Danbi: B's May ~

És sajnos ért is meglepetés bőven, de nem csak Seijit hanem engem is. Már kora reggel valaki ráfeküdt a csengőre, de nem volt bennem annyi erő, hogy kikeljek az ágyból. Csak Mei csoda reggelijének az illata ébresztett fel és a gőzölgő kávéé, ami már fejem mellett volt.

- Ki volt az?- kérdeztem meg  miközben nagy nehezen ülő helyzetbe tornáztam magam és elvettem a kávét barátnőm kezéből.

- Seo. És nincs valami jó kedvében, ahogy hallottam.

- Seijivel jött veszekedni? Pedig szóltam neki, hogy elhozom pár napra.

- Szerintem nem ez a baj, de majd beszélj vele. Ja és B, ha lehet előbb Seijitől kérdezd meg mi volt. –

Mei és Tj csodás reggelije*-*

bólintással jeleztem, hogy tudomásul vettem a dolgot és nem fogok másképp cselekedni.  Miután elfogyasztottam a kávét átballagtam a japánlakkba.  Seiji egyedül ült már az ágyon és nagyon gondolkodott valamin. Még azt se vette észre, hogy bementem. Csak akkor eszmélt fel, hogy valaki más is van rajta kívül a szobába, mikor besüppedt mellette az ágy. Kérdeznem se kellett volna, hogy mi a baj, mert a paplanon heverő drogból egyből rájöttem, de azért megkérdeztem, hogy Seo mit mondott neki. Az állam is leesett Seiji meséjétől.  Haragudtam barátnőmre egy picit, mert elsősorban nem bízott bennem másodsorban nem bízott Seijiben. Hiszen egy függőségben szenvedő embert csak úgy lehet leszoktatni valamiről, ha folyamatosan csökkentjük  a napi adagját, mert ha nem így teszünk akkor abba belehalhat.

- Na gyere kész a reggeli. – ragadtam karon legújabb lakónkat és vittem le a királyi lakomára, amit Mei és Tj csináltak. Egy igazi amcsi reggeli, ami Seijit kicsit váratlanul ért, de végül boldogan majszolgatott velünk együtt.

- Mei nyisd már ki.- mondtam a mosogató mögül barátnőmnek, aki rögtön ugrott és már nyitotta is az ajtót.

- Na az a helyzet B, hogy ezt most szépen lepasszoljuk valakinek. – vette ki kezemből a  szivacsot.

- Pedig életemben először magamtól álltam a mosogató mögé.

a legjobb szerkó egy kis családlátogatásra. :D

- Nagyon ügyes vagy, de most sietünk. Kapsz 10 percet elkészülni, valami vállalhatót vegyél magadra- küldött fel az emeletre Mei. Egész gyorsan elkészültem ahhoz képest, hogy fogalmam sem volt arról hova megyünk és hogy mit vegyek fel, de végül egy szolid öltözetnél döntöttem, ami egy szaggatott rövid farmernadrágból, egy fánkkal leöntött pólóból és egy fehér tornacipőmből állt. Mivel hajat mosni már nem volt időm, így egy sapkát választottam kiegészítőnek  és így indultam útnak, de már lent kitört rajtam a hiszti roham mikor valamilyen oknál fogja Mei, úgy döntött elrabol. Bekötötte a szemem és úgy tuszkolt be az autóba.

- Héé , Mei ez kurvára nem vicces.  Nem érek rá a hülyeségeidre.

- Nyugi már, mindjárt ott vagyunk.

- Nem leszek nyugodt, amíg ez a szar  le nem kerül a fejemről.- folytattam tovább. Útközben kiderült, hogy nem Mei, hanem a mellette ülő valaki, akiről fogalmam sincs, hogy ki volt, kötötte be szemeim.  Addig hisztiztem amíg Mei végre le nem parkolt.

- Na most már levehetem ezt a szart?! – próbáltam kikapcsolni az övem, de nem igazán ment így szemek nélkül.  

- Még egy kicsi türelem. Gyere. – segített ki a kocsiból.   Féltem egy picit, mert ismeretlen közegben kellett mozognom, viszont ahogy egyre mentünk gondolom befele a félelem úgy illant el.  Ismerős illat csapta meg az orromat, így rögtön megtorpantam.

- Hányan vannak körülöttünk?

- Ketten.

- És kicsodák?

- Két operatőr. Egy férfi és egy nő. – kegyes hazugság Mei, de nem fogok bedőlni neki.

- Hol a pasi? – Mei odavezetett valaki elé. Nagy levegőt vettem.

- Olyan a parfümje, mint a barátomé.

- Tényleg? – kérdezte egy férfi hang, aki biztos nem az előttem álló fiú volt. De ennél több nem volt. Újra karok fonódtak rám és segítettek irányítani, hogy merre menjek.  Mikor beértünk leültettek egy kanapéra,de még mindig nem szabadítottak meg a kendőtől. Már majdnem megszólaltam nem éppen szépen, mikor leesett a kendő a szemeimről és megláttam hova hozott Mei.

- Te. – mutattam rá már könnyektől csillogó szemmel.  – Te. – mutattam Yeolra és egyből felé vettem

♥

az irányt.  Mivel elég nagy volt a nézőközönségünk egy ölelésen kívül msá nem történt köztünk, pedig elég régen láttuk már egymást.  Kiválva öleléséből egyből a ház többi lakója elé állva bemutatkoztunk.  Mei-t el is küldtük főzni  miután elmesélte, hogy kínai, de élt Kanadában is.  Hogy miért lett a konyha áldozata ezután? Mert drága barátom úgy gondolta, nem hagyhatja figyelmem kívül Mei páratlan főző tudását.  Ezután lepattintottam szegény rapperem és rögtön a ház legfiatalabb tagjához táboroztam le, akivel egyből megtaláltuk a közös hangot, nem csak azért, mert egykorúak vagyunk, hanem azért is, mert mindketten sportolók vagyunk. De gyorsan szétrobbantottak minket, ami nem volt rossz hiszen Gayeonon kívül mással is jóba lettem. Minwooval, Gayeonnal és Chanyeollal kimentünk a kertbe ökörködni , míg Kang Joon, Nana és Soohyun bent maradtak segíteni Shin mamának és Mei-nek.

- Yeol a többiek mikor jönnek?

- Seho fent alszik a szobájában, felmenjünk hozzá?

- Ez kérdés volt? – kérdeztem gyerekes mosollyal az arcomon és akcióba lendültem.  Mindenki követett és figyelték milyen jó kis meglepetést szánok a  humoristának. Berohantam párom szobájába és fogkrémét átvittem a másik szobába. Útközben mondtam szerezzen valami tollféleséget. Óvatosan nyomtam Seho mindkét tenyerébe fogkrémet, majd mikor megérkeztek a többiek elvettem Minwoo kezéből a tolldarabot és megcsikiztem vele az ágyon fekvő orrát, aki erre egyik kezével rögtön odanyúlt és sikeresen felébredt.

- Yaa. Ohh.- lepődött meg mikor meglátott maga mellett. Illedelmesen bemutatkoztam, majd bekapcsolódtam a többiekhez a nevetésbe. Kimentünk és fent megvártuk még Seho rendbe szedi magát, madj együtt mentünk le megkérdezni, hogy miben kell segíteni, de Mei egyből kiküldött a konyhából mondván: „ezt a házat légy szíves ne akard felgyújtani” . Hát igen a főzés nem az én asztalom. Még vártuk, hogy kész legyen a kaja szépen hazaszállingózott a többi lakó is. Nagyon aranyosak voltak mindannyian.  Dongwook egyből mondta, hogy elmehetnék modellnek, mert látta  a képen és, hogy nagyon szép hasam van. Sajnos ez most nem igaz, mert a műtétem óta feljött pár kiló. Sora hozzátette azt is, hogy nem csak a hasam miatt mehetnék el modellnek, hanem az arcom miatt is. Tisztára bepirultam ennyi dicsérettől. Chanyeol már mondta is, hogy hagyják abba, mert így képes lennék pár óra alatt megtanulni repülni és elszállni. Bommal először nehezen álltam szóval, hiszen rajongóként, amit drága páromnak köszönhetek, féltem megszólalni.

- Szóval mindketten 2ne1 fanok vagytok?

- Nem lennék igazi pár ha nem. Egyébként az ő hibája. – bokszoltam párom hasába.  Bommal még vacsora előtt sikerült beszélnem, ami annyira jól sült el, hogy még kész nem lett az étel ellőttünk pár képet, amiből persze nem csak kétszemélyes selfiek lettek a végén, hanem az egész bagázs csatlakozott.  Végül hajnalban sikerült elhagynunk a házat. Könnyes búcsút vettem mindenkitől. Shin Mamának mondtam, hogy egyszer majd hozzám is el kell jönnie főzni.

- Jól van B, most már menjetek. 

- Pedig azt hittem örülnél ha maradok.

- Hidd el örülnék, de nem lehet.

- Tudom. – öleltem meg, majd a kamerák elől elbújva lágy csókkal köszöntem el páromtól.

- Remélem nem te vezetsz.

- Pedig én szerettem volna.  Nyugi, Mei nem engedné .- integettem még utoljára és beültem a kocsiba barátnőm mellé.

Reggel hót kómása sikerült felkelnem a hajnali hazajövetel miatt, de tudtam, hogy össze kell szedem magam, hiszen a srácoknak ma van a nyitó koncertje, ahova a lányokkal együtt mentünk. Így ma mellőzve az edzést, persze Seijit nem elfelejtve , mint tegnap nagytakarításba kezdtünk a ház lakóival.

