Mei- ٩(๏̯͡๏)۶

Az egyik fantasztikus Yemin alkotás :3

Sikerült nyitás előtt odaérnünk, bár már csapatunk lánytagjai mind ott voltak.

-Emberek! – kiáltottam el magam – Ő itt TJ! – kísérőm illedelmesen meghajolt mindenki előtt, majd sorban kezet is fogott a lányokkal, akik pironkodva figyelték, persze rá is tett egy lapát sármot magára.

-Meiiiiii~ - kiáltott felém fél testvérem és a hátamra ugrott, ezzel megnyomva a hasam és egy óriási büfit engedtem útjára – Wow, Én is szeretelek…várj. – majd Yemin a nyakamba büfizett egy kicsit.

-Pffúújjj~ kávé és cigi szagú. Undi vagy. –fordultam meg és szorongattam meg rég nem látott barátnőm. Illetve láttuk egymást, de soha nem tudtunk beülni valahova vagy csak úgy dumcsizni, így jó volt találkozni – Anyáék üzenik, hogy most nem tudnak jönni, de a napokban eljönnek megnézni a képeket.

-Ez remek hír. – ölelt meg újra, majd magunkra hagyott, mert át kellett vágnia a piros szalagot.

Egy fiú rohant felénk és szinte Min karjaiba zuhant.

-Bocs….bocs, hogy késtem. – lihegte. Én pedig nagyokat pislogtam mellettük – Te biztos Mei vagy. Már láttam rólad képeket a Vougeban, és Soyun sokat mesélt rólad. – oda motyogtam neki egy halk hellot és kísérőmbe kapaszkodva az épületet kezdtem tanulmányozni mérnöki pontossággal – Nem akartalak megijeszteni. Nam vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek.

-Elnézést kérek a nevében, TJ vagyok! Kicsit gyáva a szentem, lehet, hogy érett fiatal nőnek látszik, de belülről még csak olyan 5 éves múlt. – nevetett ki TJ, hálám jeléül belemélyesztettem könyököm az oldalába.

-Ó, értem már. De Te nem vagy koreai.

-Nem, Bostonból jöttem ez el a csöppséggel. – újra.

-Na jó tudod kit nevezz te csöppségnek….tteeee~ most éppen semmilyen gúny név nem jut eszembe, de majd csak figyeld meg. Kitalálok valami nagyon frappánsat.

-Hajrá! – szorította meg a kezem. 

Itt már majdnem odaértünk XD

Yemin rövid kis beszéde után elárasztottuk a Galériát.  A fiúk belépője nagyon hatásos volt, már csak a füst és a galambok hiányoztak. Baekhyun és Yeolly még lassan is jöttek, mintha le lennének lassítva.

-Idióták. – suttogtam oda Yeminnek, akit rögtön megtámadt Tao. A fiúknak is gyorsan bemutattam új lakótársunkat, majd Layel az oldalamon, kettesben elindultunk megnézni a képeket.

-Ez gyönyörű! – motyogtam magamban. Lay felé néztem, aki aggódva bámult rám – Mi az?

-Nem festesz valami jól Mei. – állapította meg a nyilván valót – Rettentően sápadt vagy és érzem, hogy remeg a kezed.

-Jól vagyok… - hazudtam. Igazából borzasztóan éreztem magam, forgott velem a világ, ha Lay nem fog, akkor valószínű összeestem volna. Apró csókkal nyugtázta beszélgetésünk. A képek gyönyörűek voltak, a neon modellek meg egyenesen csodálatosak, bár nem bírtam ki, hogy ne tapizzam le őket, amiért kaptam is egy kis szidást az egyik őrtől. A Galéria egyik termében berendeztek egy kis tánc teret, körbe asztalokkal, amin pezsgővel megtöltött poharak sorakoztak. Lay levett kettőt és koccintottunk a művésznővel. Halk zene szólt és mindenki jól elcseverészett mindenkivel. Úgy gondoltam, hogy kicsit körbenézek egyedül és jobban belemélyedek barátnőm képeibe. Egyik kedvencemnél álldogáltam, amikor valaki megkocogtatta a vállam.

-DDDDD~ - ugrottam B anyukájának nyakába, mert amióta haza jöttem nem találkoztam vele – B merre van.

-Jong Suk-al ment megkeresni Yemint.

-Jong Suk….az a Jong Suk. – néztem D-re, majd Tokiyára, akik bőszen bólogattak.

