-Kris..Kris állj. Mi történt hmm? Mivan veled?-simítottam hajába és kíváncsian a szemébe néztem.
-Yemin...-tett le a földre.-Egy időre lelépek. Meiéknek hagytam egy levelet de téged féltelek, hogy újabb kárt tennél magadban. Megígéred, hogy nem fogsz ugye?-nézett rám könyörgően és megfogta a kezem.
-Hová mész?-néztem rá fájdalmasan.
-Nem mondhatom el, sajnálom. Most az a fontos, hogy Taoval rendbe hozd a dolgokat nem pedig, hogy utánam gyere és ismerlek... tudom, hogy így lenne.-mosolygott szelíden. Kinéztem az ajtón ami még mindig tárva nyitva állt...és valóban. A bőröndje már ott állt indulásra készen. Szipogni kezdtem de nem akartam vissza tartani, hisz nem állíthatom meg ha neki erre van szüksége. Tudom, hogy megtenné értem, hogy marad de most nem lehetek önző és el kell engednem. Kisétáltam az ajtóhoz eldöntöttem a bőröndöt és kinyitottam.
-Mit csinálsz?-nézett rám mosolyogva hisz biztos vagyok benne, hogy pontosan tudta mit csinálok.
-Ez kell.-emeltem fel egy belebújós pulcsiját amit még én választottam egy régebbi vásárlásos kiruccanásunkon.
-Az a kedvenc pulcsim.-kuncogott.-Ha vissza jöttem kérem vissza.
Erre csak bólintottam majd beszaladtam a házba és egy macival tértem vissza amit a pulcsi helyére tettem, majd Krisre vigyorogtam. -Hiányozni fogsz.-biggyesztettem le szám és vissza sétáltam hozzá. Ő pedig megölelt.
-Te is nekem de nem örökre megyek el csak néhány hétre.-simogatta hátam.
-Tudom, de az olyan mintha örökre mennél. Sosem voltam tőled távolabb két hétnél. Hisz tudod, hogy nem szabadulhatsz tőlem és mindig mindenhova utánad megyek.-vigyorogtam büszkén.
-Nem is akarok Yemin...nem is akarok.-vont még jobban magához majd elengedett egy utolsó puszit nyomott homlokomra és elköszönt.
Miután elment én csak bevetettem magam ágyamba. Nem emlékszem este, hogyan jutottam haza és arra se nagyon, hogy mi történt. Az utolsó emlék amikor az Exo dorm-ból kisétálok és egy közeli szórakozóhely felé veszem az irányt. Otthon ülve pedig csak gondolkoztam, hogy mihez kezdhetnék. Mivel nem jutottam semmire inkább felöltöztem és átsétáltam szomszédaimhoz. Tokiya nyitott nekem ajtót mert mint kiderült a lányok nincsenek itthon. Tokiya úgy döntött nem hagy ma egyedül hanem velem tölti a délután, hisz látta nem vagyok túl jó színben. Épp a tv-t néztük ágyában feküdve mikor megszólalt.
-Yem... Szerintem segítséget kéne kérned.-nézett rám komolyan és átkarolt.
-Hogy érted?-néztem rá kíváncsian pedig jól tudtam miről beszél.
-Tudod, hogy értem... Szerintem az előtt keress fel egy elvonót mielőtt B vesz kezelésbe. Seiji is itt van most nálunk...és gyötri. Biztos nem lesz leány álom de ennél amit most csinálsz tuti, hogy jobb...
-Voltam már.-mondtam halkan mondandója közben.
-Hogy mi?-nézett rám elkerekedett szemekkel.
-Voltam már elvonón.-vallottam be.-Senki nem tudja csak Kris és kérlek ne is mond senkinek. De már túl éltem ezt egyszer.
-És Mei? Hisz egész életetekben együtt voltatok. És egyáltalán mikor és miért?
-Mei sem tudja. Kris azt mondta neki, hogy táborba mentem, hogy ne aggódjon. Nagyjából tizenhét voltam... az ok...az okáról nem szeretnék beszélni ne haragudj..-szorítottam meg kezét ami kezemet fogva pihent köztünk.
-És nem akarsz újból bemenni? Mármint tudom, hogy akarni nem akarsz de kéne nem?
-Ne aggódj értem. Jól vagyok.. vagyis..jól leszek...-mosolyogtam bíztatóan.
-Úgy legyen.-mosolygott vissza és tovább néztük a filmet.
Este mikor hazamentem testvérem várt otthon. Összefont karral várt és szigorú tekintete mindent elárult...Hamarosan robban.
-Bong Yemin!-mutatott rám vészjóslóan.-Nem hiszem el... Néhány hétre megyek el és mire hazajövök szinte megbolondulsz? Mond már el mégis mi a franc van veled. Néha komolyan nem hiszem, hogy valóban a testvérem lennél.-zsörtölődött. Közben Donghoon is megjelent háta mögött és bocsánat kérően meresztette rám szemeit.
-Szia Nana, én is örülök neked. Jó volt az út?-ignoráltam előző kirohanását. Nincs kedvem sokadjára végig hallgatni a szent beszédet.
-Chh. Persze oda se figyelj mit beszélek. Jó mindegy hagyjuk.-váltott kedvesebbre és láthatóan hajlandó témát váltani.
-Merre voltál?-kérdeztem hisz csak egy levelet hagyott, hogy külföldre megy..
-Londonban... És képzeld.-pirult el.-Megismerkedtem egy sráccal. Nagyon helyes és kedves volt. Többször elvitt randizni. Azt hiszem ő is szerelmes.-áradozott
-Ezek szerint te is belezúgtál.-vigyorogtam mint a tejbe tök. Ő csak lesütötte zavartan szemét és pirult mint egy kislány.
-Szóval Yem kérdezni szeretnék valamit.-fogta meg mindkét kezem.-Mit szólnál ha kiköltöznék tőled? Tudod... megbeszéltök Ian-el, hogy pár hónapra még vissza megyek... vagy talán végleg, attól függ, hogy alakulnak a dolgok.
-Jajj Nana. Ha téged ez boldoggá tesz nekem semmi kifogásom ellene.-vigyorogtam tovább. Rettentő boldog voltam testvérem örömétől bármennyire is fog hiányozni.
Az éjszakát végig beszélgettünk majd másnap segítettem neki össze csomagolni legfontosabb holmijait. Elég hirtelen ért, hogy este már vittem is őt a repülőtérre hisz azt hittem pár napot azért még itthon lesz. Miután láttam felszállni gépét Donghoonnal haza felé vettük az irányt.
-Olyan üres így ez a ház.-néztem körül mikor beléptem.
-De hát én itt vagyok neked. Mint ahogy Boss, Junior és Nico is.-simított végig a négylábúakon.
-Tudom, de már Kris se lóg itt egész nap ezentúl, Nana is elment...Tao pedig...Tao még csak nem is kíváncsi rám...
-Dehogy nem. Hidd el nemsoká újból itt lesz.-ölelt meg. Majd maga után húzott a konyhába. Kihúzta a bárszéket felültetett rá és neki állt főzni.
-Hmm mond csak... mióta főzöl te ilyen jól?-kuncogtam mikor az épp megsült falatot számba vettem.
-Sose kérted, hogy főzzek ezért mindig csak a reggelit csinálom.-vigyorgott...
Másnap reggel mikor felkeltem azon gondolkoztam, hogy mégis mit kezdjek magammal. A lányok mint a koncertre mennek ma így gondolom egész napos készülődés lesz. Nincs kedvem semmi féle mozgáshoz és vásárlós hangulatomban sem vagyok. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi időben az alkotó szobámban sem jártam így a kártyámon lévő egyenleg is eléggé megcsappant. Így csak lesétáltam a konyhába és főztem egy kávét. Már a kanapén ülve kortyolgattam a gőzölgő förtelmet (sose tudtam iható kávét főzni) mikor csöngettek. Ajtót nyitottam és úgy meglepődtem, hogy majdnem elejtettem a csészét.
-T...Tao.-makogtam.
-Szia.-nyomott kezembe egy papírpoharat amiben a kedvenc helyemről hozott fekete folyadék volt.
-H-hát ez?-néztem a pohárra.
