Danbi: This news spreads like a gossip~

.-.

- Úristen hanyadika van? – tettem fel ijedten a kérdést.

- Május 25-e. De ezt te is tudhatnád. –hagyott ott Mei a fürdőben.

-  B, kincsem mi a baj?

- Anya. – ritkán szólítom így D-t. – Két hónap. – tudtam, hogy ennél többet nem kell neki mondani, ő egyből megértett mindent.  Kiment egy pillanatra és mikro visszajött egy teszt volt a kezében.  Annak ellenére, hogy szinte biztos voltam abban, hogy bizony, most már nem csak magamért vagyok felelős, megcsináltam hármat is.

- Jézusom, B ne mondd , hogy…- rohant vissza Mei a fürdőbe, de a látvány válaszolt helyette. Mindhárom teszt megerősített abban, hogy most már nem csak egyedül vagyok. 

- Most mihez fogok kezdeni? – omlottam össze.

- Nyugi megoldjuk. – ült mellém Mei.

- Nem Mei, ez nem olyan, mint mikor te voltál terhes. – emlékeztettem egy nem éppen szép emlékre barátnőm.

- Miért?- kapcsolódott be D.

- Te. – mutattam barátnőmre. – Te tudtad ki az apja…

- Jézusom B, hogy lehetsz ekkora idióta? Miért nem tudsz egyszer az életben gondolkodni mielőtt cselekszel?

- Miről maradtam le?

- Lefeküdtem Jongsukal. – válaszoltam D-nek, majd újra Mei felé fordultam. – Te mit tettél volna a helyemben? Ja, hogy ez az egész meg se történik, ha te is gondolkodtál volna.  Tudd, hogy az egész a te hibád- szinte már ordítottam, annyira kétségbe voltam esve.

- Nem én feküdtem le az exemmel gumi nélkül.

- De ha te nem vagy meg se történik ez az egész.

- Igen? Ha én nem vagyok már lehet nem is él… - és ekkor jött egy újabb hullám, ami a wc felé sodort. Anya egyből jött és fogta a hajam, majd kicsivel később két kéz kezdte simogatni a hátam. – Baszódj meg Danbi. – hagyott megint magunkra Mei. Miután befejeztem a hányást D felsegített.

- Akkora idióta vagyok.

- De az én idiótám. – ölelt meg.  – Beszélj vele, hiszen tudod nagyon jól, hogy szükséged van rá. – küldött el, de mielőtt  bementem volna hozzá, kiöblítettem a számat. Fogat mosni nem mertem , mert féltem, hogy egy újabb adag kívánkozik majd ki mentolos fogkrémem miatt. Belenéztem a tükörbe, de bár ne tettem volna. Borzasztó látványt nyújtottam. Inkább ki is mentem. Átcsoszogtam a szomszéd szobához, de féltem egyből benyitni, így megállva az ajtó előtt csak bekopogtam.

- Ha B vagy akkor nem jöhetsz. – sétált ki és nyitott ajtót barátnőm.

- Mei, tudod, hogy nem úgy értettem.

- Tudom, de attól még fájt. Tisztában vagyok azzal, hogy hibás vagyok én is, de nem én feküdtem le Jongsukkal.  Nem én küldtelek a karjaiba.

- Tudom. De szilveszterkor Te és Woo Bin

- De mi nem feküdtünk le B. Ott volt a lehetőség, mégse éltünk vele, mert mindkettőnknek ott volt az a kis vészvillogó a fejében. Miért kell ennyire szerelmesnek lenned B?!- barátnőm szokásához híven fel-alá járkálva szidalmazott.

- Mei…

- Kérlek csak legyél egy kicsit felnőttebb. Nem akartam kiabálni veled, tudom milyen érzés és nem akarom, hogy úgy járj, mint Én. – a hangja remegett.

- Ezzel azt mondod, hogy bárki is az apa ne vetessem el? – tettem fel félénken a kérdésem.

- Bárki is az apa én melletted fogok állni. – ült le mellém az ágyra és ölelt meg. Erre a végszóra jött be D is.

- Ahogyan én is. - hozott mindkettőnknek egy pohár vizet és fájdalomcsillapítót, hogy a tegnap esti kis bulink okozta fejfájást enyhítsük valamennyire.  Ezután még beszélgettünk egy darabig. Anya mondta, hogy ezt az évet még fejezzem be az egyetemen , a többi meg majd kiderül, hogy lesz miután elmentünk egy nőgyógyászhoz. Megígértettem velük, hogy senkinek nem fogják elmondani, addig amíg én elő nem állok ezzel, és az biztos nem éppen most lesz.  

- Gyere. – mondta Mei a kopogást követőn.

- Hali… húú hát nem néztek ki valami jól. – ült be közénk Tokiya. 

- Te se vagy jobb.

- Hát azért B nálad szerintem mindenki jobban néz ki.

- Köszi. Ez most jól esett.

- Gyertek le Seiji meg Tj csináltak reggelit és már csak ti hiányoztok. – ment is ki egyből a szobából, mert tudta, hogy rosszat szólt. Lementünk reggelizni, majd első dolgunk volt elmenni a nőgyógyászomhoz. Régen sűrűn jártam hozzá életmódomból kifolyólag, de amióta Chanyeollal együtt vagyok a látogatások száma kicsit leredukálódott, így félve léptem be az épületbe ahol dolgozott.  Órákon keresztül vártunk még fogadni tudott….

Délután egyedül gubbasztottam a szobámban, mikor D bejött.

- Most nincs kedvem semmihez. – küldtem ki.

- Emlékszel mikor elküldtél arra fotózásra, amire neked kellett volna menned? – de D nem tántorodott el.

- Emlékszem.

- Neked kellett volna menned.

