Seo Young - Hollywood

You bastard....

- Ő a pasid? – csattant fel Sen Luhant bámulva.
- Sen,még most menj el. – néztem rá.
- Sen? Ő az az ex-pasi? – szólalt meg Kai. Na tessék. Pont ezt nem akartam kimondani. Főleg nem Luhan előtt. De már késő volt.
- Ex pasi? És én erről miért nem tudok? – állt elém Luhan karba tett kézzel.
- Nagyra értékelném,ha kettesben hagynátok minket Seoval,mert rohadtul nem a ti dolgotok ez az egész. – csattant fel Sen. Kai és Luhan olyan idegesen fordult felé,hogy azt hittem mindjárt nekiesnek. Még előttük szólaltam meg.
- Az egyetlen személy,aki most elmegy az te leszel Sen. Légy szíves menj most el innen. Ne nehezítsd meg a helyzetet még ennél is jobban. – néztem a szemébe. Egy pillanatra mintha szomorúság villant volna benne,de azonnal átvette a helyét egyfajta csalódottság.
- Jól van. De tudod Seo nem értelek. Én csak egyszerűen beszélni szeretnék veled,mert szerintem ennyivel tartozunk egymásnak. És te úgy viselkedsz,mintha soha semmi közöm sem lett volna hozzád. Pedig volt. Nem is kevés.
- Érdekes,amikor elmentél egy szó nélkül nem gondoltad azt,hogy tartoznál nekem annyival ,hogy elköszönj. Úgyhogy ne mondd nekem azt ,hogy nem értesz ,mert nevetséges vagy. – tettem karba a kezem. Sen mélyet sóhajtott.
- Te is tudod,hogy előbb vagy utóbb beszélnünk kell. De akkor hagyd otthon a testőreidet. – mutatott Kkamjongék felé és az ajtó felé indult. Még nem lélegeztem fel. A „testőreim” felé fordultam. Luhan arcáról semmit sem bírtam leolvasni.
- Mióta tudod,hogy itt van? És miért nem mondtál nekem semmit róla? Mégis ki a fene ez? – csattant fel.
- Nyugi,Luhan. Semmi sem volt köztük. Ne aggódj már… - kelt a védelmemre Kai.
- Te csak ne nyugtatgass engem. A helyedben én meg se szólalnék azok után,amit Soyunnal csináltál. Sokadjára. – nézett rá Luhan.
- Álljon meg a menet! Mit csináltál Soyunnal? – fordultam legjobb barátom felé. Ő a halántékát dörzsölgetve nézett rám.
- Hááát….én…
- Megcsalta! Egy gyakornokkal. – felelt helyette Luhan. Azt hittem rosszul hallok.
- Ne haragudj,biztos csak a hangzavar miatt,de mintha azt értettem volna,hogy megcsaltad Soyunt egy gyakornokkal – léptem Kai-hoz közelebb. Ő nem szólt semmit,csak lehajtotta a fejét.
- Neeem. Ugye nem? KAI!! – vágtam oldalba.
- De! De igen! Megcsaltam és már nem tudom vissza csinálni. És ha  életem hátra lévő részében ezt kell hallgatnom tőletek,akkor sem tudom megváltoztatni. De megbántam. – csattant fel. Erre csak egy pofon volt a válaszom. Kai meglepetten kapott az arcához.
- Hogy lehetsz ekkora barom? Soyun rákos volt! Megkérted a kezét! Az a lány tiszta szívéből szeret téged,te pedig az első adandó alkalommal félrelépsz!! Ezt mégis mikor akartad elmondani nekem? Vagy azt hitted nem tudom meg? Komolyan Kai, néha meglepődöm azon hogy mit meg nem engedsz magadnak! – néztem a szemébe.
- Tudom Seo! És teljesen igazad van és hidd el,hogy el akartam mondani,de már napok óta én vagyok a bűnbak,konkrétan úgy néznek rám,mint egy leprásra és jó volt,hogy legalább te itt vagy nekem. Nem tudtam,hogy hogy mondjam el. – próbálta meg túlkiabálni a zenét.
- Ha attól féltél,hogy nem leszek többé a barátod,akkor idiótább vagy mint gondoltam. Istenem Kkamjong én azért vagyok itt ,hogy segítsek,ha baj van. Persze,hogy dühös vagyok rád…sőt szerintem nem is akarod tudni mennyire pipa vagyok most! De attól még szeretlek. Csak most kedvem lenne agyonverni . – néztem rá. Ő nem szólt semmit csak magához rántott.
- Visszaszerzem. – suttogta.
- Khm! Srácok! Nagyon örülök,hogy megbeszéltétek,de foglalkozhatnánk a Sen nevű problémával? – kocogtatta meg a vállam Luhan. Kai elengedett,majd bólintott.
- Persze. Bocsi. Akkor én magatokra hagylak. És innentől kezdve mindent elmondok neked Seo. Úgy mint régen. – nyomott egy puszit az arcomra,majd a táncoló tömeg felé indult.
- Menjünk valami csendesebb helyre. – néztem Luhanra.
- Szerintem menjünk vissza a dormba. A megnyitónak úgyis nemsokára vége. – mondta. Gyorsan elköszöntünk Yemintől és a többiektől,majd a parkoló felé indultunk.

Luhannak mindent elmondtam Sen-ről. Olyan részletesen beszámoltam neki mindenről,hogy 3 óráig tartott. A történet végére Luhan kissé nyugodtabban pislogott rám,mint az elején.

I love to be in his arms ♥

- Szóval ő egy világhíres modell? És nem hajlandó leszállni rólad. Ez nem hangzik túl jól. De tényleg tudod kezelni? – fogta meg a kezem.
- Persze. Ismerem Sent…túl jól. És előbb vagy utóbb tényleg beszélnem kell vele. De inkább utóbb. Egyenlőre úgy érzem,hogy nincs számára mondanivalóm. Még ha ő az ellenkezőjét is gondolja. – sóhajtottam.
- Oké. Én bízom benned Seo,de ha bármi baj van,vagy durvábban kezd el zaklatni azonnal szólj! – húzott magához.
- Oké. De nem lesz semmi baj. – karoltam át a nyakát.

Reggel a dorm gyorsan kiürült. A srácok próbára mentek én pedig haza. Nagyon megkönnyebbültem,hogy végre mindent elmondtam Luhannak. Sokkal jobb volt ez így ,hogy tudott Sen-ről. Mikor a lakásom ajtaja elé értem túl csönd volt odabent. Benyitottam és azt kívántam bár ne tettem volna. A lakás kész kupleráj volt. Mindenhol ruhák és szétszórt pattogatott kukorica hevert. Megpróbáltam eljutni a konyháig,de ami ott fogadott azt nem igazán bírtam hova tenni. Csak négy meztelen lábat láttam kilógni a konyhapult mögül és egy csomó ruhát szanaszéjjel. Gyanítottam,hogy a lábak gazdái pucérak. És itt telt be a pohár. Megfogtam két lábas fedőt és olyan erővel vertem őket egymásnak,hogy beleremegtek az ablakok. De meglett a hatása. A konyhapult mögül egy pucér Seiji és egy szintén hiányos öltözetű lány tápászkodott fel. Szerencsére a konyhapult éppen eltakarta az alsó részeket.
- Jó reggelt! Szoba szerviz! Úgy látom az úrnak elkéne egy hidegzuhany, mert eléggé másnapos! De sebaj. Megoldjuk! – kacsintottam a még mindig a szemét dörzsölgető fiú felé, majd a csap alá tartottam egy poharat és a tartalmát Seiji fejére öntöttem. Rögtön kipattant a szeme. A lány közben Seiji pólójával takargatta magát.
- Mi a?! Te normális vagy Seo? – csattant fel a csuromvizes srác.
- Ne! Meg ne merj szólalni! Nehogy még neked álljon feljebb ,mert esküszöm neked dobok valamit! Húzás be a fürdőbe felöltözni! – mutattam az említett helyiség ajtaja felé. Seiji égnek emelte a kezét és engedelmeskedett.
- Te pedig,légy szíves öltözz fel és menj haza! Gyorsan! – fordultam a még mindig részegnek tűnő lány felé.  Ő csak nagyokat pislogott rám,de végül vette az adást és magára kapta a ruháit. Amik megjegyzem,hogy elég széles körben voltak szétdobálva a lakásban. Mikor kiment az ajtón még visszaszólt egy „ Mondd meg Seijinek,hogy hívjon”-t. Na persze. Dühtől fortyogva mentem vissza a lakásba és a vendég szobába is benyitottam. Nem igazán lepődtem meg. Az ágyon Mia és Sun aludt szintén hiányos öltözetben. Odamentem a matrac végéhez és összecsaptam a fedőimet. Az előttem fekvők rögtön felpattantak. Olyan részeket is láttam,amiket nem igazán akartam.

I will kill you Seiji

- Mielőtt még bármelyikőtök is felháborodna itt én vagyok az egyetlen,akinek ehhez joga van jelen pillanatban! Ha nem akartok holnap az utcán aludni,akkor most szépen felöltöztök és segítetek a többi jómadárnak kitakarítani a lakást! Köszönöm! – mosolyogtam rájuk és meg nem várva a válaszukat a hálóm felé indultam,ahol gyanítottam ,hogy Kio és még ki tudja ki alszik. Mikor benyitottam tényleg ott találtam Kio-t valaki társaságában. De az a valaki nem éppen olyan volt,mint amire számítottam. Kiosuke álmosan dörzsölgette a szemét.
- Kio?! Ez meg micsoda? – mutattam az ágyon fekvő szerzeményre.
- Ő? Ő itt Hollywood. Tegnap este nyertük neked. – felelte két ásítás között.
- Hogy mit csináltatok?
- Megnyertünk egy vodka ivó versenyt és ő volt a fődíj! Szerintem nagyon aranyos,csak még nem teljesen szobatiszta. De lécci ne ordítsd le a fejem,mert én legalább nem hoztam fel csajt. Najó…ő nem számít annak. – nézett rám.
- Mégis mi a fene történt a lakással? – csattantam fel.
- Kicsit jól éreztük magunkat. Túl jól. De mindent összetakarítunk. Ígérem. De simogasd már meg Holly-t! – húzott maga mellé az ágyra. A takarón egy kis vajszínű franciabulldog kölyök feküdt. Tényleg nagyon aranyos volt.
- Istenem de édes! – vettem az ölembe.
- Ugye,hogy imádnivaló? – lesett be az ajtón Mia.
- Akkor most már nem is haragszol annyira,ugye Seo? – szólalt meg Seiji is.

Holly ♥

- Úgy nézek ki,mint akit egy imádnivaló kölyök kutyával le lehet kenyerezni? – csattantam fel még mindig a kutyust simogatva.
- Neeem. Egyáltalán nem. Feltakarítunk. Mindent. Te pihenj nyugodtan. Minden csillogni fog! Imádunk! – vigyorgott rám Mia,majd Seiji-vel együtt a nappali felé indult.
- Segítek nekik. És sajnálom Seo. De majd azért mesélünk. És neked is kell. – nyomott egy puszit a homlokomra Kio,majd a többiek után ment. Én csak mélyet sóhajtottam és hátradőltem az ágyon,Hollywoodot a kezemben tartva.