Mei- (˘▼˘>ԅ( ˘⌣ƪ)

Miután már annyira kisírtam magam, hogy a könnycsatornám egyezett egy sivataggal, a szobámban ültem és néztem ki a fejemből.  Hajnali 2-3 lehetett mikor a sötétséget a telefonom fénye törte meg. Egy üzenet jött TJ-től, hogy nem jön haza, mert elmegy Nammal meginni valamit. Boldog voltam, hogy ilyen hamar sikerült találnia egy barátot, aki hímnemű. Válaszoltam neki és próbáltam nem lehangoltnak tűnni, így az OK után küldtem még megannyi mosolygós fejecskét.

Az ajtómnál egy magas vékony alak állt. Mivel a folyosón sem égett a villany, azt hittem,hogy Tokiya az.

-Mit szeretnél? – kérdeztem halkan.

-Bocs, azt hiszem kicsit eltévedtem. Ez a ház hatalmas. – kuncogott halkan Jong Suk. Nem volt vele bajom, kedves fiú volt, csak ha olyan, mint a legjobb barátja, akkor veszélyes lehet B és Yeolly kapcsolatára.

-B szobája az Én szobám fölött van. – mutattam fel, bár kétlem, hogy látott valamit a sötétben – De szerintem már alszik. Elég erős gyógyszereket szed.

-Értem, igazad lehet. Köszönöm Mei. – hangja kedves volt, és ha látom az arcát, akkor azt is láttam volna, hogy mosolyog. Kifordult, de mintha mondani akart volna valamit, kicsit elidőzött az ajtóban – Mei, kérdezhetek valamit?

-Persze. Ki vele.

-Szereted még Woo Bint? – a kérdésétől kifeküdtem. „Miért kérdezgeti ezt tőlem mindenki?” – üvöltötte tudatalattim.

-Gyere be. – sóhajtottam egy nagyot és felkapcsoltam az éjjeli lámpám. Lassú léptekkel sétált az ágyamhoz, de aztán jobb ötletnek tartotta, ha a kanapéra huppan le – Nem eszem embert, nyugodtan ülj az ágyamra. – mosolyogtam, zavart kis fél mosoly nyúlt szét az arcán.

Az a bizonyos mosolyka...

Értem már, hogy B miért is szerette Őt. Kisfiús bája ellenállhatatlan, persze az Én drága exem ennek tökéletes ellentéte. Jong Suk a kanapén maradt és újra feltette nekem a kérdést. Fogalmam sem volt, hogy miért érdekli ez Őt, pont most. Mintha csak gondolatolvasó lenne azonnal válaszolt a fel nem tett kérdésemre.

-Hallottam, hogy babát vársz és, hogy mikor B anyukája megkérdezte, hogy ki az apa, Te rögtön Lay-t mondtad. Tudom, hogy szilveszter éjszakáján Ti együtt voltatok Binnel, bár sokat nem mesélt.

-Nem voltunk együtt, akartuk, de nem tettük meg, mert a lelkiismeretünk erősen furkálta az oldalunk. – nevettem – Igen szeretem a barátod, de neki is elmondtam, hogy nekem Lay a mindenem. Binnie rettentően megbántott, mikor….

-Csak téged akart óvni. – vágott közbe Jong Suk.

-Te mit éreztél volna, ha egy túlfűtött, szerelmes éjszaka után egyedül ébredsz, egy üzenettel, hogy vége. Majd a TV-ben meglátod, az akkor már exedet, aki nevetve meséli, hogy szingli.? Mond Jong Suk….Mit éreznél? – a fiú komolyan elgondolkozott a kérdésen. Nem válaszolt, csak felállt és kiment a szobából. Tudja, hogy igazam van, hogy jól tettem, hogy az eset után nem kerestem Woo Bin-t.

Miután „betolakodóm” magamra hagyott újra a sötétség karmai közé kerültem. Nem telt el sok idő, valaki kopogott. Pont az a személy, akinek az ajtóm mindig nyitva, pont Ő kopog. Úgy tettem, mint aki mély álomból ébredt éppen.

-Szabad… - nyekeregtem. Belépett és a sötétben odabotorkált az ágyamhoz, persze sikerült átesnie a kupacba gyűrt ruhámon – Vigyázz!

-Már késő, kinyúltam, mint egy béka. – mondta. Kipattantan az ágyból és segítségére siettem. Viszont ahelyett, hogy felhúztam volna, lovagló ülésben ráültem, kezem a mellkasán pihentettem, ami egyre gyorsabban emelkedett és süllyedt, ahogy közeledtem. Ajkai, mint mindig most is puhák és édesek voltak. Egy pillanatra eszembe jutott Woo Bin csókja, de gyorsan arrébb hessegettem a buta gondolatot.

-Mei… - vált ki a csókból – Mi van veled? – a hangja tele volt színt tiszta aggodalommal. Nem mondhattam meg neki, hogy ha jól számoltam, akkor ősszel apa lesz. Hazudni sem szerettem volna, így inkább eltereltem a figyelmét és ingét kezdtem kigombolni – Nem Mei, nem fogsz kibújni a kérdésem alól.  – ragadta meg a csuklóm és kicsúszott alólam.

-Valami történik velem Lay….de nem mondhatom el, hogy mi. Még nem. – úgy tűnt a könnycsatornám újra töltődött, mert a könnyeim lassan csorogtak lefelé az arcomon.

-Remélm nem valami rossz, vagy plasztikai műtét vagy nem tudom mi, de ha várnom kell, várok. Nem szeretném, ha….ha….azt akarom, hogy csak az enyém legyél. – nem tudtam mit mondani, csak közelebb csúsztam hozzá és meztelen mellkasára dőltem. Átölelt és ringatott, de aztán a pólóm szélét kezdte babrálni, majd egy gyors mozdulattal kibújtatott belőle. Apró kezével végig simított a hátamon, ujjai, akár egy zongorán játszott volna, úgy siklott a bőrömön. Már a puszta érintése is elég volt ahhoz, hogy csak Ő rá tudjak gondolni. Annyira megfeledkeztem magamról, hogy véletlen kicsit erősebben haraptam alsó ajkába.

-Áu. – dünnyögött a számba, aztán kitört belőlem a nevetés – Ki nevetsz?

-Nagyon úgy tűnik.

Magához húzott és egy szempillantás alatt kerültem öléből, a puha szőnyegre. Fölém magasodott, mutató ujjammal végig húztam felsőtestén, majd a nadrágjánál fogva húztam lejjebb magamhoz. Egy laza mozdulattal gomboltam ki a farmert. Apró kis bontatlan csomag csillant meg a sötétben. „Persze, most eszébe jutott…” – gondoltam magamban, amin jót kuncogtam.

-Mi az? – nézett rám nagy szemekkel, közben a kis fóliával bajlódott.

-Semmi, kérem. – nyújtottam a kezem. Amint megkaptam, kihúztam a kis „védelmezőt” és lassan, minden egyes kis centit kiélvezve felgörgettem pici Layre, majd egy apró puszit nyomtam a legérzékenyebb pontra. A hosszú, remegő sóhaj újabb mosolyt csalt az arcomra. Visszafeküdtem a szőnyegre, csókommal húztam Őt is. Ajkait faltam, mikor megéreztem az ismerős érzést odalent a hasamban, egy pillanatra elállt a lélegzetem, mikor Lay lassan mozogni kezdett. Minden egyes mozdulata, akár egy lassított felvétel lett volna. Nekem ennél több kellett.

-Kapcsolj rá. – lihegtem, válaszul nem kaptam mást, csak, hogy odahajolt hozzám, a fülembe súgta, hogy nem, záráskép pedig a fülcimpámat kezdte majszolni. Mivel megmakacsolta magát, rajtam volt a sor, hogy irányítsak. Ahogy tudtam fölé kerültem, bár kapálóztam kézzel-lábbal, mire át tudtam fordítani, mert egy cseppet nem segített volna, csak élvezettel nézte, ahogy szenvedek. Mikor végre sikerült az általam kívánt tempóra kapcsolni, szinte csillagokat láttam, mikor elélveztem. Lay izzadt mellkasára feküdtem és hangosan lihegtem, mint aki épp most futotta le a maratont.

-Utálok felül lenni. – motyogtam, közben apró köröket rajzolgattam.

-Tudom. – kicsit több érzéssel a mellkasába fúrtam az állam és döbbenten néztem rá – Sajnálom, de látni akartalak.

-Nem látsz eleget mikor alattad vagyok?! Gonosz vagy Unikornis. – Lay csak nevetett, Én pedig úgy tettem, mintha bedurciztam volna. Ahogy kicsit adrenalin szintem lejjebb csökkent úgy éreztem, mintha a szemhéjaim ólomból lennének, simán el tudtam volna aludni szerelmemen.

-Ébredj Csipkerózsika. – puszilgatta a fejem búbját – Bújjunk ágyba. – a sötétben keresgélni kezdtem a pizsi pólóm, de helyette a melltartóm akadt a kezembe így azt kaptam magamra, meg Lay farmerját – Nagyon szexi vagy. – nézett rám, már az ágyból. „Hogy van ennek ennyi energiája?” – gondoltam magamban. Odacsoszogtam az ágyhoz, kinyújtottam a kezem jelezvén, hogy az akkumulátorom teljesen lemerült. Drága egyetlenem megfogta a csukló és behúzott magához. Mielőtt elaludtam volna írtam egy sms-t testvérkémnek, hogy beszélnünk kell. Aztán odabújtam a már halkan szuszogó Unikornisomhoz és mély álomba szenderültem, teljesen elfelejtve, hogy most már akkor is ketten vagyunk a szobában, ha csak egyedül vagyok ott. 
Másnap délután pedig egy érdekes hívásom volt:
-Mondjad! - szóltam bele, talán kicsit durvábban, mint kellett volna.
-Beszélhetnénk? - szólt bele halkan Soyun.