A reggelem egy telefonbeszélgetéssel indult Baekhyunnal. Nem
sok időm volt beszélgetni, 8-ra kint kellett lennem a reptéren,mert megígértem
Lucaséknak,hogy értük megyek ( apámról nem volt szó). Baek gyorsan elhadarta
nekem a koncertjük időpontját ( nem,mintha elfelejtettem volna),
megkérdezte,hogy minden rendben van-e velem,bocsánatot kért,amiért nem tudnak
elmenni megnézni apa bandáját,rengeteg puszit küldött,majd elköszöntünk. Kissé
csalódottan vettem tudomásul,hogy valószínűleg a koncertjük előtt már nem tudok
beszélni Sehunnal…Majd meglátjuk,hogy mi lesz. Anyám is hívott,hogy beszéltem-e
az ügynökséggel ( mi más érdekelte volna?). Elmondtam neki ,hogy elküldtem az
adataimat, a szerződést pedig jövő héten írjuk alá még egyszer. Nem nagyon
mondott semmit rá. Hozzátette,hogy valamikor be kell mennem megbeszélni a
divathét dolgait ( nem tudtam ,hogy oda is meg vagyok hívva khm..). Elég
váratlanul ért,de már nem lepődök meg anyám dilijein.
De akkor térjünk is rá a lényegre:
De akkor térjünk is rá a lényegre:
Mostanában egész sokat voltam a reptéren. Idegesen
ácsorogtam a váróteremben. Eléggé hülyén éreztem magam,és akkor még enyhén
fogalmaztam. Néhány paparazzi is szaladgált a váróteremben,akik jóízűen
kattintgatták rám a fényképezőiket. A gép viszonylag pontosan ért be,mert kb.
15 perce vártam és már meg is pillantottam,egy meglehetősen nyúzott képű
Lucast,mögötte egy mosolygó Haylievel.
- Hey, Min ! – kiabált feltartott kézzel Lucas,angolul.
- Hey, srácok !- siettem oda hozzájuk. Haylie a nyakamba ugrott.
- Csajszii, de jól nézel ki! Hiányoztál ! – vigyorgott,a kezemet szorongatva.
- Te..illetve ti is.- mosolyogtam. – Hol van ap…Ian ? –kérdeztem. Nem tudom,hogy miért döntöttem az „Ian” mellett. Végül is nem ez az igazi neve…
- Ja, lemaradt. A csomagok átvétele után megrohamozták őket a rajongók,mi meg addig elhúztunk. – kulcsolta össze a kezeit a halántékán Lucas. Egy kicsit meglepődtem. Ennyire híresek lennének?
- Aha,értem. – válaszoltam,meglepetten. Fogadott testvéreim izgatottan bámultak rám.
- Öhm,mi az ?
- Mi lenne? Nem megyünk ? Vagy vársz még valakit? –pislogott rám Haylie.
- Ja, indulhatnánk. Gyakorolni akarom a koreait. – vette fel a csomagjait Lucas.
- Jaa…de,mehetünk,csak… - néztem a kicsekkolás irányába.
- Ianék nem velünk jönnek. Majd este találkozunk. Gyere már ! – fogta meg a karomat Haylie, másik kezével a bőröndjét húzva. Nem kellett volna,hogy ennyire furcsán érintsen,hogy apa nem velünk jön. Végül is be sem fért volna,ha a többi tag is itt van,na meg… nem is akartam elvinni. Mégis olyan megmagyarázhatatlanul éreztem magam… talán azért,mert azt hittem,hogy az első dolga az lesz,hogy oda rohan hozzám és mégsem tette? Hát még mindig ilyen gondolataim vannak,ha róla van szó?
- Hey, Min ! – kiabált feltartott kézzel Lucas,angolul.
- Hey, srácok !- siettem oda hozzájuk. Haylie a nyakamba ugrott.
- Csajszii, de jól nézel ki! Hiányoztál ! – vigyorgott,a kezemet szorongatva.
- Te..illetve ti is.- mosolyogtam. – Hol van ap…Ian ? –kérdeztem. Nem tudom,hogy miért döntöttem az „Ian” mellett. Végül is nem ez az igazi neve…
- Ja, lemaradt. A csomagok átvétele után megrohamozták őket a rajongók,mi meg addig elhúztunk. – kulcsolta össze a kezeit a halántékán Lucas. Egy kicsit meglepődtem. Ennyire híresek lennének?
- Aha,értem. – válaszoltam,meglepetten. Fogadott testvéreim izgatottan bámultak rám.
- Öhm,mi az ?
- Mi lenne? Nem megyünk ? Vagy vársz még valakit? –pislogott rám Haylie.
- Ja, indulhatnánk. Gyakorolni akarom a koreait. – vette fel a csomagjait Lucas.
- Jaa…de,mehetünk,csak… - néztem a kicsekkolás irányába.
- Ianék nem velünk jönnek. Majd este találkozunk. Gyere már ! – fogta meg a karomat Haylie, másik kezével a bőröndjét húzva. Nem kellett volna,hogy ennyire furcsán érintsen,hogy apa nem velünk jön. Végül is be sem fért volna,ha a többi tag is itt van,na meg… nem is akartam elvinni. Mégis olyan megmagyarázhatatlanul éreztem magam… talán azért,mert azt hittem,hogy az első dolga az lesz,hogy oda rohan hozzám és mégsem tette? Hát még mindig ilyen gondolataim vannak,ha róla van szó?
 |
| várakozás... |
Amerikai rokonaim el voltak ájulva a kocsimtól ( amit nem
értettem,mert LA-ben minden héten más autóval járnak). Az utat Hayl
végigbeszélte. Elmondta,hogy nagyon sok helyre el akarnak menni,meg szeretnék
ismerni a barátaimat stb… Egyszóval jól akarják érezni magukat.