-Reggel van. És szerintem még mindig nem tudsz emberi fogyasztásra alkalmas kávét főzni.-mosolygott majd újból komollyá vált.-Öhm.Be mehetek?-vakargatta meg tarkóját.
-Persze.-álltam félre majd besétált én pedig követtem őt. Leült a kanapéra én pedig vele szemben foglaltam helyet és vártam kíváncsian, hogy mit akar mondani.
-Tudod Yem..gondolkoztam.-fixírozta a padlót.
-Igen? És min?-nyeltem egy nagyot.
-Rajtunk. Igazából... Yeol elmesélt mindent miután valamelyik nap elmentél tőlem. Rettenetesen megijedtem. Nem tudtam, hogy ennyire mély ponton vagy. Yem én rájöttem valamire. A gondolata annak, hogy elveszíthetlek, annak, hogy talán egy nap nem láthatlak többé megrémít. Igaz, hogy csalódtam de attól a tény nem változik, hogy szeretlek.-nézett rám én pedig szinte köpni nyelni nem tudtam.
-Én is mindennél jobban szeretlek ezt tudnod kell. De nem akarok hazudni... ha most megbocsájtasz, és én mindennél jobban szeretném, hogy megbocsájts...el kell fogadnod, hogy Kris az életem része..mindig is az volt és az is lesz.-néztem rá komolyan.
-Tudom, tisztában vagyok vele. De Yem... hűséges tudsz maradni hozzám? Képes vagy ezt bebizonyítani nekem ma?
-Nem igazán értem miről beszélsz...mármint, hogy-hogy ma?-értetlenkedtem.
-Tudom, hogy mennyire házasság ellenes vagy. Hisz mikor megismertelek elmesélted, hogy te sohasem akarsz... De mondcsak...-itt tartott egy kis hatásszünetet, elém térdelt majd folytatta..-Képes lennél hátralévő életedben egyedül engem szeretni?
-T....te...te most megkéred a kezem?-hüledeztem.
-Tulajdonképp igen.-mosolygott.
-Hűű ez ám a fordulat.-mondtam még mindig sokkos állapotban. Valamiben biztosan igaza volt, mégpedig abban, hogy soha nem akarok megházasodni. Most pedig itt áll előttem és megkérte a kezem.
-Nem kell most válaszolnod. Este a koncerten találkozunk.-nyomott egy jegyet a kezembe.-Remélem addig tudsz dönteni..-kezembe nyomta a gyűrűs dobozkát majd hátat fordított és elment. Pánik lett úrrá rajtam. Összerogytam és a hirtelen levegőhiány mardosta a tüdőmet. Donghoon egy pohár vízzel és gyógyszeremmel sietett be és miután bevettem kérdezte, hogy mitörtént. Én csak kezébe nyomtam a gyűrűt tartalmazó kicsiny dobozkát.
-Hűhaa.-füttyentett elismerően.-Igazán szép darab. Remélem igent mondtál.-vigyorgott.
-Nem.
-Miii? Nemet mondtál?-kerekedtek el szemei.
-Nem. Semmit nem válaszoltam. Este a koncerten vár választ...De ne haragudj át kell mennem Meivel beszélni.-nyomtam puszit arcára és átrohantam szomszédaimhoz.
Reméltem, hogy Mei-t egyedül találom hisz B mindent túl tud pörögni ezért nem akartam még elmondani neki.. de nem volt szerencsém. Mikor ajtót nyitottak a két lány épp valamiről beszélgetett. Köszöntem majd hirtelen anyanyelvünkön szólaltam meg hisz B nem tud Kínaiul.
-Mei beszélnünk kell.
-Mi történt?
-Tao megkérte a kezem.-mondtam röviden és tömören.
-Hogy miiii? Megházasodsz?-döbbent meg.
-Már megint kizártok a beszélgetésből.-durcázott B.
-Bocsi de ezt most nem mondhatom el..-mondtam majd folytattam ismét kínaiul.-Azt mondta, hogy ha igazán szeretem akkor bebizonyítom és hozzá megyek. De tudod, hogy mi a véleményem a házasságról.
-Tudom...De ha tényleg szereted őt mondj igent. Ez igazán nem a világ vége viszont vissza kaphatod őt, és hát nem erre vágytál?
-De igen...csak nem pont így. Na mindegy Mei köszönöm még átrágom párszor.-nyomtam puszit mindkettejük arcára bocsánatot kértem B-től majd rohantam is. Igaz még csak reggel 10 van de még beszélni akarok Kris-el és ruhát is választok.
Beültem autómba majd a pláza felé vettem az irányt. Végig jártam az összes boltot de nem találtam semmit így úgy döntöttem majd otthon választok valami egyszerűt. Hazafelé felhívtam Krist és mindent elmeséltem neki. Ő is azt mondta mint Mei. Bár hallottam, hogy szomorú de tudom, hogy fontos neki a boldogságom és remélem előbb utóbb újból legjobb barátként fogunk tudni tekinteni a másikra.
Már a koncert előtt készülődtem és próbáltam eldönteni mit vegyek fel. Végül egy egyszerű terepgatya fekete póló bőrdzseki szettnél maradtam és egy nagy napszemüvegnél. Már csillogó-villogó kicsikémben hajtottam úti célom felé és még mindig a válaszon gondolkoztam. Mikor oda értem és kiszálltam autómból riporterek hada rohamozott el. Sok bántó dolgot vágtak a fejemhez de próbáltam nem foglalkozni velük. Végül mégis megállítottak és addig nem hagytak míg nem válaszoltam.
-Miért jött el a koncertre? Nem gondolja, hogy Tao nem kíváncsi magára?-kérdezte arrogánsan az újságíró.
-Nem gondolom, hogy nem kíváncsi rám.-kacsintottam rá.
-Beszéltek azóta?
-Igen. Ma reggel is meglátogatott. És többet nem válaszolok.-utat törtem magamnak és ott hagytam őket. Egyenesen bementem a BackStage-be bár a biztonságiak kicsit feltartottak, hogy minek megyek én oda mikor már semmi közöm hozzájuk de kedvenc biztonságim megmentett és azonnal bejuttatott. A lányok már ott álltak és párjaikat biztatták. Én Tao mögé osontam és oldalába csíptem. Ijedtében azonnal felém fordult.
-Azt hittem már, hogy nem jössz.-nézett rám megkönnyebbülve.
-Szia.-mosolyogtam rá majd elővettem zsebemből a dobozkát és kezébe nyomtam...
-Szóval nemet mondasz?-keseredett el.
-Hát magamnak kell az ujjamra húznom?-vigyorogtam. Az a megkönnyebbülés amit az arcán láttam bármi pénzt megért volna. Remegő kézzel vette elő a gyűrűt és húzta ujjamra. Mikor a helyére került felemelt és megcsókolt. Elmondani nem tudom mennyire rettenetesen hiányzott....
-Yemin...-tett le a földre.-Egy időre lelépek. Meiéknek hagytam egy levelet de téged féltelek, hogy újabb kárt tennél magadban. Megígéred, hogy nem fogsz ugye?-nézett rám könyörgően és megfogta a kezem.
-Hová mész?-néztem rá fájdalmasan.
-Nem mondhatom el, sajnálom. Most az a fontos, hogy Taoval rendbe hozd a dolgokat nem pedig, hogy utánam gyere és ismerlek... tudom, hogy így lenne.-mosolygott szelíden. Kinéztem az ajtón ami még mindig tárva nyitva állt...és valóban. A bőröndje már ott állt indulásra készen. Szipogni kezdtem de nem akartam vissza tartani, hisz nem állíthatom meg ha neki erre van szüksége. Tudom, hogy megtenné értem, hogy marad de most nem lehetek önző és el kell engednem. Kisétáltam az ajtóhoz eldöntöttem a bőröndöt és kinyitottam.
-Mit csinálsz?-nézett rám mosolyogva hisz biztos vagyok benne, hogy pontosan tudta mit csinálok.
-Ez kell.-emeltem fel egy belebújós pulcsiját amit még én választottam egy régebbi vásárlásos kiruccanásunkon.
-Az a kedvenc pulcsim.-kuncogott.-Ha vissza jöttem kérem vissza.
Erre csak bólintottam majd beszaladtam a házba és egy macival tértem vissza amit a pulcsi helyére tettem, majd Krisre vigyorogtam. -Hiányozni fogsz.-biggyesztettem le szám és vissza sétáltam hozzá. Ő pedig megölelt.
-Te is nekem de nem örökre megyek el csak néhány hétre.-simogatta hátam.
-Tudom, de az olyan mintha örökre mennél. Sosem voltam tőled távolabb két hétnél. Hisz tudod, hogy nem szabadulhatsz tőlem és mindig mindenhova utánad megyek.-vigyorogtam büszkén.
-Nem is akarok Yemin...nem is akarok.-vont még jobban magához majd elengedett egy utolsó puszit nyomott homlokomra és elköszönt.
Miután elment én csak bevetettem magam ágyamba. Nem emlékszem este, hogyan jutottam haza és arra se nagyon, hogy mi történt. Az utolsó emlék amikor az Exo dorm-ból kisétálok és egy közeli szórakozóhely felé veszem az irányt. Otthon ülve pedig csak gondolkoztam, hogy mihez kezdhetnék. Mivel nem jutottam semmire inkább felöltöztem és átsétáltam szomszédaimhoz. Tokiya nyitott nekem ajtót mert mint kiderült a lányok nincsenek itthon. Tokiya úgy döntött nem hagy ma egyedül hanem velem tölti a délután, hisz látta nem vagyok túl jó színben. Épp a tv-t néztük ágyában feküdve mikor megszólalt.
-Yem... Szerintem segítséget kéne kérned.-nézett rám komolyan és átkarolt.
-Hogy érted?-néztem rá kíváncsian pedig jól tudtam miről beszél.
-Tudod, hogy értem... Szerintem az előtt keress fel egy elvonót mielőtt B vesz kezelésbe. Seiji is itt van most nálunk...és gyötri. Biztos nem lesz leány álom de ennél amit most csinálsz tuti, hogy jobb...
-Voltam már.-mondtam halkan mondandója közben.
-Hogy mi?-nézett rám elkerekedett szemekkel.
-Voltam már elvonón.-vallottam be.-Senki nem tudja csak Kris és kérlek ne is mond senkinek. De már túl éltem ezt egyszer.
-És Mei? Hisz egész életetekben együtt voltatok. És egyáltalán mikor és miért?
 |
-És nem akarsz újból bemenni? Mármint tudom, hogy akarni nem akarsz de kéne nem?
-Ne aggódj értem. Jól vagyok.. vagyis..jól leszek...-mosolyogtam bíztatóan.
-Úgy legyen.-mosolygott vissza és tovább néztük a filmet.
Este mikor hazamentem testvérem várt otthon. Összefont karral várt és szigorú tekintete mindent elárult...Hamarosan robban.
-Bong Yemin!-mutatott rám vészjóslóan.-Nem hiszem el... Néhány hétre megyek el és mire hazajövök szinte megbolondulsz? Mond már el mégis mi a franc van veled. Néha komolyan nem hiszem, hogy valóban a testvérem lennél.-zsörtölődött. Közben Donghoon is megjelent háta mögött és bocsánat kérően meresztette rám szemeit.
-Szia Nana, én is örülök neked. Jó volt az út?-ignoráltam előző kirohanását. Nincs kedvem sokadjára végig hallgatni a szent beszédet.
-Chh. Persze oda se figyelj mit beszélek. Jó mindegy hagyjuk.-váltott kedvesebbre és láthatóan hajlandó témát váltani.
-Merre voltál?-kérdeztem hisz csak egy levelet hagyott, hogy külföldre megy..
-Londonban... És képzeld.-pirult el.-Megismerkedtem egy sráccal. Nagyon helyes és kedves volt. Többször elvitt randizni. Azt hiszem ő is szerelmes.-áradozott
-Ezek szerint te is belezúgtál.-vigyorogtam mint a tejbe tök. Ő csak lesütötte zavartan szemét és pirult mint egy kislány.
-Szóval Yem kérdezni szeretnék valamit.-fogta meg mindkét kezem.-Mit szólnál ha kiköltöznék tőled? Tudod... megbeszéltök Ian-el, hogy pár hónapra még vissza megyek... vagy talán végleg, attól függ, hogy alakulnak a dolgok.
-Jajj Nana. Ha téged ez boldoggá tesz nekem semmi kifogásom ellene.-vigyorogtam tovább. Rettentő boldog voltam testvérem örömétől bármennyire is fog hiányozni.
-Olyan üres így ez a ház.-néztem körül mikor beléptem.
-De hát én itt vagyok neked. Mint ahogy Boss, Junior és Nico is.-simított végig a négylábúakon.
-Tudom, de már Kris se lóg itt egész nap ezentúl, Nana is elment...Tao pedig...Tao még csak nem is kíváncsi rám...
-Dehogy nem. Hidd el nemsoká újból itt lesz.-ölelt meg. Majd maga után húzott a konyhába. Kihúzta a bárszéket felültetett rá és neki állt főzni.
-Hmm mond csak... mióta főzöl te ilyen jól?-kuncogtam mikor az épp megsült falatot számba vettem.
-Sose kérted, hogy főzzek ezért mindig csak a reggelit csinálom.-vigyorgott...
Másnap reggel mikor felkeltem azon gondolkoztam, hogy mégis mit kezdjek magammal. A lányok mint a koncertre mennek ma így gondolom egész napos készülődés lesz. Nincs kedvem semmi féle mozgáshoz és vásárlós hangulatomban sem vagyok. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi időben az alkotó szobámban sem jártam így a kártyámon lévő egyenleg is eléggé megcsappant. Így csak lesétáltam a konyhába és főztem egy kávét. Már a kanapén ülve kortyolgattam a gőzölgő förtelmet (sose tudtam iható kávét főzni) mikor csöngettek. Ajtót nyitottam és úgy meglepődtem, hogy majdnem elejtettem a csészét.
-T...Tao.-makogtam.
-Szia.-nyomott kezembe egy papírpoharat amiben a kedvenc helyemről hozott fekete folyadék volt.
-H-hát ez?-néztem a pohárra.
-Reggel van. És szerintem még mindig nem tudsz emberi fogyasztásra alkalmas kávét főzni.-mosolygott majd újból komollyá vált.-Öhm.Be mehetek?-vakargatta meg tarkóját.
-Persze.-álltam félre majd besétált én pedig követtem őt. Leült a kanapéra én pedig vele szemben foglaltam helyet és vártam kíváncsian, hogy mit akar mondani.
-Tudod Yem..gondolkoztam.-fixírozta a padlót.
-Igen? És min?-nyeltem egy nagyot.
-Rajtunk. Igazából... Yeol elmesélt mindent miután valamelyik nap elmentél tőlem. Rettenetesen megijedtem. Nem tudtam, hogy ennyire mély ponton vagy. Yem én rájöttem valamire. A gondolata annak, hogy elveszíthetlek, annak, hogy talán egy nap nem láthatlak többé megrémít. Igaz, hogy csalódtam de attól a tény nem változik, hogy szeretlek.-nézett rám én pedig szinte köpni nyelni nem tudtam.
-Én is mindennél jobban szeretlek ezt tudnod kell. De nem akarok hazudni... ha most megbocsájtasz, és én mindennél jobban szeretném, hogy megbocsájts...el kell fogadnod, hogy Kris az életem része..mindig is az volt és az is lesz.-néztem rá komolyan.
-Tudom, tisztában vagyok vele. De Yem... hűséges tudsz maradni hozzám? Képes vagy ezt bebizonyítani nekem ma?
-Nem igazán értem miről beszélsz...mármint, hogy-hogy ma?-értetlenkedtem.-Tudom, hogy mennyire házasság ellenes vagy. Hisz mikor megismertelek elmesélted, hogy te sohasem akarsz... De mondcsak...-itt tartott egy kis hatásszünetet, elém térdelt majd folytatta..-Képes lennél hátralévő életedben egyedül engem szeretni?
-T....te...te most megkéred a kezem?-hüledeztem.
-Tulajdonképp igen.-mosolygott.
-Hűű ez ám a fordulat.-mondtam még mindig sokkos állapotban. Valamiben biztosan igaza volt, mégpedig abban, hogy soha nem akarok megházasodni. Most pedig itt áll előttem és megkérte a kezem.
-Nem kell most válaszolnod. Este a koncerten találkozunk.-nyomott egy jegyet a kezembe.-Remélem addig tudsz dönteni..-kezembe nyomta a gyűrűs dobozkát majd hátat fordított és elment. Pánik lett úrrá rajtam. Összerogytam és a hirtelen levegőhiány mardosta a tüdőmet. Donghoon egy pohár vízzel és gyógyszeremmel sietett be és miután bevettem kérdezte, hogy mitörtént. Én csak kezébe nyomtam a gyűrűt tartalmazó kicsiny dobozkát.
-Hűhaa.-füttyentett elismerően.-Igazán szép darab. Remélem igent mondtál.-vigyorgott.
-Nem.
-Miii? Nemet mondtál?-kerekedtek el szemei.
-Nem. Semmit nem válaszoltam. Este a koncerten vár választ...De ne haragudj át kell mennem Meivel beszélni.-nyomtam puszit arcára és átrohantam szomszédaimhoz.
Reméltem, hogy Mei-t egyedül találom hisz B mindent túl tud pörögni ezért nem akartam még elmondani neki.. de nem volt szerencsém. Mikor ajtót nyitottak a két lány épp valamiről beszélgetett. Köszöntem majd hirtelen anyanyelvünkön szólaltam meg hisz B nem tud Kínaiul.
-Mei beszélnünk kell.
-Mi történt?
-Tao megkérte a kezem.-mondtam röviden és tömören.
-Hogy miiii? Megházasodsz?-döbbent meg.
-Már megint kizártok a beszélgetésből.-durcázott B.
-Bocsi de ezt most nem mondhatom el..-mondtam majd folytattam ismét kínaiul.-Azt mondta, hogy ha igazán szeretem akkor bebizonyítom és hozzá megyek. De tudod, hogy mi a véleményem a házasságról.
-Tudom...De ha tényleg szereted őt mondj igent. Ez igazán nem a világ vége viszont vissza kaphatod őt, és hát nem erre vágytál?
-De igen...csak nem pont így. Na mindegy Mei köszönöm még átrágom párszor.-nyomtam puszit mindkettejük arcára bocsánatot kértem B-től majd rohantam is. Igaz még csak reggel 10 van de még beszélni akarok Kris-el és ruhát is választok.
Beültem autómba majd a pláza felé vettem az irányt. Végig jártam az összes boltot de nem találtam semmit így úgy döntöttem majd otthon választok valami egyszerűt. Hazafelé felhívtam Krist és mindent elmeséltem neki. Ő is azt mondta mint Mei. Bár hallottam, hogy szomorú de tudom, hogy fontos neki a boldogságom és remélem előbb utóbb újból legjobb barátként fogunk tudni tekinteni a másikra.
-Miért jött el a koncertre? Nem gondolja, hogy Tao nem kíváncsi magára?-kérdezte arrogánsan az újságíró.
-Nem gondolom, hogy nem kíváncsi rám.-kacsintottam rá.
-Beszéltek azóta?
-Igen. Ma reggel is meglátogatott. És többet nem válaszolok.-utat törtem magamnak és ott hagytam őket. Egyenesen bementem a BackStage-be bár a biztonságiak kicsit feltartottak, hogy minek megyek én oda mikor már semmi közöm hozzájuk de kedvenc biztonságim megmentett és azonnal bejuttatott. A lányok már ott álltak és párjaikat biztatták. Én Tao mögé osontam és oldalába csíptem. Ijedtében azonnal felém fordult.
-Azt hittem már, hogy nem jössz.-nézett rám megkönnyebbülve.
-Szia.-mosolyogtam rá majd elővettem zsebemből a dobozkát és kezébe nyomtam...
-Szóval nemet mondasz?-keseredett el.
-Hát magamnak kell az ujjamra húznom?-vigyorogtam. Az a megkönnyebbülés amit az arcán láttam bármi pénzt megért volna. Remegő kézzel vette elő a gyűrűt és húzta ujjamra. Mikor a helyére került felemelt és megcsókolt. Elmondani nem tudom mennyire rettenetesen hiányzott....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése