Mei-Minden 2

Reggel egy hangoskodó B ébresztett.
-Szörf! Szörf! Szöööörrrffff! - üvöltötte pár centire a fülemtől. Hunyorogva felnéztem.
-Seiji, fordulj el, ez durva látvány lesz. - mondtam az ajtóban álló fiúnak, majd barátnőmet kezdtem el egy párnával püfölni, közben elküldtem már a világ minden egyes szegletébe. TJ lépett be, aki szét választott minket. Seji csak nagy szemekkel bámulta, hogy mi is történik az ágyamban, ugyanis B-vel elkezdtük TJ ütögetni, majd B Seiji arcába is dobott egy párnát.
-Örülnék, ha az ajtóban álló férfi társam megmentene. - nevetett TJ. Ám az ijedt Japán fiú alig merte megközelíteni az ágyam. Felkeltem és oda vonszoltam, majd belöktem Őt is a kupacba. A takaróm fellibbentettem és miután betakartam a 3 jó madarat bevágódtam középre.
-Mindenki kusba marad és hagy engem még 10 percig legalább aludni. - adtam ki a parancsot, majd oda bújtam barátnőmhöz, hátulról pedig TJ közelített meg. B oldalán pedig Seiji feszengett.
-Üdv Mei szobájában. - fogtam meg új lakónk kezét, és áthúztam B derekán. Halkan kuncogott. Nyilván tetszett neki a helyzet.
-Velem mi lesz? - színlelt hisztit Tokiya - Mindig kirekesztetek a kanapéra. Tudjátok mit, most ez nem fog megtörténni. -és már rajtunk is volt. Mindenki hangosan nyögött egyet, hisz Tokiya rettentően giliszta és csontos mindenhol.
-Na jó gyerekek! Tessék felkelni. - tapsolt fel minket D.
-Igen Anyu! - mondtuk egyszerre. Végre mindenki kiment, gyorsan előkerestem a fürdőruhám, meg a szörfdeszkám, amit D hozott nekem San Franciscóból. Mindenki kapott egyet, bár lánykájának már volt. Gyorsan meg reggeliztünk és irány a part. Sokan nagy szemekkel néztek minket, hogy mégis mit akarunk mi azokkal a deszkákkal.
-Nekem is muszáj? - kérdeztem félve.
-Igen. - toszogatott a víz felé B.
-D! - kiabáltam könyörögve.

Mert a kuytukat se
hagytuk otthon.
Na milyen a deszkám?

