Mei- Just one day!

Az ajtó előtt toporogtam pizsomában és egy csésze kávéval a kezemben. Kopogni akartam, de nem mertem. Lay már a következő koncert helyszínén van, és körülöttem mindenki elfoglalt. Ezért gondoltam, hogy eljövök hozzá. Letettem a bögrém a földre és leültem, hátam az ajtónak támasztottam. Páran szerintem, hülyének néztek, de tudták ki vagyok, és csak felém biccentve egyet tovább mentek. Az ajtó kinyílt, Én pedig hátra dőltem, szerencsére a bögrém már üres volt.

-Mei? – nézett le rá hatalmas szemekkel.

-Helló. – integettem és próbáltam a padló színét felvenni, hogy ne vegyen észre, de nem sikerült, ott feküdtem a lábai előtt, pizsomában. Az arcomat inkább eltakartam, hátha így sikerül láthatatlanná válnom, de ez sem jött be, mert a hónom alá nyúlva felkanalazott és a vállára dobott.

Az a bizonyos szoba....

-Te mégis mit csinálsz itt? – vitt be, magam se tudom, hogy miért pont oda, de a hálószobába. A fekete ágyneműje gyűrötten pihent az ágy közepén. Megfogtam a csücskét és körbe tekertem vele magam, majd ledőltem a párnára, még meleg volt, ezek szerint nem rég kelhetett fel – Szóval mit keresel itt? – tette fel újra a kérdést, ezzel visszarázott a jelenbe.

-Kávéztam.

-Az ajtóm előtt?

-Itt jobban esett. – durcáztam be, mert újra kinevetett engem – Hjááá! – az arcába dobtam a mellettem lévő párnát és amit alatta láttam, azt hittem elájulok. A kezembe vettem a képet, amin ketten voltunk. Ez még akkor készült, mikor a kapcsolatunk komolyabbá vált.  – Mégis mi ez? – fordultam felé.

-Emlék. – mondta halkan. Az ágy szélén ült, az arcán ezernyi érzelem suhant át, egy kósza perc alatt, de a mosolya nem hervadt le.

-Szeretem ezt a képet. – motyogtam. Nekem is megvolt és a polcomon díszelgett, habár Lay utálja, hogy az exemről tartok kint képeket, de ez a kép fontos nekem, ugyanúgy, mint azok, amik kettőnkről készültek. Felültem, takaróját szorosabban magam köré csavartam. Egyik kezem kidugtam és a csuklójánál fogva húzni kezdtem. Eldőlt, mint egy darab fa. Én is lefeküdtem, egymással szembe fordultunk – Azért vagyok itt, mert mindenki mással van elfoglalva. B gyógytornán van, aztán valami fotózásra megy, plusz találkozott egy régi barátjával. D, tudod B anyukája. – bólintott, de nem szakított féleb – Szintén fotózáson van. Eszméletlenül gyönyörű nő, és itt végre felfedezték. A fiúk meg mind dolgoznak, kivéve Seiji-t. Ő valami állás interjúra ment. A lányok is mind dolgoznak, vagy mással vannak elfoglalva.

-Seiji?

-Hosszú sztori.

-És mi van Krissel?

-Kris felszívódott. Küldött egy sms-t, de azóta se híre se hamva. Hiába őrülök bele szinte az aggodalomba, mert nem tudom hol van, mit csinál; nem kereshetem, mert azzal csak ártanék neki. A többi Exo fiú, meg koncertezik. A kolléganőim nem olyan jó fejek, a főnökömhöz meg nem fogok elmenni depizni.  – nevettem fel. Nem szólt semmit csak magához húzott és egy nagyot sóhajtott. Tudtam, hogy nehéz neki, és kegyetlennek éreztem magam, hogy mindig hozzá menekülök, de tudtam, ha vele vagyok az agyam kikapcsol.

-El jössz velem futni? – kérdezte.

-Pizsiben vagyok.

-Gyere. – megfogta a kezem és a szekrényéhez húzott. Aztán elkezdett kutatni és egy nagy dobozt húzott elő. A dobozon ennyi volt: Mei. Kinyitottam és az itt hagyott ruháim voltak. – A régi biciklidet eltetettem, szóval az is itt van. – tudta, hogy utálok futni, ezért régen vett nekem egy biciklit, hogy amíg ő fut, addig Én tekertem utána, vagy mellette.

-Szólhattál volna, hogy ezek nálad vannak. – dobtam az arcába a melegítőm. Aztán még jobban körülnéztem a dobozban. – KIM WOO BIN! Ez mégis micsoda? – húztam elő rég nem látott kedvenc bugyim. Hangosan felnevetett és eldőlt az ágyon. 

Nem éppen a szexi kategória, de nagyon kényelmes XD

-Azt...azt...az ágy alatt találta a takarítónő. – olyan szinten nevetett, hogy a könnyei csorogni kezdtek.

-Haha. Nagyon kis humoros. Melltartó nem volt? – undokoskodtam, erre elvörösödött és a mutatta, hogy folytassam. Kis idő múlva megtaláltam a bugyihoz tartozó melltartót is. Nem mellesleg megjegyezném, hogy a kedvenc fehérnemű szettem hagytam nála, még régebben. – Jesszus. – újra nevetni kezdett. Én pedig ráugrottam és egy párnával ütögetni kezdtem. Mit képzel, hogy kinevet engem?! Nehéz volt, pontos ütéseket bevinnem több okból is, úgy rázkódott, hogy majdnem leesettem róla, plusz az ágy szélén voltunk, a lábai a földön, Én pedig az ölében, lábaim pedig ügyesen a pólója alá csúsztattam.

-Hideg! Hideg! – kiabálta, de nem hagytam abba, folyamatosan a hátához nyomtam a hideg lábam. Ám egyszer, mint derült égből a villám csapás megfogta a derekam és megfordult a helyzet. Egyikünk sem tudott uralkodni magán, DE nyugi semmi nem történt....na jó valami igen. Nyelve vad csatát vívott a nyelvemmel, kezei erősen markolták a fejem alatt lévő takarót, nem akart hozzám érni, és Én se hozzá, mert jól tudom, hogy ha itt és most egymás testét megérintjük, pucéran imádtuk volna tovább egymást. Én egyik kezemben a bugyit, másikban a melltartóm szorítottam a hátam mögött, így kissé megemelkedtem és a hasunk összeért. Hatalmas nyögés szabadult ki belőlem, Woo Bin szájába. Összeszorítottam a szemeim és elfordultam. Ám Ő nem hagyta abba, az arcom kezdte puszilgatni, majd a nyakam.

-Woo Bin. – szóltam rá, de a hangom halk volt és rekedt- Binnie. Állj le! Menjünk futni. – abba hagyta felkelt, majd kiment a szobából. Gyorsan felöltöztem és kimentem hozzá. A kanapén ült, arcát kezébe temetve. Leültem mellé. Kicsit arrébb csúszott.

-Tudom, hogy nem lehet. Lay miatt. De akárhányszor kettesben vagyunk, fotósok és média nélkül, olyan, mintha időutaznék. Mintha a múltban járnék, amikor még együtt voltunk. Érzem, hogy táplálsz még irántam érzéseket, mert akkor nem csókolnál úgy, ahogy. Tudom, hogy Lay nem örül, hogy mi találkozunk, talán azt is tudja, hogy nincs olyan eset, hogy valahogy ne érnénk egymáshoz és gyötör a tudat, hogy Én ezzel Őt bántom. – mondta, a keze még mindig az arcánál volt.

-Lay tisztában kettőnkkel. Habár nekem Ő a mindenem és van, hogy létezni nem tudok nélküle, de tudja, hogy vagy nekem. Tisztában van vele, hogy mi egymás iránt mindig is érezni fogunk valamit, mert valljuk be szép pár vagyunk. – nevettem.

-Ez nem vicc Mei. – nézett rám.

I hate U!

-Menjünk el futni. Te hallgasd a zenéd. Én pedig csendben kerekezek mögötted és felejtsük el ezt a túl intenzív csókot. Oké? – megsimogattam az arcát, a tenyerembe nyomott egy cuppanóst és gengszter vigyorát felém lövellte – Ezt most hagyd abba.

-Csak mosolyogtam. 

-Nem, ez titkos bugyi szakítás volt. Tudod milyen hatással van rám a gengszter vigyor fejed. – löktem meg, erre megint villantott. – Kim Woo Bin meghalsz. Véletlen elgázollak biciklivel.

-Aha. – legyintett, felállt és vette a cipőjét.

-Jáá! KIM WOO BIN! Még is, hogy merészelsz itt hagyni?!  - ekkor az ajtó becsukódott. – Ez tényleg itt hagyott. 

Kirohantam felvenni a cipőm, mire leértem rég nem látott biciklim a parkoló előtt díszelgett, Woo Bin pedig mellette melegített. Ahogy eljöttem mellettem, meglibbentettem a hajam és sípcsonton rúgtam.

Edzés után haza mentünk, gyors letusoltunk, Én újabb cuccokat kerestem elő a dobozból és elmentünk reggelizni. Észre se vettem közben, hogy többen is hívtak. Csak miután ebéd után elvittem Binniet a fotózására, kissé hosszabbra sikerült búcsúnk után a kocsimba vissza ülve vettem elő kis készülékem. B vagy 10 sms-t küldött, meg vagy ötvenszer hívott. Gyorsan visszahívtam. 

Ezt a képet véletlen csináltam
Woo Binról akartam titokban, de majdnem elestem...

-Te mégis hol a fenében vagy? – sutyorgott a telefonba.

-Én is örülök, hogy hallom a hangod. Történt valami?

-Igen, szóval azonnal told haza a képed.

-De miért suttogsz?

-Csak...- és ekkor nevetéseket hallottam, de nem tudtam, hogy kik lehetnek, csak azt, hogy mindegyik hímnemű.

-Részeg vagy?

-Köszi. Szeretlek. – és kinyomott. Haza mentem, gyorsan leparkoltam és berohantam. Öt illetődött szempárral találtam szembe magam. Illetve négy illetődött és egy vigyorgós. B a nyakamba ugrott. A fiúk felálltak és leüvöltve a fejemről a hajat bemutatkoztak.

-Azt hiszem részlegesen megsüketültem. B beszélhetnénk a konyhában. – kirángattam barátnőm – Te normális vagy? Egy komplett banda van a nappalinkban.

-Ráértek. Eljöttek. – nézett rám értetlenül – Megígértem, hogy főzöl nekik. – vigyorgott felém.

-Mi van? – a hangom több oktávval feljebb csúszott – Te láttad, hogy hogy nézek ki? – mutattam végig magamon.

-Szép vagy. – közölte és magamra hagyott. 

Villámgyorsan felrohantam a szobámba, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Egy enyhe sminket vittem fel, hogy annyira ne legyen nyilván való. Miután B bemutatta nekem régi barátját elkezdtem utánuk kutatni, plusz B is folyton velük „zaklatott” így egy idő után kezdtem őket megkedvelni. Persze, mint minden lánynak nekem is lett egy személyes kedvencem, aki a nappaliban épp random rappelt. Vettem egy mély levegőt és lementem hozzájuk. Bemutatkoztam, majd Ők is egyesével, még Taehyun is, akit már ismertem. Aranyosak voltak, hogy mennyire zavarba tudtak jönni. Voltak nálam fiatalabbak, Ők úgy beszéltek velem, mintha egy öregasszony lennék, de közöltem velük, hogy nyugodtan leereszthetnek és beszélhetnek velem úgy, mintha egy idősek lennénk. Aztán B-t majdnem felrúgtam csillagnak, mikor egy kisebb kínos csend után megszólalt.

-Egyébként Mei kedvence Te vagy. – mutatott a velem szembe ülő fiúra, Ő is és Én is fültől-fülig vörösödtünk.

-Köszi B. Fiúk éhesek vagytok? – próbáltam kicsit javítani a helyzeten. A fiúk először csak néztek egymásra, de Taehyun a kezébe véve az irányítást kibökött egy hangos igent. Még segítőt is kaptam Jinwoo személyében, aki nagyon aranyosan tette amire kérem. Gyorsan szeleteltem fel pár szem gyümölcsöt és bevittem nekik. Majd a konyhába elkezdtem kutatni a hűtőben.

-Jinwoo mindent megesztek? –kérdeztem.

-Igen. – a fiú hangja egész közelről jött, aztán léptem egy hátra és belé ütköztem.

-Ti meg mit csináltok? – jött be B a konyhába. Elég félreérthető pozitúrában látott meg minket. Én a hűtőajtóba kapaszkodva, előre dőlve, míg Jinwoo mögöttem, a derekamba kapaszkodva. Nevetni kezdtem, olyan szinten, hogy alig bírtam abba hagyni. B letette a pultra az üres tányérokat és szét választott minket.

-Jesszus Mei. Fiatalabbakat rontasz meg.

-Tévedsz, Ő rontott meg engem. – mutattam a rák vörös fiúra – Nyugi, semmi baj. Cuki vagy. – megöleltem, amitől szerintem még jobban elpirult.

-Csoportos ölelés! – kiabált B és hirtelen a konyha megtelt emberrel. Egy hatalmas Winner szendviccsé váltunk.

Mikor végre kész lettünk az ebéddel, megterítettünk, de szerintem kár volt, mert kb 5 perc alatt minden kaja eltűnt az asztalról. Kisebb sáskajárás hozzájuk képest, gyenge kezdő.

A fiúk estig maradtak. A végére már olyan jóba lettünk,hogy úgy búcsúztak el, hogy Noona lettem. Sajnos elég szigorú a menetrendjük, ez a délután is csak egy hatalmas mázli volt, hogy épp szabaddá váltak, így B szomorúan búcsúzott barátjától, hisz nem tudta, hogy mikor tudnak újra találkozni. Én csomagoltam nekik egy kis vacsit, már amennyi maradt, meg sütöttem nekik muffint, amiben egyébként pont Taehyun segített. Örülök, hogy megtudtam ismerni őket, és Minot, ha lehet még jobban megkedveltem. 

Csak, mert cukin pózoltak nekünk.