Danbi: Peacefulness.

A megnyitó utáni este nem sikerült túl sokat aludnom, így önszántamból, ami tőlem nagy szó hiszen utálom a kórházakat úgy döntöttem csak visszafekszem, ezért már korán reggel felvertem az egész házat, hogy ha én szenvedek szenvedjenek ők is. Kezdtem a kanapémon szunyókáló Jongsukkal, akit jól seggbe rúgtam jó lábammal, és ennek következtében elveszettem az egyensúlyomat és szépen ráestem. Jót nevetettünk egymáson feküdve, majd félretéve jókedvünket megindultunk a többiek fele. Következő áldozatom Tokiya volt, akit csak egy jéghideg pohár vízzel üdvözöltünk. Ezután amilyen gyorsan csak el tudtunk tűnni, mielőtt még meghaltunk volna, átmentünk d szobájába, akinek a pizsamájába jégkockákat tettünk. Már éppen csuktuk be az ajtót mikor sikítva rohant utánunk, de mielőtt beérhetett volna minket már Mei ágyánál feküdtünk és füléhez téve a telefont üvöltetni kezdtünk egy rock számot.  Miután Mei is sikeresen ébresztve lett valaki hátulról támadva letepert, majd miután mankóim a földön hangos koppanással végezték, fejemben pedig egy párna landolt, a reggeli kedves gesztusunkból kisebb háború tört ki. Mindenki püfölt a végén már mindenkit. Persze ez alól a terhes Mei és a hadirokkantként  elkönyvelt B se volt kivétel. De minden jónak egyszer vége szakad és ennek a jókedvenek akkor lett vége, mikor valaki a lábamra tehénkedett ezzel óriási fájdalmat okozva nekem. A felhőtlen nevetés egy pillanat alatt abbamaradt és förtelmes ordibálásba csapott át.

- Azt hiszem itt az ideje indulni a kórházba. – vetett véget a harcnak Jongsuk és ölbe kapva intett Meinek, hogy hozza a mankóimat. Gyorsan felöltöztettek, majd irány  a kocsi.

- Mei eszedbe ne jusson az exo mobillal menni. - mondtam az ajtóban immár mankóim segítségével bicegve.  Barátnőm teljesítve kérésem, leakasztotta slusszkulcsom és irány az udvar. Már majdnem odaértem mikro láttam, hogy Jongsuk hova készül beszállni.- Héé..héé..héé. Meg se forduljon a fejedbe, hogy valaha is vezetheted az én kocsimat.  – próbáltam meg kirángatni a volán mögül drága exem, de ügyeskedésemnek egy szép hátas lett a vége. – Oké, minden rendben.- ültem fel fájdalomtól torzított arccal. Jongsuk kiszállt a kocsiból beült velem hátra, míg Mei elfoglalta a vezető pozíciót és irány a kórház.  Kevesebb, mint fél óra alatt, már a régi kórtermemben ücsörögtem az orvost várva. Barátnőm táskáját lepakolta és elindult a saját dolgát intézni, csak Jongsuk maradt velem, de nem sokáig voltunk kettesben, hiszen Binbin is látogatást tett. Gondolom akkor neki írt Jongsuk a kocsiban még én a tájat próbáltam élvezni, bár nem tudom mennyire lehet az épülettömböktől ezt megtenni, mégis jó figyelemelterelés volt, hogy ne gondoljak a lábamban lüktető fájdalomra, ami egyre csak erősödött a kórházhoz való közeledés során.

- Sziaasztok. jött be hatalmas mosollyal az arcán.

- Szióka. Mit keresel itt?- kérdeztem valamiféle mosolynak nevezett valamivel az arcomon.

- Csak látogatóba jöttem.

- Ohh.. Binbin tényleg ennyire hülyének nézel? Látogatóba?...Hozzám? Nem most jöttem le a falvédőről.

- Igazából Mei-t keresem.

- Ohh vagy úgy. Tudtam, hogy erről lesz szó. Nőgyógyász.

- Mi?!

- A nőgyógyászához ment, de most ha nem haragszol elrabolnám a barátod, hogy kísérjen ki a mosdóba, mert egyedül nem megy. – léptem le gyorsan, mert amint kimondtam hol van Mei rájöttem, hogy hülyeséget csináltam.

- B..tényleg ki kell menned?

- Dehogy… csak.. szóval tudod, hogy nem tudom befogni a számat és lehet nem kellett volna elmondanom.  Nem az én gyerekemről és életemről van szó..érted mit akarok ezzel mondani, ugye?

Jongsukkal felmentünk a  tetőtérre. Egy darabig beszélgettünk, majd időközben küldtem Chanyeolnak egy sms-t, hogy ha tud jöjjön be, mert beszélni szeretnék vele és ha lehet hozza magával Lulu-t is, mert hiányzik a cuki pofája.  Egy rövid választ kaptam, de már ez is mosolyt csalt az arcomra.

„ Ebédszünetben beugrunk, majd hívlak.”

- Na mi van, bejön a herceged?

-  Seggfej. – bokszoltam bele vállába, majd a sértődöttel játszva elindultam visszafele, de bénaságom a mai nap folyamán sokadjára megtanult és nem én lettem volna ha nem bukok orrom a küszöbben.  Könnyeimet visszatartva próbáltam meg feltornázni magam.

- Annyira béna vagy. – nyúlt alám és egy laza mozdulattal fellapátolt a földről. Mellkasába bújva utat engedtem könnyeimnek és vártam, hogy végre vízszintesbe kerüljön a testem, de ez nem történhetett meg anélkül, hogy a drága barátom ne akkor érkezzen meg.

- Még, hogy nincs köztetek semmi. - köszöntött minket ezzel a mondattal az a tipikus Chanyeolos gunyoros hangján.

szegényke, mindig megfeledkezek a cuki fejéről :/ ♥

- Mert nincs köztünk semmi.- tett le Jongsuk az ágyra, adott egy puszit homlokomra, majd elindult kifelé. – Ha lehet többször ne ess orra. – köszönt el ezzel a jó tanáccsal, majd behúzta az ajtót maga után.

- Mi volt ez? – állt meg ágyam mellett Yeol. Tekintetem a másik irányba fordítottam és próbáltam elrejteni könnytől áztatott arcom. – B…válaszolj. – kezdett kijönni a sodrából,pedig tehetség kell ahhoz, hogy valaki Chanyeolt felidegesítse, ennek ellenére nekem baromi könnyen ment.

- Chanyeol…várj.- hallottam meg Lulu hangját, de még erre se fordultam meg. – Beszéljétek meg…. ha lehet rendesen, normál emberi hangon.- ültette le mellém legjobb barátom a fiút.

- Hallgatlak. – mondta valamivel kedvesebben. Feléjük fordultam és láttam, ahogy Lulu bokán rúgja a makacs öszvért.

- Mit szeretnél tudni? Hogy kit szeretek? Ha ismernél akkor tudnád, hogy Jongsuk csak egy barát. Igen évekkel ezelőtt talán egymás ágyában feküdtünk, de nem az érzelmeink miatt.  Csak szükségünk volt egy ölelő karra.

- Választ nem kaptam.

- Ha idehajolsz megkapod. – vártam még lassan feláll és fejem fölé hajol. Arcát kezeim közé vettem és gyengéden magamhoz húzva ajkait összeérintettem sajátommal. – Ez a válaszom…

A fiúk nem sokáig maradtak, hiszen az ebédszünet nem tart húúú,de sokáig így hamar menekülőre fogták, de mielőtt elmentek volna, hívtak egy orvost, hogy adjanak valami fájdalom csillapítót. Chanyeol megígérte, hogy próba után benéz hozzám. Egész délután egyedül unatkoztam a szobában. Igen valójában ez az egyik nyomós ok amiért utálom a kórházakat, de este kárpótoltak ezért, hiszen az egész bagázs bejött és tiszteletét tette, még kaját is hoztak nekem és együtt vacsiztunk meg.

- És mondd csak B, hogy sikerült ilyen szépen elrendezned magad?- kérdezte teli szájjal Jongin.

- Veszélyes sportot űzök… ahogy te is.

- Uhh.. azt hiszem most valakit nagyon kioltottak. – veregette hátba ChenChen a mellette ülőt.

- Most mit vagy úgy meglepődve? Tudod vannak belső informátoraim. – kacsintottam rá.

- És mikor jöhetsz ki? .érdeklődött Lulu.

- Fogalmam sincs. De örülnék ha minél előbb, különben. – átadtam Yeolnak a kajás tálamat, lehúztam a takaróm és kockáimat nézegettem. – eltűnnek a szerelmeim. – biggyesztettem le ajkam.

- Segítek én a fitten tartásban. – kaptam egy puszit az arcomra Yeoltól, miközben a többiek nevetését és füttyögését hallgattam.

- Perverzek. - dobtam be a tömegbe a párnám. Még beszélgettünk egy picit, aztán a fiúk leléptek egy picit, már csak Chanyeol maradt bent. Éppen egy puszit hintett homlokomra mikro megszólaltam.

- Nem maradnál itt?-  kérdeztem alig hallhatóan.  Chanyeol arcára egy halvány mosoly húzódott majd halkan fülembe suttogta:

- Azt hittem nem kérdezed meg…