- Ugye tudod,hogy Yesung is itt van? Az ő bandája lesz az előzenekar. – szólalt meg Lucas,miután felértünk a lakásba,felcipelve a poggyászokat,és mindenki elfoglalta a szobáját ( pont két plusz szobám van,úgyhogy jól jött ki a dolog.)
- Ja, mondta Yung. –ültem le a kanapéra.
- Ismered Yungot? Én még csak kétszer találkoztam vele… ah kibaszott jó pasi .- terült el Hayl a kanapé szabad felén.
- És okés ez neked? – folytatta Lucas,figyelmen kívül hagyva a hugát.
- Persze. Miért ne lenne? Nem akarok tőle már semmit és különben sem kell beszélnünk. –vontam meg a vállam.
- Hagyd már Luc .- ugrott fel Hayl, majd belebokszolt testvére vállába. – Annyira fel vagyok pörögve ! Végre koreaiul is beszélhetek! Bár még nem megy annyira flottul,mint az angol,de sokat fejlődtem. – vigyorgott.
- Te mit szedtél be az út alatt hugi? Nincs Jet Laged ? – pislogott felé a kanapén fekvő. Haylie csak a fejét rázta.
- Nem érek rá arra,hogy jet lagem legyen.- Lucas válaszul csak a szemét forgatta.
- Amúgy jó az a kéró. Meg tudnám szokni. – nyúlt el még jobban a kanapén.
- Szóóóval.- csapta össze a tenyerét Haylie. – Mindjárt jövök. –azzal berohant a szobájába. Alig két perc múlva már vissza is jött,kezében egy borítékkal.
- Tessék. Itt van a VIP belépőd. Ilyen nyakba akasztós cucc. Meg ott van a cím is a hátulján. Remélem tudod hol van,vagy nem megyünk el megnézni Iant.
Nem kellett megnéznem a címet,anélkül is tudtam,hogy hol lesz,annyi plakátot láttam már róla a városban. Mosolyogva elvettem a borítékot. – Köszi.
- Mit csinálunk estig ? Megismerkedünk a pasiddal ? Ne hidd,hogy nem tudjuk,hogy kivel jársz. L.A-ben úgy terjednek a hírek,hogy csak na ! Ja és olvastam a cikkeket rólad a neten. Még az újságban is benne voltál ! Ez nagyon durva Min. Egy híresség a tesóm! – Haylie olyan volt,mint akit felhúztak.
- Nyugodjál már meg egy kicsit. – nyúlt a csuklója után Lucas.
- Haha, semmi baj, jó látni,hogy ennyire fel vagy pörögve. – mosolyogtam. – A kapcsolatomat Sehunnal jelenleg a „bonyolult” jelzővel illetném. Ami pedig a cikkeket illeti… nos, mostanában szeretnek az újságírók és a paparazzok… annyira nem szuper. – ültem le én is az egyik fotelba.
Végül nem mentünk sehova estig. A délután első felében beszélgettünk,miközben pizzát rendeltem. Haylie kijelentette,hogy el akar menni a Vogue-ba.Talán elviszem őket…talán. Meg akartam kérdezni,hogy miért akartak nálam lakni,de végül nem tettem. Nem tudom miért.
Végül őt is elérte a jat leg,szóval újdonsült lakótársaim az indulásig elvonultak a szobájukba aludni. Én csak ültem a nappaliban és bámultam magam elé. Miért is megyek én most megnézni apámat? Egyáltalán nem érdemli meg,hogy foglalkozzak vele. Hisz egyértelmű,hogy a karrierje most is fontosabb nálam ( na ebben mindkét szülőm hasonlít a másikra). Én hülye azt hittem,hogy veszi a fáradtságot és legalább üdvözöl,mikor leszáll a gépük,vagy legalább felhív,hogy minden rendben van-e stb… Nevetséges egy apám van. A telefonom csörgése ugrasztott ki merengésemből. CAP volt az.
- Mondjad .- szóltam bele kedvesen.
- Édes drága Min. Sajnálattal közlöm,hogy a holnapi hatalmas meglepetést el kell halasztanunk jövő hétre,mert a kedves managerünk beiktatott nekünk két fotózást. De hát ezért imádjuk. Remélem nem fogod telesírni a párnád. Én már megtettem előző este.
- Semmi baj CAP. Jövő héten is van nap. Ti csak tegyetek úgy,ahogy manager oppa mondja.
- Chhh… semmi „ jaj annyira sajnálom CAP,hogy fogom kibírni nélküled”? Jól van,ezt megjegyeztem. Ezért most nem adom át,hogy a többiek puszilnak. Különösen L.Joe. Gondolom nem ott,ahol mi… Na mindegy.
- Minsoo…
- A mondat utolsó felét nem mondtam.
- Azért. Tudod,hogy szomorú vagyok,mert már nagyon hiányzol. Azt hittem ezt akkor is tudod,ha nem mondom. – halk mormogás. –Na ugye. Hívj,hogy mikor érsz rá.
- Mindenképpen. Jó koncertet mára,rosszat ne halljak. Puszii.
- Puszii.
A koncert előtti előkészületeinket tényleg csak nagy vonalakban írom,le mert lekopna a bőr az ujjaimról,ha hosszasan részletezni akarnám. Legyen elég annyi,hogy nem volt éppen sétagalopp kiválasztani a megfelelő ruhát,elpakolni a cuccokat ( Lucas fent hagyta a VIP kártyáját,és ez akkor jutott eszébe,mikor már a kocsiban ültünk), de végül, 1 és fél óra készülődés után elindultunk. A helyszín előtt hatalmas tömeg állt. Haylie felhívta Yesungot ( mert apa nem vette fel),hogy hol kell bemenni. Nem nagyon tudta ő sem,de végül addig köröztem,amíg meg nem láttam négy biztonsági őrt az egyik parkoló részlegnél. Bingó! Nem vacakoltak sokat,amint felmutattuk a VIP-ink, már be is engedtek. A turnébusz mellé álltam be. Milyen ironikus.
Két őr bevezetett a staff részleghez,megmutatták merre van apáék öltözője,majd visszamentek a helyükre. Mint minden koncert előtt,itt is nagy volt a nyüzsgés. Érdekes módon senki sem kérdezte meg,hogy kik vagyunk.Lucas és Haylie levált tőlem,köszönni Yesungnak. Én bementem apáékhoz. A teremben 4 férfi volt rajta kívül. Éppen jót nevettek valamin. Megköszörültem a torkomat,mire mind felém fordult.
- Min,honey! –indult el felém apa.
- Miért beszélsz angolul?- kérdeztem értetlenül,kezemmel jelezve,hogy nem kérek ölelést.
- Oh,ne haragudj,csak a megszokás. Tudod, velük csak angolul tudom megérteni magam. – súgta oda szórakozottan. Úgy látszik az ölelésről már lemondott. – Srácok, ő itt a lányom,Min. – fogta meg a derekamat. Angolul beszélt.
A tagok sorban bemutatkoztak. ( Joey:dob, David: ritmusgitár, Jimmy: basszgitár, Ryan: szólógitár) Jó fejnek tűntek. Tipikus amerikai rockzenész kinézetük volt. Jó értelemben.
- Már sokat hallottunk rólad. – mosolyodott el Jimmy,miközben végigmért a szemeivel.
- Igen? Oh,ezt meglepetten hallom .- feleltem szárazon.
- Bocsánat,hogy nem mentem oda hozzád a reptéren,csak el voltam foglalva .- vágott a szavamba apa hirtelen,csak hogy terelje a témát.
- Nem kell a mentegetőző duma. Nem vártam tőled mást. – vontam meg a vállam.
- Min,muszáj ezt így…
- Inkább el se kezd. Rohadtul hálásnak kéne lenned,hogy egyáltalán eljöttem megnézni titeket. Nehogy azt hidd,hogy megbocsájtottam. Ennél azért nagyobb az önbecsülésem. – néztem a szemébe. Ő csak sóhajtott egyet.
- Sok sikert,srácok ! – tértem ki előle, odaszólva a többieknek.
- Ha nézel minket,tuti sikerünk lesz! – kacsintott Ryan. Hmm… bírom őket.
-Hello srácok ! –hallottam meg a hátam mögül Haylie hangját.
- Hayl,te is idetaláltál ? – nevetett Joey.
- Hát persze,remek a tájékozódó képességem. –tette karba a kezeit,vigyorogva.
- Te és a tájékozódás külön utakon járnak. –borzolta össze Haylie haját az időközben belépő Lucas.
- Ha.ha.ha. Nagyon vicces Mr. tökéletes vagyok. – formált idézőjelet az ujjaiból Hayl.
- Srácok,örülök,hogy ti is itt vagytok. Minden rendben ment Minnél? –lépett közelebb hozzánk apa. Lucas unottan bólintott.
- Ja. Hé, Ryan,mutasd már a gitárodat!- kerülte ki az előtte állót,majd az előbb említett személy irányába indult.
Nem mondhatnám,hogy felhőtlen volt a hangulat apám és köztem. Nem is nagyon tudtunk beszélgetni,mert el kellett menniük afféle mini megbeszélésre,nekünk pedig ki kellett mennünk a kis VIP helyünkre,hogy ne legyünk útban. ( a VIP hely alatt egy elkerített részt értek,a színpad előtt,ahová a backstageből lehet bemenni. Ott találtam Yungot is. Azt mondta, Yesung hívta meg.
- Sziasztok!- állt fel mosolyogva. Haylie szemei kikerekedtek.
- Sziaaa ! – köszönt hangosan.
- Szia Yung!- öleltem meg.
- Hello. Te meg miért vagy ennyire ki ? Előbb már találkoztunk vele Yesungéknál.- lökte meg testvérét Lucas. Szóval ezért nem futottunk össze.
Yung és Haylie között ültem. Yung kérdezgetett,hogy miért nem akarok beszélni Yesunggal. Nem nagyon akartam most erről beszélni,szóval abban maradtunk,hogy amíg még itt van mindenképpen összefutunk és elmesélek neki mindent.
