Soyun : "-Most nem fogom elrontani..."

Nem mentem fel. Kint ültem a kocsiban és néztem a villogó mobilom, aztán felvettem.
-Yun? - szólt bele Hoon.
-Mond. Most láttam, hogy hívsz. Kicsit elhúzódott a tárgyalás. - hazudtam. Fejem hátra döntöttem.
-Ó, nem tudtam. Ne haragudj. - szomorú volt a hangja.
-Semmi baj. - sóhajtok.
-Mikor érsz haza? - kérdi.
-Nem tudom, még dolgom van. Miért?
-Beszélni akartam veled, de akkor így mondom el. Szakítani akarok. Nem tudok már így lenni. Te Kait szereted, Én pedig... megint csak mást. Távolság kell tőletek... - hadarja.
-Ki az akit szeretsz? - elcsuklott a hangom.
-Chaerin. De Ő az öcsédet szereti.
Kinyomtam a telefont és ki is kapcsoltam. Verni kezdtem a kormányt, aztán begyújtottam és padló gázzal elhajtottam onnan. Nyugalom kell.
Moonlight, Baby don't cry, Heart Attack volt folyamatosan lejátszva, fejem a falnak döntve ültem. És meredtem a padlóra. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Miért olyankor jön rossz amikor kicsit is boldog vagyok? Annyira nagy dolog lenne ha legalább csak egy kicsit hosszabb időre boldog maradjak?
Nem tudtam hát mit tenni, csak ültem a régi lakásban, és néztem, ahogy kint villámlik, és esik az eső. Néha éreztem, ahogy megmozdul alattam a padló, a dörgés rezgése miatt, de nem érdekelt. Egyedül akartam lenni.

Ezek után, teljesen el zárkóztam mindenkitől. Nem beszéltem senkivel, sehol se voltam, csak a kórházban, ahol a papírokat rendeztem, néha a gyerekekkel is voltam, meg otthon. Kai is próbált beszélni velem, olyankor, teljesen nyugodtan néztem rá, de nem feleltem. Mei is jött hozzám, hogy mi van velem, de Én, senkinek se mondtam, mi bánt.
Épp haza indultam, amikor megszólalt a mobilom. Chanyeol volt, SMS-t írt, hogy menjek már utána, mert senkit se ér el. Felsóhajtottam, és a megadott címre mentem.
Valami nagy stúdió volt.
Így, bementem, megkérdeztem, hol találom a fiút. Nem akarták megmondani hol van, de mondtam, hogy engem küldtek érte, címet is adtak, hát felengedtek. Megálltam az ajtó előtt, bekopogtam, és bementem.
Jongin, Sehun, Luhan Chanyeol és még valaki volt ott.
-Yun! - örült meg Chanyeol, és megölelt. -Egy pillanat, és mehetünk! - mondja, Én pedig bólintok.
Amikor vissza fordultam, hogy rá nézzek a másik három fiúra, azt hittem kiesik a szemem, úgy néztem a férfira.
-Minwoo? - bukik ki belőlem. Rám pillanat. Szemei elkerekednek, ledobja a táskáját, három lépés után pedig a karjaiba zár.
-Kiscsillag!
Úgy bújtam hozzá, akár egy cica az óvó gazdi karjaiba.
Ezer éve nem láttam! Velem járt egy suliba, persze idősebb is két évvel tőlem, de Ő volt az első olyan pasim akivel normális volt a kapcsolatom, és még szakítás után is. Jó, nem is volt az szakítás, inkább közös megegyezés, hogy külön válunk.
-Rég láttalak! Hogy vagy? - kérdi, és elenged. -Olyan szép vagy, de mi ez a rövid haj? - néz végig rajtam.
-Rákos voltam. - vontam vállat.
-Édes Istenek, miért nem értesítettél? - fehéredik el.
-Akkor épp doramát forgattál. És ott voltak nekem a fiúk. Főleg Jongin! - mosolygok Minwoora.
Elnevette magát.
-Mindig is az olyan típusú fiúk voltak a kedvenceid. Mióta vagytok együtt? - kérdi vigyorogva.
-Hmm... egy, éve? - nézek Jonginra.
-Hamarosan egy. - lép mellém, és megölelt. Éreztem, hogy kicsit megszorít, aztán elenged, majd rám mosolyog.
-Szépek vagytok. - megfogja Minwoo a kezem.
-Na, és Te? Van valakid? - kérdem
-Alakul... de még nem nyilatkozom. - kacsint.
Elnevetem magam, aztán bejön egy pasi, szólni, hogy a fiúk -Chanyeol és Minwoo- induljanak lassan mert várják őket.
Végül megtudtam, hogy Chanyeol-lal vannak egy műsorban. Tuti nézni fogom.

Jó volt látni újra Minwoot, egész úton beszéltünk, nosztalgikus volt a hangulat, már csak Seok hiányzott, és minden olyan lett volna mint rég.

-Maradsz? - nézek Jonginra, a dorm előtt.
-Azt hiszem... igen. - mondja kicsit félszegen. Intek a kocsihoz, Ő pedig bólint, és elindul.

Már húsz perce csend van. Azt hittem megszólal, de az ablakon néz kifelé. Beindítottam a kocsit, és elindultam. Ekkor se szól semmit, de mivel éhes vagyok, hát megyek keresek valami gyors kajás helyet.
Rendeltem kettőnknek, és a régi lakáshoz mentem.
-Gyere. - szólok neki.
Csendben megyünk fel, és pakolok le a matrac mellé.
-Yun? - szólal meg Jongin.
-Hmm? - néztem rá.
-Most nem fogom elrontani...

Rá mosolyogtam, és leültem. Mellém ült, Én pedig enni kezdtem. Nem szóltunk semmit, csak ültünk, és ettünk, aztán a matracra dőlve, néztük a kocsi fényeket, amik a falon játszottak, Jongin a karom cirógatta, addig, amíg el nem aludt.