Min - The city of angels

-Igen ? –szóltam bele a telefonba szárazon.
- Min, én vagyok, kicsim .- hallatszott a vonal túlsó végéről az ismerősen bársonyos hang. Ami most kifejezetten idegesített.
- Nem mondod ?! Mit akarsz ?
- Gondolom még nem nyitottad ki a levelet.
- Eltaláltad .- válaszoltam,miközben leültem az ágyamra. A komódomon lévő borítékkal szemeztem.
- Értem. Tudom,hogy haragszol rám,és nem is akarok szent beszédet tartani. Csak annyit kérek,hogy nyisd ki a borítékot és hívj vissza a válaszoddal. Bármit is gondolsz rólam, nem felejtettelek el. –  nem válaszoltam. A vonal megszakadt.  A boríték után nyúltam. Nem éreztem dühöt,haragot vagy elkeseredettséget. Csak ürességet. Felszakítottam a papírt,majd kihúztam belőle a tartalmát : egy levelet,és… egy repülőjegyet. Először arra gondoltam,hogy összetépem,de aztán győzött a józan eszem. A jegy L.A.-be szólt. A dátum : december 31., reggel 8 óra. Más szóval holnap. Szóval ezért hívott fel. Aggódott,hogy túllépem a határidőt. Jellemző. A levelet félreraktam,nem akartam,hogy befolyásoljanak apám szavai. Bár tudtam,hogy ez nem valószínű,hogy megtörténne. Talán csak hideg fejjel akartam dönteni. Nem érzelemből. Gyorsan eldöntöttem.
- Szóval ? Mi a válaszod?
- Elmegyek.
- Köszönöm.
- Nem kell. – feleltem,azzal kinyomtam.

Sehunt kb. 6x hívtam,de nem vette fel. Helyette felhívott Suho,hogy Hunnie szemmel láthatólag rossz kedvű, vagyis megsértődött rám. Nem tudtam mit felelni. Nem az én hibám volt. Mármint, nem értettem,hogy mitől lett ennyire féltékeny. Mindenesetre megígértettem Suhoval,hogy kiengesztelem majd.  Most viszont kisebb gondom is nagyobb volt ennél. Bántott,hogy nem képes felvenni a telefonját,mert nagy szükségem lett volna a támogatására,vagy legalább is a véleményére.
Végül Baeket hívtam fel ás elmondtam neki a dolgokat.
- Vigyázz magadra Minnie. Én melletted vagyok. Hívj,ha bármi baj van. Sehun miatt pedig ne aggódj. Majd megbékél. Tudod milyen.
- Rendben. Hát remélem igazad van.
- Oh,és nem akartam mondani,de… tegnap felhívott Yesung. Megkérdezte hogy vagyok. Elég furcsa beszélgetés volt.
- Komolyan ? Mást nem mondott ?
- Nem. Mindegy is,ne foglalkozz vele. Érezd jól magad,és ha visszajöttél,feltétlenül be kell számolnod mindenről.
- Ezt kérned sem kell.
- Szeretlek.
- Én is téged Bacon. – bontottuk a vonalat.
A Baekhyunnal való beszélgetés kissé megnyugtatott. A nap hátralévő részében bepakoltam a legfontosabb dolgokat és előkerestem az útlevelem. Nem akartam senki másnak elmondani,hogy hova megyek.  Anyám ajándékát még mindig nem néztem meg.

Másnap reggel negyed nyolckor már a reptéren voltam. Baekhyun eljött velem, többek közt azért,hogy utána visszavigye a kocsimat. Nagyon hálás voltam neki,amiért ennyire támogat és nem kérdez feleslegesen,ha értitek mire gondolok. Miután elköszöntünk egymástól,elindultam becsekkolni.
A repülőn ülve elővettem apám levelét. Igen,elhoztam magammal. A gépen akartam elolvasni,mert ott már nem gondolhatom meg magam. A lényeget egy szóban össze tudom foglalni: „sajnálom”. Nem nagyon tudtam,hogy mit kezdjek a hirtelen rám zúduló információáradattal,így visszaraktam a levelet a táskámba,majd elnyomott az álom.
A hangosbemondó hangjára ébredtem,ami felszólított a leszállásra.
Miután megkaptam a bőröndömet,szemeimmel ismerős arcot kerestem. Meg is találtam. Vegyes érzelmekkel indultam el felé, miközben képzeletben 10x fenékbe rúgtam magamat,amiért eljöttem.
- Szia kicsim. Waow, Min te vagy az ?  Nagyon jól nézel ki. – lépett elém apám.  Fekete bőrdzseki,és

kb 5 éves kép apáról. a falon láttam meg.

Rayban napszemüveg volt rajta. Nem tudtam mit mondani. Tulajdonképpen majdnem elsírtam magam,de nem a boldogságtól,hanem … nem is tudom,talán a dühtől,vagy a sok ki nem mondott érzelemtől.
- Hagyjuk ezt a nyálas dumát. Megyünk,vagy nem ? – indultam el,bőröndömet magam után húzva.
A parkolóba érve megálltam,hogy megvárjam apát.
- Erre.- mutatott egy fekete Audi felé. – Berakom a bőröndöd. –nyúlt az imént említett tárgy felé,miután felnyitotta a csomagtartót.
- Majd én berakom. – toltam el a kezét,majd felemeltem kis poggyászomat és beraktam a kocsiba. Apa zsebre dugott kézzel állt mellettem.
Nem szóltam semmit,csak lecsuktam a tetőt,majd beültem az autóba. Apa ugyanígy tett.
- Min. –fordult felém. – Tudom,hogy mit gondolsz,és igazad van,de nem próbálnál meg egy kicsit kedvesebb lenni velem? Vagy,ha velem nem is,legalább a családommal…
- Befejezted ? Jobban tennéd,ha indítanál,mert lehet,hogy még meg gondolom magam. – fordultam az ablak felé. Az út további részében nem beszélgettünk.
Nagyon jó volt L.A-ben lenni ismét,mindig is imádtam ezt a helyet. Apa 2 percre lakott a tengerparttól, ami ( neki nem mondtam) nagyon király volt.
Apám újdonsült feleségének két nagyobb gyereke volt az előző kapcsolatából, Lucas és Hayley. Mindketten félig koreaiak voltak. Illetve volt két féltestvérem Mike és Isabel. Mike 4, Isabel pedig 2 éves volt. Még soha nem találkoztam velük,úgyhogy kíváncsi voltam,hogy hogyan fognak fogadni.
Idegesen léptem be a hatalmas házba,mögöttem apámmal,akinek kivételesen megengedtem,hogy hozza a bőröndöm.
- Min,szia ! – jött felém mosolyogva Su Yun, apa élettársa ( nem,nem házasok) kedves nő volt,de valahogy nem tudtam viszonozni az arcára kiült boldogságot… de azért próbálkoztam.