A koncertet is csak röviden foglalnám össze : Az aréna csordultig megtelt rajongókkal,akik ( fanokhoz méltóan) hangosak voltak. Yesungék bandája be kell,hogy valljam,nagyon jó volt. „Szeretett” exem a bandája énekese ( néha gitárosa). Két számot játszottak,majd kis átszerelés után apáék következtek. Mikor mindenki feljött a színpadra,elhalványultak a fények és megszólalt a gitár,majd a dob és így tovább… aztán apa a mikrofonhoz hajolt és… libabőrös lettem. Utálom bevallani magamnak,de… fantasztikusak voltak. A zenéjük impulzív volt,de egyben lassú,keserédes,mégis vidám, a szöveg lényegre törő,szókimondó,elgondolkodtató,pörgős,egyszóval : a számomra tökéletes zene. Apa hangja pedig… nem is tudom megfogalmazni. Ha valaki megkérdezné,hogy jól éreztem-e magam,nem tudnék mit felelni rá,mert nem tudom. Tényleg. Nagyon fura érzés volt. Igen,az estét egy szóval jellemezném: fura. Viszont ami a legjobban kivágta nálam a biztosítékot, az az utolsó szám volt…
Két encore-t követeltek a rajongók,szóval a koncert majdnem 3 órásra nyúlt. Miután a tagok lejöttek a színpadról,mi is követtük őket. Nem nagyon akartam senkivel sem beszélgetni,Yesunggal meg végképp nem,szóval azt javasoltam Haylieéknek,hogy menjünk haza. Érdekes módon nem kérdezték meg,hogy miért nem akarok elköszönni apámtól. Csak bólintottak. Elköszöntem Yungtól,majd amilyen gyorsan csak tudtam,a kijárat felé vettem az irányt. Mostoha testvéreim a nyomomban. A kocsiban feltekertem a zenét,így esélyünk sem volt beszélgetni. Ez a csend egészen addig folytatódott,amíg fel nem értünk a lakásba.
- Öhm, Min,minden oké? Miért rohantunk el csak úgy? Még afterbuli is lesz. Vagy csak át akarsz öltözni ? – érdeklődött Haylie,miközben ledobtam magam a kanapéra. Lucas mellé lépett,amjd a vállára tette a kezét.
- Hagyd már. – rázta meg a fejét.- Részemről oké,hogy eljöttünk. Úgy is itt lesznek még pár napig,szóval mehetünk még együtt bulizni,na meg nem nagyon lett volna idejük csevegni velünk. Tudod,a sajtó,a riporterek mag a fényképészek .- sorolta Lucas. Rámosolyogtam. Hálás voltam,hogy megpróbált kimenteni. Haylie csak bólintott.
- Oké, igazad van. Akkor majd legközelebb. Amúgy is hulla fáradt vagyok. Rohadt jó volt a koncert! Nagyon élveztem! Szerintem én letusolok és elteszem magam holnapra. Jó éjt. – dobott egy puszit felénk,majd a szobája felé indult.
- Még egyszer köszi,hogy itt lakhatunk Min. Én is megyek aludni. Remélem bulizunk majd azért.- kacsintott,majd ő is eltűnt a szobájában.
- Ugye tudod,hogy Yesung is itt van? Az ő bandája lesz az előzenekar. – szólalt meg Lucas,miután felértünk a lakásba,felcipelve a poggyászokat,és mindenki elfoglalta a szobáját ( pont két plusz szobám van,úgyhogy jól jött ki a dolog.)
- Ja, mondta Yung. –ültem le a kanapéra.
- Ismered Yungot? Én még csak kétszer találkoztam vele… ah kibaszott jó pasi .- terült el Hayl a kanapé szabad felén.
- És okés ez neked? – folytatta Lucas,figyelmen kívül hagyva a hugát.
- Persze. Miért ne lenne? Nem akarok tőle már semmit és különben sem kell beszélnünk. –vontam meg a vállam.
- Hagyd már Luc .- ugrott fel Hayl, majd belebokszolt testvére vállába. – Annyira fel vagyok pörögve ! Végre koreaiul is beszélhetek! Bár még nem megy annyira flottul,mint az angol,de sokat fejlődtem. – vigyorgott.
- Te mit szedtél be az út alatt hugi? Nincs Jet Laged ? – pislogott felé a kanapén fekvő. Haylie csak a fejét rázta.
- Nem érek rá arra,hogy jet lagem legyen.- Lucas válaszul csak a szemét forgatta.
- Amúgy jó az a kéró. Meg tudnám szokni. – nyúlt el még jobban a kanapén.
- Szóóóval.- csapta össze a tenyerét Haylie. – Mindjárt jövök. –azzal berohant a szobájába. Alig két perc múlva már vissza is jött,kezében egy borítékkal.
- Tessék. Itt van a VIP belépőd. Ilyen nyakba akasztós cucc. Meg ott van a cím is a hátulján. Remélem tudod hol van,vagy nem megyünk el megnézni Iant.
Nem kellett megnéznem a címet,anélkül is tudtam,hogy hol lesz,annyi plakátot láttam már róla a városban. Mosolyogva elvettem a borítékot. – Köszi.
- Mit csinálunk estig ? Megismerkedünk a pasiddal ? Ne hidd,hogy nem tudjuk,hogy kivel jársz. L.A-ben úgy terjednek a hírek,hogy csak na ! Ja és olvastam a cikkeket rólad a neten. Még az újságban is benne voltál ! Ez nagyon durva Min. Egy híresség a tesóm! – Haylie olyan volt,mint akit felhúztak.
