-Essünk túl rajta. - huppan le elém Mei, Én pedig majdnem szívbajt kapok.
-Ne haragudj rám kérlek... tudom, az, hogy részeg voltam nem épp jó kifogás, de... És beszéltem Kris-szel is, ugyan úgy barátok maradunk, ami történt pedig elfelejtve.
-Ennyi? - egyenesedik ki.
-Nem. Mivel ezt tisztáztam, szeretnék kérdezni valamit...
-Hallgatlak.
-Huh... szóval... Szeretnék egy Rák Alapítványt nyitni... a megnyítóra szeretnék veled is táncolni. - mondom.
-Velem IS? - néz rám. Is szót kihangsúlyozva.
-Igen, veled szeretném a nyitó táncot csinálni a rendezvényen, és persze Hyoyeont is megkérem rá. Na meg persze még pár embert, az Idolok közül...
-Milyen alapítvány lenne ez? - hajol előre.
-Ugye ahol Én feküdtem, ott volt egy gyerek osztály, az egyik nővér mondta, hogy beakarják zárni, mert nincs fix alapja az egész gyerek rák osztálynak. Új dolgok kellenek, na meg a többi. Arra gondoltam, hogy megcsinálom a vagyonom feléből az Angel Rák alapítványt, és támogatnám az osztályt, abból ami össze jönne a banketten ahol többen is fellépnénk. - mondom. -Persze nem kell azonnal választ adnod, csak szeretném, hogy tud, Te lennél a tökéletes párom a megnyitó tánchoz. - mosolyogtam.
Nem válaszolt, így gondoltam akkor hagyom, biztos nem akar velem táncolni. Ezért felálltam, és kifizettem a kávét, majd otthagytam. Tudom, hogy haragszik, és rossz is ez nekem, de remélem megbékél.
Be kellett mennem az orvoshoz, kontrollra, de út közben kaptam egy SMS-t Mei-től.
"Benne vagyok! Táncolok veled!"
Akkora hatalmas szikla -nem, nem kő-, esett le a szívemről, mint a Mount Everest.
"Nagyon de nagyon köszönöm!" Szívesen ugrottam volna most a nyakába, de nem volt előttem.
Doki után csak sétálgattam. Jó érzés volt annyi idő után ilyen szabad lenni.
Egyik kávézóból egy ismerős alak lépett ki. Szívem hevesen kezdett verni, hisz imádom ha szőke. Jongin, és sima fehér pólót viselt, farmert, és egy bőr dzsekit.
Meg is torpant előttem jó húsz lépéssel, és csak nézett. Hiába jártak köztünk és mellettünk az emberek... senki más nem volt előttem csak Ő.
-Szia. - köszönt, azzal a tipikus Jongin felé fél mosollyal. És zavarban volt.
-Szőke vagy! - mozdultam volna, hogy elé lépjek, jól beletúrjak, de csak hátra léptem egyet.
-Hmm... ezt tudtam, azért is hagytam, hogy befessék. - fogta meg oldalt és egy tincset megemelt, aztán rám mosolygott.
-Mennem kell. - fordultam meg és elindultam de utánam lépett megfogta a karom és elém állt.
-Megiszol velem egy kávét? - kérdezte. Annyira szeretem, hogy most még az illatától is olvadok, pedig most nagyon utálnom kéne.
-Meg, ha elengedsz, és nem jössz a közelembe. - nézek a karomra, ahol a keze volt. El is engedett, majd oldalra mutatott, a kávézóra ahonnan kijött.
-Most már mindig ilyen lesz köztünk a hangulat? - szólalt meg, jó fél óra után. Végig engem nézett, Én pedig a csészét.
-És milyen legyen? - nézek rá -Ugorjak a nyakadba és csókoljalak szét? - szarkazmus...
-Yunnie. - nyüszített.
-Sajnálom Jongin. Nekem ez nem megy. - rázom a fejem.
-Kérlek! Bocsáss meg nekem. Kérek egy utolsó esélyt. - mondja.