- Tudom, de én nem akarok modell lenni.

- Nem azért.

Taehyun♥

- Hanem? – most már kíváncsivá tett. – Na mondd már vagy menj ki.

- Nézd kivel találkoztam ott. – nem értettem először mit akar ezzel mondani, majd kinyílt a szoba ajtóm és sikítva szaladtam az ajtóban állóhoz.

- TAEHYUN. – ugrottam nyakába. Egyből jó kedvem támadt, ahogy megláttam régen nem látott barátom. - Úristen.  Wháááá – örömködtem.  Sokáig beszélgettünk önfeledten. Mindent elmesélt ami mostanában történt vele. Én is meséltem persze neki,de koránt sem annyit ,mint ő.

- Figyelj B el kéne mondanod…- jött be Mei majd belé akadt a szó, mikor meglátta, hogy vendégem van. – Szia. – köszönt neki.  Taehyun felállt és úgy mutatkozott be Meinek.

- Szia. Nam Taehyun vagyok. 

- Taehyun a most debütáló Winner énekese.- tettem hozzá.

- És mit keres itt a házunkban?

- Régi barátom. Együtt nőttünk fel. Egyébként mit szerettél volna?

- Azt, hogy jobb lenne minél előbb elmondanod, hogy terhes vagy. -  köszi Mei én is imádlak.

- Terhes?! – kérdezett vissza meglepetten Taehyun.  Nem válaszoltam csak bólintottam egyet. 

-  Ez egy igazán hosszú történet. – próbáltam lerázni, de végül mindent el kellett mondanom neki. Igen a mindent alatt azt is értem, hogy lefeküdtem az exemmel miután kiengedtek a kórházból és kipróbáltuk a kórházi ágyat a barátommal.  És , hogy ez újra feljött adok egy jó tanácsot. Sose csináljátok kórházi ágyban, mert baromi kényelmetlen.  Este Taehyun bejelentette, hogy neki bizony mennie kell és én addig nem maradtam nyugton még bele nem egyezett abba, hogy elvigyem. Minek menedzser ha van egy jó barát címszóval érveltem, meg kíváncsi voltam a srácokra is, hogy milyenek és ez egy jó lehetőség volt arra, hogy beslisszoljak hozzájuk.   Taehyunnak igaz egyből leesett a dolog, de azt mondta becsempész, max majd kap egy fejmosást, de a srácok tuti nem buktatják le. Hiszen ők is kíváncsiak rám, mivel miután találkoztak D-vel Taehyun egyfolytában rólam mesél.

- Itt lesz?- kérdeztem meg, majd leparkoltam és felmentünk.  

- Várj meg itt. – mondta és eltűnt az ajtó előtt, de nem sokáig, mert az másodpercek múlva kinyílt és 8 szem nézett kíváncsian rám.

- Sziasztok.- üdvözöltem őket. – Moon Danbi vagyok, de szólítsatok csak B-nek.  Gyorsan a fiúk is bemutatkoztak, majd percekkel később már a lakásban ismerkedtünk, amin elég gyorsan túlestünk és én a fiúkat mellőzve Seunghoon pici csivavájával töltöttem az időt, amit pofátlanságnak is vettek, így inkább elköszöntöm a pici jószágtól és a fiúkkal ökörködtem tovább.  Azt mondják jó társaságban repül az idő és igazat kell adjak az embereknek, hiszen észre se vettem , hogy időközben már éjfél is elmúlt, így sajnos, vagy inkább szerencsére?! az éjszakát ezzel az öt jómadárral kellett töltenem.

annyira kis húsgolyók .-. ♥

Mivel Taehyun egyedül alszik egy szobában így nála töltöttem ezt az estét.

- Aludj az ágyon, majd én alszom a földön.- mondtam miután megágyazott.

- Nem. Te alszol az ágyban én meg a földön.

- De nagyon jól tudok a földön is aludni.

- B.

- Neked nagyobb szükséged van arra, hogy rendesen kipihend magad.

- Jó, de nem én vagyok terhes. – ezt a pillanatot választotta Mino, hogy bejöjjön.

- Te…

- Igen terhes vagyok, de erről még nem tud senki. Szóval lakat a szádon.

- B a senkit úgy érti, hogy a gyerek apja nem tud róla.

- Gratulálok. – ültem le az ágyra. – Ő nem tud róla, de a te csapatod egy este alatt megtudta.- ,mutattam az ajtóra, ahol a maradék három is kíváncsian kagylózott.  

- Sajnálom.

- Nem haragszom rád, úgyis lassan az egész világ tudni fogja. – nyugtattam magam ezzel,majd elküldtem a fiúkat aludni és mi is nyugovóra tértünk.

Reggel korán keltem, hogy mielőtt a menedzserük megérkezik elhúzzam a csíkot, így köszönés nélkül léptem le, de azért egy levelet hagytam mindenkinek, hogy nem most láttak utoljára. Haza kocsikáztam és fáradtan battyogtam fel a szobámba, de rá kellett jönnöm, hogy már fényes nappal van és így már nem fog menni az alvás, így inkább fel se mentem az emeletre, csak leparkoltam a nappaliban és vártam, hogy az egész ház magához térjen.  Megfordult a fejembe, hogy összeütök valami reggelit, de gyorsan elvetettem ezt a gondolatot.  

- Jó reggelt Mei.- üdvözöltem barátnőm.

- Hát te hol voltál az este?- kérdezte két ásítás között.

- Na szerinted hol?

- Tuti Taehyunnál. – sétált ki a konyhába, hogy főzzön magának egy feketét. – Egyébként mikro akarod közölni a többiekkel, hogy várandós vagy? – kiabált ki.

- Ter..hes?- kérdezett vissza valaki.

- Lay?!- lepődtem meg.

?!