Seo Young - happenings

♥

Hogy is írhatnám le úgy az elmúlt egy hetemet,hogy mindent összefoglaljak benne és mégse legyen regény hosszúságú? Hááát megpróbálkozom vele. Miután a Seijinél végzett fejmosásom után hazamentem Mia és Kio még mindig aludt. Nem ébresztettem fel őket,hanem magamra kaptam egy másik ruhát és a lakásom előtt vártam Lee Joon-t. Nem árulta el,hogy hova akar menni,csak annyit mondott,hogy 2-re legyek a ház előtt,mert odajön. Pontban kettőkor tényleg begördült egy kocsi az utcába és a lehúzott ablak mögül tényleg Joon mosolygott rám. Beültem mellé az anyósülésre.
- Sziaa Seo! – ölelt át.
- Szia Joon! Mikor szeretnéd elárulni,hogy hová megyünk? – néztem rá kérdően. Ő csak megemelte a vállait és beindította a kocsit. Gyorsan bekapcsoltam a biztonsági övemet és hátradőltem az ülésben. Joon nagyon gyorsan vezetett,de mégsem volt félelmetes. Meglepően könnyedén ült a volán mögött.
- Mesélj valamit Seo! Milyen a munka? – szólalt meg.
- Háát most egy hete szabadságon vagyok,mert a főnököm Amerikába ment. – feleltem.
- Óóó értem. Szóval kényszerszabadság. Én már azt sem tudom az milyen.  –nevetett. Közben lekanyarodtunk a főútról és egy kis földúton haladtunk tovább. Körülöttünk senki sem volt.
- Joon,mégis hová megyünk? – néztem rá.
- Az egyik kedvenc helyemre. Nem sok embernek mutatom meg úgyhogy érezd magad megtisztelve. – mosolygott rám és leparkolt az út szélén.
- Kiszállás! Innen gyalog megyünk tovább. –állította le a motort és kiszállt a kocsiból. Követtem a példáját. Vagy 10 percig csak sétáltunk az földúton,majd Joon hírtelen megállt. Észre sem vettem ,ezért nekimentem a hátának.
- Haha nézz az orrod elé. Megjöttünk. – tolt maga elé. Egy domb tetején álltunk ahonnan az óceánra láttunk rá. Lélegzetelállító volt. Fogalmam sem volt,hogy Seoul közelében van ilyen hely.
- Te jó ég! Ez fantasztikusan szép. Nem is tudtam,hogy van erre ilyen hely. – mondtam. Joon elmosolyodott és leült a fűre,engem is lehúzva maga mellé.
- Amikor úgy érzem,hogy már összenyomnak a betonfalak,mindig ide menekülök. Hogy kisszelőztessem a fejem és feltöltődjek. Elképesztő mi mindenre képes ez a hely. – támasztotta meg magát a két kezével és felnézett az égre.

picture made by: Lee Joon ♥

- Az biztos. Már most jobban érzem magam. Pedig alig 2 perce vagyunk itt. Köszönöm,hogy megmutattad. – dőltem a vállára. Ültünk így egy darabig,egyikünk sem szólt egy szót sem. Aztán hírtelen megszólalt Joon mobilja.
- Francba. Tudtam,hogy ki kellett volna kapcsolnom. – sóhajtott majd felvette. Kb 2.percig beszélt,de az arca mindent elárult.
- Sajnálom,de vissza kell mennünk,a menedzserem volt. – állt fel.
- Oké,semmi baj. Nagyon örülök,hogy elhoztál ide. – öleltem át.
- Háát már ezért megérte. – nevetett és a kocsi felé húzott.

Mielőtt Joon vissza ment volna a kiadóhoz még kirakott engem otthon. Nagyon jól éreztem magam vele. Mindig sokat beszélgetünk. Mikor felértem a lakásba a srácok már ébren voltak. Elmondtam nekik,hogy hol voltam és megígértem nekik,hogy együtt is elmegyünk majd oda. Mia teljes extázisban volt , hogy ismerem Lee Joon-t és neki erről nem szóltam. Ha tudná kiket ismerek még… Szóval a délután hátralévő részében otthon voltunk. Átjött Mia pasija egy kicsit de nem maradt sokáig mert dolgozott. A nővérem megint New Yorkban volt a barátjával,úgyhogy nem láttam már egy ideje. Aztán este átjött Seiji,B nélkül. Azt mondta,hogy Danbi nem ért rá. Hosszas nógatás után elmondta Kio-éknak,amiről reggel beszéltünk. Kio és Mia meglepően jól fogadta a dolgot. Persze tőlük sem maradhatott el a fejmosás,amit Seiji elég jól tűrt. Szóval megbeszéltük,hogy azért Seiji majd benéz egy normális elvonóra is a biztonság kedvéért. A lényeg csak az volt,hogy minél hamarabb jól legyen. De azért már most jobban nézett ki. Olyan 11 körül visszavittem B-hez. Jaa és Mia és Kio megkapta a részmunkaidős állását a Lotte World-ben. Igaz,B elfelejtett értük menni, úgyhogy nekem kellett elvinni őket. De végül is meg lett az eredménye. 

Ééés akkor most jöjjön a hét fénypontja. Az EXO koncert. A lányokkal már hetek óta erre készültünk. Mikor Mia megtudta,hogy nekik is szereztem jegyet örömtáncot járt a nappaliban. Hát nem minden nap megy az ember EXO koncertre VIP  belépővel. Szóval az egész napunk a

my outfit for the concert

készülésről szólt. Seiji legalább háromszor felhívott,hogy elmondja milyen menő cuccokat vett tegnap és alig várja,hogy lássam hogy fog kinézni a koncerten. Tisztára mintha ő lépett volna fel. De örültem neki,hogy ilyen lelkes. De Mia-hoz képest semmi volt. Barátnőm legalább 10 féle összeállítást próbált fel,mire eldöntötte,hogy mibe jön. Mikor elkészültünk mind a hárman elégedetten nézegettük magunkat a tükörben.
- Kio,esküszöm vadítóan jól nézel ki! – ölelte át Mia. Be kellett ismernem,hogy Kiosuke tényleg nagyon eltalálta a szettjét.
 - Nem vagy még ehhez hozzászokva?– nevetett az említett. Gyorsan kocsiba ültünk és B háza felé vettük az irányt,ugyanis onnan indultunk. Mikor odaértünk már mindenki ott volt. Seiji hatalmas sebességgel ugrott a nyakunkba. Alig bírtunk állva maradni. Tényleg nagyon jól nézett ki az összeállításában. Szóval büszke voltam a fiúkra. Még mindenki elvégezte az apróbb simításokat magán,majd egy limuzin gördült a ház elé. Először el sem hittem,hogy tényleg limóval megyünk. Mint az igazi sztárok. Mindenki beült és már indulhattunk is. A lányokkal végigbeszéltük az egész utat. Seiji és Kio eléggé jól érezték magukat a sok lány között. Seiji-t csak 3-szor csaptam nyakon pár megjegyzése miatt. Nem is ő lenne. Még szerencse,hogy nem mindenki tud japánul. Mikor a limuzin begördült a koncerthelyszín elé,a hangunkat még a kocsin belül is elnyomták a sikítozó rajongók. Hihetetlen volt,hogy mennyien vártak a fiúkra

- Indulás! – mondtuk ki egyszerre,majd egymás kezét szorongatva szálltunk ki a vörös szőnyegre. Mia és a fiúk annyira extázisban voltak,hogy úgy kellett magam után húzni őket. Azt az 5 métert,ami a bejárattól választott el egy kicsit sok időbe telt megtenni,mivel centinként állítottak meg a fotósok és riporterek. Ügyesen kikerültük a személyesebb kérdéseiket,lefényképezkedtünk pár rajongóval és már bent is voltunk az épületben. Mikor hátraértünk a backstage-be ,mindenki szétszéledt. Ki-ki a maga szerelméhez. Mi 4-en (Kio,Mia,Seiji,én) a sminkszobába mentünk. Ahogy benyitottam egy mosolygó Kai-al találam szembe magam.
- Seongyyy! – kapott fel és megpörgetett.
- Kkamjong! 1000 éve nem láttalak. – nevettem és összeborzoltam a haját.
- Van az több is! Komolyan annyira hiányoztál már. Óóó Mia-ék is eljöttek? – mutatott az ajtóban állók felé.
- Ki-kimondta a nevem! Emlékszik a nevemre! – lelkendezett Mia. Kio és Seiji csak nevettek. Hírtelen két kéz fonódott a derekamra és valaki a nyakamba csókolt. 100 illat közül is megismerném az övét. Hagytam ,hogy maga felé fordítson és ajkait az enyémekre nyomja. Hallottam,hogy Kai mond valamit japánul Kio-éknak,majd kimentek a folyosóra. Ketten maradtunk a helyiségben.
- Eszméletlenül nézel ki. – suttogta a nyakamba. A keze a felsőm alá csúszott,és a hátam simogatta. Már nagyon hiányzott az érintése.
- Te se panaszkodhatsz. Hiányoztál. – fúrtam a fejem a vállgödrébe. Luhan szóra nyitotta a száját,de az ajtón beáramló ember tömeg megakadályozta a mondandója kifejtésében.
- Hééé turbékoló galambok,show time van! – karolt át mindkettőnket Suho.
- Ünneprontók . – duzzogott Luhan.
- Hallottátok ezt? Szerencse,hogy nincsenek itt kamerák most. Ha a rajongók ezt hallották volna. – nevetett Chen. Luhan csak oldalba vágta. Közben a lányok is megérkeztek,mindenki a párja kezét szorongatta. Örültem,hogy Kai-t és Soyun-t ismét együtt látom. Ez alóli egyetlen kivétel Min és Sehun volt,akik úgy álltak egymás mellett mint két idegen. Nagyon nem volt ez így jó. Aztán bejött a manager és szólt,hogy 2 percük van a srácoknak felérni a színpadra különben lemondják a show-t. Úgyhogy onnantól kezdve rohanás volt. Seijit alig bírtam elrángatni az egyik táncos csajtól. Komolyan,mint valami kamasz.

A koncert. Eszméletlen volt. Ahogy az a rengeteg ember egyszerre tombolt a srácokkal. Az egész nézőtér megtelt. Felejthetetlen élmény volt mindenkinek. Főleg B-nek,mivel a fiúk nem feledkeztek meg a szülinapjáról és énekeltek is neki. Volt is sírás rendesen. Egyszóval nagyon jó este volt.
Mikor lejöttek a színpadról,se szó,se beszéd Luhan karjába ugrottam. Ő magához szorított. Éreztem rajta,hogy nagyon fáradt. Alig állt a lábán.
- Nagyon nagyon jó volt. – suttogtam két csók között.
- Köszönjük. – mosolygott,majd ismét átölelt.

Másnap sem aludtunk sokat az este,ugyanis B 20.szülinapját is meg kellett ünnepelni. Egy klubban tartotta. Mikor Mia-ékkal odaértünk a lányok már ott voltak. Ismét eszméletlen jót buliztunk együtt. Jó volt végre megint velük lenni. Seiji aznap este sem fogta vissza magát. Csak úgy falta a csajokat. De ez fordítva is igaz volt. Kio-nak sem akadt oka panaszra. Egyszóval mindenki jól érezte magát. Azért Seijin valaki mindig rajta tartotta a szemét,nehogy valami olyanhoz nyúljon,amihez nem kéne. Viszont Mia és én nem voltunk éppen visszafogottak pia terén. Szinte minden lehetséges alkoholt kipróbáltunk. De hát egyszer élünk….








                       Mert Seiji nem bírt magával....

Olyan hajnali 5 körül értünk haza. Fogalmam sincs,hogy hogyan sikerült hazavezetnem. Az is lehet,hogy Kio vezetett. Ő még egész józan volt. Mindenki bedőlt az ágyba. Seiji B-vel ment haza. Ő józanabb volt,mint barátnőm.


Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Szememet még mindig csukva tartva nyúltam a készülékért,rá sem nézve a kijelzőre.
- Igen? – nyomtam el egy ásítást.
- Szia Seo! Beszélnünk kell! – erre a hangra kipattant a szemem.
- Sen? – csattantam fel.