Min- The past hurts

-Meglepetés ! – vette el a kezét a szemeim elől Sehun.

Miután visszaértem a kórházból párom a parkolóban várt,és nagyon sejtelmesen csak annyit mondott „ most nincs itt az ideje a szomorkodásnak. Vár az ajándékod.”
- Jézusom!- kaptam a szám elé a kezem. A bejárat előtt egy gyönyörű, fekete kawasaki ninja állt.
- Hát ez meg ? –léptem közelebb az ajándékomhoz,döbbenten.
- Mondtam,hogy veszek neked egy motort. Az ígéret szép szó.- lépett mögém,kezeit a derekam köré kulcsolva.
- De…de. Mi van,ha már nem is emlékszem,hogy hogy kell vezetni?- fordultam felé. Ő csak halványan elmosolyodott.
- Az ilyesmit nem lehet elfelejteni. Még a ruhád is meg van,nem? Csak mert azt nem vettem hozzá.
- Persze,hogy meg van. Nem is tudom,hogy mit mondjak. Köszönöm Hunnie.- csókoltam meg.
- Nincs mit. Itt van a kulcs.- lengette meg az orrom előtt az imént említett tárgyat. Mosolyogva vettem el tőle.
- Most jön az én ajándékom.- fogtam meg a kezét,majd az ajtó felé húztam. Reméltem,hogy a motornak nem lesz hűlt helye,mire visszaérünk.

-Kinyithatom már? –kiabálta Sehun a nappaliból. A kanapén ült,csukott szemekkel,mert ráparancsoltam,hogy nem nézhet ide. Az ajándékán nagyon sokat gondolkodtam,valami különlegeset akartam és végül ez lett belőle.
- Tarts a markod. Oké,kinyithatod.-  Sehun óvatosan kinyitotta a szemeit. Legszívesebben lefényképeztem volna a reakcióját.
- Nem mondod? ! Ez… most komoly? –pislogott rám meglepetten.
- A lehető legkomolyabb. Boldog karácsonyt .- vigyorogtam rá. Ő maga mellé rántott.
- Köszönöm Min.- csókolt meg.
Hogy Sehun pontosan mit is kapott,azt természetesen leírom…majd ;)

A nap további részét otthon töltöttem,pontosabban egész délután telefonáltam. Először Minsoo hívott,hogy találkozzunk holnap,mert oda akarja adni a karácsonyi ajándékom. Taemin ugyanezért hívott, illetve még Henry is Gikwang is megtisztelt a hívásával. A többi beszélgetést inkább hagyjuk ( Yesung, anya stb…) . Az esti programom már megvolt: csajos buli YeMin-nél.

Mikor megérkeztem,már mindenki ott volt. Szépen befészkeltük magunkat a nappaliba,és kezdődhetett a mese délután. Mindenki beszélt a múltjáról,nagyon érdekes volt végig hallgatni. Mikor rám került a sor, nem tudtam,hogy kezdjek bele.
- Hát,nem is tudom,hogy hol kezdjem. A kicsi gyerek koromról inkább nem beszélnék. Azt már tudjátok,hogy a kapcsolatom a szüleimmel nem igazán jó. Ez az állapot körülbelül 5 vagy 6 éve tart. Anyám mindig is makacs természetű volt,kicsi koromtól kezdve csak a munkájának élt. Aztán,mikor övé lett az itteni Vogue… Na mindegy a lényeg,hogy apám ezt már nem bírta és… inkább kezdem az elejéről.- nagyot sóhajtottam. Senkinek sem meséltem még el az teljes„igazságot” a családomról”.Kivéve Baekhyunt, mert ő tulajdonképpen velem élte meg ezeket .-  Apám akkoriban kezdte fellendíteni a zenei pályafutását,mikor anyám igazgató lett. Előtte inkább apám volt az,aki mindig velem volt,én inkább apás gyerek voltam. Mindent együtt csináltunk. Még motorozni is megtanított. Persze,később leraktam a jogsit.
- Várj, apukád zenész? –szólt közbe Mei.
- Igen,de… mindjárt elmondom. Szóval 14 éves koromban apám bejött a szobámba,egy amolyan „apa lánya beszélgetésre”,ami kb. annyiból állt,hogy elmondja: nagyon megromlott a kapcsolatuk anyával,de nem szeretné,ha úgy érezném ez az én hibám,és reméli,hogy javulni fog a helyzet. Természetesen nem így lett. Anya rengeteget utazott,párszor én is vele mentem,mondhatni mindenhol voltam már,ahol van Vogue. . . Apa pedig soha nem jött velünk. Egyre keresettebb lett… Sokat hívták Amerikába,olyankor én is vele mentem.
 15 éves voltam,mikor megismertem Yesungot egy fotózás alkalmával. Összejöttünk bla bla bla,annyira nem akarom részletezni.  A modellkedés mellett kezdő gitáros-énekes volt. Mikor először találkoztak apámmal,rögtön megtalálták a közös hangot.
16 éves voltam,mikor apám megkért,menjek be vele anya irodájába. Nagyon rossz előérzetem volt. Bejelentette,hogy Los Angelesbe költözik,mert kapott egy remek ajánlatot,nemcsak mint zenész,hanem mint producer. Soha nem felejtem el anya tekintetét. Láttam,hogy fáj neki,de nem akarta mutatni. Csak annyit mondott „ Menjél csak. Kergesd tovább azt az idióta álmodat”. Azzal visszaült a hatalmas asztala mögé, és ismét kizárta a külvilágot. És mondhatni végleg kizárt engem is. Lefagytam. Nem tudtam,hogy sírjak,vagy sikítsak.  Apa kézen fogott,majd kihúzott a folyosóra. Emlékszem,hogy nem bírtam megszólalni. Csak néztem rá kérdően. Úgy éreztem,hogy elárult. Mikor leértünk a parkolóba csak annyit mondott „ Sajnálom Min. Most nem jöhetsz velem. Szeretlek,de nagylány vagy már, tudsz vigyázni magadra.” Még ezek után sem sírtam. Az utolsó dolog,amit mondtam neki,mielőtt sarkon fordultam,mert nem bírtam egy percnél tovább is a közelében lenni : „Gyűlöllek”.
A dolog „fénypontja” mégsem ez volt,hanem Yesung,aki bejelentette,hogy elmegy apámmal,mert megkérte rá. Azt mondta,hogy a modellkedés mellett fényes jövő várna rá a zeneiparban is. Jobban mondva apám ezt garantálta neki. Persze jött a szokásos szöveggel,hogy szeret,és a távkapcsolat működne,ha mindketten úgy akarjuk bla bla bla. Persze nemet mondtam. Apámat választotta helyettem. Emlékszem Baek felhívott még aznap,hogy megkérdezze : igaz-e ez az egész,mert Yesung 5 perce hívta fel,hogy elmondja neki mi is a helyzet,és hogy a lelkére kösse : vigyázzon rám.

Egy darabig nem akartam otthon lenni,így C.A.P-ékhez költöztem a dormba. Baek azt akarta,hogy hozzájuk menjek,de nem volt hely. Ugye akkor még nem voltam együtt Sehunnal. Szóval a Teen Topnál laktam egy kis ideig,és… összejöttem L.Joe-val.
- Ez most komoly? –csattant fel Seo.
- Igen,de nem kell semmi „komolyra” gondolni. Mármint,csak egy hónapig jártunk,és a kapcsolatunk inkább volt testi,mint lelki,hogy úgy mondjam. Tulajdonképpen először poénnak indult az egész,aztán megpróbáltuk normálisan is,de aztán rájöttünk,hogy inkább vagyunk barátok extrákkal,mint normális pár. A mai napig nagyon jóban vagyunk. Persze Minsoo minden egyes alkalmat megragad,hogy cikizzen ezzel az egésszel. Na mindegy. 2 hónap után elköltöztem a mostani lakásomba. Anyámmal próbáltuk rendezni a viszonyunkat. Ezért is kaptam tőle a lakást,mivel csak 17 voltam,vagyis kiskorú. Nem nagyon sikerült. Az elején még sokszor segítettem neki,válaszolgattam a telefonjaira az irodában,interjúkra mentem vele,még modellkedtem is… aztán meguntam,hogy úgy kezel,mint egy kelléket,és… ott hagytam. Valahogy sikerült leérettségiznem.
Az életem fenekestől felfordult. Egyre kevesebbet jártam haza,buliztam,pasiztam és sokat utaztam. Elég sok ismerőst szereztem.Nagyon sokat tanultam. Magamról is.
Apám eleinte még írt,többek közt azt,hogy „új családja” van. Van két féltestvérem is. Illetve,mostanra keresett producer és zenész lett.  Yesungot inkább hagyjuk. Egy pár napja találkoztam vele,mert könyörgött érte,de nem mentünk sokra. Nem akarom látni,de ő ezt nem bírja felfogni…

Aztán befutott az Exo. Sehunnal nagyon jóban lettem,úgy éreztem, bármit elmondhatok neki,nagyon megértő volt. Aztán azon kaptam magam,hogy kezdek többet érezni iránta,mint barátság. Ez kölcsönös volt. És hát azóta együtt vagyunk. Persze Baek volt a közvetítő kettőnk között,amiért nagyon hálás vagyok neki.
Háát röviden ennyi. – néztem körbe,halvány mosollyal az arcomon. A többiek csak pislogtak rám.

Miután mindenki kibeszélt magából mindent,átmentünk Bi-hez,és ott folytattuk a bulit,ugyanis Tao nem tudhatta meg,hogy mit is terveztünk ma estére.
A buli végén mindenki nyugovóra tért. Én Seoval aludtam egy szobában. Egy kicsit még beszélgettünk,majd eltettük magunkat reggelre. Az este apámmal álmodtam…

Seo Young - Party party party

Szilveszter napja. Az EXO ma majdnem egész nap forgatott,úgyhogy szóba sem jöhetett,hogy együtt

szilveszterezzünk. A nővérem megint a pasijával volt és a csajoknak is meg volt már a programjuk. Szóval csak én ültem tanácstalanul az ágyamon reggel 9-kor. Ma se fotózás se egyéb adminisztrációs munkám nem volt,úgyhogy nem nagyon tudtam mit csinálni. Egészen addig,amíg telefonom csengése és a vonal túlsó végén lévő személyek meg nem változtatták az egész napomat.

-Halló? – szóltam bele a mobilba.
- Halló? Ez valami Koreai szokás,hogy így szólsz bele a vonalba? – hallottam meg az ismerős hangot.
- Mi… Seiji? – csattantam fel meglepetten.
- Talált! Rég hallottam a hangod Seo! – mondta vidáman. A háttérben ordibálást hallottam.
- Sziaaa Seoooo! – kiabált bele a telefonba Mia és Kiosuke. Nem hittem a fülemnek.
- Srácok,úristen! Annyira jó hallani titeket! – szólaltam meg.
- Téged is csajszi. Egyetlen egy kérdésünk lenne. Van fűtés a lakásodban,mert szétfagyott a lábunk. – mondta Mia.
- Őőő persze,hogy van,de ez nektek miért lényeges? – értetlenkedtem. pí píp í…a vonal megszakadt.
- Ez meg mi a fene volt? – néztem a telefonomra. Hírtelen kopogást hallottam az ajtón. Még mindig értetlenül álltam fel az ágyamról és kicsoszogtam ajtót nyitni. A lépcsőházban álló 3 ember láttán

imádom ezt a csajt  ♥

kezemet a szám elé kaptam.
- Na mi az? Úgy nézel ki ,mint aki szellemet látott! – nevetett Kiosuke. Seiji és Mia mellette álltak,ugyancsak nevetve.
- Mi a… ti meg hogy…
- Kerülünk ide? Nos minden az én fantasztikus nyomravezető képességemnek és… -kezdte Seiji,de Mia a szájára tette a kezét.
- A nővéred elmondta hol laksz! Na,beengedsz vagy azt akarod,hogy régen látott barátaid a küszöbödön fagyjanak halálra? – nevetett barátnőm.
- Persze,gyertek be.- húztam be őket az ajtón. Mikor az utolsó ember is bent volt a nyakukba ugrottam. Vagy 5 percig álltunk a nappali közepén egymást ölelve.
-Hogy-hogy eljöttetek? – kérdeztem.
- Milyen kérdés ez? Azt hiszed,

 hagyjuk,hogy nélkülünk szilveszterezz? Ki van zárva! – tette karba a kezét Kiosuke.
- Srácok! Ti életmentőek vagytok! – csaptam össze a tenyerem. Egészen délután 3-ig beszélgettünk. Mindenről. Először én meséltem,aztán pedig ők. Mikor szóba jött Sen az arcuk egyszerre váltott komolyra. Nekik mindenről beszámoltam. Aztán persze megkaptam,hogy vigyázzak vele,de megnyugtattam őket,hogy ura vagyok a helyzetnek. Meséltem nekik Kai-ról,Luhanról és a srácokról. Látni kellett volna Mia fejét. Imádta az EXO-t. Megígértem,hogy bemutatom nekik.

-Szóóóóval este nagyon berúgunk! – csattant fel Seiji a kanapén fetrengve. Mi Mia-val éppen az esti ruháinkat választottuk ki.
 -Héhé csak mértékkel. Én emlékezni akarok az első szilveszteremre Seoul-ban. – tette karba a kezét Mia. Én csak nevettem. Barátnőm éppen hatalmas bőröndjéből pakolta ki a ruháit,amiket a ma esti buli reményében hozott el.
- Mia. Minek hoztál ennyi koktél ruhát? Át akarsz öltözni este?
- Seo! Én mély benyomást akarok tenni a koerai pasikon.
- Háát egy ilyen ruhában lehet neked is lesz egy két „mély benyomásod” .- emelt fel egy eléggé keveset takaró minit Kiosuke. Mai csak oldalba vágta.
- Na,mennyetek innen! Mjad én kiválasztom a ruhámat. Viszont Seo! Látni akarom azt a ruhát,ami a MAMA-n volt rajtad. Hát én elájultam tőle. Olyan voltál benne,mint egy igazi sztár! Hol van? – csattant fel Mai. Miután mindeninek megmutattam a hófehér ruhakölteményemet , régen látott barátaim bevetették magukat a ruhás szekrényembe,hogy nekem is kiválasszák az esti ruhámat.
- Ez az! Ezzzz valami állati szexi! Ebben fogsz jönni! – csattant fel hírtelen Mia a kezében az egyik újabb szerzeményemmel.
- Waoow! Lányok,nyugodtan eljátszhatjátok,hogy a barátnőink vagytok. Ha meglátják,hogy két ilyen bombázóval vagyunk tuti azt hiszik,hogy tele vagyunk pénzzel. – nevetett Seiji.
- Ez nem is rossz ötlet! – ugrott a nyakamba Kiosuke.
- Hééé nehéz vagy! – dőltem le az ágyra nevetve.
- Amúgy mikor ismerhetjük meg a barátodat? – ült le mellém Mia.
- Háát ma este forgat,de ha minden jól megy holnap össze bírok hozni egy találkozót.
- Juuuuj találkozom Luhannal! – csapta össze a tenyerét a mellettem ülő.

Háát így is régen volt már a hajam

Mia is jól érezte magát lol

Az este. Mikor mindenki elkészült végre elindultunk. Szerintem mondanom sem kell,hogy ennyit is régen nevettem,mint azon az estén. És olyan féktelenül is régen buliztam már,mint velük. Életem legjobb estélye volt. Lássuk a részleteket. Már ,ami publikus.

Utunk először Seoul egyik legjobb bárjába vezetett. Volt már legalább hajnali egy,mire odaértünk. Seiji és Kiosuke annyira népszerű volt a lányok körében,hogy alig fértünk a közelükbe.
- Szerintem hagyjuk őket csajozni! Viszont én szomjas vagyok! Gyereee igyunk egy felest! – húzott a karomnál fogva a pulthoz Mia. Rendeltünk magunknak és leültünk.
- Seo! Ez a buli eszméletlen! – kiabálta barátnőm.
- Tudooom! – feleltem,  miközben lehúztam az italomat.
- Amúgy feltűnt neked,hogy Seiji és Kiosuke milyen jó pasik lettek? – lökött meg.
- Eddig is azok voltak. – nevettem a srácokra pillantva. Tény,hogy eléggé uralták a bulit.
- Szerintem menjünk oda hozzájuk mielőtt még lecsapják őket a kezünkről! – húzott fel a székről Mia szintén nevetve. Mikor odaértünk a fiúkhoz legalább 5 lány táncolt velük.
- Hééé ti szexistenek. Jó a buli,mi? – karolta át a nyakukat Mia.
- Az nem kifejezés! Fogalmam sincs,hogy mit mondanak de megadták a számukat! – szólalt meg Seiji,engem is maga mellé rántva.
- Ez olyan,mint egy álom! – nevetett Kiosuke. Közben egy pár pasi is csatlakozott kis társaságunkhoz. És nem voltak rondák. Mia rögtön kezébe is vette az irányítást. Vagyis valami olyasmi. Mondjuk inkább úgy,hogy minimum 2 pasival táncolt. Mondjuk ezzel én sem voltam másként. De tudtam,hogy hol a határ. Egyikőjüknek sem engedtem,hogy megcsókoljon. Holnap tiszta lelkiismerettel akartam Luhan szemébe nézni. Viszont Mia nem fogta vissza magát. Elég sok pasival folytatott nyálcserét az este folyamán,de szerencsére tovább nem fajultak a dolgok. Összefoglalva körülöttem mindenki csókolózott mindenkivel. Viszont én is nagyon jól éreztem magam ezek nélkül. Annyira jót buliztam Mia-ékkal,hogy soha sem fogom elfelejteni.

Mikor Seiji-re rájön az 5 perc xd

Hajnali 6. Kómásan ballagunk haza Seoul utcáin. Nem volt kedvünk taxira költeni,így hát bevállaltuk a sétát. Tekintve,hogy eléggé alul voltunk öltözve Mia-val a srácok nem győztek ölelgetni és a karunk dörzsölni,hogy ne fagyjunk meg. Viszont a nevetés felmelegített. Az este további részében Seiji eltűnt két csajjal és csak egy óra múlva tért vissza. Viszont a felsője fordítva volt rajta a slicce pedig le volt húzva,úgyhogy eléggé egyértelmű volt távollétének oka. De legalább jól érezte magát. Kiosuke is hasonlóképpen tett,de ő csak egy csajjal lépett le egy fél órára. Seiji cukkolta is miatta. De ő már csak ilyen volt. Mia és én is elég rendesen belevetettük magunkat az éjszakába. No meg a pasikba és a piába. Táncoltunk a bárpulton és a színpadon. De minden megérte. Minden.
Mikor hazaértünk , már mindenki kezdte érezni,hogy „aznapos”.
- Lááányok,akartok együtt zuhanyozni? – esett rá a kanapára Seiji. Talán ő ivott a legtöbbet.
- Szerintem te most maradj a kanapén és aludj egy kicsit. Majd ha józan leszel zuhanyozol. – adtam egy puszit a homlokára. Szinte ahogy kimondtam elaludt. Kiosuke még eljutott a vendég szobáig,de ott már ő is csak rádőlt az ágyra és aludt is. Mia és én levettük a ruhánkat és fehérneműben bújtunk be az ágyamba.
- Seo? – suttogta barátnőm a takaró alatt.
- Hm? – fordultam felé.
- Én 1 éve összejöttem Seijivel. De csak 2 hónapot jártunk. – motyogta.
- Tessék?- csattantam fel. De választ már nem kaptam. Mia már nagyban aludt mellettem. Majd holnap reggel kifaggatom.

Yemin - Back to life.

Már napokkal a 'szabadulásom' előtt biztos voltam abban, hogy B bizony meg akar majd szöktetni...ez így is történt.. A doki nagyon nem akart elengedni de saját felelősségre hazajöhettem és már baromira unatkoztam bent. Lementünk az autómhoz ami csodával határos módon karc mentes volt. Először azt hittem, hogy megcsináltatták de mikor beültem tudtam, hogy valójában ez nem az én autóm.. Az első ami feltűnt, hogy autómnak még a tisztíttatás után is édes vanília illata volt ennek pedig nincs... a másik pedig, hogy ezek az ülés huzatok nem az én Olaszországból hozott bőr huzatjaim hanem az audi eredeti, gyárban rárakott huzatjai. Amit persze drága barátnőm és párom nem tud, hogy lecseréltem. Asszem kicsit sokat ügyelek a részletekre... na mindegy. Azért még hálás vagyok nekik hisz ismerem Tao-t és tudom, hogy folyamatosan aggódna ha ugyan azzal az autóval járnék ami már egyszer ekkora kárt szenvedett velem.
Mikor haza értünk B a saját házát vette célba én pedig enyémet, hogy beszélhessek drága szerelmemmel aki még nem tudja, hogy kijöttem a kórházból.
-Kicsim mit keresel te itthon?-jött oda aggodalmasan.
-B haza hozott, de ne aggódj jól vagyok.
-És az orvos mit szólt ehhez?-nézett rám kérdőn majd átölelt.
-Nagy lány vagyok már tudok magamra vigyázni. Az orvos saját felelősségre haza engedett és mint mondtam jól vagyok.-mosolyogtam és lehúztam magamhoz egy csókra. A nap további része azzal telt, hogy Tao-val filmet néztünk egy tál finomság kíséretében majd este fele átjöttek a lányok. Mikor párom megbizonyosodott róla, hogy minden rendben elhagyta a helyszínt. Ezzel meg is kezdődött nálam a mese délután.  Mindenki elmesélte a múltját amit néhány kérdéssel ugyan de csendben figyelmesen hallgattunk. Sok meglepő dolgot hallottunk mindenkitől így kicsit zavartan is éreztem magam, hogy az én múltam nem egy hú de nagy sztori. Na mindegy..ahogy a házi gazdának illik szépen végig hallgattam figyelmesen mindenkit és utolsóként kezdtem bele a mesébe.

-Szóval tudjátok én sosem voltam jó viszonyban a szüleimmel. Anya 25 éves volt mikor Nanával megszülettünk de akkor épp karrierje csúcspontját élte míg apám 18 volt és egy keresett modell.... tessék B itt a magyarázat, hogy mért olyan jóképű..-mosolyogtam barátnőmre..- Nana nélkül kellett felnőjek ugyanis őt még kis korunkban Amerikába küldték... Körülbelül az egész életemet Krisnél és Meinél töltöttem amiért mai napig hálás vagyok nekik. És Mei ugye te mindezt tudod de azért neked is tudok némi újat mondani.-vigyorogtam rá amire csak egy értetlen szempárt kaptam válaszul. Lesütöttem szemem és folytattam tovább.
-Hát tudjátok volt egy időszak amikor annyira ki voltam borulva, hogy folyton buliztam és hülyébbnél hülyébb dolgokat csináltam... Szórakoztam az összes pasival de azért olyan messzire sose jutottam, hogy az ágyukban vagy épp a wc-ben kössek ki velük...az egésznek akkor lett vége mikor Kris kirántott a mélyből és bevallotta, hogy szeret. Én is tudtam mindig, hogy többet érzek iránta de aznap tisztázódott minden a fejemben.
-Mii ezzel azt akarod mondani, hogy.....?-bár Min nem fejezte be a mondatot pontosan tudom mire célzott.

-Igen ezzel azt akarom mondani, hogy egy ideig együtt voltam vele. -itt mindenki kerek szemekkel nézett rám.-Majdnem egy évig együtt jártunk. Ő volt azt első férfi ÚGY is az életemben.-hangsúlyoztam ki az úgy szót...
-Részleteznéd kérlek?-villantott B egy perverz mosolyt.
-Ne, én nem akarom hallani. Kéérlek.-nézett könyörgő szemekkel Mei.
-Nem is mondanám el.-öltöttem rá nyelvet. Mei pedig egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta...
-És mért lett vége?-kérdezte kíváncsian Seo.
-Hát igazából nem is tudom. Először szerettem őt mint legjobb barát aztán szerettem őt szerelemből is de egy idő után beláttuk, hogy sokkal jobb külön..Kris olyan nekem mint egy bátyó. Persze sose fogom elfelejteni hisz ő volt az első szerelmem is de most sokkal fontosabb nekem és boldog vagyok, hogy mellettem van.

Miután én is befejeztem a dumát elindultunk B-ék lakásába folytatni a bulit. Azt hiszem talán az első alkalom, hogy semmit nem ittam egy buli alkalmával mivel mielőtt hazajöttem az orvostól kértem nagyon erős fájdalom csillapítókat ami a nyugtatóimmal így is elég szédítő volt nem ha még rá is ittam volna. B legalább 5 percenként jött oda, kezében némi alkohollal, hogy igyak de ezt mindig vissza utasítottam.. a végén már kénytelen voltam szegény virágot büntetni és bele önteni a feleseket ugyanis nem tudtam annyi indokot kitalálni ahányszor vissza kellett utasítsam.
Reggel viszont nagyon jól éreztem magam. Iszonyat jó volt látni, ahogy a nép magáról nem tudva mint egy zombi közlekedik én pedig csodás jókedvvel ölthettem rájuk nyelvem egy 'minek iszol annyit?' kérdés kíséretében.
Át mentem házamba majd már bentről az ajtóból figyeltem ahogy B egy zsák szeméttel sétál át hozzám.
-Hát ti?-állt meg hirtelen szerelmem az ajtóban és B-t figyelte.-Ugye nem B-nél volt a buli?
-Nem, dehogyis. Csak tudod Yeminnél kevés volt a szemét, így a hét közben felhalmozottat áthordom hozzá.-iszkolt be gyorsan a házba mögötte Min-el... És itt volt az a pillanat amikor épphogy nem  visítva rogytam a földre. Már úgy röhögtem, hogy a könnyem is kifolyt...
-Jól vagy kicsim?-nézett rám kérdőn Tao miközben a földről húzott fel.
-Persze, persze..-törölgettem szemem.-De úgy bírom mikor B képes előadni a hülyeségeit, hogy néha átfut az agyamon, hogy ezt még ő is elhiszi.-nevettem tovább.

kávézni mentünk.^^

-Hallom ám.-kiabált ki az emlegetett a szobából.
-Szóval térjünk a lényegre.-krákogott Tao.-Miért is volt a buli végül B-nél?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Nyugi, nyugi... vigyáztam magamra és egy kortyot sem ittam.-kaptam el tarkóját és húztam le magamhoz egy csókba...

A következő napok teljesen nyugisak voltak. Intézkedtem a kiállítás miatt és szereztem még modellt. 30.-án épp a modell fiú állított be hozzám ami furcsa volt hisz előtte nap ültem le vele egy kávéra a festést pedig csak szilveszter után kezdjük.
-Szia noona.-mosolygott rám kedvesen.
-Szia. Gyere csak beljebb.-viszonoztam a gesztust és a nappali felé kezdtem vezetni..-Mi járatban erre?-kérdeztem kíváncsian.
-Hát tudod noona.... igazából....kérni szeretnék valamit.-fixírozta a szőnyeget de a szemembe nem mert nézni.
-Mond csak mi lenne az? Nem harapok ám.-mosolyogtam, hogy oldjam feszültségét.
-Nem tanítanál meg festeni?-nézett rám elbűvölően.
-Persze, hogy megtanítalak. Szilveszter után bele is kezdünk mit szólsz?
-Remekül hangzik, köszönöm.-mosolygott majd folytatta.-Öhhm noona...
-Igen?-kaptam fel fejem kíváncsian.
-Hol szilveszterezel? Csak tudod nekem még nincs semmi programom...de áhh mindegy hagyjuk inkább.-dadogott zavartan.
-Arra célzol, hogy jönni szeretnél? Nagykorú vagy már?-néztem rá szúrós szemmel.
-I-igen... egy hónapja voltam 19.
-Szuper ezt megbeszéltük.-csaptam össze tenyerem és mosolyogtam.
-Mi?-nézett rám kérdőn.
-Hát, hogy velem jössz szilveszterezni....már ha szeretnél.-folytattam de biztos voltam benne, hogy szeretné.
-Köszönöm.-húzott oda magához és megölelt ami engem egy kisebb sokk-ként ért de kis habozás után barátian vissza öleltem majd gyorsan el is húzódtam.
-Akkor mit csinálunk ma?-kérdezte édes mosollyal.
-Hát drága, azt nem tudom te mit csinálsz de nekem van egy félkész munkám ami csak rám vár, hogy befejezzem.
-Milyen munka?-kíváncsiskodott.
-Természet kép. Amit a közeli parkban fogok megcsinálni.
-Veled mehetek?-csillant fel a szeme.
-Ha képes vagy csendben maradni és egy pillanatra sem zavarsz akkor igen.
-Képes vagyok rá.-vágta magát vigyázzba és elkacagta magát.
-Akkor induljunk.-intettem a kijárat felé.
A kellékek már az autó hátsó ülésén vártak DongHoon bemászott az anyós ülésre és indulás. Bár a park csak két utcányira van innen de azért ennyi holmival az autó kényelmesebb megoldás.
Kipakoltam a cuccaim megkerestem a tökéletes helyet és neki álltam festeni. Rettenetesen fájt a csuklóm szinte a sírás kerülgetett még annak ellenére is, hogy bevettem a fájdalom csillapítóimat. De próbáltam nem koncentrálni rá. A mellettem lévő padnál ülő fiú valóban teljesítette amit kértem és csak csendben figyelt.
Teltek az órák és mire észbe kaptam már lemenőben volt a nap és a hideg is egyre jobban csípte az arcomat. Felébresztettem az időközben elbóbiskolt fiút, bepakoltunk autómba és egy cukrászda felé vettem az irányt, hogy az időközben biztos átfagyott fiút kárpótolhassam egy pohár forrócsokival.
-Köszönöm noona.-nézett rám komolyan.
-Ugyan semmiség. Csak lassan idd mert forró.
-Nem erre gondoltam, bár ezt is köszönöm.-mosolyodott el.
-Hát akkor?-vontam fel szemöldököm.
-Hogy veled tölthettem a napot.-pirult el kissé.
-Ugyan már.-legyintettem.....

31.e reggel... Szerelmem mellett ébredni bár majdnem mindennapos mégis fantasztikus érzés. Pláne, hogy tudom az új évet nem együtt ünnepeljük meg este.
Nem tervezem durvára az estét és ezt neki is megígértem pláne mert még tegnap este beugrottam a dokihoz, hogy adjon egy kicsivel erősebb fájdalom csillapítót..Hááát ez a kicsivel erősebb éppenséggel talán még egy lovat is kiütne.Gyors reggeli egy búcsúcsók a hercegtől...ez esetben a pandától és irány a pláza. Végig jártam az áruházat majd kiválasztottam a megfelelő ruhadarabot.
B-vel összekészültünk és irány bulizni. Út közben DongHoon-t is összeszedtem.

Az éjjelről pedig már csak röviden mesélnék... Valóban jó kislányként próbáltam meg viselkedni és betartani amit Tao-nak ígértem így ennek megfelelően összesen 2 pohárka felest és egy pohár pezsgőt ittam meg a hangulat kedvéért. Viszont B.... hát B nem igazán ismerte a mértéket aznap este (se). A szórakozóhely szinte összes férfijával nyálat cserélt és mikor megpróbáltam leszedni az egyikről majdnem kaptam egy pofont... a majdnem is csak azért volt mert DongHoon idejében elhúzott.. Az éjjel további részében technikát váltottam
és inkább Yeolt próbáltam távol tartani tőle........több-kevesebb sikerrel.......
És sajnos ezért tartunk ott ahol most tartunk.... B lett a köz ellenség.
Hát boldog új évet és úgy érzem 2014 is legalább olyan izgalmas lesz mint az eddigiek...

Danbi: Nothing good.

Chanyeol kihúzott a próbaterem elé. Becsukta magunk mögött az ajtót,majd kérdőn nézett szemeimbe, de nem értettem. Annyi kérdés volt a fejembe, amire saját magam se tudtam a választ, akkor az ő kimondatlan kérdésére honnan tudnám?!

-Sajnálom. – cipőmet néztem közben.

- Mit? Nézz a szemembe. - fogta arcomat hatalmas mancsai közé és felemelte fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. – Mit sajnálsz,B?

- Nem tudom.

- Akkor derítsd ki. - hagyott magamra.  Egy ideig szoborként álltam kint, majd visszamentem a terembe lakótársamért.

- Tokiya, add ide a kulcsot.

- Nem…

- Nyugi nem akarom kinyírni magam…még…- de nem adta oda. – Jöhetsz velem, ha gondolod. – és ez varázsszóként hatott. Elindultam a kijárat fele,de még így is hallottam, ahogy Lulu odasúgta neki, hogy vigyázzon rám.

-Először is.- ültem be a kocsiba. – Mondd, nem tudod ki tudna segíteni a szilveszterrel kapcsolatban?

- Soyun.

- Akkor irány a Soyun-lakk, úgy is régen láttam már Jun-t.  

Tokiya kipaterolt a vezetőülésből és átültetett az anyósülésre. Megértem, hogy aggódik értem, de ha mellettem ül akkor pláne nem csinálok hülyeséget, meg amúgy sem egy autóbalesetben akarom elveszteni az életem.  Van ennél jobb halál is….

- Itt vagyunk. –hozott vissza a valóságba Tokiya.  Elköszöntem tőle és becsöngettem Soyunhoz. Drága lakótársam addig nem fordult ki a kocsival még meg nem bizonyosodott arról, hogy tényleg bemegyek-e barátnőmhöz. Nem kellett sokat várnom. Soyun gyorsan ajtót nyitott majd be is húzott, hogy ne fagyjak meg, a beköszöntő hidegtől, ami Seoulban van.  Barátnőm sejtette miért mentem látogatóba hozzá mégse támadott le azzal, hogy belevágott a közepébe és kioktatott. Nem, sőt megvárta még én hozom fel a témát. Elég nehézkesen ment, de végül csak sikerült kinyögnöm, hogy szeretném, ha mesélne  a szilveszterről egy picit, mert rendbe akarom hozni a dolgokat,amiket elbasztam,de úgy elég nehéz, hogy nem tudok róluk semmit, így csendben szó nélkül figyeltem, ahogy meséli milyen alakításaim voltak a buliban és, hogy drága párom min akadt ki nagyon.Először eléggé hihetetlennek tűnt a dolog, mert én nem ilyen vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy ez az életforma nem állsz messze tőlem hiszen két éve még oszlopos tagja volt az életemnek. Még mielőtt Meit megismertem, akkor voltam ilyen. Viszont amióta egy szerető család vett körül, sose gondoltam, hogy újra visszaesek ebbe az életvitelbe, de legjobb barátnőm bejelentése eléggé padlóra küldött…

Szóval az év utolsó estéjén B alakított rendesen. Már az alkohol mennyiség önmagában nagy dolognak számított, de ami az után jött… sose voltam az a visszahúzódó, félénk lány, így alkohollal a véremben még bátrabb voltam. Az összes srác, aki megkörnyékezett szerencsével járt és minimum egy-két csókot bezsebelt magának az estére, de volt aki többet is.  gondolok arra, hogy elég intim táncokat leejtem pár emberkével, úgy, hogy egyáltalán nem tudok táncolni. A lábaim összeakadnak, ha megpróbálom itt valamiért mégis ment. Talán az alkohol segített benne, meg a sok káros anyag, ami a testembe került aznap este. A pia mennyisége és a cigik száma már alapból kiakasztóan magas volt, nem beszélve a sok nyálcseréről, amit aznap este ejtettem, és közülük egy se az általam imádott személlyel történt. Nem csodálom, hogy Chanyeol nem hajlandó velem beszélne, de a biztosítékot nem ez csapta ki, hanem, hogy… még leírni is rossz.  Szóval Soyun elmondása szerint éppen nagyon belefeledkeztem a táncolásba és nem azzal foglalkoztam, hogy a partnerem keze hol is bóklászik éppen. Azt mondta egy darabig engedtem neki, valószínűleg azért, mert nem tudtam magamról… A szoknyám  teljesen felhúzva és valaki a harisnyám korcát keresi…Igen ez a kép nagyon is tisztán él bennem. Ez az a pillanat mikor az önkívületi állapotból visszatértem a valóságba és szemeimmel a tömeget kutattam segítség után és ez az a pillanat mikor Yeol kiakadt és otthagyta  a bulit. Soyun jött oda hozzám és vakarta le rólam a hímneműt. 

- Köszönöm.

- Ugyan, te is megtetted volna értem. - ölelt magához.

És ez a mese volt csak a kezdett a bemelegítő történet aznapra.  Ezután kaptam egy alapos fejmosást, hogy mit képzelek, hogy csak úgy elkezdem vagdosni magam és bele se merek gondolni, hogy a körülöttem lévők, hogyan reagálnak rá és, hogy nem vagyok komplett, hogy ezzel akarom megoldani a problémát…blablabla…

- Elkísérsz a kórházba? – meglepődött hirtelen témaváltásomon.

- Miért? Valami bajod van?

- Ellenőrzés, hogy épelméjű vagyok, meg…

- Meg?

- Beszélnem kell a dokimmal.

És ezután nem nagyon esett szó köztünk. Gyors elkészülődtünk,majd elköszöntünk az éppen hazaérkező Jun-tól és irány a kórház. Félve mentünk be mindketten, pedig csak nekem lett volna okom a félelemre, de tévedtem.

- Megvársz kint?- kérdeztem mikor már az orvosom irodája előtt  álltam. Soyun csak bólintott és várt, hogy bemenjek. Több órát töltöttem bent a vizsgálatok miatt. Megnézték a kezemen lévő sebeket és egyéb vizsgálatokat végeztek el…

- Mehetünk…Soyun?!- barátnőm már nem ült ott, ahol hagytam. – Elnézést nem látta a…mindegy. – pillantottam meg barátnőm, ahogy éppen egy orvossal az oldalán tart felém.  Aznap az ő híre tette fel a pontot az i-re és küldött teljesen a pokol mély bugyraiba. Tumor?! Először mikor meghallottam nem hittem a fülemnek. Azt gondoltam viccel, de arca komoly volt és fájdalmat sugárzott, ekkor tudatosult bennem, hogy ez nem egy rossz vicc, hanem a morbid valóság, ennek ellenére nem akartam elhinni. Megijedtem és teljesen összetörtem.  Megszólalni nem voltam képes egy darabig. Egészen addig csöndben gubbasztottam még vissza nem értünk barátnőm lakására.

- Tudja valaki?

- Senki.

- Miért nem mondtad el?

Soyun nem tudott először válaszolni és fél órán keresztül győzködött, hogy ne mondjam el senkinek és addig nem engedd sehova, amíg meg nem ígérem, így beadtam a derekam. Megígértem neki, hogy tartom a számat, de csak akkor , ha ő is befogja a pampogóját a többiekkel előtt.  

Napjaim ezután az esett után nagyjából mindig ugyanúgy néztek ki. Késő délelőtt sikerült kikecmeregnem au ágyamból. Valamilyen szinten elfogadható állapotúvá tettem arcom és átmentem a szomszédba, hogy Yeminnek segítsek vásznat varázsolni. Majd délután vissza az otthonomba  újra feltöltődve egy izgalmas estére.  Ez így ment egészen D.O. és Kai szülinapjáig. vagyis egy fontos momentumot kihagytam. Egyik délután hamarabb hagytam ott barátnőmet és elmentem kedvenc fodrászomat meglátogatni. Hát igen az eredmény olyan lett, ami mindenki lesokkolt egy picit. Szóval a szülinap. Bár tudtam, hogy nem mindenki fog nekem örülni mégis elmentem. az elején szépen meghúztam magam, ez egészen addig ment még sötét volt. Úgy körülbelül két percig.

- Omoo. Hát te hogy nézel ki? – jött oda Soyun hozzám. Igen Yeminen kívül ő volt a másik személy akivel úgy ahogy, de tartottam a kapcsolatot szilveszter óta.

- Miért valami baj?

-Mondd, hogy ez csak egy paróka. Olyan,mintha leöntöttek volna málnaszörppel.

- El kell keserítselek édes, de ez a saját hajam. De a jobbikat nem láttad.

- Jézusom, mit csináltál?

- Csak befeküdtem egy tű alá.

- Most komolyan beszélj érthetőbben. – akadt ki Soyun.

- Mutasd meg neki. – kapcsolódott be Yemin is. Felhúztam szoknyám alját, így mindenki szemügyre vehette formás hátsómat, meg a combomon lévő gyönyörűséget.

Ezután az akcióm után  gyors felköszöntöttem a két szülinapost, majd már tűntem is volna el, ha a két nőszemély, aki hajlandó velem szóba állni meg nem állít.

- Biztos nem maradsz?- kérdezte Yemin.

- Nem. Nem akarom itt rontani a levegőt. - majd Chanyeol felé mutattam, aki végig minket nézett. Aznap este inkább máshol töltöttem az estét…

Mei: Happy New Year?

December 31.-én erre az arcra ébredtem, kora reggel ->
Gyorsan a kezembe vettem a készülékem és lefotóztam.
-Hagyj aludni. - dugtam vissza a kis masinát a párnám alá.
-Gyere el velem ruhát venni.
-B, hagyj már, kora reggel van.
-Meeeiii~ - mondta vékony hangon és rázni kezdte a párnám. Szerintem mi vagyunk az egyetlenek, akik képesek couple kigurumit venni, az eladó emlékszem, azt hitte leszbikusok vagyunk és csak kedvesen mosolygott mikor fizettünk.
-Nem.
-De ilyenkor még nincsenek sokan a Plázában, plusz most lehetünk utoljára együtt, mert már csak a reptéren foglak látni. Tokiya segíts már.
-Ühüm. - morgott a hím nemű lakótársunk a kanapémról. B ellopta a telefonom és az álmos fiúról is készített egy fotót, majd rám ugrott és könyörgött tovább.
-Mei, ugye nem akarod, hogy a legjobb barátnőd leégjen a szilveszteri bulin, csak azért, mert az Ő legjobb barátnője lusta volt felkelni és vásárolni vele. Gonosz vagy. - fel pillantottam a kapucnim alól és láttam, hogy biggyeszti a száját.
-Nem hatsz meg.
-TOKIIIYYAAAA~ - visított.

Ezt tőlünk kapta karácsonyra xD

-Mi van? - a fiú már időközben átvándorolt az ágyamba és betakarózva hortyogott tovább. Hozzá bújtam és úgy tettem, mintha aludnék. Erre B közénk mászott. Kezébe fogta az arcom és haragosan rám nézett. Nem bírtam ellenállni és kuncogni kezdtem.
-Mei Wu, neked KÖTELEZŐ velem eljönni vásárolni.
-Yemin nem ér rá? -nyöszörögtem.
-Yemin nem utazik el egy évre....- a hangjában fájdalom csengett, azt hiszem leginkább őt rázta meg az, hogy elmegyek. Eddig mindig mellette voltam, most meg csak úgy egyik napról a másikra elhagyom.
-Rendben. Menjünk el vásárolni. Velünk tartasz? - bökdöstem a halkan szortyogó fiút.
-Dolgoznom kell.
-Egyébként se jöhetnél. - mondta B.
-Akkor ki veszek egy szabad napot és csak azért is megyek.
-NEM TEHETEDDDD~ - a fiú felé fordult és ütögetni kezdte őt.
Még kicsit feküdtünk és beszélgettünk. Illetve B beszélt mi meg aludtunk. Arra keltünk, hogy házi kedvenceink hangosan jelezték, hogy éhesek. A két kutyus hangosan ugatott, nyuszim pedig a ketrec oldalához csapta az etető tálját. Gyorsan kattintottam magamról egy képet, csak, hogy legyen egy emlékem erről a percről. Kicsoszogtunk az étkezőbe és összeütöttem valami reggelit. Rántotta, müzli, gyümölcs, narancslé és kávé. Csöndben falatoztunk, aztán felöltöztünk, és irány a shopping túra. Az Én vagyis a Krissel közös autónkkal mentünk, mert az nagyobb, mint a kis Smartom. B kocsija meg nem az Én világom. Jobban szeretem a kényelmes, nagy autókat, mint a versenykocsikat. B csak úgy hívja, hogy mama mobil. Mikor egy full extrás Land Rover, hála Krisnek. Én Exo Mobilnak hívom. Tokiyát is kiraktuk a munkahelyén, elmentem gyors lemosatni a kocsit meg tankolni, mert igen csak kifogyóban volt a szentem.
-Nem értem miért kell lemosni. - duzzogott B.
-Mert utálom, ha szutykos a kocsi.
-Nem is volt olyan piszkos.
-De igen. Pedig mondtam Krisnek, hogy ez nem túra autó.
-Akkor mi? - nézett rám értetlenül barátnőm. Inkább ráhagytam és beültem a frissen mosott szépségembe. Mivel úgy voltam, hogy egy hosszú délelőtt előtt álltunk, azonnal Gangnembe hajtottam. Gyorsan leparkoltunk és irány vásárolni. Vagy ezer üzletbe benéztünk, mire sikerült kiválasztani a megfelelő ruhát. Nem kellett őt sokéig győzködnöm, hogy vegye meg, mert amint meglátta magát a tükörben szerelmes lett önmagába. Csináltam egy képet, hogy Chanyeolt kicsit piszkáljam. Válaszképp egy nagyon csúnya dolgot kaptam vissza, de jót nevettem, mert a háttérben ott volt Lay és szívecskét küldött nekem. Aztán persze a ruha nem ruha, ékszer nélkül. Bementünk párba, de nem nagyon találtunk semmi jót, így átmentünk egy másik áruházba, ahol végre sikerült mindent megvenni. A lábaimat már alig éreztem, mikor a kocsihoz mentünk.
-Ebéd a fiúkkal? - kérdeztem, de választ nem várva már pötyögtem is testvérkémnek, hogy érkezünk. Útközben vettünk pár gyors kaját és irány SM falva. Éppen táncoltak mikor megérkeztünk. Mikor megláttak minket, illetve a kaját a kezünkben rögtön zene állj és már ültek is a földön. Sorba mindegyik kapott egy puszit a feje búbjára, majd Lay ölébe csusszantam.
-Hiányoztál. - suttogtam és hosszan megcsókoltam.
-Te is nekem. - majd újabb csók csattant, ezúttal hevesebbek voltunk, szinte már feküdtünk, mikor Kai hozzám vágott egy papírgalacsint.
-Menjetek szobára. - közölte D.O. két falat közt.
-Ad ide. - nyújtottam a kezem.
-Mit? - nézett rám nagy szemekkel.
-A hamburgert. Kérem, és Kaitól is.
-Vissasívom. - mondta teliszájjal a két fiú.
-Helyes. - majd visszatértem Unikornisom ajkainak tanulmányozásába - Eljössz ma hozzám még a forgatás előtt?
-Szeretnék. - vigyorgott felém. Megettük a burgereket, aztán irány haza. B Yeminnel készülődik, Én pedig döglök a TV előtt, a kutylikokkal, meg a nyuszimmal.

A két lány egész délután pörgött. A TV-ben bömbölt a zene, Én meg jót nevettem rajtuk. Időközben Tokiya is beesett, d csak lefürdött és már ment is tovább. Majdnem egy szál alsóban, de Yemin figyelmeztette időben. A házunk olyan volt, mint egy piactér, mert időközben megérkezett Tao, Chanyeol és Lay, majd később Kris is benézett.
-Fura lesz, hogy nem leszel mellettem. - huppant le mellém testvérem.
-Nem örökre megyek el.
-Miért megy el mindenki, akit szeretek?! - nézett maga elé.
-Kris. - megfogtam a kezét - Ez egy nagy lehetőség a számomra, nem szeretném elszúrni. Persze mindenki szörnyen fog hiányozni. Lay, Te, B...meg mindenki. - a könnyeimmel küszködtem - De úgy érzem mennem kell.
Bátyókám hangosan szipogott és magához húzott, ott ültem az ölébe és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Néha el sem hiszem, hogy tesók vagytok. - jött oda Tao, és a teljes pompában ragyogó Yemin.
-Kis korukban is ezt csinálták. - legyintett Pandáné.
-Engem Mei meg is szívatott, hogy Krissel nem is tesók, hanem jegyesek. - nyomott egy apró puszit Lay a fejem búbjára.
-Te meg buta mód elhitted. - dörmögtem Kris mellkasába.
-Na hogy nézek ki? - rohant ki B a nappaliba.
-Gyönyörű vagy. - mondtuk egyszerre.
Hirtelen mindenki felállt és ketten hagytak Bvel a szobában. Leült mellém, Én pedig szorosan magamhoz húztam.
-Féltelek. - suttogtam a hajába.
-Nagy lány vagyok.
-Félek, hogy ha nem vagyok veled az leszel, mint régen. - szipogtam.
-Yemin vigyáz rám.
-Tudom, de nem vigyázhat mindenkire akit szeretek. - a könnyeim maguktól potyogni kezdtek.
-Akkor ne menj el.
-Mennem kell. - B kitépte magát az ölelésemből és elviharzott. Tudtam, hogy mérges rám, amiért itt hagyom.
Mielőtt mindenki elviharzott volna, koccintottunk, hogy velem is megünnepeljék az új év eljövetelét. Aztán szépen mentek a maguk útjukra, a két lány bulizni, a fiúk Show Time-ot forgatni.
A késő délutánom pakolással telt, meg a szőrmókok kergetésével. Mikor végre elpakoltam mindent lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Már jó ideje néztem, mikor kopogtattak. El nem tudtam képzelni, hogy ki állhat az ajtóban.
-Te mit keresel itt? - kérdeztem a velem szembe állóval.
-Látni akartalak...
-Most már láttál. Akár el is mehetsz.
-Egyedül vagy?
-Igen.
-Bemehetek?
-Nem. Kérlek menj el.
-Csak beszélgessünk. - mondta, Én pedig utat engedtem neki. A két kis szőrmók körbe ugrálta őt. Aztán ahogy a kanapéra ültem, a lábamra másztak onnan figyelték az idegent.

Woo Bin leült és nézett. Majd egy pár perc kínos csend után végre megszólalt.

-Élveztem a fotózást.

-Én kevésbé.

-Miért? - "Talán, mert őrjítően szexi voltál, de Én már mást szeretek..." - gondoltam magamban.

-Kényelmetlenül éreztem magam. 

-Sajnálom. - és közelebb csusszant.

-Nem a te hibád. - aztán a másodperc tört része alatt, már rajtam is volt. Hevesen, vágyakozva csókolt. Ujjaimmal puha hajába túrtam, és pechemre, a vágy erősebb volt a józan észnél. Kivált a csókból és felém villantotta farkas vigyorát.

-Tehát kívánsz.

-Csak piszok jól csókolsz. - mondtam és visszahúztam magamhoz, de abban a szent pillanatban el  is löktem őt - Állj. Ez nem jó így. Én szeretem Lay-t. 

-De te magad mondtad, hogy még szeretsz...

-Mikor?

-Valami csaj buli lehetett, mert hallottam őket. Engem hívtál, de hiába szólongattalak nem reagáltál, aztán meghallottam amiről beszélsz. 

Ennyire gáz is, csak Én lehetek....

-Persze, hogy szeretlek, mert Te vagy az első igazi szerelmem, de Binnie Én már mást szeretek. 

-Hogy lehet egyszerre két embert szeretni?

-Úgy,hogy Te vagy a múlt, és Ő a jövő. 

-Nem akarok múlt lenni.

-Akkor miért hagytál el? - fogta magát és kirohant a teraszra. Nem bírtam ki, hogy ne készítsek róla egy képet. 

Aztán a szívem majd ketté szakadt és döntöttem. Laynek kezdtem pötyögni egy sms-t: Le kell zárnom a múltam. Kérlek ne haragudj rám. Mindent elmagyarázok. Mindennél jobban szeretlek! Ezerszer csókollak! Mei

Hallottam, ahogy a telefonom új üzenetet jelez, de nem érdekelt. Kimentem a teraszra, kivettem a kezéből az üveget, nyakába csimpaszkodtam és hosszan megcsókoltam. A még ki nem fújt füst szétáradt a számban, de nem zavart. Kiváltam csókunkból és rá mosolyogtam, Woo Bin pedig döbbenten nézett. Még a cigije is kiesett a kezéből.
-Legyél a jövőm egy éjszakára.
-Ha csak egyre is....- fél mosolyra húzódott a szája - Örömmel.
"Hogy végképp lezárhassam a múltam." - gondoltam magamban, de kimondani már nem bírtam. Woo Bin felkapott és a szobámba vitt. Lassan levette rólam a ruhát és lefektetett. Figyeltem, ahogy lassan levesz magáról mindent, mikor végzett rám mászott, csókja vad volt, mégis édes. Könnyeim kicsordultak, ahogy éreztem gyengéd érintését a testemen. Aztán Woo Bin hirtelen megállt.
-Nem tehetem. - mondta, megfordítottam a helyzetet és lovagló ülésbe ráültem. Annyit voltunk régen együtt, hogy meztelensége egyáltalán nem zavart.
-Mei Mei nem tehetem. Bár mennyire szeretlek, és szeretném ha most csak az enyém lennél....Nem tehetem tönkre egy másik ember életét. - lehajoltam hozzá , szűzies csókot nyomtam a szájára.
-Köszönöm Binnie. - legurultam róla és hozzá bújtam - Mennyi az idő?
-Fél 1. - mondta halkan.
-Akkor boldog új évet!
-Boldog Új Évet! - végszóként hangzott a köszöntés.
A reggel Woo Bin karjaiban ébredtem, de ő fel volt öltözve, illetve egy póló és boxer volt rajta, ahogyan rajtam is. Kris egyik pólója és Lay alsógatyája.
-Mei mennem kell. Lay nem sokára ideér.
-Honnan tudod? - nyöszörögtem.
-Onnan, hogy kint főzi neked a kávét. - az álom azonnal eltűnt a szememből.
-Lay itt van? Látott téged? - ültem fel.
-Igen és igen. Beszéltem vele.
-Haragszik?
-Inkább boldog vagyok. - lépett be az emlegetett szamár - Bocs Woo Bin. - Binnie csak legyintett.
-Mi folyik itt? - dörgöltem meg a szeme, mert azt hittem ez az egész egy furcsa álom. Senki nem válaszolt, csak Lay helyet cserélt Woo Binnel, aki nyomott a homlokomra egy puszit, felvette a nadrágját és kiment.
-Sok sikert Bostonban. - fordult vissza.
-Köszönöm. - válaszoltam halkan, majd Lay felé pillantottam. Láthatta a millió kérdőjelet a fejem felett, de válasz helyett inkább maga alá gyűrt, amitől hangosan nevetni kezdtem.
Így kezdődött az új évem, egy eszméletlen reggeli szeretkezéssel a jövőmmel.

Imádom a mosolyát :3

Soyun: Szobatárs

Magamba roskadtam.
-Minnél hamarabb elkezdjük a kezelést, annál hamarabb túl lesz rajta. - mondta a doki. Bólintottam. Huszonhárom vagyok, nem lehet tumorom. Főleg nem agy! Családot akarok, gyereket, megnősíteni Junt és Xiumint. És azt nem mostra terveztem.
-Mivel az átmérője, olyan mint egy golf labdának. Nem tudjuk műteni, mert olyan helyen van, amitől le is bénulhat. Először gyógyszer kezelést ajánlok, aztán pedig ha nem javul, akkor kemoterápia...
Végig hallgattam amit mond, elvettem a receptet is, és kocsiba ülve megkerestem az első gyógyszertárt, kiváltottam a felírt dolgokat, szegény patikusnő, szólni se mert. Gondolom a könnyeim miatt.
Na otthon, végleg magamba zuhantam. Zokogva rogytam a kanapéra, és fogtam a fejem. Ez nem lehet.
Egy idő után abbamaradt a sírás, és megfogadtam, hogy Jun és Xiumin miatt nem adom föl. Küzdeni fogok...

Csajos buli! Először semmi kedvem nem volt menni, mindig kívülállónak éreztem magam. Így először nem is volt olyan jó. Aztán végig hallgattam mindenkit, és végül Yemin fordult hozzám.
-Te jössz. - mondta.
-Nem hiszem, hogy...
-Ne gyere azzal, hogy érdekel nem érdekel... Mindenki elmondta mi a szitu. Rajtad a sor. - mondta Danbi.
-Hmm... Minseokkal már nagyon rég ismerjük egymást. Egész életem vele töltöttem le. Olyan mint a lelki társam lenne. Persze mielőtt debütált, Én se voltam túl jó gyerek, mikor hol kapart össze hulla részegen, és vitt haza. Szüleim nagyon sokat veszekedtek, ő pedig mindig át mászott hozzám, vagy Én hozzá amikor zenget a ház. Jun nem nagyon emlékszik, de van amire igen. Aztán a szüleim egy balesetben meghaltak, nekem pedig hirtelen fel kellett nőni, Xiumin sokat segített. Nincs túl nagy sztorim. - vontam vállat...

Évek óta most ittam le magam újra full részegre. A múltkor amikor Kaival khm... szóval amikor haza vitt, akkor nem voltam olyan részeg mint a Girls partin.
Hulla másnaposan mentem a próbára.
-Uh, de ramatyul vagy. - mosolygott Hyo.
-Kösz, tudom. - fintorogtam. Egy atléta volt rajtam, meg egy melegítő naci, amit Danbitól kaptam Karira.
A koreo első része megvolt, lesz benne, pár ugrás, pár kettős gyakorlat amit Én hoztam fel, és a koreográfus berakta a koreoba. Aztán szilveszterkor fellépés. Hamar megvolt, minden, így mehettem a bulira...

-Te se beszélsz velem? - kérdezte Danbi amikor felhívott.
-Persze, hogy beszélek veled. Én vittelek haza.
-Elmondod mit csináltam? - kérdezte.
-Gyere el és elmesélem, nem telefon téma.
Fél óra múlva már nálam volt. Elmeséltem miket csinált, aztán még dumcsiztunk, majd berobogott a Csipetcsapat.
-Sziaaaa! - pattogott Xiumin.
-Sziasztok. - egy vérszegény mosolyt kaptak.
-Olyan sápadt vagy, és le vagy fogyva. - mondta Suho.
-Nincs bajom. Ne gyertek ezzel. - emeltem meg a kezem, ami remegni kezdett. Ez volt az utolsó jel...
Magamhoz kaptam a kezem, és fel álltam.
-Van kaja a konyhában, egyetek nyugodtan, nekem most... - hányinger tört rám, kezem a szám elé kaptam és beszaladtam a fürdőbe. Kiadtam a két napi kaját, aztán lecsúsztam a fal mentén, a hideg csempére. Be kell vennem a gyógyszert. Remegő kézzel toltam föl magam, és kimentem.
-Nem vagy Te terhes? - kérdezte Xiumin.
-Nem. - megkerestem a dobozt, és bevettem a gyógyszert, aztán vizet ittam rá.
-Biztos? - kérdezte Jongin.
-Úristen! Nem! Nem vagyok terhes, jó? Akkor nem lennék ilyen sovány, hanem híznék, két pofára zabálnék, de még enni se eszek. - keltem ki magamból. Újra reszketni kezdett a kezem. Eldúgtam hátra.
-Akkor mi a baj? - kérdezte Jun.
-Semmi szívem. Semmi. - ráztam a fejem. -Most mennem kell. - fogtam magam és elmentem az orvoshoz.
Holnapra bent tart, és holnap megkezdi a kemót. Nem hat rendesen a gyógyszer, ezért kezdett reszketni a kezem.
Jó a dologban, hogy van szobatársam.