- Nyugodjál már meg egy kicsit. – nyúlt a csuklója után Lucas.
- Haha, semmi baj, jó látni,hogy ennyire fel vagy pörögve. – mosolyogtam. – A kapcsolatomat Sehunnal jelenleg a „bonyolult” jelzővel illetném. Ami pedig a cikkeket illeti… nos, mostanában szeretnek az újságírók és a paparazzok… annyira nem szuper. – ültem le én is az egyik fotelba.
Végül nem mentünk sehova estig. A délután első felében beszélgettünk,miközben pizzát rendeltem. Haylie kijelentette,hogy el akar menni a Vogue-ba.Talán elviszem őket…talán. Meg akartam kérdezni,hogy miért akartak nálam lakni,de végül nem tettem. Nem tudom miért.
Végül őt is elérte a jat leg,szóval újdonsült lakótársaim az indulásig elvonultak a szobájukba aludni. Én csak ültem a nappaliban és bámultam magam elé. Miért is megyek én most megnézni apámat? Egyáltalán nem érdemli meg,hogy foglalkozzak vele. Hisz egyértelmű,hogy a karrierje most is fontosabb nálam ( na ebben mindkét szülőm hasonlít a másikra). Én hülye azt hittem,hogy veszi a fáradtságot és legalább üdvözöl,mikor leszáll a gépük,vagy legalább felhív,hogy minden rendben van-e stb… Nevetséges egy apám van. A telefonom csörgése ugrasztott ki merengésemből. CAP volt az.
- Mondjad .- szóltam bele kedvesen.
- Édes drága Min. Sajnálattal közlöm,hogy a holnapi hatalmas meglepetést el kell halasztanunk jövő hétre,mert a kedves managerünk beiktatott nekünk két fotózást. De hát ezért imádjuk. Remélem nem fogod telesírni a párnád. Én már megtettem előző este.
- Semmi baj CAP. Jövő héten is van nap. Ti csak tegyetek úgy,ahogy manager oppa mondja.
- Chhh… semmi „ jaj annyira sajnálom CAP,hogy fogom kibírni nélküled”? Jól van,ezt megjegyeztem. Ezért most nem adom át,hogy a többiek puszilnak. Különösen L.Joe. Gondolom nem ott,ahol mi… Na mindegy.
- Minsoo…
- A mondat utolsó felét nem mondtam.
- Azért. Tudod,hogy szomorú vagyok,mert már nagyon hiányzol. Azt hittem ezt akkor is tudod,ha nem mondom. – halk mormogás. –Na ugye. Hívj,hogy mikor érsz rá.
- Mindenképpen. Jó koncertet mára,rosszat ne halljak. Puszii.
- Puszii.
A koncert előtti előkészületeinket tényleg csak nagy vonalakban írom,le mert lekopna a bőr az ujjaimról,ha hosszasan részletezni akarnám. Legyen elég annyi,hogy nem volt éppen sétagalopp kiválasztani a megfelelő ruhát,elpakolni a cuccokat ( Lucas fent hagyta a VIP kártyáját,és ez akkor jutott eszébe,mikor már a kocsiban ültünk), de végül, 1 és fél óra készülődés után elindultunk. A helyszín előtt hatalmas tömeg állt. Haylie felhívta Yesungot ( mert apa nem vette fel),hogy hol kell bemenni. Nem nagyon tudta ő sem,de végül addig köröztem,amíg meg nem láttam négy biztonsági őrt az egyik parkoló részlegnél. Bingó! Nem vacakoltak sokat,amint felmutattuk a VIP-ink, már be is engedtek. A turnébusz mellé álltam be. Milyen ironikus.
Két őr bevezetett a staff részleghez,megmutatták merre van apáék öltözője,majd visszamentek a helyükre. Mint minden koncert előtt,itt is nagy volt a nyüzsgés. Érdekes módon senki sem kérdezte meg,hogy kik vagyunk.Lucas és Haylie levált tőlem,köszönni Yesungnak. Én bementem apáékhoz. A teremben 4 férfi volt rajta kívül. Éppen jót nevettek valamin. Megköszörültem a torkomat,mire mind felém fordult.
- Min,honey! –indult el felém apa.
- Miért beszélsz angolul?- kérdeztem értetlenül,kezemmel jelezve,hogy nem kérek ölelést.
- Oh,ne haragudj,csak a megszokás. Tudod, velük csak angolul tudom megérteni magam. – súgta oda szórakozottan. Úgy látszik az ölelésről már lemondott. – Srácok, ő itt a lányom,Min. – fogta meg a derekamat. Angolul beszélt.
A tagok sorban bemutatkoztak. ( Joey:dob, David: ritmusgitár, Jimmy: basszgitár, Ryan: szólógitár) Jó fejnek tűntek. Tipikus amerikai rockzenész kinézetük volt. Jó értelemben.
- Már sokat hallottunk rólad. – mosolyodott el Jimmy,miközben végigmért a szemeivel.
- Igen? Oh,ezt meglepetten hallom .- feleltem szárazon.
- Bocsánat,hogy nem mentem oda hozzád a reptéren,csak el voltam foglalva .- vágott a szavamba apa hirtelen,csak hogy terelje a témát.
- Nem kell a mentegetőző duma. Nem vártam tőled mást. – vontam meg a vállam.