Ő itt Haylie. ( Szintén a falon volt)

- Szia . Szép… a ház. – mondtam,kissé szaggatottan. Nagyon hülyén éreztem magam.
- Köszönjük. Örülök,hogy végre megismerhetlek. Nagyon szép vagy, apád büszke lehet rád. – nézett a hátam mögé. – A kicsik fent alszanak,a nagyok pedig mindjárt haza érnek. Drágám,addig vidd fel Min bőröndjét a szobájába.
- Ezt kérned sem kell. – mosolygott apa,majd elindult felfelé a lépcsőn. Én követtem. A folyosó falán végig sorakoztak a lemezek,szép díszkeretbe foglalva.
Apám egyedül hagyott a szobámban. Leültem az ágyra,majd körülnéztem. A szoba teljes mértékben én voltam. Ijesztő ,hogy ennyire ismer. Külön gardróbom volt,amibe egyelőre nem mertem bepillantani. Miután nagyjából kipakoltam,visszamentem a nappaliba,ahová időközben megérkeztek a „nagyok”.
- Hello Min. – intett Haylie. Arcán halvány mosoly látszott. Szürke sapka volt rajta,tipikus L.A-i öltözettel kísérve. Mikor leértem a lépcsőn, magához ölelt. Kissé meglepődtem. – Örülök,hogy megismerhetlek. Rohadt jól nézel ki. – angolul beszélt,méghozzá elég gyorsan,úgyhogy figyelnem kellett. Legalább gyakorlom a nyelvet.
- Szia Hayl.  Én is. Te is . -  mosolyogtam rá.
- Luc is itt van ,csak kiment valamiért .- mutatott az ajtón időközben belépő személy felé. Éreztem,hogy kiül az arcomra a meglepettség. Nem gondoltam volna,hogy Lucas ilyen… jól néz ki. Ez fekete trikójában látszott a legjobban.
- Ian, akkor holnap kölcsönadod az egyik Les Pa…oh, Min.. szia. –lépett oda hozzánk,a tarkóját vakarva. Szemmel láthatólag ő is annyira meglepődött mint én. Kezét felém nyújtotta. Én ugyanígy

Ő pedig Lucas. ( Ez is a falon volt)

tettem.
- Szia. – mosolyogtam. – Ian ? –fordultam apa felé kérdően. Ő szóra nyitotta a száját,de nem vártam meg,hogy válaszoljon. – Örülök,hogy megismerhetlek titeket .- szólaltam meg visszafordulva a srácok felé.
- Mi is. Ma este velünk jössz bulizni. Anya mondta,hogy biztos benne lennél,na meg te nem az a tipikus koreai gazdag sznob csajszi vagy,úgyhogy…tetszeni fog a buli. –kacsintott Lucas. Egy picit furcsálltam az előbbi megjegyzését,de nem firtattam.
- Igen,de előtte még szeretnék kicsit kettesben lenni a lányommal. Ha nem baj. – lépett mellém „ Ian”.
- Hát pedig most nem fogsz. – fogta meg a csuklóm Haylie,majd a lépcső felé húzott,fel a szobámba.
- Haylie ! – kiabált utánunk Su Yun, de nem sokat ért el vele.

- Ez mi volt ? – kérdeztem,miközben becsuktam az ajtót.
- Mi ? Ja az előbbi ? Semmi,csak már kezd kicsit elegem lenni az otthoni dolgokból,meg az ősök papolásából. Ha apáddal szeretnél lenni,akkor mondd nyugodtan,de szerintem a gardróbod ennél sokkal érdekesebb téma. – kacsintott,miközben kinyitotta az ajtaját.- Waow. Ezek a cuccok nagyon királyak ! Szerintem ezt kéne felvenned este. –nyomott a kezembe egy ruhát.
- De mégis hová megyünk ?
- Az legyen meglepetés.

A délután többi részét ( a maradék 1 órát) alvással töltöttem. Rettenetesen fáradt voltam,amire az időeltolódás is rátett egy lapáttal,szóval jót tett ez a kis pihenő.
Lucas hangjára ébredtem :
- Szerinted él még ?
- Ne piszkáld már !
- De mi van,ha szájon át kell lélegeztetni ? – nevetés. Csend. Kuncogás.
- Min,hé csajszi, mindjárt indulunk,hogy átlépjünk a jövőbe. –rázott meg Haylie.
- Oké,a koreait még gyakorolnod kell.- lökte oldalba Lucas.
Álmosan pislogva ültem fel,hirtelen azt sem tudtam,hogy hol vagyok. A következő egy órában Lucast kizártuk a szobából,majd készülni kezdtünk. Hayl nagyon tudta a dolgát,minden áron ő akarta megcsinálni a sminkemet és a hajamat. Olyan volt,mint egy profi. A ruhám nagyon tetszett,fogalmam sem volt,hogy apám honnan szedte,de ezek szerint nagyon ért a divathoz ( még mindig). Haylie ruhája is nagyon dögös volt. Kicsit hihetetlen ,hogy itt vagyok L.A.-ben és a „testvéreimmel” készülök éppen szilveszterezni.
- És amúgy te jársz egyetemre ? –kérdeztem,miközben sminkeltem Hayliet.
- Jártam,de ott hagytam. Nem nekem való. Színésznő akarok lenni. Vagy sminkes. Vagy rapper.- mosolygott.

Haylie fényképezett :D

-          Waow.  Hát sok sikert.
- Kösz. Alig várom,hogy végre elhúzzak innen. Valami újat akarok kipróbálni. Kellenek a kihívások. Érted. – pislogott felém,amit nem kellett volna,mert így elkentem a sminkjét.
- Aha. – válaszoltam tömören. Nem nagyon kérdezett rólam,valószínűleg apa mondta neki,hogy ne tegye.
- És Lucas ? Ő tanul ?
- Ő is abbahagyta. Most Iannél gyakornok,vagy micsoda. Bár,ha így folytatja,szerintem ki fogja rúgni.
- Miért ?
- Áh,hosszú. Na,kész vagyok már ?
- Igen.
- Aaaa imádom. Köszönöm. –ugrott a nyakamba. Kezdtem hozzászokni. – Amúgy eléggé beindult neki a szekér. Mármint apádnak. Tök híres lett meg minden. – kérdően néztem rá,de úgy tett,mintha nem venné észre.
- Kész vagytok már ? –hallatszódott az ajtó túlsó végéről. – Az egész folyosót kitapétázhattam volna ennyi idő alatt.
- Itt vagyunk,te idióta .- hagytuk el ideiglenes lakomat.- Na,jól nézel ki. –mérte végig bátyját Haylie. Igen, Lucas valóban rohadt jól nézett ki. Bár nem kéne ezt gondolnom a mostoha tesómról.
- Te is tűrhető vagy. Min.. dögös vagy.- nézett végig rajtam.
- Na menjünk.- húzott maga után Haylie.
A nappaliba érve apám fogadott.
- Máris mentek ? –kérdezte.
- Igen. Miért,ti mikor indultok ? – tette csípőre a kezét Haylie.
- Egy órával később. Min, én…- kezdte,de nem fejezte be a mondatot. A gombóc,ami a megérkezésem óta a torkomban volt,kezdett egyre nagyobbra nőni. – Nem érdekes. Vigyázzatok magatokra. Pénz van nálatok ?
- Szerinted ? – húzta fel a szemöldökét Lucas.
- Oké,akkor holnap találkozunk. – ült le a kanapéra,majd kezébe vette a fotelhoz támasztott gitárját.
- Na, menjünk már. – tolt az ajtó felé Haylie.

Autóval mentünk. Méghozzá nem is akármilyennel : Lucas eléggé odavan a gyors kocsikért,pont mint én,szóval egy… Bugatti Veyronnal száguldottunk a célunk felé.
Tudhattam volna,hogy a tengerpart felé tartunk.
- És meg is jöttünk. – parkolt le Lucas. A buli a parton volt, eléggé nagy tömeg volt már. Kicsit megbántam,hogy magas sarkút vettem fel,de Hayl azt mondta,hagyjuk a kocsiban őket.
- Most keressük meg Mike-ékat,vagy később ? –kérdezte Lucas, mikor leértünk a partra.
- Nem nagyon kell keresni őket.- mutatott 5 srácra Hayl,akik épp felénk jöttek. Időközben csatlakozott hozzájuk 2 lány is.
- Min ők : Joey, Scott, Kole, Mike és … oh,de szerintem őt ismered . Na mindegy. Ő Yesung, ők pedig Kat és Nina.
- Sziasztok, nagyon örülök. Ó, és az a személy ott az expasim ,aki nem értem,hogy ezt mi a francért nem tudta elmondani,de már a tököm ki van a hülyeségeivel,és ma este bulizni,akarok nem lelkizni. Úgyhogy,ha levegőnek nézném,ne lepődjetek meg. – rántottam meg a vállam mosolyogva.
- Okéé. Akkor meghívlak egy italra,jó ? – karolt át Kole.
Mosolyogva bólintottam. Egyáltalán nem számítottam Yesungra. Hogy lehet valaki ennyire seggfej,hogy nem mondja el a haverjainak ki vagyok, mert azt gondolja,így majd beszélek vele. Nevetséges.

- Imádlak Min.- karolt át Nina. Nagyon kedves csaj volt,és pillanatnyilag nagyon részeg.
- Én is téged.
- Én jobban szeretem. – ugrott rám hátulról Haylie,majd Kat. A következő pillanatban már a földön feküdtünk és nevettünk.
- Hé, Min. Te tényleg együtt voltál Sunggal ? Ez tök király. – kuncogott Nina,miközben feltápászkodtunk.
- És milyen az ágyban ? –bökdösött Kat.
- Hé,hagyjátok már !- szólt rájuk Haylie.- Nem akar róla bezs..besz… szóval ez most nem téma. Buli vaan ! – sikított,majd a tömeg felé húzott.
Az este többi részében megismerkedtem még pár izgalmas figurával, néhányan megkérdezték,hogy tényleg Ian lánya vagyok-e és ,ha igen,akkor ez mennyire király. Ezzel az „Ian”-ezéssel még mindig nem voltam megbékélve. Yesung próbált beszélgetni,de nem nagyon hagytam. Lucas kb 5 csajjal smárolt a buli alatt,volt,hogy kettővel egyszerre. Hát igen. Ez az L.A-i életstílus. Szerencsére nem rúgtam be annyira,hogy ne emlékezzek az estére.
A buli fergeteges volt, táncoltunk,ittunk,táncoltunk,ittunk,nevettünk,beszélgettünk,és masszívan levegőnek néztem Sungot. Kezdtem kissé becsiccsenteni,de nem bántam. Mind a négy srác bepróbálkozott,de kedvesen lepattintottam őket. Legalább is szerintem az voltam. 2 perccel éjfél előtt Haylivel fogadalmat tettünk,ami nem igazán publikus,de a lényeg,hogy jól szórakoztunk. A koccintás nagyon jó volt,sokan belerohantak az óceánba. Köztük mi is. Rohadt hideg volt,de nagyon megérte. Lucas felkapott és berohant velem még egyszer. Aztán Joey is meg akarta próbálni,de azt már nem engedtem.
Reggel 6 körül kezdtek hazafelé szállingózni az emberek,már aki meg tudott állni a lábán. Mi is elindultunk. A srácoknak megadtam a számomat, és megígértem nekik,hogy ha megint L.A-ben járok,akkor feltétlenül értesítem őket.
- A haza vezetés egy élmény lesz. –jegyezte meg Lucas,mikor beültünk a kocsiba. Azt nem mondanám,hogy másnapos volt,inkább aznapos.
- Így nem fogsz tudni vezetni bátyó. Majd én. –nyúlt a kormány felé Haylie.
- Te részegebb vagy mint én ,seggfej.- tolta el a kezét. – Nyugi,nem lesz gáz. – kacsintott felém,majd beindította a motort.
Kisebb nagyobb sikerrel sikerült hazaérnünk. Mondjuk úgy,hogy mindhárman vezettünk,inkább nem részletezném.
- Nincs kedvem bemenni. –álltam meg az ajtó előtt.
- Pedig be kéne,mert mindjárt idehányok .- nyitott be Lucas sietve,majd a mosdóba rohant,majdnem fellökve az anyját. Úgy látszik apáék is nemrég érkeztek haza.
- Na hello. Jó volt a buli? Úgy látszik egyszerre sikerült hazaérnünk. – fordult felénk apa,mosolyogva. Az agyamra ment vele.

-Jaja. És ti jól szórakoztatok ? – kérdezte Haylie unottan.
- Nem volt semmi extra. Fotósok stb… De legalább leszerveztem még pár emberrel a turnét. –vonta meg a vállát.
- A turnét ? – néztem rá kérdően.
- Majd később elmondom. Jól érezted magad ?
- Nem mindegy az neked ? – csattantam fel,majd felrohantam a szobámba. Lehet,hogy furcsának hatott a viselkedésem,de nem érdekelt. Elegem van apából és a titokzatoskodó,nyálas,macsós viselkedéséből. Eljöttem,hogy megismerjem a családját,de úgy érzem,mintha ez az egész egy vicc lenne,és bulizni jöttem volna a két mostoha tesómhoz,akiknek ebből áll az élete,mert el vannak látva pénzzel,és leszarják,hogy mi lesz a jövőjükkel. Nagyon megkedveltem őket,de jelen pillanatban ezt éreztem. Ledőltem az ágyra. Kopogás.
-Szabad !
Sun volt az,kezében Lisával, a lábába csimpaszkodva pedig Mike jött be az ajtón.
- Nagyon meg akartak már ismerni.- mosolygott,miközben leült mellém az ágyra. Hirtelen nem tudtam mit mondani. Nagyon aranyosak voltak.
- Sziasztok.- mosolyogtam rájuk.
A gépem indulásáig még 1 és fél óra volt. Az első fél órában játszottam a kicsikkel,és beszélgettem Sun-nal. Megkedveltem. Irigyeltem a tesóimat,hogy ilyen anyjuk van. Tapintatos volt,nem kérdezett anyáról sem. Elmondta viszont,hogy apa a következő hónaptól világturnéra megy a bandájával,többek között ezért is hívtak meg ide,hogy ezt elmondja, csak kereste a megfelelő alkalmat. Nem nagyon tudtam mit mondani,ez az egész helyzet nagyon furcsa volt nekem,és változatlanul haragudtam rá. Nagyon. A következő fél órában segítettem ágyba dugni a gyerekeket,Sunnal bepakoltunk a bőröndömbe,majd levittük a nappaliba,hogy elbúcsúzhassak a többiektől. A reptérre apa vitt ki.
- Nagyon örülök,hogy találkoztunk Min. És tartani fogjuk a kapcsolatot,arra mérget vehetsz. –ölelt magához Haylie.
- Én is örülök. Hát persze,ebben biztos lehetsz .- szorítottam magamhoz. Lucas „következett”.
- Hát jó volt látni,tesó. Ha esetleg Koreában járnék,akkor számítok a szállásbéli segítségedre.- kacsintott,majd magához húzott. Én csak nevettem.
- Indulhatunk ? –állt meg az ajtóban apa. Bólintottam.
Olyan volt,mintha csak 5 perce érkeztem volna. Nagyon gyorsan eltelt az idő és amíg itt voltam elfelejtettem az otthoni zűröket. Ez azért furcsa volt.
 Az úton nem beszélgettünk,apa csak akkor szólalt meg,mikor leparkolt.
- Hát, nem így terveztem ezt az egészet.- sóhajtott.- Azért én is szerettem volna egy kicsit veled lenni,Min. Vagy legalább beszélni egy kicsit,mert lenne miről. Majd legközelebb. Örülök,hogy jól érezted magad. – mosolygott. Nem mondtam semmit.
- Azért ez nem az én hibám. – szólaltam meg hirtelen,miközben a váró felé indultunk.-Úgy értem mégis mit vártál? Hogy a nyakadba ugrok és könnyek között azt suttogom,hogy mennyire hiányoztál? Nem,apa. Örülj neki,hogy eljöttem a Yesungos hülyeséged után . – feleltem szárazon.
- Ja,Yesung. Jó srác, még ha haragszol is rá. Nem, nem vártam ezt. De mindegy is. A következő hónapban turnézni megyünk a bandámmal. Eléggé befutottunk. Koreában is fellépünk. Remélem eljössz majd.
- Chh… nem tudom még. Megyek becsekkolni.- álltam fel. Apa ugyanígy tett.
- Épp olyan makacs vagy,mint az anyád . – mondta lágyan.
- Na ezt nem kellett volna mondanod. Én legalább nem menekülök el a problémák elől. Jót beszélgettünk.  Szia. –fogtam meg a bőröndöm. Apa megfogta a csuklóm.
- Nem mehetsz el így. –húzott vissza,majd magához rántott és megölelt. Köpni nyelni nem tudtam. – Oké,most már mehetsz.- engedett el.
- Ömm..- nem tudtam mit mondani,ezért csak elindultam.
- És Min! Nem haragudhatsz örökké . Azzal,hogy eljöttél már meg is törtél egy kicsit. Szeretlek. – kiabált utánam.
Nem néztem vissza.
Mikor felértem a repülőgépre,hatalmasat sóhajtottam. Még mindig nem értettem,hogy mire volt jó,hogy eljöttem,mert semmivel nem lettem előrébb. Egyszerűen csak… még jobban össze voltam zavarodva.
Elhelyezkedtem a székemben,és belemerültem a gondolataimba,amiken nem igazán tudtam kiigazodni,de azért megpróbáltam. 10 órám volt rá.

Soyun: Blog~

Napok lassan teltek, Én pedig a doki szerint javulni kezdtem. Persze nem teljesen, de már nincs remegés, és nem bénulok le a kezelés alatt. De azért még maradnom kell.
Nam ma egész nap hisztizik, hogy annyi jó pasi vesz körül, és egyik se meleg. Már a fejem fogtam kínomban.
-Szex hiány? - nézett rá Jun.
-Amióta itt vagyok azóta nuku szex. Szerinted? - sanditott rá Nam. Jongin felröhögött mellettem.
-Jongin sshi, beviszlek a fürdőbe, és gerincre váglak ha rajtam röhögsz. - szegény Jongin. Azt a fejet látni kellett volna. Kár, hogy nem fotóztam le.
-Én... nem... - nyögte ki. Aztán hozzám bújt. Most Én nevettem el magam.
-Annyira dinkák vagytok! Te meg hagyd már Jongint, mindig zavarba hozod! - vágtam Namhoz az egyik párnát.
-Hát de olyan cuki meg szexi. Nekem meg nagy a pofám, és frusztrált vagyok. - legyintett.
-Menj és verd ki. - mondta Jun. Azt hittem lefordulok az ágyról.
-Park Kangjun! Ilyet többet ne! A nővéred vagyok. - szóltam rá. Jongin csak halkan röhögött mellettem.
-Magamnak is kiszoktam, ha Rin nem ér rám. - vigyorgott.
-Rém álmaim lesznek. - fogtam a fejem. -Perverz banda! - mondtam.
-Te is az vagy. - mondta Nam.
-Nem is. - kaptam rá a tekintettem.
-Tegnap néztük pár Exo vidit, ami tiszta  Kai ah volt, ez meg itt mondta, hogy most de meg....
-Fogd be! - vágtam hozzá a macim.
-Oké! - röhögött Namjoon. -Na, megyek. Ma kapom meg az utolsó kezelést. Remélem. - állt fel. Megigazitotta a sapiját, amit mindig hord. Van vagy harminc fullcapja itt. Kaptam egy homlok puszit és rá vigyorgott Kaira. -Neked inkább azokra a dús harapni való ajkaidra adnék puszit. Kár, hogy foglalt vagy, és heteró! - vigyora lekonyúlt, de aztán újra ránk vigyorgott. -Két óra múlva leszek. Császtok! - és már trappolt is ki. Jongin feje nagyon de nagyon vörös volt.
-Kiakaszt ez a pasi. - morogta.
-Nézd jó szemmel! Nem csak a nők vannak oda érted, de még a pasik is. - simiztem meg az arcát.
-Roppant humoros vagy ma, hallod! - sanditott rám.
-Nincs kedved sétálni? - kérdeztem.
-De. Neked is jót tenne a friss levegő. - állt fel mellőlem. Közelebb hozta a tolószéket, és belesegített, majd betakart. Jun is jött ki velünk, de, Ő elköszönt, és haza ment. Elvileg Rin várja. Remélem eszik rendesen, és nem csak azért mondja, hogy megnyugodjak. De holnap majd beszélek Rinnel, hogy mi a helyzet.
-Nem fázol? - kérdezte Jongin. Egyik pad mellett ültem, a székben, ő pedig a padon.
-Nem. - néztem rá. -Még mindig ragaszkodsz hozzám?
-Miféle, hülye kérdés ez? - lepődött meg.
-Csak... - hajtottam le a fejem. -Sose illettem hozzád, plusz most még beteg is vagyok. És csúnya. - piszkálta a körmöm. Nem akartam rá nézni.
-Yun. - fogta meg a kezem. -Már amióta ismerlek, szerelmes vagyok beléd. Még ha ki se mutattam igazán. Akkor nem kértem volna meg a kezed, nem lennék most is veled. - felemelte a fejem, és rám mosolygott. Visszamosolyogtam, és hozzá bújtam. Úgy szeretem az illatát.
-Szeretlek. - suttogtam neki.
-Én is téged. - elhajolt, aztán megigazitotta a kendőt, mert elmozdult. -Remélem hamar eltűnik ez a borzalmas kendő. Nem szeretem. - feljebb húzta a cipzárom a pulcsin. Olyan gondoskodó most.
-Hidd el, Én se. - fintorogtam. -De, kopaszon nem lehetek, plusz, még meg is fázhat a fejem. - köhögni kezdtem, és éreztem, hogy elindult megint az orromból a vér. Jongin azonnal papír zsepit vett elő és azzal fogta be az orrom. Ahogy kezd kisebb lenni a tumor, úgy múlnak a rossz hatások rajtam, és a hirtelen túl sok vér pedig az orromon jön ki. Doki Jonginnak is elmagyarázta ezt, mert amikor először ez volt, nagyon megijedt.
-Köszönöm. - néztem rá hálásan.
-Semmiség. - letörölte a kezem is, meg az arcom, és kidobta a kukába a véres zsepiket. -Hmm, igaz, nem ma van, és nem így terveztem a Valentin napot, de a vége úgy is ez lett volna. Mármint, hogy rád húzom a gyűrűt amit vettem. - egy kis dobozt vett elő, és kinyitotta.

-Jongin. - néztem rá.
-Már megkértem a kezed, de ma, el hoztam a gyűrűt, hogy fel vedd. - rám mosolygott.
-Olyan hülye vagy, hogy egy ilyen roncs mellet maradsz. - vigyorogva néztem rá.
-Ez van. - rám adta, aztán egy puszit is kaptam.
Még ültünk kint, olyan jó volt a levegő.
Másnap bejött Yemin. Láttam rajta, hogy nagyon rossz neki így látni engem, de tartotta magát egy ideig, aztán végül csak sírni kezdet. Megvigasztaltam, hogy minden oké már velem, hamarosan vége az első kezelésnek, aztán meglássuk mi lesz velem. Kicsit megnyugodott, de látszott, hogy inkább miattam. Végül este bejöttek a fiúk, hoztak csokit, meg kaját, kicsit szűkös volt a hely, de együtt voltunk, aztán Kyungsoora rá jött a hat perc -az öt perc a hülyeség perc, a hat pedig az énekelős perc-, szóval énekelni kezdet. Szeretem, ha random rá jön, hogy akkor most énekeljünk hülyeség hada. Nem is említem, Nam, hogy oda-vissza volt tőle.
-Olyan hangod van, hogy...
-Be ne merd fejezni Lim Namjoon mert megfejellek, mint hülye gyerek az oszlopot! - szóltam rá.
-Pedig olyan szépet mondtam volna. - hisztizet.
-Tényleg 26 vagy? Nem inkább hat? - néztem újra rá.
-Mostmár azért is kimondom! - dobbantott. -Szóval, olyan szép hangod van, hogy az ember lelkéig hatolsz vele. - mondta végül ki.
-Hát... kössz vagy mi. - jött zavarba Kyungsoo.
-És farok állító. - köpte be Nam.
-Namjoon! - szóltam rá.
-Bocs, nem hagyhattam ki. - röhögött Joon. Szegény D.O.
-Olyan gonosz vagy! - csapdostam vállon Joont.
-Nem is! Csak udvarolok. Hátha valamely szexi dalos pacsirta beadja a derekát. - védekezett nevetve.
-Kitagadlak! - vágtam nyakon.
-Asszony! Nem tagadhatsz ki! - hisztizett.
-De igen! - húztam ki magam.
-Majom. - durcizott be Nam.
-Kályha! - vigyorogtam. És ekkor tört ki mindenkiből a nevetés.
Olyan jó volt hallani.
-Ne nevessetek. Egyszer úgy is lenyúlom valamelyikőtök, és most megyek kiverem, mert kicsit szűk a nadrág. Köszönhetően a kicsi törpének. - állt fel Joon, és ment a fürdőbe. Újra nevetni kezdtünk. Tudjuk, hogy csak viccel, ezért kedvelte meg mindenki. Szerintem hányni ment, mert tegnap volt vizsgálaton, és még két kúra ki lett neki írva. Mára, és holnap utánra. Aztán két hét és mehet haza.
És igen, tényleg hányni ment szegény. Ki hallottam, és a többiek is.
-Holnap forgatás, nem biztos, hogy bejövök. - mondta Jongin.
-Rendben. Inkább pihend ki magad, majd máskor bejössz. - mondtam.
Lassan indultak, így kaptam puszit a fejemre mindenkitől,  és Jongin meg Xiumin maradt bent velem.
-Kell valami otthonan? - takargatot be Minseok.
-Nem. Minden itt van. - mosolyogtam rá. Leült az ágyra.
-Sokkal jobb a színed. - mondta.
-Hát igen. - sóhajtottam.
-Baj van? - kérdezte.
-Nem. - Nam krákogott egyet ,de oda se figyeltem- Csak szeretnék már haza menni. - néztem rá.
-Elhiszem. De amit muszáj, azt muszáj. - homlokon puszilt, aztán a homlokát nekem döntötte. Figyeltem a fáradt arcát. Annyi éve vagyunk barátok, és még mindig annyira erős testvéri szeretet van köztünk.
-Min... - suttogtam. Kinyitotta a szemeit, és rám nézet. -Szeretlek Manó. - átkaroltam a nyakát, és a mellkasához bújtam.
-Én is téged. Most már ideje szépen rendbe jönni, és újra velünk lenni. Mostanában szét esett az egész banda, B zűllik, Mei Bostonban, a többiek is dolgoznak... Mi is állandóan rohanunk.  Olyan rossz így. - motyogta.
-Sajnálom. Ígérem, igyekezni fogok meggyógyulni. - mondtam. Jó szorosan megölelt, Én pedig bújtam hozzá. Olyan jó volt így vele.
Miután elmentek, -persze előtte Jongin is jól megölelgetet, és annyi puszit adott, meg csókot, hogy egy évre be tudnám osztani -, csendben ültem, és a kezem néztem.
-Miért nem mondtad el nekik? - ült mellém Joon. Hirtelen tört rám a zokogás, és bújtam hozzá. -Soyun - zárt a karjaiba.
-N..nem ment. Nem tudtam elmondani. - pihegtem. -Doki mondta, hogy 20% az esélyem, hogy túl éljem a műtétet. Nem akartam, hogy aggódjanak. Így a legjobb. Holnap megműtenek, és vagy életben maradok, vagy se. - suttogtam.
-Mindent elrendeztél? - simogatta a hátam.
-Igen. Levelet is írtam, kettőt. Egyik Jonginnak, másik mindenkinek. Hívtam az ügyvédet is, minden Minseoké és Jun-é lesz. - motyogtam.
-Rendben. Én itt foglak várni. És reméljük, hogy igaza lesz a dokinak, még ha csak 20%-kot adott. Így legalább akkor már csak egy hónapot kellesz itt szenvedned, és szabad leszel. Aztán meg megyünk veszünk neked parókát, és végig tombolunk egy egész hétvégét. - tiszta ábrándos volt a hangja.
-Kimehetünk Los Angelesbe is. Ott a nagyiék háza. És lehetne ott az esküvő is. - ez fel villanyozott.
-Pacsit ide szépségem! - felemelte a kezét és Én pedig nevetve belepacsiztam.
Elterveztük, hogy ma éjjel nem alszunk. Ezért a neten garázdálkodtunk. Persze azt nem várná az ember, hogy a saját képe fog magára vigyorogni, ami nem mellesleg akkor készült amikor feladta rám a gyűrűt, éd olyan címe volt, hogy Jongin is csak szánalomból van velem. De ez fájt a legjobban, mert Mei-t is megemlítette:
"Hát, mit ne mondjak... Jongin oppa igen csak gavallér, hogy ilyet tesz...
Megkérni egy ilyen ocsmány, és rákos beteg csaj kezét, aki nem mellesleg Minseok oppa gyerek kori barátja, igazán tiszteletre méltó.  Viszont, ha már múltkor nem tudtam megölni Mei-t, aki nagyon jól tette, hogy Bostonba menekült, nagyon remélem, hogy Soyunt elviszi szó szerint a rák." Nem tudtam tovább olvasni. Remegni kezdtem, és írtam egy SMS-t Mei-nek, hogy amint tud, azonnal nézze meg az oldalt.
-Úristen de egy mocsok ez a csaj. Ne hallgass rá. Jongin igen is szeret, nem szánalomból van veled. - fogta meg a kezem Nam.

-Mindegy. - néztem rá. -Jongin maga mondta, hogy nem lenne velem, ha nem szeretne. Ezért, most már azért is bele vágok a műtétbe, és igen is megmutatom, hogy mellett a helyem. Nem érdekel az ilyen hülye saseang fan, aki a legjobb barátom is képes bántani. És még nem is szégyelli. - mérges lettem. Egy kis taknyos gyerek, hogy jön ahhoz, hogy ilyet tegyen, és bátran vállalja, és azt se érdekli, hogy blogra rakja. Engem, Meit, Danbit és a többi lányt. Mindenkiről volt minimum másfél oldal véleménye, és fél oldal, hogy hogyan ölné meg őket. Hát nem hagytam annyiban a dolgot, így hát fogtam, és kör SMS-ben elküldtem minden lánynak a blog címet, hogy amint tudják, olvassák el, de írtam, hogy  fiúknak ne szóljanak, mert nem akartam, hogy aggódjanak.
Reggel hatkor pedig jött a doki, és mosolyogva közölte, sokkal valószínűbb, hogy gond nélkül megúszom a műtétett, mivel a tumor kisebb lett, így elvált a lét fontosságú idegektől. Alig vártam, hogy végre megszabaduljak attól a tehertől amit okozott, és lassan, de biztosan meggyógyuljak. Küldtem egy SMS-t Jonginnak, hogy ne aggódjon, azért amiért nincs bekapcsolva a mobilom, csak egyszerűen lemerült és amint végeztem a kezeléssel bekapcsolom újra. Kegyes hazugság.  Kikapcsoltam a mobilom, és leraktam, levettem Jongin gyűrűjét, és beraktam a fiókba, majd szorosan megöleltem Namjoont és még utoljára, biztos ami biztos alapon, rá hagytam mindent, ha véletlen mégse sikerülne a műtét, úgy ahogy vártuk. Saját lábamon mentem a nővér mellett a műtő felé. És mosolyogva köszöntem mindenkinek. Amíg elrendeztek, jót szórakoztunk pár vicces sztorin. Jó volt így, ilyen hangulatban felfeküdni a műtő ágyra, és hagyni, hogy a sors renbe hozzá azt, amit elrontott. Hamarosan egy új Soyun érkezik, aki csakis a barátainak, és a táncnak fog élni.

Mei- (•̀o•́)ง

Reggel még mit sem sejtve indultam az egyetemre. Lakótársam hangosan horkolva horpasztott, mikor elindultam. Útközben gyors írtam egy üzenetet Laynek, hogy ha lehet most Ők is gondoskodjanak Füliről ne csak szegény Tokiya, aki részletes beszámolót küld nekem minden egyesnap B-ről és kedvencemről. Örültem, hogy mellette van és foglalkozik vele, ám annak már kevésbé, hogy egyre rosszabb híreket hallok barátnőm felől.
Szerencsére nem esett a hó így nem kellett metróznom, hanem sétálhattam egy nagyot, bár kicsit szidtam magam, hogy miért csak egy nyári ruhát vettem fel, mert hiába voltam vastag kabátba, lábaim hangosan koccantak össze. Az egyetemen megkerestem az előadó termet, ahol az óráim lesznek, befészkelődtem hátra és vártam az oktatóra.
Jó ideje tarthatott az óra, mikor a telefonom búgni kezdtem, láttam, hogy ki hív, de mivel egy elég fontos anyag rész kellős közepén voltunk hanyagolnom kellett a hívást. Aztán újra, majd még egyszer.
-Kisasszony, nyugodtan vegye fel. - mondta kedvesen a dékán. Magamhoz vettem a kis készüléket és kirohantam.
-Szia B! Bocsi... - kezdtem volna, de B félbeszakított.
- Bocsi?! ....Szemét vagy. Utállak. - a hangja el-el csuklott, hallottam, hogy nem kis mennyiségű alkoholt fogyaszthatott.
- Nem értelek B.
- Legjobb barátnők?! Na ne röhögtess, azért mentél el.... Beszélni se vagy hajlandó velem. Átvertél, hogy igaz barát vagy...csak egy hazug liba, aki kihasználja a testvérét...Összefekszel mindenkivel. Undorodom tőled. - elegem lett a mocskos szavakból, és kinyomtam a telefont. Bár tudtam, hogy részeg volt, amiket mondott nagyon fájt. Véget kellett ennek vetnem. Megkerestem annak a személynek a számot, akiről tudtam, hogy segíteni tud.
-Mei? Gond van?
-Segítened kell. B nagyon részeg, szerintem már alig tud magáról. Félek, hogy nagy bajba keveredik. Keressétek meg Őt. Tokiya dolgozik, Yemin édes kevés ehhez. Üzenetbe elküldtem, hogy hol van.
-Állj...állj...Miért kéne nekem Danbin segíteni?!
-Mert az istenverte pasija vagy azért, te troll! - kiabáltam a telefonba.
-Mei...Mi már...
-Nem Chanyeol, hallgass meg. Most aki a leginkább kell neki, az te vagy. Emeld fel a csontos kis segged az ágyadból és irány megkeresni B-t. - vettem lejjebb a hangerőt, mert az egyik teremből kiszóltak, hogy jó lenne ha csendbe maradnék. Mikor végig mondtam, bontottam a vonalat. Gyors üzenetet pötyögtem TJ-nek, aki válaszkép egy képet küldött nekem.

Az rövid üzenet mellé: "Itt várlak! Latte?"

Visszamentem a terembe, megvártam az óra végét és összepakolva cuccaim a megadott helyre siettem. A latte már ott gőzölgött az asztalon, egy csokis muffin mellett. Egy 600 wattos vigyor fogadott mikor leültem.
-Na mesélj. - mondta és mosolya lehervadt mikor részletesen elmondtam neki mindent.
-Nem tudom mit kéne tennem. B a legjobb barátnőm, Ő olyan nekem mintha a húgom lenne, és így hallani Őt borzalmas volt.
-Elhiszem, nem akarlak elküldeni, vagy ilyesmi, de talán jobb lenne ha ott lennél mellette. -fogta meg a kezem.
-Igazad lehet. - sóhajtottam egy nagyot.
-Plusz mennék veled. - vigyorgott, aztán meglátva döbbent arcom nevetni kezdett.
-Miután megjöttél kaptam egy e-mail-t. Egy ázsiai divat laptól, hogy lenne egy álláslehetőségem, ugyanis oda is beadtam egy pályázatot régen. - a szemeim hatalmasra kerekedtek, de Ő csak folytatta - Ugyan nem a Vouge, de hasonló és ha már így töröd a fejed a haza úton, Én is meggondolnám, hogy elkísérlek és elfogadom a munkát.
-Mennyire megy a nyelv? - kérdeztem aggódva, mire folyékonyan elkezdett beszélni koreaiul, nevetni kezdtem, majd könnyek csordultak végig az arcomon.
-Ennyire rossz voltam?

-Csak aggódom amiatt a lüke lány miatt. - törölgettem meg a szemem. Megbeszéltük, hogy tavasszal utazunk majd haza. A délutánt kettesben töltöttük, úgy andalogtunk Boston utcáin, mintha egy szerelmes pár lennénk. Néha mikor ránéztem Lay-t képzeltem magam mellé.

Nagyon hiányzott nekem, mert Kris mellett Ő volt a másik hímnemű legjobb barátom, mind emellett még életem szerelme is. Imádom Tokiyát is, persze, hogy imádom, de Kris és Lay...mondjuk, hogy a mindeneim.
Illetve most már TJ is, aki pár hét alatt olyan közel került hozzám, mintha már évek óta ismerném, tudok róla mindent, tud rólam mindent, éjszakákat  beszélgettünk át, megmutatta nekem Bostont, és amikor csak kellett a segítségemre volt. Szóval bátran ki jelenthetem, hogy van 4 férfi az életemben, akikért tűzbe tenném a kezem. Azta, olyan csöpögős melodrámába csapok át néha, hogy már megijedek magamtól.
Az estét egy csendes bárban töltöttük, ahol TJ még vacsit is rendeltem nekem, tiszta kis gavallér, aztán sétáltunk egyet majd hazafelé vettük az irányt.
-Aludhatnék ma veled? - nem akartam egyedül lenni, mert még mindig nem kaptam hírt barátnőm hogy létéről, mikor világosan közöltem egy kör üzentben, hogy amint megtudnak valamit értesítenek, de semmi.
-Hát hogyne. - ölelt meg. Gyorsan lefürödtem, belebújtam a pizsimbe, felkaptam a takaróm és egy párnát, aztán sprinteltem TJ szobájába. Már teljesen megszoktam, hogy Ő csak egy boxerben alszik. Elalvás előtt még képeket nézegettünk, megmutattam neki a fiúkat, a lányokat, a mini állatkertünket. Aztán hozzábújtam és mély álomba szenderültem.
Reggel a kávé friss illata ébresztett, ami a kis éjjeli szekrényen pihent, még reggeli muzsika is volt,  mert TJ hangosan énekelt a tusoló alatt. Nyújtózkodtam egy nagyot, mire TJ hangosan felkiáltott:
-MARADJ ÍGY! - félig kinyújtott karral, oldalra fordulva próbáltam szoborrá alakulni - Azért levegőt vehetsz. - kattintott egy képet.
-Ha vettem volna, eldőlök, mint egy krumplis zsák. - fordultam hasra - De te miért fotózol mindig annyit?
-Hobbi....
-De képeid jók...
-Csak hobbi. Jobban érdekel az írás, mint a fotózás. CSÍÍÍÍÍZZZZ~ - és katt, hozzá vágtam egy párnát.
Tehát nagy bostoni álmaim lassan véget érnek, és új kalandok kezdődnek otthon Seoulban.....Miért érzem úgy, hogy nem lesz egy könnyű menet??

TJ fantörpikus fotója reggel XD

Seo Young - So many things to talk about

my two idiots ♥

Seijit Kionak kellett lefogni,hogy ne menyjen neki Sen-nek. Bár a végén már Kiot is vissza kellett tőle tartani.
- Sen,az isten szerelmére menyj most el innen. Egyáltalán nem alkalmas,amint látod. –fogtam kicsit sietősre a dolgot. Az előttem álló karba tette a kezét.
- Máskor sem lesz alkalmas. Ha rólam van szó neked sohasem alkalmas Seo. És kezd elegem lenni ebből. – mondta megnyomva a mondat végét. Közben Sunhee is kijött az előszobába.
- Mi folyik itt? Ő meg mit keres itt? – bámult Sen-re.
- Hányan vannak nálad? Amúgy sziasztok srácok. Régen találkoztunk. – intett a hátam mögött álló Mia-nak,Kio-nak és Seiji-nek.  
- Mi az,hogy „régen találkoztunk”? Ennyit bírsz mondani azok után,hogy egy árva szó nélkül húztál el Koreába? – csattant fel Seiji.

-Mondanék mást is ,ha végre beengednétek. – felelte Sen egyre idegesebben.  Viszont Luhan bármelyik percben itt lehetett és a legkevésbé sem akartam,hogy találkozzon Sen-nel.
- Azt felejtsd el! – csattant fel a nővérem. Sen mély levegőt vett.
- Annyira imádom,hogy mindenki így nekem támad,mikor az egyetlen személy akinek tényleg oka lenne rá az Seo .- mondta.
- Te hallod,hogy miket mondasz? Sen,te is nagyon jól tudod,hogy ennél sokkal többről van szó. És az,amit Seo-val csináltál ránk is kihatott. Hol voltál mikor mélyponton volt miattad? Mert nem te húztad ki a gödörből,hanem mi. Ráadásul miattad került oda. Úgyhogy ne mondd nekem,hogy nincs okunk így viselkedni veled,mert esküszöm behúzok neked egyet! – csattant fel Mia. Régen láttam így kikelni magából. Sen hátrébb lépett az ajtótól.
- Jól van. Úgy látom , hogy most nem fogunk dűlőre jutni. De akár hiszitek akár nem,nekem is nehéz volt. Baromi nehéz. Ne higgyétek azt,hogy könnyű volt otthagyni az életemet. Ott hagyni titeket. – nézett ránk.

Miket nem találok Mia telefonján xd Kio pink hajjal o.o

- Aha,persze. Így utólag már visszahízelegnéd magad,mi? Na húzz el innen de nagyon gyorsan,vagy gondoskodom róla,hogy egy ideig hanyagold a modell szakmát! – ordította Seiji.
- Sen,légy szíves! – néztem rá. A szemében nem láttam mást csak megbánást.
- Oké,értem. De tudod,hogy ez így nincs lezárva. – nézett rám,majd sarkon fordult és a lépcsők felé indult. Olyan gyorsan csaptam be utána az ajtót,hogy beleremegte az ablakok. Egy hajszálon múlott.

Teltek a napok Sen látogatása óta,amit szerencsére nem ismételt meg. Mia-ékkal bejártuk szinte egész Seoult és nagyon jól szórakoztunk. Eljöttek s munkahelyemre is ahol bemutattam őket Kwon úrnak,aki megengedte,hogy végignézzék az aznapi fotózásokat. Szerintem mondanom sem kell,hogy Mia el volt ájulva a sok helyes srác láttán. A nap csúcspontja az volt,amikor megismerkedett Eunjival,aki megengedte neki,hogy csináljon vele pár közös képet a díszletben. Nagyon jó kis nap volt. Óóó mielőtt még elfelejtem a lányokkal partit szerveztünk D.O.-nak és Kai-nak,ami nagyon jól sikerült. Mindenki élvezte!
Aztán egyik délután Soyun áthívott minket vacsorára Luhannal,úgyhogy kis csapatomat otthon hagyva indultunk el barátnőm háza felé. Régen láttam már a lányokat,de a legnagyobb meglepetés Soyun és a bejelentése volt. Azt hittem rosszul hallom,amit mond. Mindenki a könnyeivel küszködve ült az asztal körül. Viszont Kai-t viselte meg talán a legjobban. De az este folyamán félre húzott és közölte,hogy feleségül akarja venni Soyunt. Először csak pislogtam rá. Soha sem láttam még olyan komolynak és elszántnak. Ebből tudtam,hogy ez egy jó döntés lesz részéről,így egy hatalmas mosollyal öleltem át és adtam rájuk „áldásomat” . Nagyon reméltem,hogy Soyun minél hamarabb felépül.