- Remélem. Tényleg csökken az-az adag. – mindenki felnézett. BostonBoynak fogalma se volt a helyzetről, így ő tök hülyén állt meg, majd Seiji egy idő után kapcsolt, hogy ez a kérdés bizony neki szólt és válaszolt is rá.

- Igazából, ha nem tudnám, hogy a hirtelen leállás a legrosszabb, már rég letettem volna, mert kicsinálsz. De hidd el, soha többet nem nyúlok hozzá,ha végzek az elvonóddal. Már ha túlélem. –

Beach. :3

nevettünk fel egy emberként.

- Túl fogod ne aggódj. Adtam egy puszit arcára és folytattuk volna a takarítást, de meghallotta Tj suttogását. – Igen drogoztam.  Régi történet, de ha kíváncsi vagy egyszer elmesélem neked. – és ezzel a mondattal csöndben folyt tovább a takarítás,a mit csak D hazaérte zavart meg.  Azzal a lendülettel, hogy anyám betette a házba a lábát mindenki eldobott mindent és rohant öltözni, hogy induljunk a partra. Hogy miért is? Igen, B felelőtlen ígéretet tett , amit kedves lakótársai követelnek is rajta. 

Surfing.

- Leeeeet’s gooooooooooooo. – kiabálta el magát Tj, mikor utolsóként leért a kocsihoz. Mindenki izgatottan ülte végig az utat.  Bostonboy volt az egyetlen, aki nem bírta ki szó nélkül. – Amúgy
B mikor tanultál meg szörfözni?

- Lassan egy éve. Igazából sose gondoltam volna, hogy nekem ez menne, de tavaly Kaliforniában a hullámok magukkal ragadtak. ÉS te miért nem tudsz?

- Bostonban nincsenek hullámok amik magukkal ragadjanak, de örülök, hogy Mei magával rángatott ide, mert az egyik álmom váltja valóra ezzel. - adott egy puszit sofőrünknek köszönetképpen.  Lassan meg is érkeztünk. Leparkoltunk és mentünk szörfdeszkát kölcsönözni, hogy a délután további részében a habok között élvezzük a nyár közeledtét.  Órákon keresztül szenvedtünk azzal, hogy mindenki a deszka tetején maradjon legalább 20                másodpercig, de megért minden fáradalmat hiszen ha a hullámon lovagolsz…az egy leírhatatlan élmény lesz mindig. az első hullámom.  Sose tudnám elfelejteni azt az élményt, amit Kaliforniában szereztem a szörf miatt.

- Lassan mennünk kéne, nem?- szólalt meg ünneprontóként Tokiya.

- Ne már én még maradnék. – ment még egy kört Seiji.

- Pedig tényleg mennünk kell, mert nemsokára jönnek a csajok, ma koncertre megyünk, ne felejtsd el nagyfiú, mivel te is jössz. – húztuk ki a  vízből japán barátunkat.

The best outfit for the concert. :)

Pont akkor értünk haza mikor a lányok is megérkeztek. Tisztára be voltak sózva, mint ahogy mi is hiszen régen tomboltunk már barátaink és szerelmünk koncertjén egy igazán jót. A lányokat elosztva bevittük Mei-el a szobáinkba és még mi lefürödtünk kiadtuk a parancsot , hogy vágják puccba magukat hiszen nemsokára itt van a kocsi.  Nehezen döntöttem el mibe kéne mennem a koncertre, hiszen azért akármibe nem mehettem, de kiöltözni se akartam nagyon, mert tudtam, hogy én együtt fogok tombolni a srácokkal, így egy farmer szerkó mellett döntöttem egy szürke trikóval ,amin ez a felirat díszelgett: It’s not just a band for me.

- Na így jó leszek? – álltam meg a lányok előtt.

- Tökéletes. - mondta Yun. Úgy örültem, hogy megint együtt a kis csapatunk.

- De csak azért, mert Yeminnel együtt vettem.

- Kár, hogy ő nem jön.- szomorodott el Min, de csüggedtsége nem tartott sokáig, mert Tokiya lentről üvöltött, hogy itt a limuzin szóval menjünk.  Igen, ezzel megyünk, hiszen nincs annyi kocsi a világon, vagyis parkoló, hogy biztonságos helyen tudjunk szemünk fényét, amíg mi ezerrel ugrálunk a koncerten és be se férnék csak 10 olyan kocsiba, mint White. Hogy miért is, mert drága hadseregem is velem tart a koncertre.

- Remélem tényleg nem baj, hogy mi is megyünk.

- Jaj D, ne izgulj már vettem nektek is jegyet. - lengettem meg előtte,mikor útközben már azon gondolkozott, hogy kiugrik a kocsiból.  Valami fura volt anyával kapcsolatban, de most nem értem rá ezzel foglalkozni, mert egyre közelebb voltunk a helyszínhez. Már a kocsiból hallottuk a sikoltozó rajongók hangját.

- Azt hiszem itt vagyunk. – jelentettem ki a  tök egyértelműt,mikor a kocsi leparkolt és az ajtók kinyíltak.  Mindenki egy nagy sóhaj keretében szállt ki és egymást kezét fogva mertünk csak elindulni a nagy tömegben. Védtelenek voltunk a sok rajongóval szemben, de kellemes meglepetést okoztak hiszen sértetlenül megúsztuk a dolgot és hajszálvesztés nélkül eljutottunk a bejárathoz. Persze közben megálltunk néha, mert néhány lelkes kis rajongó szeretett volna egy közös képet velünk. miután bejutottunk a rendezők egyből kezelésbe vettek minket és egész társaságunkat elvezették a back stage-be, ahol mindenki biztatta a srácokat.

- Sok sikert. - köszöntem el egy csókkal páromtól és kimentünk a vip részlegbe. Tűkön ülve vártunk már, hogy kezdődjön a koncert. Ekkor még nem sejtettem mire készülnek a fiúk.  Egy olyan

aaaaahhhwwww *-------* 

élményben volt részem az este során amiben nem sokaknak lehet részük egész életükben. Mivel holnap töltöm a második x-em a fiúk, annak ellenére, hogy nem vártam semmit gondoltak rám.  Könnyektől ázott arccal hallgattam végig, ahogy a 11 ember egyként énekli nekem a Happy Birthday, amihez később a több ezer rajongó is bekapcsolódott.  Soha nem fogom elfelejteni ezt az estét, erről a fiúk gondoskodtak.

Miután vége lett a koncertnek remegő lábakkal jutottam el újra a backstagebe.  Megszólalni nem tudtam mikor megláttam őket, annyira meghatott a dolog. Chanyeol, habár látszott rajta, hogy hulla fáradt, odajött hozzám karjaiba zárt és így próbált megvigasztalni.

- Remélem holnap vigyázol magadra.

- Nélküled nem lesz olyan. – bújta még jobban hozzá.

- Tudom, de…- nem fejezte be a mondatát. tudta, hogy szavak nélkül is megértem. Homlokomra hintett egy puszit, majd útnak eresztett.

Sweet 20.  :D

Másnap reggel vidáman ébredtem fel, immár 20 évesen. Egész nap madarat lehetett volna velem fogadni. Már majdnem délben elkezdtem készülődni az estére. Kiválasztottam a ruhám, megterveztem a sminkem, a hajam és felhívtam mindenkit vagy húszszor, hogy ne késsen el. Egyszóval biztosra mentem. A készülődés közepette viszont nem feledkeztem meg a legfontosabb feladatomról sem, Seijiről.

- Ha meglátom , hogy egy picinyke szikra is fellángol, neked annyi.

- Nem igazán értelek.

- Ha droghoz nyúlsz halott vagy. - egyszerűsítettem le neki a dolgot és egy mosollyal az arcomon távoztam a japán lakból.  Órákon át szöszmötöltem ,majd mikor végre meg voltam elégedve magammal kiléptem kis birodalmamból és összeszedtem a ház lakóit.  Pontosan akkor jött le hiányzó láncszemünk  Bostonboy, mikor a lányok is ideértek és immár Yeminnel kiegészítve.  És ekkor kezdődött a party. Nem lenne igazi buli, ha nem alapoznánk előtte, így a felhozatalt megmutatva mindenki jó állapotba tért le a szórakozóhelyre, az Octagonba.

 Az este további részét képekbe szeretném elmesélni…

Mikor még józanul lövöd a képeket a barátaiddal. De egy idő után...

...a  piából is megárt. És már azt se tudod, hogy a valóságban vagy , vagy éppen szépet álmodsz...

...de bármennyit ittál is a barátaidról sose feledkezel meg...

...hiszen a barátság részegen is barátság marad...

Másnap reggel viszonylag korán kipattantak a szemeim. Felültem az ágyon, de a hirtelen mozdulat miatt vagy talán valami más is szerepet játszott benne, de egyből elfogott a hányinger. ahogy tudtam rohantam a fürdőbe és mindent kiadtam magamból. 

- Jól vagy? – kérdezte anya aggódva.

- Nyugi d, sose tudja hol a határ, legtöbbször ilyen másnap. - lépett be egy kómás Mei is a fürdőbe. – Egyébként mióta nem vettél tampont? – ült le a wc-ülőke tetejére.  És emiatt a kérdés miatt egy pillanatra megállt minden.

- Úristen hanyadika van?!...