- Min,muszáj ezt így…
- Inkább el se kezd. Rohadtul hálásnak kéne lenned,hogy egyáltalán eljöttem megnézni titeket. Nehogy azt hidd,hogy megbocsájtottam. Ennél azért nagyobb az önbecsülésem. – néztem a szemébe. Ő csak sóhajtott egyet.
- Sok sikert,srácok ! – tértem ki előle, odaszólva a többieknek.
- Ha nézel minket,tuti sikerünk lesz! – kacsintott Ryan. Hmm… bírom őket.
-Hello srácok ! –hallottam meg a hátam mögül Haylie hangját.
- Hayl,te is idetaláltál ? – nevetett Joey.
- Hát persze,remek a tájékozódó képességem. –tette karba a kezeit,vigyorogva.
- Te és a tájékozódás külön utakon járnak. –borzolta össze Haylie haját az időközben belépő Lucas.
- Ha.ha.ha. Nagyon vicces Mr. tökéletes vagyok. – formált idézőjelet az ujjaiból Hayl.
- Srácok,örülök,hogy ti is itt vagytok. Minden rendben ment Minnél? –lépett közelebb hozzánk apa. Lucas unottan bólintott.
- Ja. Hé, Ryan,mutasd már a gitárodat!- kerülte ki az előtte állót,majd az előbb említett személy irányába indult.
Nem mondhatnám,hogy felhőtlen volt a hangulat apám és köztem. Nem is nagyon tudtunk beszélgetni,mert el kellett menniük afféle mini megbeszélésre,nekünk pedig ki kellett mennünk a kis VIP helyünkre,hogy ne legyünk útban. ( a VIP hely alatt egy elkerített részt értek,a színpad előtt,ahová a backstageből lehet bemenni. Ott találtam Yungot is. Azt mondta, Yesung hívta meg.
- Sziasztok!- állt fel mosolyogva. Haylie szemei kikerekedtek.
- Sziaaa ! – köszönt hangosan.
- Szia Yung!- öleltem meg.
- Hello. Te meg miért vagy ennyire ki ? Előbb már találkoztunk vele Yesungéknál.- lökte meg testvérét Lucas. Szóval ezért nem futottunk össze.
Yung és Haylie között ültem. Yung kérdezgetett,hogy miért nem akarok beszélni Yesunggal. Nem nagyon akartam most erről beszélni,szóval abban maradtunk,hogy amíg még itt van mindenképpen összefutunk és elmesélek neki mindent.
A koncertet is csak röviden foglalnám össze : Az aréna csordultig megtelt rajongókkal,akik ( fanokhoz méltóan) hangosak voltak. Yesungék bandája be kell,hogy valljam,nagyon jó volt. „Szeretett” exem a bandája énekese ( néha gitárosa). Két számot játszottak,majd kis átszerelés után apáék következtek. Mikor mindenki feljött a színpadra,elhalványultak a fények és megszólalt a gitár,majd a dob és így tovább… aztán apa a mikrofonhoz hajolt és… libabőrös lettem. Utálom bevallani magamnak,de… fantasztikusak voltak. A zenéjük impulzív volt,de egyben lassú,keserédes,mégis vidám, a szöveg lényegre törő,szókimondó,elgondolkodtató,pörgős,egyszóval : a számomra tökéletes zene. Apa hangja pedig… nem is tudom megfogalmazni. Ha valaki megkérdezné,hogy jól éreztem-e magam,nem tudnék mit felelni rá,mert nem tudom. Tényleg. Nagyon fura érzés volt. Igen,az estét egy szóval jellemezném: fura. Viszont ami a legjobban kivágta nálam a biztosítékot, az az utolsó szám volt…
Két encore-t követeltek a rajongók,szóval a koncert majdnem 3 órásra nyúlt. Miután a tagok lejöttek a színpadról,mi is követtük őket. Nem nagyon akartam senkivel sem beszélgetni,Yesunggal meg végképp nem,szóval azt javasoltam Haylieéknek,hogy menjünk haza. Érdekes módon nem kérdezték meg,hogy miért nem akarok elköszönni apámtól. Csak bólintottak. Elköszöntem Yungtól,majd amilyen gyorsan csak tudtam,a kijárat felé vettem az irányt. Mostoha testvéreim a nyomomban. A kocsiban feltekertem a zenét,így esélyünk sem volt beszélgetni. Ez a csend egészen addig folytatódott,amíg fel nem értünk a lakásba.
- Öhm, Min,minden oké? Miért rohantunk el csak úgy? Még afterbuli is lesz. Vagy csak át akarsz öltözni ? – érdeklődött Haylie,miközben ledobtam magam a kanapéra. Lucas mellé lépett,amjd a vállára tette a kezét.
- Hagyd már. – rázta meg a fejét.- Részemről oké,hogy eljöttünk. Úgy is itt lesznek még pár napig,szóval mehetünk még együtt bulizni,na meg nem nagyon lett volna idejük csevegni velünk. Tudod,a sajtó,a riporterek mag a fényképészek .- sorolta Lucas. Rámosolyogtam. Hálás voltam,hogy megpróbált kimenteni. Haylie csak bólintott.
- Oké, igazad van. Akkor majd legközelebb. Amúgy is hulla fáradt vagyok. Rohadt jó volt a koncert! Nagyon élveztem! Szerintem én letusolok és elteszem magam holnapra. Jó éjt. – dobott egy puszit felénk,majd a szobája felé indult.
- Még egyszer köszi,hogy itt lakhatunk Min. Én is megyek aludni. Remélem bulizunk majd azért.- kacsintott,majd ő is eltűnt a szobájában.
 |
| mikor Seo lefényképez,miközben sminket igazítasz :p |
Másnap elég későn sikerült felébrednünk. A telefonom
hangpostáján két üzenet volt: apa és Yesung. Nem volt energiám meghallgatni
őket. Majd később.
Éppen a nappaliban ültünk és az estét beszéltük meg,mikor beugrott,hogy nekem ma semmiképpen sem jó: EXO koncert! Gyorsan elmagyaráztam a helyzetet megszeppent testvéreimnek,majd megpróbáltam kitalálni nekik valami programot,amíg távol vagyok. Végül úgy döntöttünk,hogy,ha már én jól fogom érezni magamat az este ( azt még meglátjuk),akkor ők is jól akarják,szóval bulizni mennek. Tőlem két sarokra volt egy elég jó klub,szóval elnavigáltam őket arra fejben. Reméltem,hogy meg fogják találni és azt is,hogy minden oké lesz.
Délutánra B-nél kellett lennem,szóval Haylievel kiválasztottuk a ruhámat ,miközben Lucas elmerült az Xbox rejtelmeiben. Miután megígértettem velük,hogy nem csinálnak semmi nagy hülyeséget, rég nem látott barátnőm háza felé vettem az irányt. A lányok már mind ott voltak,kivéve Yemint. Sajnáltam,hogy nem fog jönni,mert már vele is nagyon régen találkoztam. Miután mindenki összekészült ( Seiji csak négyszer kérdezte meg,hogy nem akarok a vele lezuhanyozni,ha már úgy sincs barátom),kimentünk a ház elé,ahol egy limuzin várt minket. Nem semmi !
Végigbeszéltük az utat,mindenkinek volt valami mesélni valója. A helyszínre érve már nőtt a gombóc a torkomban: ott van bent Sehun. Elég nehéz volt eljutnunk a vörös szőnyegen keresztül a bejáratig,mert 2 méterenként megállítottak a fotósok,a rajongók vagy a riporterek. Ügyesen kikerültem a nem oda illő kérdéseket. Végül sikerült bejutnunk. Mondanom sem kell,hogy mindenki ide-oda rohangált,alig tudtunk bemenni a fiúk öltözőjébe. Nem mindenki volt benn ( köztük Sehun sem). Miután mindenki elsuhant a párjához,én egy kicsit egyedül maradtam,hogy úgy mondjam. Jó, a többiek köszöntek,mindenkitől megkaptam az ölelés és puszi adagomat,de azér ez mégsem volt az igazi. Épp leülni készültem,mikor valaki hátulról átkarolt.
- Minnie. Örülök,hogy eljöttél.- fordított maga felé egy mosolygós Baekhyun.
- Szia. Ez csak természetes.- kacsintottam.
- Nagyon szép vagy. Sehun kérdezte,hogy jössz-e. Remélem tudtok beszélni.
- Nem tudom..- feleltem.
- Héé,ne így állj már hozzá. Na gyere,menjünk már beljebb. Jé,megjött Sehun is.- kezdett el maga után húzni. Próbáltam lassítani,de Baek túl erős volt. Sehun kissé idegesen fordult felém.
- Szia.- köszönt halkan.
- Szia.- válaszoltam. Körülbelül ennyi volt a beszélgetésünk,mert ahogy Baekhun arrébb ment,bejött a manager,hogy 5 perc és kezdés,szóval mindenki igyekezzen kifelé. Sehun elnyomott valami „majd beszélünk” félét,majd a többiek után indult. Gondoltam,hogy nem fogunk tudni beszélni… mégis… olyan furcsa látni őt… megint ilyen közel lenni hozzá…érezni az illatát,a szemébe nézni…
Mi is elfoglaltuk a helyünket. Mondanom sem kell,a koncert fantasztikus volt! Imádtam nézni az EXO-t annyira energikusak és vidámak a színpadon,hogy még egy öngyilkosságra készülőnek is megjön a kedve az élethez. A show végén a rajongókkal és velünk együtt elénekelték a „Happy birthday” dalt Bnek. Le kellett volna fényképezni. Annyira édes volt,ahogy a könnyeivel küszködött.
Az este további részét nem részletezném,legyen elég annyi,hogy nem sok időnk maradt csevegni a srácokkal,mondhatni esélyünk sem lett volna rá,úgyhogy mindenki haza felé vette az irányt.
A másnap reggelem a másnapos Lucas és a fele annyira másnapos Haylie pesztrálásával telt. Annyira nem volt vészes,csak a vécé ajtót nyitottam ki,ha maguktól már nem volt idejük khm.. Szóval nekik is jól telt az este. Az enyémről nem nagyon kérdeztek,de nem nagyon volt meglepő,mivel a délután nagy részében aludtak tovább. Apám kétszer hívott. Kinyomtam. Végül sms-t írt :
„ Min,légy szíves vedd fel azt a kibasz… vedd fel a telefont. Beszélnünk kell. Ha egyáltalán nem akarsz beszélni mobilon,akkor légy szíves holnap találkozzunk. Ha hívlak,vedd fel.Kérlek.”
Éppen a nappaliban ültünk és az estét beszéltük meg,mikor beugrott,hogy nekem ma semmiképpen sem jó: EXO koncert! Gyorsan elmagyaráztam a helyzetet megszeppent testvéreimnek,majd megpróbáltam kitalálni nekik valami programot,amíg távol vagyok. Végül úgy döntöttünk,hogy,ha már én jól fogom érezni magamat az este ( azt még meglátjuk),akkor ők is jól akarják,szóval bulizni mennek. Tőlem két sarokra volt egy elég jó klub,szóval elnavigáltam őket arra fejben. Reméltem,hogy meg fogják találni és azt is,hogy minden oké lesz.
Délutánra B-nél kellett lennem,szóval Haylievel kiválasztottuk a ruhámat ,miközben Lucas elmerült az Xbox rejtelmeiben. Miután megígértettem velük,hogy nem csinálnak semmi nagy hülyeséget, rég nem látott barátnőm háza felé vettem az irányt. A lányok már mind ott voltak,kivéve Yemint. Sajnáltam,hogy nem fog jönni,mert már vele is nagyon régen találkoztam. Miután mindenki összekészült ( Seiji csak négyszer kérdezte meg,hogy nem akarok a vele lezuhanyozni,ha már úgy sincs barátom),kimentünk a ház elé,ahol egy limuzin várt minket. Nem semmi !
Végigbeszéltük az utat,mindenkinek volt valami mesélni valója. A helyszínre érve már nőtt a gombóc a torkomban: ott van bent Sehun. Elég nehéz volt eljutnunk a vörös szőnyegen keresztül a bejáratig,mert 2 méterenként megállítottak a fotósok,a rajongók vagy a riporterek. Ügyesen kikerültem a nem oda illő kérdéseket. Végül sikerült bejutnunk. Mondanom sem kell,hogy mindenki ide-oda rohangált,alig tudtunk bemenni a fiúk öltözőjébe. Nem mindenki volt benn ( köztük Sehun sem). Miután mindenki elsuhant a párjához,én egy kicsit egyedül maradtam,hogy úgy mondjam. Jó, a többiek köszöntek,mindenkitől megkaptam az ölelés és puszi adagomat,de azér ez mégsem volt az igazi. Épp leülni készültem,mikor valaki hátulról átkarolt.
- Minnie. Örülök,hogy eljöttél.- fordított maga felé egy mosolygós Baekhyun.
- Szia. Ez csak természetes.- kacsintottam.
- Nagyon szép vagy. Sehun kérdezte,hogy jössz-e. Remélem tudtok beszélni.
- Nem tudom..- feleltem.
- Héé,ne így állj már hozzá. Na gyere,menjünk már beljebb. Jé,megjött Sehun is.- kezdett el maga után húzni. Próbáltam lassítani,de Baek túl erős volt. Sehun kissé idegesen fordult felém.
- Szia.- köszönt halkan.
- Szia.- válaszoltam. Körülbelül ennyi volt a beszélgetésünk,mert ahogy Baekhun arrébb ment,bejött a manager,hogy 5 perc és kezdés,szóval mindenki igyekezzen kifelé. Sehun elnyomott valami „majd beszélünk” félét,majd a többiek után indult. Gondoltam,hogy nem fogunk tudni beszélni… mégis… olyan furcsa látni őt… megint ilyen közel lenni hozzá…érezni az illatát,a szemébe nézni…
Mi is elfoglaltuk a helyünket. Mondanom sem kell,a koncert fantasztikus volt! Imádtam nézni az EXO-t annyira energikusak és vidámak a színpadon,hogy még egy öngyilkosságra készülőnek is megjön a kedve az élethez. A show végén a rajongókkal és velünk együtt elénekelték a „Happy birthday” dalt Bnek. Le kellett volna fényképezni. Annyira édes volt,ahogy a könnyeivel küszködött.
Az este további részét nem részletezném,legyen elég annyi,hogy nem sok időnk maradt csevegni a srácokkal,mondhatni esélyünk sem lett volna rá,úgyhogy mindenki haza felé vette az irányt.
A másnap reggelem a másnapos Lucas és a fele annyira másnapos Haylie pesztrálásával telt. Annyira nem volt vészes,csak a vécé ajtót nyitottam ki,ha maguktól már nem volt idejük khm.. Szóval nekik is jól telt az este. Az enyémről nem nagyon kérdeztek,de nem nagyon volt meglepő,mivel a délután nagy részében aludtak tovább. Apám kétszer hívott. Kinyomtam. Végül sms-t írt :
„ Min,légy szíves vedd fel azt a kibasz… vedd fel a telefont. Beszélnünk kell. Ha egyáltalán nem akarsz beszélni mobilon,akkor légy szíves holnap találkozzunk. Ha hívlak,vedd fel.Kérlek.”
A ma esti programom is meg volt: B szülinapi buli. Persze
Lucasék társaságában. Szerintem nem meglepő,ha azt mondom: fergeteges volt.
 |
| Haylie teljesen kesz volt x) Már csak a pólója szövege miatt is xD |
 | |
| Lucas nagyon élte a bulit :D ( van saját tetkója is,de ezek csak hennák) |
 | ||
A többi képet szerintem nem akarjátok látni xD
A hazakeveredésünk és az ez után történő dolgokat már egy másik posztban írom le. Puszi ;)
A hazakeveredésünk és az ez után történő dolgokat már egy másik posztban írom le. Puszi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése