Soyun: Cry

Az ember azt gondolná, hogy amikor minden kezd jó lenni, akkor semmi rossz nem lehet tovább... hát téved.
Pont mire kezdtem helyre jönni Jongin után most itt van full részeg, és lehányt.
Pont ajtót nyitottam amikor hirtelen rám dőlt épp, hogy megfogtam amikor egyszercsak rajtam landolt az a sok alkohol amit elfogyasztott. Nem vagyok finnyás, szóval meg se kottyant, mert ugye régebben gyerekekkel foglalkoztam és volt ám aki megajándékozott néha egy egy folttal. Csak meglepődtem.
-Remek! - tolom picit el, hogy rendesen megfogjam, és be tudjam zárni az ajtót, és támogassam a fürdőbe. Szegény Jun kicsit elsápadt amikor látta az új mintát rajtam ezért inkább visszavonult aludni. Namjoon pedig dolgozik, vagy lehet TJ-vel van. Nem mondta, de nem jött haza kilenc után. Akkor gondolom ott lehet.
Jég hideg víz megtette a hatást, Jongin fehér haja teljesen lelapult, smink ami rajta volt lefolyt az arcán de kicsit tisztább tekintettel nézett már rám, állítottam a vízen, hogy melegebb legyen és levettem a pólót meg a nadrágot és kicsit lemosva magam a mosdónál megtöröltem magam, majd felvettem egy másik pizsit. Jongin végig figyelt, de nem szólt. Kimentem a szobámba és szedtem elő a ruháiból amik itt vannak még mindig és visszamentem, akkora már meztelenül állt a víz alatt. Jó gyors.
Leraktam a ruhát, és kiindultam.
-Ne menj ki! - szólalt meg, Én pedig visszafordulva rá néztem -Kérlek - mondja, Én pedig bólintok és megvárom a mosdónak dőlve.
Miután végzet, nagy nehezen kijött a zuhany alól, segítettem neki megtörölközni. Felvett egy boxert, azt is kicsit imbolyogva, majd elém állt, Én pedig a vizes fejére raktam a kendőt, hogy lassan megtörölgessem a haját.
-Miért ide jöttél? - kérdem.
-Nem tudom. Nem emlékszem hogy kerültem ide, csak akkor tisztult ki minden amikor rám engedted a vizet. - mondja. Vállára rakom a kendőt, és az arcára nézek.
-Lefogytál. - igen, téma váltásban jó vagyok.
-Nem sokat ettem mostanában. - láttam rajta, hogy hozzám akar érni, de nem tette.
-Gyere, feküdj le aludni. - intek a szobám felé. -Elég ramaty a fejed. - mondom, elindultam Őt kikerülve, a szobámba. Követett, persze boxerban mert nem vette fel a pólót és nadrágot amit oda készítettem.
Befeküdtem a paplan alá, és megvártam amíg Ő is lefekszik. Úgy tettem mint aki nagyon próbál aludni, de nem ment. Itt volt mellettem, Én pedig szívesen hozzá bújtam volna.
-Sajnálom... - suttogta.
-Mit? - kérdem, kicsit hangosabban.
-Mindent. - megéreztem a derekamon a kezét. -Hülye voltam, de megtanultam... hiába viszem ágyba azokat a lányokat... Te vagy az egyetlen aki támogat - szipogott. -Vagyis csak voltál...
-Te most komolyan sírsz? - nyitom ki a szemem, de az övé csukva volt, és folyt belőle a könny. -Jongin! - másztam hozzá közelebb, Ő pedig úgy bújt hozzám akár egy kiscica amit bántottak és most egy védelmező kéz vette fel. Zokogott, válla rázkódott, és görcsösen kapaszkodott a pólómba. Éreztem a meleg sós cseppeket a nyakamon. -Jongin, nyugodj meg. Itt vagyok. - simogatom a hátát, hogy lassan megnyugodjon. Soha nem láttam sírni. De Én nem tudtam vele együtt érezni, túlságosan fájt amit tett.
Fél óra múlva már csak szipogott. És mélyeket lélegzett, hogy megnyugodjon.
-Tudod... - szólal meg -Rádöbbentem, hogy azok akik eddig velem voltak mind Kai-nak hívtak, csak Te hívsz Jonginnak. - mondja.
-Mert Én csak akkor látom Kai-t ha táncolsz. - sóhajtottam. Tiszta víz vagyok a hajától és a könnyeitől. Viszont lusta vagyok átöltözni megint.
-Miért csak akkor? - húzódik el.
-Mert most Jongin vagy. Amikor pedig táncolsz akkor pedig Kai. Aki teljesen más. Erős, karizmatikus, szexi, és mindenkit elvarázsol. Most pedig csak egy esetlen kölyök vagy. Két külön személy Jongin és Kai, egy emberben. Más a Kai éned szereti, de Én a Jongin éned, mert az szeretni valóbb. - mondtam, nem tudom mennyire értette.
-Én is szeretlek Yun. Csak hülye voltam. De már tudom mit rontottam el, és bánom is hidd el, mert egyedül maradtam. Erre pedig most jöttem rá. - sóhajtott.
-És, hogyan? - kíváncsi voltam miért itta le magát, és gondolom emiatt a rájövetel miatt.
-Felhívtam Sky-t. Az a csaj akivel rajta kaptál... és kértem, hogy találkozzunk, mert szükségem van valakire. Azt mondta; Bocs Kai, a karrierem most fontosabb, mint a Te nyavalygásod arról a csajról amiért elhagyott.
-Ez még nekem is fájt. - fintorgok.
-Itt kicsit kiakadtam, mert előtte Ő hisztizett, hogy velem akar lenni. Hát ez lett a vége. Egyedül maradtam, a fiúk meg a lányok is haragszanak, Te lefeküdtél Kris-szel, és már mással vagy. Ezért fogtam magam vettem egy rakás piát és a parton leittam magam.  - sóhajt.
-Ezt mind magadnak köszönheted Jongin.
-Igen, sajnos. - fejét a mellkasomhoz nyomta. -Lesz esély arra, hogy velem légy újra? - motyogta.
-Talán majd idővel. - túrtam a hajába.
-Rendben. - motyogta.
-Most aludj, reggel nagyon másnapos leszel. - simogatom a hátát. Hamar elaludt. Én pedig nem tudtam, mert túl sok dolog kavargott bennem. Szeretem Jongint, tiszta szívből, de fáj amiket csinált, hiába van most itt, nem tudok máshogy nézni rá, csak mint egy elesett kölyökre.
Homlokára adtam egy puszit, és betakartam a hátát, mire mocorogni kezdett, és megéreztem a nyakamon az ajkát. Nem csinált semmit de éreztem, hogy fent van, légzése más lett. Max egy órát aludhatott. Nagyon jól ismerem már, szóval tuti épp gondolkodik valamin. Kicsit lentebb raktam a fejem így éreztem rendesen az illatát, amit annyira imádok.
Nem moccant, gondolom azt hiszi, hogy azt hiszem alszik, de nem.
-Szeretlek Te majom. - motyogtam, és becsuktam a szemeim. Annyira elfáradtam a rengeteg gondolkodásban, hogy pillanatok alatt elaludtam.
Reggel a telefonom rezgésére keltem, nagy nehezen kikecmeregtem Jongin mellől és elvettem a telefont.
-Halo? - szóltam bele.
-Jó reggelt így kora este. - kuncog Hoon.
-Szia. Hány óra? - ülök fel álmosan.
-Délután fél három. - mondja -Már hívtalak párszor, jól vagy? - kérdi aggódva. Oldalra néztem Jonginra, aki még aludt.
-Igen. Csak kicsit nehezen ment az alvás az éjjel. - álltam fel és mentem ki.
-Baj van? - kérdi.
-Nincs. - mondom. -Hmm helyre jött most minden. Mármint nálam lelkileg. De nincs kedved eljönni hozzám? Filmeznénk egyet. - megyek a konyhába.
-De persze. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Na akkor várlak. - kuncogtam. Elmondtam a címet, de persze tudta, így kimentem a nappaliba, kicsit rendbe szedtem magam, meg a nappalit, ekkor vettem észre Namot a konyhában.
-Szia. - mentem be hozzá.
-Szia szépség. Hát fel keltél? Jongin hogy van? - néz rám
-Elég ramatyul, főleg lelkileg. - ültem le az egyik székre.
-Csináltam kaját vigyél be neki, meg fájdalom csillapítót. - veszi elő a tálcát.
-Te ezt honnan? - állok fel.