És azt hiszem ez volt az a pillanat,mikor a fél disznót ki kergette Róka Rudi.  Amennyire tudtam a magas sarkúmban futásnak eredtem, bár fogalmam sem volt, hogy találom a mosdót. Nem érdekelt, hogy lány vagy fiú a lényeg, hogy WC csésze legyen előttem, amibe útjára engedhetem Rudit. Találtam egy ajtót, amin berontottam, nem WC volt, de a kis szemetes vödör is megfelelt. Kiadtam magamból mindent, úgy éreztem, mintha átment volna rajtam egy úthenger, többször is. Ültem a földön és lecsorduló könnyeimet törölgettem. Mikor kicsit összeszedtem magam, bevettem egy rágót, rendbe hoztam a sminkem. Mielőtt kiléptem volna a szobából, amire később rájöttem, hogy Yemin irodája, körülnéztem, hogy nem jön e épp valaki. Gyorsan berohantam abba terembe, ahol a modellek voltak. Döbbenten, ám örömmel láttam, hogy TJ jót elbeszélget Nammal. Valaki megkocogtatta a vállam, amitől halkan sikantottam egyet.

Csak, mert imádom a mosolyát.

-Már mindenhol kerestelek. Kris aggódik, hogy valami történt veled. – húzott magához. Mivel sötét volt megengedtünk magunknak ez forró és elég intenzív csókot.

-Ez finom volt. – suttogtam ajkaira. A félhomályban láttam, ahogy elővillannak fehér fogai. Imádtam a kisfiús mosolyát. Kihúzott a többiekhez,ahol megláttam B-t,mankóval. Legjobban nem az szomorított el, hogy ott van, mert tudtam, hogy nem hagyná ki, hanem az, akivel volt. Tudom,hogy mit érzett Jong Suk iránt és félek Ő nem fog tudni megállni, úgy, mint Én Woo Binnal szilveszterkor. 

-Olyan vagy mint egy zombi. D nagyon megrémült mikor elfutottál. – bicegett hozzám a kis csacsi.

-Pisilnem kellett….- egy újabb hazugság, de B ennél jobban ismert engem.

-Lay, elrabolhatom egy pillanatra Meit. Valamit meg kell beszélnem vele, tudod ez olyan csajos dolog. – tuszkolt arrébb B, Lay pedig addig Jong Sukkal társalgott – Mei mi van veled? Napok óta a WC-t járod. Hánysz össze-vissza. Basszus csajszi,a végén még kiderül, hogy terhes vagy.

-Nem vagyok az. Miért lennék terhes….Jesszus B! – pánikoltam be, mert lehet, hogy tényleg terhes vagyok – Csak valami ételmérgezés.

-Aha…Én meg a Dalai Láma vagyok, meg vak. Mei ha csak arra gondolok, amit Tokiya mondott, hogy mit eszel otthon máris a hányinger kerülget. Most meg TJ azzal fogad, hogy majd egy fél disznót betoltál egy étterembe, Te, aki még egy tányér rament is alig tud megenni. Mei figyelj rám, menj orvoshoz…ez nem játék.

-Ki vagy Te és hol a régi B? – néztem hunyorogva az előttem állót, aki csak nevetett a kérdésemen.

-Itt van, nyugi…csak a megfelelő alkalmat várja, hogy kitörjön. – kacsintott rám.

A rosszullétem az időmúlásával sem akart csillapodni,így jobbnak láttam, ha elindulok haza. Mivel már fogyasztottam alkoholt, de TJ-t sehol nem találtam, Krisre ruháztam a kocsim, hogy hozza, Tokiya és D pedig velem tartottak. Haza érve főztem magamnak egy nagy adag alga levest, ami kicsit rendbe tette a gyomrom. Már jócskán elmúlt éjfél mikor D kijött a nappaliba és lehuppant mellém.

-Minden rendben? – kérdezte.

-Nem tudom.

-Mi a baj?

-Félek.

-Mitől? Mei, Kicsim, tudod nekem bármit elmondhatsz. – szorította meg a kezem.

-Attól félek, hogy…hogy talán….D lehet, hogy terhes vagyok. – böktem ki. A kedves mosoly eltűnt, D berohant lánya szobájába és kihozta a táskáját.

-Ezt a lányomnak tartogattam. – nyomott a kezembe 3 kis dobozkát – Ismered B-t, sose lehet tudni. Gyere megtudjuk, hogy igaz e gyanúd.

A fürdőszobába mentünk, megcsináltuk az elsőt…2 kis csík, majd a másodikat és a harmadikat is,mind a három ugyan azt mutatta. A fürdőszoba hideg csempéjén ültem és zokogtam.

-Mond, hogy Lay az apja. – szipogott mellettem D.

-Pe…persze, hogy Ő. Ki más lenne? – szipogtam – De ez nem lehet, Én nem. Nem lehetek.

-Mi nem lehetsz? – lépett be B, és nagy szemekkel nézett, ahogy ott zokogok D karjaiban.

-Basszus B, terhes vagyok! – üvöltöttem és újra zokogtam.

B amennyire tudott leült mellém, sérült lábát kinyújtotta mellettem és a hátamra dőlve halkan sírni kezdett….