Soyun: #^_^#

Mosolyogva szálltam ki a kocsiból, és indultam be Donghoonhoz. Ott állt már, és látszott rajta, hogy ideges.
-Szia. - köszöntem rá, mire megugrott, és megfogta a mellkasát.
-Megijedtem. - nézett rám.
-Ne paráz, ez nem randi, csak egy mozi. - veregettem vállon.
-Pedig annak szántam - motyogta, de úgy tettem mint aki meg se hallotta.
-Na, milyen filmet nézünk? - karoltam belé.
-Hát elég sok van, de válasz Te. - mutat a listára. Én pedig gyorsan végig szaladok a listán és megakad a szemem az Én, a Frankeinstein című filmen.
-Azt! Kérlek! - kapaszkodok belé, mint egy kisgyerek az anyukájának a karjába. 
Elnevette magát.
-Azt hittem valami csajos filmet választasz. - mosolygott.
-Nem vagyok csajos csaj! - kacsintok rá, mire elpirul.
-Azt észre vettem. - mutatott a convers cipőmre. -Más csaj még nem randira is magas sarkút vesz fel. - mosolygott.
-Csak nagyobb alkalmakra veszek magas sarkút. - vonok vállat.
-Gyere, menjünk, vegyük meg a jegyet. - nyújtja a kezét, Én pedig el is fogadom. Kézen fogva megyünk jegyet venni, és akkor veszem észre, Jongint az egyik sarokban, ahogy áll, sapkát a fejére húzva, a telefonját nyomkodva álcázni próbálta magát. El is nevettem magam. Most komolyan követ? És azt hiszi nem ismerem fel? Bárhol felismerem! De ez már nagyon gyerekes tőle.
-Mi az? - karolja át a derekam Hoon.
-Semmi semmi. - rázom a fejem mosolyogva. -Nasit is vegyünk. - mutatok a popcornra és a többi finomságra.
-Rendben. - megy oda, engem maga után húzva.
Chipset is vettünk, popcornt meg még gumi cukrot. Pislogott is, hogy ezt mind megeszem e. Naná!
-Most mit vagy úgy oda? - nevetek mire közel hajol és rám mosolyog.
-Nem tudom. - vigyorog.
-Észre vetted, hogy nem vagy már olyan felénk? - kuncogtam. Zavarba jött.
-Hát... - vakarta a tarkóját.
-Ezért kapsz egy puszit. - nyomtam volna az arcára egy puszit, de az ajkaira ment, mert hirtelen rám nézett a kijelentésem miatt, és olyan vörös lett a feje, hogy azt hittem mindjárt kibukik. -Jól vagy? - fogom meg az arcát. Istenem de megnézném Jongin fejét most. De nem akarok lebukni azzal, hogy felismertem.
-Azt hiszem sokkot kaptam. - suttogta. Felnevettem, és közelebb léptem hozzá.
-Akkor többet nem kapsz puszit.  - mondom, mire rám néz, és most Ő hajolt hozzám. Kicsit gyors ez most, de ha nem lett volna a közelben Jongin akkor tuti nem csókolok vissza Hoonnak. 
Mozi nagyon jó volt. Imádom az ilyen filmeket. Sokszor ölelt magához Hoon, olyankor mindig adott egy egy puszit, hol az arcomra, hol a nyakamra. Aranyos volt. Sokkal érettebb gondolkodásu mint Jongin, pedig fiatalabb azt hiszem.
-Hány éves is vagy? - szólalok meg. Egy étteremben vagyunk. Mert film után megéheztem.
-19. - mondta, közben pedig rám nézett.
-Én kicsit idősebbnek néztelek. - kuncogtam. Megszólalt a mobilom. -Egy pillanat. - veszem elő a mobilom. -Mondjad drágám! - veszem fel.
-Nincs csoki! - hisztizik Nam.
-Szekrény legfelső polc barna doboz. - sóhajtok. -És ha lehet, ne az egészet zabáld fel, mert nem fogok melletted éjszakázni egy vödör társaságában! - szidom is le egyszerre. Persze úgy is tudom, hogy nem hallgat rám.
-Jó jó! - már hallom ahogy nyamnyog.
-Namjoon komolyan beszélek! - kicsit elő veszem anyuci hangnemet.
-Jó anyuci, csak két tábla csokit vettem el. Így jó? - mondja.
-Tedd vissza a másik kettőt! Úgy is tudom mennyi van, szóval nem csapsz be! Kettő tábla csoki, nem több! Tudod a doki mit mondott a múltkor is. - mondom. -Gonosz bestia. - puffog.
-Én is téged szívem. - rakom le. -Bocsi, csak... Namjoonnal voltam egy szobában, amikor beteg voltam, aztán hozzánk költözött, mert nem volt kihez, meg hová, a meg dokija rám bízta, de nem tud a seggén megülni amióta mindent ehet. - rakom el a mobilom.
-Értem. Akkor Namjoon....  - mosolygott.
Gondolom Yemin mondta neki mi a helyzet velem, azért nem kérdezte milyen beteg voltam. De így legalább jó.
-Tele vagyok. Amúgy, Nam meleg, szóval nem a pasim vagy ilyesmi. - rázom a fejem és hátra dőlök, hasam fogva.
-Ezt jó tudni, amúgy csodálkozom, hogy még fért beléd még kaja annyi nasi után. - csúszott közel hozzám, és Ő is hátra dőlt.
-Nem hízok könnyen, szóval lehet. - simizem a hasam.
-Úgy nézel ki mint aki négy hónapos terhes! - nevetve rakja rám a kezét, és közel hajol.
-És tényleg. - kuncogtam.
-Szereted a gyerekeket? - kérdezte.
-Óvodában dolgoztam. - nézek rá. -Most akarok újra gyerekekkel foglalkozni. - mosolyogtam -Lassan indulnom kell mert holnap elég sok dolgom lesz. - sóhajtok az órára nézve. 
-Rendben. - bólint, de nem hajolt el, és lassan de közelebb hajolt, ajkát az enyémre nyomva csukta be a szemeit, Én pedig egyik kezem a nyakára raktam, úgy húztam közelebb. Jól esett a csókja, mert sehol se láttam Jongint, így nyugodtan tudtam visszacsókolni, és el is mélyítettem. Pihegve, váltam el tőle, levegő hiány miatt, és néztem rá.
-Haza vigyelek? - néztem rá.
-Haza megyek. - bólint. Elnevettem magam, mert nem ezt a választ vártam -Vagyis haza sétálok, nem lakik messze Yemin. - mondja vörös fejjel. Újra elnevettem magam.
-Ne legyél már zavarban. - állok fel. Fizetni akartam, de nem hagyta.
-Melletted mindig abban leszek. - mondja.
-Pedig nem kell. - rázom a fejem. -Na gyere. - fogom meg a kezét és kiindulunk a plázából.
Kocsimnál még kérdeztem, hogy biztos ne vigyem haza, aztán kaptam egy puszit, és már ment is. Tényleg aranyos fiú.
Otthon a kanapén találtam Namot, két csoki papír társaságában nagyban aludt. Betakartam, és elmentem zuhanyozni meg aludni.
Másnap reggel mentem az SM-hez, Hyoyeonnal beszélni és SM bácsival, hogy segítsen. Ő is jól jár, Én is, meg a gyerekek is.
Hyoyeon azonnal belement a dologba, viszont SM bácsi, kicsit túl nagy falat volt. De Hyoval bevetettük a boci szemeket és nagyon nehezen de csatlakozott. Iszonyatosan hálás voltam neki.
Aztán benéztem a fiúkhoz.
-Sziasztok! - intek.
-Szia Yun! - jön a köszönés.
-Szia. - pattan elém Seok.
-Szia Manó - öleltem meg.
-Mizu? - enged el.
-Nos, még pár simitás és a születés napom...
-Napunk! - szól közbe Luhan
-Bocsánat! - vigyorgok rá. -Szóval születésnapunk után minden el lesz intézve és... megnyithatom az alapítványt. - mosolyogtam.
-Gratulálok! - tapad rám Baekhyun.
-Sonka szelet megfojtasz a szereteteddel! - nyögtem.
-Ja, bocsi. - engedett el. -De akkor is. - újra rám tapadt, jó szorosan megszorongatott és eltűnt.
-Ah, Baekhyun néha fájdalmas. - fogom a karom
-Tényleg gratulálunk, mindenki nevében, és természetesen segítünk is mindenben. - mondja Suho.
-Köszönöm, Én pedig irtó hálás vagyok nektek. - nézek rá. 
-Nem kell, ez természetes. - ölel meg.
-De ugye fel fogtok lépni Ti is? - nézek a két leaderre.
-Persze. Csak megbeszéljük a menedzserrel. - mondja Kris.
-Jó. - bólintok. Fél szemmel Jongint néztem de a tükör előtt ült sapka a fején és füles a fülében a telefonját nyomkodta.
-Három napja senkihez se szól. Tiszta letargikus. - mondja Chen a vállamra rakva a fejét és kaptam egy arc puszit.
-Hát sajnálom, hadd szenvedjen Ő is. De most mennem kell. - mondom.
Elköszöntem és haza mentem. Kicsit később Mei toppant be, nagyon jó volt vele beszélni, úgy mint rég, Joon meg úgy látszik bepasizot aminek pedig nagyon örülök, mert nincs egyedül. Megbeszéltük Mei-el milyen koreo legyen, hol fogunk próbálni, aztán elmondta, hogy terhes. Le voltam döbbenve teljesen, de örültem neki. Miután jól kitracsoltuk magunkat, Mei haza ment, Én pedig fürödni mentem, aztán ágyba.
Hajnalban pedig arra keltem, hogy valaki veri az ajtót. Nem volt épp jó érzés erre kelni.