Soyun : "-Beszélhetnénk?"

Pár nap és 600 SMS és hívás után ami persze mind Jongintól jött... Otthon főztem Minseoknak, hogy bepótoljam a születésnapját. Vettem tortát, csináltam a kedvenc ételeiből, és mindent elpakoltam egy dobozba.
-Mentem dolgozni! - hallottam Nam hangját.
-Állj! Fordul! Visszajön! - mondom. Szegény úgy is tett. Visszakullogot, és megállt előttem.
-Igen anyuci? - hatalmas gyönyörű szempilláit rebegtettve nézett rám.
-Ettél? - nem a válasz. -Akkor tessék szépen leülni és enni! - odament az asztalhoz, és leült.
-Muszáj? - nyafogott.
-Amíg nálam élsz addig kötelező! Nehogy bajod essen! És a doki is mondta, hogy vigyázz az étrendeddel. - rakok elé rizst, húst, zöldséget egy pohár narancs levet. -Megenni. Én megyek ezt elviszem az Sm-hez a többit. A fiúk is biztos éhesek. - mondom.
-Rendben. - bólint.
-Este mikor jössz? - nézek rá.
-Kilenc-tíz. Még nem tudom. - majszolgat.
-Akkor ha nem alszok be, filmezhetnénk miután haza jössz. - mondtam.
-Az jó lenne. Rég voltunk kettesben. - néz rám.
-Akkor ezt megdumáltuk. - intek és már megyek is az SM-hez.
Mindenkit kiterülve találtam, ami aggasztó volt, de lassan kezdek hozzászokni. -Sziasztok fiúk, hoztam nektek enni. - pakolok le. Azonnal kicsit élénkebbek lesznek, és szépen felültek. -És persze hoztam tortát is Seok. - mosolyogtam rá.
-Nem kellett volna. - áll fel.
-De kellett. Hétvégén pedig elmegyünk ketten valahová. - öleltem meg.
-Mint rég? - kérdezte.
-Aha. - engedtem el.
-Akkor jó. - mosolygott.
-Yun, beszélhetnénk? - állt elém Jongin. Elfordultam és megfogtam az étel dobozokat, és kikerülve Jongint elkezdtem lepakolni a fiúk elé.
-Gondoltam jól jön a kaja... - mosolyogtam. Jongdae segített kinyitni őket.
-Oké! - csattant fel Jongin. -Hibáztam! És most azzal büntetsz, hogy nem szólsz hozzám, de akkor is elmondom, mert idegesít a lelkiismeretem. Sajnálom oké? Megbántam... rosszul esett, amikor láttalak Kris-szel... és értem a dolgot.
-Kurvára nem értesz Te semmit! - fordultam hozzá. -Hány éves vagy? 20! Egy gyerek! 24 vagyok, árva, egy öccsel, megküzdöttem a rákkal miattad! Világos? MIATTAD! Nem magam miatt, mert azt a kínt amit okozott, és azt a veszteséget az ellenségemnek se kívánom. Minden apró dologért két kézzel dolgoztam meg, hogy mindent megkapjon az öcsém! Én harcoltam azért amim van, Te mit tettél? Hmm? - keltem ki magamból. -Itt táncikálsz jobbra-balra, riszálod magad, a segged alá tesznek mindent, mindened megvan, csak emeld meg a kisujjad, a fél világ a lábaid előtt hever, és az SM női tagjai már szinte mind meg volt, csak azért mert Te vagy Kim Jongin! - csak pislogott. -Hát megmondom Kai, hogy egy senki vagy. Az Én szemembe biztos! - fogtam a kulcsaim. -De ennek ellenére is szeretlek, pedig hidd el, inkább gyűlölnélek. Mert belefáradtam már mindenbe. - mondtam. Aztán kimentem. Jonghyun és Taemin állt az ajtóban ijedten.
-Szia Noona... - pislog rám Taemin.
-Sziasztok. - mosolyogtam rájuk.
-Egy kávét? - mondta Jonghyun.
-Az jól esne. - bólintok. Taemin megfogta a kezem, és elindult a lifthez.
-Soyun! - hallottam Kris hangját.
-Tessék? - fordultam hozzá. -Fiúk egy pillanat és csatlakozom. - néztem a másik két fiúra. Bólintottak és beszálltak a liftbe.
-Figyelj...
-Nem, bocsánat amiért kiakadtam... meg, hogy lefeküdtünk. - vakarom a fejem.
-Megérdemelte. - mosolygott. -Maradjunk barátok jó? Két összetört szív nem épp a legjobb párosítás.
-Ebbe egyetértek. - nevettem fel. -Barátok. - nyújtottam a kezem. De inkább megölelt.
