ő ezt jelen pillanatban nem tudja, vagy nem is akarja felfogni. Amikor kiderült, hogy mi történt veled, Chanyeol téged védett, melletted állt, Ő pedig emiatt teljesen össze van törve. Szerintem ha TJ-el nem vagyunk itt, talán neki is ugrik.  

-B nem bántaná Yeolt. - motyogtam  

-Dehogyisnem, a szemei szikrákat szórtak. Látnod kellett volna. Kicsit még Én is beparáztam, pedig tudod, hogy milyen kemény legény vagyok.  

-Az...- löktem meg kicsit, amitől a hátára feküdt. Kinyújtotta a kezét, jelezvén, hogy szabad a vásár és egy vissza nem térő alkalom ez a számomra. Mellé feküdtem és átöleltem a derekát, Ő pedig a hajam simogatta.  

-Tudod, hogy Én semleges fél vagyok ebben a házban. Nem vagyok se veled, sem Bvel...  

-De B felé húz a szíved. Vele jobb a kapcsolatod. - fejeztem be helyette. Igaza volt, és nagyon hálás voltam, hogy abban a percben ahelyett, hogy vele lett volna, mellettem feküdt és engem vigasztalt.  

-Én B-nek olyan vagyok, mint neked TJ. Egy meleg hetero barát. - nevetett. Időközben a két kis pamacs a lábaink közé telepedve hangosan hortyogtak. - Mik a terveid holnapra?  

-Séta a múltban....- mondtam Tokiya mellkasát bámulva.  

-Mi?  

-Elmegyek Woo Binhez. Azt mondta, holnap nem lesz semmi dolga.  

Ellenállhatatlan :P

-Biztos, hogy jó ötlet ez? - nem válaszoltam, csak bólintottam. Woo Bin majd segít nekem kicsit kikapcsolódni. Nem engedtem el Tokiyát, hanem megkértem, hogy aludjon nálam. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán mindketten elaludtunk. Reggel sűrű puszik között ébredtem. Két kis mopszli halmozott el reggeli puszikkal. Lakótársam a konyhában szorgoskodott és éppen tökéletesen égette szénné az omlettet. TJ szemét vakargatva csatlakozott hozzánk. Mikor megöleltem Őt, megláttam egy foltot a nyakán. Mint kiderült Nam volt a folt okozója, na hát egész reggeli alatt ezzel szivattuk szegényt. Habár nevettem, a ház üres volt B nélkül. Nem volt aki 2 percenkét rohangálna ki, hogy mit vegyen fel, vagy éppen Tokiyával piszkálnák egymás főztjét. Nem volt, aki reggel odabújt volna mellém. Hiányzott B, de jól tudtam, hogy van annyira makacs, hogy napokig haza se dugja az orrát. Felhörpintettem a kávém és indultam is.  

-Merre mész? Azt hittem együtt töltjük a mai napot. - biggyesztette le a száját TJ.  

-Szerintem van neked ma jobb dolgod, minthogy a drogos barátnőddel lógj. - nyomtam meg a nyakán a kiszívást.  

-ÁÁUUU~ nem vagy drogos. - nyomott puszit az arcomra. Tokiya felé küldtem egy hatalmas cuppanóst, az EXO mobil kulcsát felé dobtam, magamhoz vettem kis Smartom kulcsait és indultam is a múltamhoz.  

Idegesen toporogtam az ajtó előtt, mintha csak az első randira jöttem volna. A tenyerem izzadt, sőt izzadtam mindenhol, ideges voltam, féltem, hogy Woo Bin elküld melegebb éghajlatra. Aztán kopogás helyett felhajtottam a kód panelt, és beütöttem egy számot. Az ajtó kattant egyet, Én pedig benyitottam. Woo Bin éppen a fürdőből lépett ki, vizes haját törölgette, amikor meglátta, hogy a cipőmből lépek ki, szemi kistányér nagyságúra kerekedtek. Elpirulva intettem felé. Döbbent arca mindent elárult, így úgy gondoltam, hogy a "Séta a múltban" project elhalasztva. Már fordultam volna ki, mikor végre megszólalt.  

-Ne menj el. - hangja egész közelről hallatszott, megfordultam, és hajától vizes mellkasának ütköztem - Gyere beljebb. Huppanj le, vagy kaja van a hűtőben, tudod Te itt... - és nem mondta végig.  

-Engem nem zavar a fél pucérságod. - mosolyogtam. Kisfiús mosolya görcsbe rántotta a hasam.  

-Lay nem örülne, ha véletlen történne valami a mai nap. De ha már ennyire fél pucér pasikat akarsz bámulni, nézzük meg Jong Suk új filmjét.  

-Lay tudja, hogy itt vagyok. - indultam a konyha felé valami nasit keresni.  