-Jaj Kincsem, csak próbáld meg! Jó móka. - B le se tagadhatná az anyukáját. A fiúk már a vízben ökörködtek. a Két lány is elindult mellettem, de nekem földbe gyökerezett a lábam. Leesek a deszkáról, megfulladok, meghalok...ezek a képek lebegtek lelki szemeim előtt. Ekkor furcsa dolog történt, az eddig kis szende japán fiúcska, megragadta a csuklóm és behúzott a vízbe.
-SEIJIIIII - visítottam, mert a víz borzalmasan, mondhatni, kurva hideg volt.
-Bocsi Mei. - kuncogott a deszkáján ülve. Válaszul kinyújtottam a nyelvem.
Rá huppantam a deszkára és Békhez úsztunk. Anya és lánya teljes átéléssel okított minket. Egyszer sikerült is felállnom, de amint a deszkám a hullámhoz zuhantam a vízbe és fuldokoltam, de jött két megmentőm Tokiya és TJ, akik bevállalták a vízi mentő szerepet, bár jóformán csak engem kellett menteni. Seiji nagyon ügyesen szelte a habokat, B meg D, meg szinte szárnyaltak a vízen, és ezzel fel is vágtak... egy család. Amikor már úgy éreztem elég volt kifeküdtem a napra kicsit száradni.
Mikor már mindenki megunta haza indultunk. Hisz készülődnünk is kellett. Meglepetésünkre rég nem látott barátnőink már a küszöbön toporogtak KIS BŐRÖNDÖKKEL, amiben valószínű a ruháik voltak. Seo nagyon megörült rég nem látott barátjának és annak, hogy látszik rajta, hogy kezd jó irányba menni. Seo, Soyun és TJ az Én szobámban készülődtek. A két lány odáig meg vissza volt az én drága meleg barátocskámért, aki ott dicsérte őket, ahol csak tudta. Persze Namon keresztül Soyun már jól ismerte TJ-t, de mindig csak hallomásból, hisz éjszaka nem nyit rájuk. Szegény lány sokkot kapna...Én már átéltem, voltam már meleg szendvics közepe.
A délután gyorsan eltelt és máris dudált nekünk a limuzin sofőr. Mert mi megérdemeljük a limuzint. A csarnokhoz érve megdöbbentett, hogy mennyien vártak minket, fiúk lányok vegyesen. Fotózkodtunk velük, meg aláírtuk a nagy plakátjaikat, amelyiken kedvenceik nevük volt. Az egyik lány az orrom alá nyomott egy hatalmas unikornis plüsst és sírva kérte, hogy írjam alá, majd mikor megöleltem, még jobban sírni kezdett. Valakinél láttam MeY táblát is, amin nagyon jót nevettem. Persze nem úsztuk meg a riportereket sem, így nagyon nehezen a kezdés előtt pár perccel jutottunk be a backstagbe. Mindegyik fiú nagyon izgult, a szívem nem kicsit szorult össze, mikor arra gondoltam, hogy Kris nincs itt. Még a plakátról is leszedték. Sok riporter érdeklődött a hol létéről, de nem mondtam el, mondván, köt a testvéri titok tartás. Megálltam az ajtóban és néztem, ahogy a lányok szerelmeik karjaiba omlanak. Felfelé bámultam, hogy a könnyek ne tudjanak lefolyni, de hiába. Sírtam, pedig nem akartam.
-Ne sírj, különben Én is szomorú leszek. - húzott magához egy ismerős idegen.
-Annyira hiányoztál. - és persze még jobban sírni kezdtem. Lay erősen szorított magához és simogatta a hátam - Sok sikert!
-Ha itt vagy csak jó lehet.
-Mi ez a letörtség kérem szépen?! - jött oda a bunkók királya, de ekkor ez sem érdekelt. Elengedtem barátom és Kaira csimpaszkodtam.
-Tudom, hogy elfogod rontani. - hunyorogtam felé.
-Ezt egy bátorításnak veszem. Olyan kéz és lábtörés félének. - gyors puszit nyomott a számra és tovább állt.
-Basszus Kai lesmárolt. - törölgette a száját B.
-Nyugi, engem is. - nevettem. Gyorsan körbe öleltem mindenkit és együtt elmondtuk az EXO szlogent. WE ARE ONE!

Végig tomboltuk az egészet. B-n pedig jót nevettünk, miközben könnyeivel küszködve szidta a fiúkat, akik a Happy Birthdayt énekelték, majd az egész csarnok át vette. Több száz ember köszöntötte fel az Én legjobb barátnőmet.
A koncert után pedig gyorsan felfrissítettük magunkat, átöltöztünk és mentünk ünnepelni. Mivel B szülinapos volt, megengedtem, hogy Ő öltöztessen fel. Mire elindultunk megérkezett Kio és Mia is. Miával már találkoztam a kórházban, de Kiohoz még nem volt szerencsém. Vele is, úgy, mint Miaval angolul társalogtam. Örültem, hogy megismermhettem őket. Egy olyan szórakozó helyre mentünk, ami Seoul egyik leghíresebb helye. Gangnem szívében egész éjszaka buliztunk. A lányok sikeresen leitattak, pedig nagyon jól tudják, hogy nem szeretek lerészegedni, de most a sok stressz miatt nem is érdekelt, csak lazítani akartam és bulizni.

Octagon Night Club ;)

Pózolj bárpultnál :P

Csak B....

Már hajnalodott mikor haza értünk, bementem a szobámba és megszabadultam a kényelmetlen ruha daraboktól. Aztán csak annyit hallottam, hogy B erőteljesen hányt. Átmentem hozzá, mert hallottam, hogy D aggódva rohant fel a lépcsőn.

- Nyugi D, sose tudja hol a határ, legtöbbször ilyen másnap. - dőltem neki a fürdőszoba ajtajának, de hamar ott is hagytam őket. Annyit még hallottam, hogy B megkérdezi hányadika van, megosztottam vele és otthagytam őket. A folyosón menet esett le...hányás, rosszul lét, és idő kérdezés.

-Basszus. - motyogtam és visszarohantam, de akkor már világossá vált minden. Természetesen utána, mint olvashattátok szépen összekaptunk B-vel, be tudom annak, hogy hirtelen mindketten pánikba estünk. Ő azért, mert terhes, Én meg, mert egyből eszembe jutott, hogy mit is kellett átélnem pár hónapja. A szobámba zárkózva ültem az ágyon és néztem ki a fejemből. Barátnőm félve jött be, de sikerült megbeszélnünk. Tokiya végszóra jött be, és zavart le minket reggelizni. A napom otthoni munkával telt, közben csináltam a beadandóimat is, plusz B-n gondolkoztam. Aztán ágyúból kilőve a szobájába mentem, persze kopogás nélkül nyitottam be.

- Figyelj B el kéne mondanod…- de belém fagyott a szó, mikor egy sráccal találtam szembe magam - Szia! - köszöntem neki, hogy ne tűnjek bunkónak. Felállt és mélyen meghajolt.

-Szia! Nam Taehyun vagyok. - kedvesen mosolygott felém, de bármennyire volt aranyos egy újabb pasi volt B életében, régebben mintha hallottam már róla, mert ismerős volt a neve.

-Taehyun most debütáló Winner énekese. - büszkélkedett barátnőm.

-És mit keres a házunkban?

-Régi barátom. Együtt nőttünk fel. Egyébként mit szerettél volna?

- Azt, hogy jobb lenne minél előbb elmondanod, hogy terhes vagy. - böktem ki. Erre szegény fiú teljesen lefagyott és hol engem, hol B-t nézte. Úgy éreztem itt kell elhagynom a süllyedő hajót. Visszamentem a szobámba és kulcsra zártam az ajtót. Teljesen belemerültem a munkába, így észre se vettem, hogy kopognak, csak miután már dörömböltek. 

Csak TJ hülyéskedett...
megállított a folyosón és kiégette a vakuval a szemem :P

-Mi van? - nyitottam ki az ajtót. Úgy nézhettem ki, mint egy zombi mert a két fiatal hátrébb lépett.

-Ott alszom Taehyunnál. - mondta aggódva B, mintha csak azt várná, hogy leharapom a fejét. Feltoltam a lecsúszott szemüvegem és most rajtam volt a sor, hogy mélyen meghajoljak.

-Sajnálom Taehyun, hogy bunkó voltam. Remélem most már többször látunk nálunk. - B a homlokomra tette a kezét.

-Semmi gond. - legyintett a fiú - Túl jól ismerem ezt a házi sárkányt. - nevetett.

-Ne is mond.

-Hahóóó~ Itt vagyok ám Én is, -szólt közbe B.

-Amint tudok jövök Mei. 

-Ajánlom is. - kacsintottam a fiú felé, aki nagyon aranyosan el is pirult...máris imádom. 

-Pasid van. - hozott vissza B. Rá csaptam az ajtót és kiüvöltöttem,hogy reggel húzza haza a csini pofiját. 

Tartotta a szavát, mikor felkeltem már a nappaliban ült és TV-t nézett. 

-Jó reggelt Mei! - küldött felém egy puszit.

-Hát Te hol voltál este? - teljesen kiment a fejemből, mert egész éjszaka a beadandómon dolgoztam, hogy kész legyen időben.

-Na szerinted hol?

-Tuti Taehyunnal. - bólogattam, közbe csináltam magunknak kávét - Egyébként mikor akarod közölni a többiekkel, hogy várandós vagy?

-Ter..hes? - a hang irányába fordultam és örömömben majdnem eldobtam a bögrém.

-Lay?! - B úgy nézett felé, mint aki szellemet látott.

-Azt hittem a koncert után azonnal vissza mentél Kínába. - választ se várva, amint odaértem hozzá megcsókoltam. 

-Szobára....- furakodott közénk B. 

-Annyira jó, hogy itt vagy.

-Nagyon hiányoztál. - újra egymásnak estünk. 

Micsoda reggel. Több ilyet akarok. 

A világ legjobb dolga, mikor mellettem fekszik <3

U.I,: Mert Tokiyát is B öltöztette. Csináltam róla egy lesifotót, mert nem engedte magát fotózni.

A mi kis csontink :P

TJ-t lelepleztem xD

kis cuki xD