Miután Kris elengedett, én lementem megkeresni a Shinee fiúkat. Kicsit beszélgettünk, aztán Én mentem Yeminhez. Út közben vettem egy hatalmas csokor virágot, és a legjobb minőségü csokiból.
Becsengettem, de egy fiú nyitott ajtót.
-Szia, Yemint keresem. - mondom meglepve.
-Szólok neki. - mosolyog rá, aztán felszalad. Pár pillanat múlva pedig már jött is le. -Azt mondta gyere be, mindjárt végez. - invitál be. Bemegyek, és lerakom a konyhában a pultra a csokrot és a csokit.
-Amúgy... Te ki vagy? - kérdeztem a fiút.
-Donghoon. Yemin egyik modellje. - mosolyog zavartan.
-Ja... - nézek a pultra. -És miért vagy itt? - nézek újra rá, amitől elpirult.
-Hát... a szüleim nem voltak elégedettek azzal ami vagyok, és nem mentem ügyvédnek, Yemin pedig befogadott. - turt a hajába.
-Aha. - lépcső dobogásra lettem figyelmes, ezért a hang irányába fordultam, és rámosolyogtam Yeminre.
-Soyun! - ugrik a nyakamba.
-Úgy hiányoztál csajszi! - mondom. -És gratulálok a megnyitóhoz. De nagyon sajnálom, hogy nem tudtam elmenni. - mondom szomorúan.
-Semmi baj, lényeg, hogy eszedben volt. - ölelt meg újra.
-Hoztam neked virágot, és csokit. - mutatok a pultra.
-Nem kellett volna. - néz rám meglepve.
-Dehogy nem. Szégyellem magam, amiért otthon itattam az egereket, de nem akartam látni Jongint. - hajtom le a fejem. -Kris mondta mi volt, és sajnálom. Beszélni fogok Én is már Jonginnal...
-Ma szépen kiosztottam, szóhoz se tudott jutni. - mosolyodtam el. -Jól tetted. - behúzott a nappaliba, és ott kezdtünk beszélgetni. Kiadtam mindent magamból, és jól esett. Rég beszéltem már Yeminnel ilyen hosszan, már nagyon hiányzott.
Végül mennie kellett, így már ketten mentünk le a kocsihoz, elköszöntünk, Yemin ment a dolgára, Én pedig haza.
Otthon mindent előkészítettem a mozizáshoz, és leültem a gépem elé. Szét néztem pár Exo oldalon, és láttam, hogy a fiúk azért voltak ma olyan fáradtak, mert Comeback lesz. Hát akkor nem csoda, hogy Lay a földön aludt be. Még arra se kelt fel, hogy kiabálok.
Elraktam a gépet, és csak néztem ki a fejemből.
Hat felé pedig Xiumin jött hozzám.
-Na, hogy vagy? - karolta át a vállam.
-Jól. - bújtam hozzá. Levette a parókámat, és megnézte a sebem.
-Nagyon szépen gyógyul. És már a hajad is nöl. - mondja.
-Remélem gyorsan, mert utálom a parókát. - fintorgok.
-Elhiszem! - vette fel mire Én szakadni kezdtem. -Én vagyok Minyu. - mondja vékony hangon. Én pedig nevetésbe törtem ki.
-Uuh micsoda csajok! - hallottam Nam hangját.
-Hallgass! - szólt rá Minseok.
-Olyan cuki vagy. Komolyan, szebb vagy csajnak. - vigyorog Nam. Kész voltam, úgy nevettem, hogy ha Min nem fog hasra vágódok. Hárman kezdtünk filmezni, aztán kilenc felé haza jött Jun is, aki betelepedett elém, és Én voltam neki a kanapé -magyarán: Szét rakta a lábaim és közé ült, majd felső testét nekem döntötte. Feje volt a mellkasomon. Mindig is így szeretett filmezni ha ketten voltunk, vagy hárman ha Seok is itt volt. Persze az lett a nagy Én, a Frankeinsten nézésből, hogy mindenki bealudt és reggel keltünk. Még jó, hogy megcsináltam a három nagy futon matracot, hoztam párnát és takarót is ki, így Én Nam és Jun közt aludtam. Reggel Én keltem hamarabb, csináltam reggelit, és amíg a fiúk a paplan alatt henyéltek, ágyba reggelit kaptak. Én is visszaültem a helyemre géppel a kezemben és felmentem arra az oldalra amit a csaj vezett. Most semmi Új nem volt, max annyi, hogy várja a comebacket.
Jó volt lustulni, csak sajnos Seoknak menni kellett. Így hát egyedül voltam egész nap. Aztán fogtam a telefonom és tárcsáztam Meit.
-Mondjad! - vette fel.
-Beszélhetnénk? - szólok bele félve...