-Nem tudja. - fordul ki a szobája ajtajából - Tudom, hogy mikor hazudsz Mei. 10 perc és itt vagyok.  

-Mi tart egy póló felvevésében 10 percig?! - motyogtam.  

A mikróba bedobtam kedvenc pattogatott kukoricám. A szívem nagyot dobbant mikor megláttam, mert tudom, hogy utálja a karamellásat, mégis van neki. Mikor kész lett a nappaliban behelyezkedtem a kanapén és kikerestem a filmet. Bvel vagy négyszer megnéztük már. Kicsit szomorkodva nyomtam a play gombra. 

-KIM WOO BIN! TOLD MÁR KI A SEGGED! BÁLBA KÉSZÜLSZ? - kiabáltam. Egyszer csak a lábaim előtt termett, mint valami nem is tudom mi. Lábaim a vállára tette, míg Ő törökülésben ült előttem. "Úgy, mint régen..." - gondoltam magamban és jót mosolyogtam. 

 -Indíthatod. - csapott a lábamra. Az egész filmet végig kritizáltuk. Kedvenc részem az volt, mikor Woo Bin hangosan nevetve elmesélte, hogy Jong Suknak nem olyan nagy az a bizonyos pici Jong Suk. Mire Én közöltem vele, hogy Ő sem büszkélkedhet olyan hú, de hatalmas szerszámmal. Ezzel elindítottam valamit amit nem kellett volna. Lejjebb húzott, így konkrétan a nyakában ültem. A combom belső részét kezdte puszilgatni, szemeim összezárva próbáltam nem figyelni a csodálatos érzésre a lábam között. Megint hirtelen mozdult, feje már a pólóm alatt volt és lassan végignyalt hasfalamon.  

-Fejezd be. - a hangom remegett - Woo Bin....állj le. Lay. - lábaim az égbe meredtek, felső testem pedig a kanapén volt, Woo Bin pedig lábaim között térdelve figyelt. Végig simítottam az arcán, lábaimmal körülzártam derekát.  

-Régen miért nem tudtál így viselkedni?! - nem kaptam választ, csak gyors csókot nyomott a számra.  

-Éhen halok. Ez a film kivett belőlem minden energiát. Menjünk el, ebédeljünk valahol.  

-Nem maradhatnánk....- nehezen mondtam ki, de tudtam, így a négy fal között maradhatok - ...itthon? 

Némán ismételte az utolsó szót, kihámozta magát belőlem és újra eltűnt a hálószobájában. A konyhában valami ehető dolog után kutattam. Mivel találtam egy kis kimchit, csináltam hozzá fűszeres rizst és tojást.  

-Úgy mozogsz a lakásomban, mintha csak otthon lennél. - támaszkodott Woo Bin a konyhapultnak.  

-Nem Te mondtad régen, hogy a Te lakásod, az Én lakásom is?!  

-Igen, ezt mondtam....régen. Ha most is olyan lenne a kapcsolatunk... - közelebb lépett hozzám és lassan végig nézett - Ha ez a pult mesélni tudna. Emlékszel hány orgazmust tudtam itt belőled kicsalni, pusztán az ujjaimmal?! - kezei a fenekemre vándoroltak. Libidóm hangosan üvöltözve könyörögte, hogy elevenítsünk fel pár feledésbe merült emlékfoszlányt.  

-És Te emlékszel, hogy mit tudtam nálad elérni pusztán a számmal?! - valljuk be, gyakorlott mozdulattal törölgettem meg szám sarkát. Woo Bin reakciója kicsalt belőlem egy halk kuncogást, ugyanis akkorát nyelt, hogy a lakás bezengett tőle. Megfordultam, kezei még mindig fenekem támasztották. Hosszú ujjai kellemes ritmusban doboltak hátsó felemen. Testünk teljesen egymáshoz simult, szinte szikrázott körülöttünk a levegő, annyira kívántuk a másikat.  

-Legszívesebben letépném rólad, ezt a cuki kis melegítő nadrágot. - suttogtam ajkaira.  

-Legszívesebben itt helyben magam alá gyűrnélek.  

-Lay...- mondtuk ki egyszerre és egymás ajkaira tapadtunk. Csókunk olyan hevesre sikeredett, hogy azt hittem magába szippant, de eltolt, Én pedig hatalmas ürességet éreztem magamban. Hiányzott a közelsége. Habár szeretem Layt, és Őt is fel tudnám néha falni szőröstül-bőrüstöl, de Woo Binben volt valami még férfiasabb....talán csak a magassága és a maffia vezér feje miatt, de belőle jobban áradt az a bizonyos, bugyi nedvesítő érzés.  

Ebéd utáni ökörködésünk bizonyítéka....
Tiszta maffia xD

Ebéd után egymásba fonódva aludtunk el. A telefonom csörgése ébresztett.  

-Halló?! - szóltam bele álmosan. Hangom hallatán Woo Bin mocorogni kezdett és jobban magához húzott.  

-Merre vagy? - Lay hangja kiugrasztott az ágyból - Csak mert Én itt állok az ajtótok előtt.  

-Tényleg? Azonnal indulok, el ne merj onnan mozdulni.  

-Várlak. - kuncogott - Szeretlek.  

-Szeretlek. - válaszoltam és már bontottam is a vonalt - Mennem kell. - másztam vissza fél álomba lévő exem mellé - Kikísérsz?  

-Ühüm. - nagyot nyújtózkodott. Az ajtóban még egyszer szorosan megölelt.  

-Köszönöm a mai napot! - mondtam őszintén.  

-Számomra volt a megtiszteltetés. Én köszönöm az ebédet.  

-Bármikor. - mosolyogtam.  

-Szavadon foglak. - újra nyakába ugrottam, erősebben szorított magához. Jól tudtam, hogy nehezen enged el, de nagy nehezen megtette.  

Ügyesen beparkoltam, és ezt most azért hangsúlyoztam ki, mert végig a lépcsőn gitározó fiúra figyeltem. Oda siettem hozzá, kivettem a gitárt a kezéből, és az ölébe huppantam.  

-Régóta vársz?  

-Szinte csak most érkeztem. - gyors csókot nyomott ajkaimra, amitől a Woo Bin általi ürességem maximálisan feltöltődött. Inge egyik gombjával kezdtem játszadozni, mire Ő vette a lapot és felemelt. Ilyet még soha nem csinált velem.  

-Gitár. - bökött a hangszer felé és kicsit leguggolt, hogy fel tudjam venni. Míg a hálószobámba értünk eljátszottam neki kedvenc dalom, bár örültem, ha pár akkordot eltaláltam. Így inkább hasonlított egy ősi maya szertartás alatt játszott zenére. 

-Ez mi volt? - tett le az ágyra.  

-A kedvenc maya szertatásom zenéje. - nevettem, közben húztam magam felé - Mióta is nem voltunk mi már együtt? - suttogtam. Zavartan elmosolyodott, amitől még jobban megkívántam Őt. Gyorsan kibújtattam az ingből és a pólóból, imádtam a köldökétől lefutó kis szőr csíkot. Már csak a látványtól az őrületbe tudott kergetni. Kezei már a pólóm alatt matattak, forró tenyere égette a bőröm. Kezei épp a mellemre illettek, egyikkel hátranyúlva gyorsan pattintotta szét a melltartóm. Már éppen egymásnak estünk volna, mikor egy hangos kiáltás ijesztett meg minket. Magam köré csavartam a takaróm, kezembe vettem a telefonom, amit fegyvernek gondoltam alkalmazni. Lay kisgatyában állt elém és jelezte, hogy engedjem előre. Alsójába kapaszkodva mentünk ki a folyosóra. Valami fényfoszlány szűrődött ki a B szobájából.  

-Itthon van! - örültem meg a fény láttán, szerelmemet megkerülve siettem be a szobába. De a látvány ami elém tárult....a lábam földbegyökerezett, mozdulni se tudtam, de még csak a szemem sem tudtam becsukni. Lay belém szaladt, amitől előreléptem, belegabalyodva a takaróba és addig ugráltam, míg az ágyig nem értem, ahova lehuppantam.  

-JÉZUSOM! - kiáltottam fel, mikor a két pucér fiú közé estem.  

-MEI!!! - jött alólam a hang. 

-Ó, hát szia! - nevetett a fölém emelkedett fiú. 

-Te lennél Nam igaz?! - az arcom karmazsin vörös volt, ahogy akarva, akaratlanul végig néztem rajta - Meztelen vagy. Nagyon meztelen.  

-Hát te sem vagy éppen teljes ruházatban. - nevetett. 

-Mei, le szálnál rólam? - kocogtatta meg a hátam TJ. 

-Mi böki az oldalam?! - éreztem meg hirtelen. 

-Aaaa..... 

-Nem akarom tudni! - lelöktem magamról Namot és kirohantam.  

Lay azt se tudta, hogy mit csináljon. Fel-alá járkált a folyosón. Hirtelen nevetni kezdtem, de olyan szinten, hogy már a hasam fogtam és a könnyem csorgott. Aztán megfogtam ideges lovagom boxerét, magamhoz rántottam és megcsókoltam. Kezem becsúsztattam a puha anyagba és kezemmel kezdtem Őt kényeztetni, erre Ő a falhoz tolt kikapta a kezem és felkapott. Lábaim szorosan ölelték derekát. Aztán beviharzott velem a szobámba és életünkben először kulcsra zárta az ajtót. Nem zavartatva magukat egymásnak estünk, bár meg kell mondjam mi csöndesebbek voltunk....szerintem.