My fav pic of Sunhee&Nate

A vacsora utáni napokon is pörögtek az események. B egyre lejjebb süllyedt és láttam,hogy ez Luhant is megviseli,de nem tudtam,hogy mit kéne csinálnunk,hogy kirángassuk jelenlegi helyzetéből.  Gyanítottam,hogy a Chanyeol-lal való szakítása és Mei Bostonba költözése is közre játszott az események alakulásában. Viszont sehogy sem volt ez így jó. 
Sunhee és Nate Hawaii-ra utaztak,ahonnan szinte minden nap küldtek egy csomó képet. Nagyon örültem,hogy ilyen boldogok együtt. Luhannal is tervezgettük a japán utazásunk időpontját. Úgy akartuk alakítani a dolgot,hogy egyszerre menjünk Seiji-ékkel,viszont Lulu most nem nagyon akarta magára hagyni B-t,úgyhogy nem volt egyszerű a dolog. Nekem pedig elég sok munkám volt,tehát tényleg pörögtek az események.
Egyik este Kwon úrral egy gálára voltam hivatalos,ami egy új kampányt hírdetett. Nagyon izgultam,mert ez volt az első ilyen komolyabb megjelenésem egy ilyen fontos eseményen. Szerintem mondanom sem kell,hogy Mia teljesen el volt ájulva a ruhámtól,amit a főnököm küldött,ugyanis csak egy bizonyos márkát szabadott viselni.
- Te jó ég Seo! Vadítóan nézel ki! – rántott magához Seiji,mikor az ajtó felé indultam.
- Ohh köszönöm. – nevettem.
- Kicsit furcsa,hogy ilyen drága ruhákat hordasz,de nagyon jól áll . mosolygott Kio.
- Nekem mondod? Még mindig nehezen tudom elhinni. De sietnem kell,mert a limuzin 5 perc múlva jön.
- Limuzin? Úristen limuzinnal mész? Akkor tényleg egy vörös szőnyeges party lesz! Nem mehetünk mi is egy kört? – ugrál Mia.
- Nem hiszem Mia. Mi ehhez nem vagyunk elég elitek. – nevetett Seiji.
- Hahaha. Én sem vagyok elég elit hozzá mellesleg. – mormogtam,majd magamhoz húztam Kiot és Miat is egy hatalmas ölelésre.

Mire leértem a limuzinhoz körülbelül 6-szor estem majdnem át a ruhám uszályában,de sikerült normálisan beszállnom a kocsiba,hogy végre elindulhassunk.
- Nagyon szép vagy Seo. Öürlök,hogy jó lett a ruha. - mosolygott rám Kwon úr.
- Köszönöm Kwon úr. - viszonoztam a gesztust. Próbáltam nyugodtnak látszani,de a tenyerem szinte már izzadt annyira izgultam.

Lets go to the show :*

Yemin - Új lakók.

Az elmúlt héten három személlyel is bővült a házban lakók száma. Az első DongHoon aki egyik reggel kétségbe esetten állt az ajtómban azzal, hogy a szülei kirakták otthonról. Én értetlenül néztem rá, hogy miért amire a válasz az volt, hogy a szülei azt akarták, hogy továbbtanuljon és ügyvéd legyen akárcsak apukája és a modellkedést pedig fejezze be. Mivel ő mindenképp modell szeretne lenni választás elé állították.... vagy az ügyvédi pályát választja és továbbra is velük marad...vagy modellkedik és eltartja magát....Háát ő a másodikat választotta és még aznap összepakolt és eljött. Hozzám jött, hogy nem tudok e valami olcsó

Junior és Nico.<3

albérletet én pedig felajánlottam, hogy lakjon velem meg testvéremmel. Bemutattam őt Nanának ő pedig kikerekedett szemmel nézett minket mikor meglátta, mennyire hasonlítunk. Tao először nemigazán örült az ötletnek, hogy velünk lakjon de aztán beadta a derekát. A másik két lakótárs pedig egy iszonyatosan aranyos labi bébi testvérpár. Úgy gondoltuk Boss túlságosan egyedül van ezért elmentünk Krissel kutyákat nézegetni és beléjük szerettünk ezért végül mindkettőjüket magunkkal hoztuk. A kis fekete Kris jóvoltából a Junior nevet kapta míg vajszínű testvére Tao által a Nico névre lett keresztelve.
Junior egy igazi rosszcsont és a cipők gyilkosa míg Nico nyugodtabb 'anyásabb' típus.

Voltam a 'raktárban' is ellenőrizni, hogy halad az építkezés...Már csak 1-2 hét van a megnyitóig és a hely lassan nyitásra készen áll. Gyönyörű lett igazán keményen dolgoztak vele. A képekkel is elég jól haladunk B-nek köszönhetően aki tökéletesen tűri, hogy néha órákon át fessem őt...és a többi lány és DongHoon is tökéletesnek bizonyult.

DongHoon és B.

Egyik nap pedig Soyun hívott minket közös vacsira aminek nagyon örültem hisz nagyon hiányzott már elég sok dolgom volt mostanság és ezért nem tudtam a többiekkel találkozni. Átmentünk hozzá Taoval és mikor ajtót nyitott kicsit meglepődtem a fején lévő kendő miatt de nem akartam rákérdezni...
Meit elértük gépen...Kris szószerint kitépte a többiek kezéből a laptopot és beült vele a nappaliba amit nagyon megmosolyogtam... Mi addig segítettünk Soyunnak megteríteni. Aztán jött az este rossz része. Soyun elmondta, hogy miért is hívott ide minket. Nem akartam hinni a füleimnek és először fel se fogtam amit mondott...aztán levette a kendőt én pedig keserves zokogásba kezdtem a többiekkel együtt. Mindenki megijedt de Kai arca fájdalmasabb volt mindenkiénél. Kiderült, hogy Soyunnak be kell mennie a kórházba egy időre, hogy kezelni tudják ahol meg is látogattam őt. Vittem neki enni hisz tudom a kórházi koszt borzalmas. Útközbe egy cukrászdába is beszaladtam, hogy vigyek neki a kedvenc sütiéből. Mikor beértem ő épp aludt ezért nem akartam felébreszteni. Megismerkedtem a szobatársával aki egy roppan aranyos fiú. Megkínáltam őt is sütivel és beszélgettünk. Meg ígértettem vele, hogy vigyáz Soyunra amire csak annyit válaszolt, hogy ez természetes. Mikor Soyun felébredt oda mentem hozzá letettem az ágy melletti kis asztalra az ennivalókat és a sütit majd átöleltem. Beszélgettünk én újból elsírtam magam. Annyira szörnyű volt őt ott úgy látni, hogy nem bírtam vissza tartani. Lassan indulnom kellett ezért elköszöntem tőle is és Nam-tól is.
Beültem az autómba felhívtam Tao-t, hogy merre van. Mivel azt mondta van egy kis dolga úgyhogy ma nem ér rá úgy döntöttem haza megyek.
Otthon a kertben Kris fogadott.
-Mond csak úgy döntöttél te is beköltözöl?-ugrottam hátára egy hatalmas vigyor kíséretében.

-Zavarna?-kérdezte hátranézve.
-Engem nem.-küldtem egy 1000 wattos mosolyt neki.
-Helyes válasz.-vigyorgott majd mikor beért velem a lakásba ledobott a kanapéra és kínozni kezdett.
-HéééHéééééé. Nem ééér.-visítoztam amire DongHoon is előbújt szobájából és Kris segítségére sietett. -Igazságtalan túlerőbe vagytok hééé.-nevetve visítoztam tovább. De két kis vakarékom személyében megérkezett a felmentő sereg. A két kis törpe vakkantgatott közben elkezdték a fiúk gatyájának szárát húzni. Mikor végre elengedtek ölembe kaptam a két kis ördögfajzatot és néhány puszi kíséretében dicsérgettem őket.

Drága Boss-omat pedig egyáltalán nem zavarta
a hangzavar a szunyókálásban.:3

Este még filmeztem a fiúkkal és a kanapén el is aludtunk engem Kris ölében DongHoont pedig a vállamra dőlve érte utol az álom.