-Beraktam a gépbe a ruhákat, tömör alkohol szaga van, és voltam bent, rajtad pedig ruha volt szóval Kai részegen jött ide és hányt le. - von vállat.
-Ja. - fintorogtam -Mindjárt jön Donghoon, enged be, jó? - veszem el a tálcát. Bólint, és homlokon puszilt, Én pedig rámosolyogtam, és elindultam be a szobámba. Leraktam az éjjelire a tálcát, és felmásztam az ágyra, Jongint felkelteni.
-Kis majom! - piszkáltam -Fel kelni, elvitték a csigaházad! - kuncogok.
-A majmok mióta élnek csigaházban? - motyogja.
-Mától! Hoztam enni Te alkoholista, és gyógyszert a fejedre. - fordultam meg, de megfogott és magához húzott.
-Köszönöm, hogy nem zavartál el. - mondta a nyakamba.
-Attól, hogy nem vagyunk már együtt, Én bármikor itt leszek neked, és támogatlak Jongin. - mondom lágy hangon.
-Köszönöm. - mormolta a nyakamba, amitől felsóhajtottam, és megborzongtam. Kezét bevezette a pólóm alá, és megcirógatta a hasam, nyakam pedig elkezdte apró csókokkal beborítani, pólóm alatti kezét pedig bedugta a nadrágomba, Én pedig megremegtem. Ekkor szólalt meg a csengő, amitől azonnal felébredtem a pillanatnyi mámorból, és kipattantam Jongin mellől.
-Ilyet többet ne! Oké? - nézek rá mérgesen, ő pedig mosolyogva bólint. -Jó étvágyat, Én most megyek, mert itt a barátom, szeretném ha miután végeztél elmennél. - elkomorodott, de nem érdekel. Sarkon fordultam és otthagytam. Kint kicsit megigazítottam magam, meg a parókámat is, és mosolyogva mentem a nappaliba, ahol Donghoon azonnal felpattant karjaiba zárt és megcsókolt.
-Szia. - vigyorgott.
-Szia. - bújtam a nyakába nevetve.
-Mekkora mázlista vagy, mindig összekaparsz valami szexi pasit. - szólt be Nam. Elnevettem magam.
-Ilyen gyönyörű lánynál ez nem lehet meglepő dolog. - bókol Hoon, Én pedig elengedtem és adtam neki egy puszit az arcára.
-Milyen filmet nézzük? - tolom a kanapéhoz, és leülők mellé.
-Soyun? - hallottam Jongin hangját.
-Tessék? - nézek rá. Még mindig boxer volt rajta. Itt kapok agybajt! Hoon meg is fogta a kezem, és közelebb ült.
-Véletlen leöntöttem az ágyat, de letakarítottam, tiszta ágyneműt is raktam fel. - mondja.
-Semmi baj. Jobban vagy? Gyógyszert bevetted? - kérdem hidegen.
-Igen. - bólint.
-Van még ruhád a szekrényben Minseok cuccai közt, öltöz fel, gondolom már várnak. - vettem el a távirányítót. Nem néztem Jonginra, gondolom visszament, és felöltözött, mert utána elég hangosan becsapta a bejárati ajtóm. Nam és Hoon túl csendes volt, Én pedig filmet kerestem.
-Amúgy, mit terveztek Öcsivel a születésnapomra? - nézek Namra. Felnézett a telefonjából.
-Ezt honnan veszed? - lett zavart.
-Jun ilyen, három nappal a születésnapom előtt már szervezkedik, tavaly Luhant is bele vonták a fiúk, szegény úgy meglepődött, hogy elsírta magát. - kuncogtam.
-Ah, csak egy kisebb bulit szervez nektek, de ez nem tőlem tudod! - fenyeget meg az ujjával.
-Oké. - nevetek. -Seok is segít neki?
-Seok, Kris és asszem Suho. - kezd újra írni a mobilján.
-Mikor lesz a születésnapod? - kérdi Hoon.
-Huszadikán. - mosolyogtam rá.
Megszólalt a mobilom, Én pedig felvettem. -Igen? - szólok bele.
-Mei kórházban van. - hallottam Minseok hangját.
-Jézusom! De jól van? - pattanok fel.
-Elvesztette a babát. - sóhajtott.
-Bemegyek és beszélek vele. - mondom. Egy okéval elköszön és megyek gyorsan felöltözök.