-Túlságosan fáj... - nézek rá. Megszólal a telefonom, Én pedig megnézem ki az, egy ismeretlen szám, és egy SMS.
"Szia! Donghoon vagyok, csak nem merlek felhívni... lenne kedved találkozni?"
Hát azt se tudtam mit reagáljak erre.
"Persze, most ráérek, a Chonsum parkban talizunk." el is küldtem.
-Mennem kell. - rakom el a mobilt. Felállok, de Jongin elém áll.
-Holnap mit csinálsz? - fogja meg a kezem.
-Nem tudom. - elveszem a kezem, és megfogom a táskám, mire felnézek már csókol is. Megremegtem, de vettem magamon annyi erőt, hogy eltoljam. Kezem pedig az ajkamra téve, kerülöm ki, és megyek el onnan.
Út közben kaptam tőle egy SMS-t, hogy szeret, és vissza fog szerezni. De inkább hagytam.
Úgyse fogom most hagyni magam, mert fáj, és szenvedek, mert hiányzik, de most még a csókja se esett jól. Az a tudat, hogy azzal az ajkakkal mást csókolt, amikor velem volt, nem épp jó érzés.
A park előtt vártam. Mikor megláttam Yemin kocsiját. Amikor pedig megállt, vigyorogva magyarázott a fiúnak, aki pedig kézzel lábbal ellenkezett, végül Yemin fogta és szó szerint kitaszigálta a kocsiból.
-Szia Yun! - nevetve int Yem.
-Szia Minnie! - köszöntem vissza.
-Gonosz boszorkány! - morogja Donghoon. Elnevetem magam
-Én is téged! - nevetve csapta be az ajtót Yem és indult el.
Szegény fiú ott állt előttem, tiszta vörös fejjel telefonját fogta és a pulcsija alját gyürögette.
-Gyere. Vegyünk fagyit. - szólaltam meg.
Vettünk fagyit, vagyis Ő vett nekem is, és egy padra ülve kezdtük enni.
-Miért is akartál találkozni velem? - kérdem.
-Hát... öhm.. - vakarta a fejét. -Yemin volt amúgy... ő küldte az SMS-t, és tuszkolt a kocsiba, mert kicsit kiakadt, hogy annyit kérdeztem rólad... és most itt vagyok... - habogott.
-Hát ez Yeminre vall, főleg ha kerítőtt játszik. - nevettem el magam.
-Hát igen. - kuncog.
-Nos, ne érts félre, aranyos vagy meg minden, de... nem tudok máshogy nézni rád, max barátként. - nézek rá. Elneveti magát, aztán kotorászni kezd a zsebében, és hozzám hajol, egy papírzsepivel megtörli az arcom.
-Bocsánat, csak fagyis volt a szád. - mosolygott. Zavarba jöttem a mosolygós szemei miatt.
-Köszönöm. - vettem el tőle a zsepit. Olyan jó tavaszi nap van ma.
-Amúgy, nekem az is elég ha barátom leszel... - mondja.
Elkuncogtam magam.
-Rendben. Ennek örülök. - nézek rá.
Jó sokáig beszélgettünk, aztán éhes lettem, és elmentünk enni. Volt este kilenc mire haza keveredtem, és puszit is kapott mert elkísért.
Nevetve szaladtam be a lakásban, ahol életem pasijai voltak.
-Szia Noona! - köszön Suho. Jongin is itt volt. Xiu, Chen, Suho, Jongin, Baekhyun és Kyungsoo.
-Kyaaaaa! - szaladtam hozzá -Hadd túrjak a hajadba! Légyszi légyszi légyszi! - toporogtam mire felnevetett.
-Csak tessék. - mondta. Azonnal feltúrtam a hidrogén szőke haját. -Szőke koreai pasi, felér egy orgazmussal, plusz ha még bele is túrhatok! - mondom csillogó szemekkel, mire Suho drága olyan vörös lett mint a pólóm.
-Soyun! - krákog.
-Hát de most nem? - huppantam az ölébe, puszit adtam az arcára, és tovább piszkáltam a haját. -Úúúúgy imádom! - két kézzel túrtam fel a haját.
-Yun, begerjedt a hajadra! - röhögött Nam.
-Naná! - nézek rá.
-Azt a perverz fejet Yun! - már annyira nevetett, hogy lefordult a kanapéról.
-Namjoon, Te hülye vagy! - mászok ki Suho hajából és szépen elrendeztem a tincseit. Megölelte a derekam, és így ültem. Tiszta jó már nekem.
-Fúj, menjetek szobára! - mondja Nam.
-Megyünk is. - állok fel, karon fogom Suhot és becipelem a szobámba. Szegény ott pislogott rám mint egy zombira. -Ne félj, nem eszlek meg. - kuncogok.
-Akkor jó. - sóhajt.
-Van dugi csokim, kérsz? - megyek az ágyamhoz.
-Persze. - jött utánam. Egymással szemben ülve helyezkedtünk el, és kibontottam a csokit.
-Nam csoki függő mióta kijött, és állandóan felzabálja az össze csokim. Ezért mindig van tartalék eldugva. - rakom középre a csomagot.
-És, amúgy, hogy vagy? Jongin mondta, hogy megittál vele egy kávét. - vett el egy darabot, és azt kezdte majszolni.
-Hát... testileg gyógyulgatok. Voltam dokihoz, azt mondta, jól vagyok. - bólogatok.
-És lelkileg? - néz rám. Felnéztem rá, szemeim pedig könnyek lepték el. Megfogott, és magához húzott.
-Fáj itt látni őt, úgy, hogy arra gondolok, mást is csókolt, amikor velem volt. Hát ennyire rossz ember vagyok, hogy ezt érdemlem? - sírtam.
-Nem vagy az! - mondja.
Sokáig voltunk így. Vele tudtam már elejétől fogva ilyen viszonyban lenni, Seokon kívül.
Egymás szemetesei vagyunk.
Annyira kisírtam magam, hogy el is aludtam.
Reggel keltem, és félig Suhon, a csoki pedig ott volt a polcon. Vagyis csak a papír. A kis falánk.
Álmosan, nyúzottan mentem reggelit csinálni, és kávét, mert mint észre vettem, a fiúk is ittmaradtak.
-Jó reggelt. - hallottam Jun hangját.
-Neked is szívem. - mosolyogtam rá. -Suliba? - adtam neki puszit az arcára.
-Igen sajnos, de Rin már vár. - mosolygott.
-Mondjad neki, hogy holnap szombat, jó lenne egy kis vásárlás. - adtam a kezébe egy bögre kávét.
-Rendben.
Gyorsan meg is itta a kávét, aztán már ment is. Én pedig elmentem zuhanyozni.
Frissen, és mosolyogva mentem a konyhába, ahol Kyungsoo, Jongin, Nam, és Suho volt. Suho meg is ölelt.
-Jól vagy? - kérdezte.
-Igen. Már jobban. - kuncogtam. Kicsit ringatózott egyet, aztán elengedett, és homlokon puszilt.
Jött egy SMS Donghoontól, hogy találkozzunk megint, és menjünk moziba. Mosolyogva írtam vissza, hogy kettőkor a plázában.
-Szabad vagy ma? - kérdi Jongin. Ránéztem.
-Randim lesz. Szóval nem. - elnyúltam Suho mellett, és elvettem a bögrét, hogy igyak egy kis kávét.
-Randid? - képedt el.
-Igen, randim. Zavar? El lehet menni akkor. - mutatok az ajtóra, mire mérges lett, és tényleg elment. Jól be is csapta az ajtót.
-Ez durva volt. - mondta Soo.
-Ő is az volt... - mondtam.
Nem maradtak sokáig a fiúk, mert szólt a menedzser, hogy ideje menni gyakorolni, így egyedül maradtam, mert Nam meg dolgozni ment. De jó volt kicsit csendben lenni. És gondolkodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése