Soyun: Szobatárs

Magamba roskadtam.
-Minnél hamarabb elkezdjük a kezelést, annál hamarabb túl lesz rajta. - mondta a doki. Bólintottam. Huszonhárom vagyok, nem lehet tumorom. Főleg nem agy! Családot akarok, gyereket, megnősíteni Junt és Xiumint. És azt nem mostra terveztem.
-Mivel az átmérője, olyan mint egy golf labdának. Nem tudjuk műteni, mert olyan helyen van, amitől le is bénulhat. Először gyógyszer kezelést ajánlok, aztán pedig ha nem javul, akkor kemoterápia...
Végig hallgattam amit mond, elvettem a receptet is, és kocsiba ülve megkerestem az első gyógyszertárt, kiváltottam a felírt dolgokat, szegény patikusnő, szólni se mert. Gondolom a könnyeim miatt.
Na otthon, végleg magamba zuhantam. Zokogva rogytam a kanapéra, és fogtam a fejem. Ez nem lehet.
Egy idő után abbamaradt a sírás, és megfogadtam, hogy Jun és Xiumin miatt nem adom föl. Küzdeni fogok...

Csajos buli! Először semmi kedvem nem volt menni, mindig kívülállónak éreztem magam. Így először nem is volt olyan jó. Aztán végig hallgattam mindenkit, és végül Yemin fordult hozzám.
-Te jössz. - mondta.
-Nem hiszem, hogy...
-Ne gyere azzal, hogy érdekel nem érdekel... Mindenki elmondta mi a szitu. Rajtad a sor. - mondta Danbi.
-Hmm... Minseokkal már nagyon rég ismerjük egymást. Egész életem vele töltöttem le. Olyan mint a lelki társam lenne. Persze mielőtt debütált, Én se voltam túl jó gyerek, mikor hol kapart össze hulla részegen, és vitt haza. Szüleim nagyon sokat veszekedtek, ő pedig mindig át mászott hozzám, vagy Én hozzá amikor zenget a ház. Jun nem nagyon emlékszik, de van amire igen. Aztán a szüleim egy balesetben meghaltak, nekem pedig hirtelen fel kellett nőni, Xiumin sokat segített. Nincs túl nagy sztorim. - vontam vállat...

Évek óta most ittam le magam újra full részegre. A múltkor amikor Kaival khm... szóval amikor haza vitt, akkor nem voltam olyan részeg mint a Girls partin.
Hulla másnaposan mentem a próbára.
-Uh, de ramatyul vagy. - mosolygott Hyo.
-Kösz, tudom. - fintorogtam. Egy atléta volt rajtam, meg egy melegítő naci, amit Danbitól kaptam Karira.
A koreo első része megvolt, lesz benne, pár ugrás, pár kettős gyakorlat amit Én hoztam fel, és a koreográfus berakta a koreoba. Aztán szilveszterkor fellépés. Hamar megvolt, minden, így mehettem a bulira...

-Te se beszélsz velem? - kérdezte Danbi amikor felhívott.
-Persze, hogy beszélek veled. Én vittelek haza.
-Elmondod mit csináltam? - kérdezte.
-Gyere el és elmesélem, nem telefon téma.
Fél óra múlva már nálam volt. Elmeséltem miket csinált, aztán még dumcsiztunk, majd berobogott a Csipetcsapat.
-Sziaaaa! - pattogott Xiumin.
-Sziasztok. - egy vérszegény mosolyt kaptak.
-Olyan sápadt vagy, és le vagy fogyva. - mondta Suho.
-Nincs bajom. Ne gyertek ezzel. - emeltem meg a kezem, ami remegni kezdett. Ez volt az utolsó jel...
Magamhoz kaptam a kezem, és fel álltam.
-Van kaja a konyhában, egyetek nyugodtan, nekem most... - hányinger tört rám, kezem a szám elé kaptam és beszaladtam a fürdőbe. Kiadtam a két napi kaját, aztán lecsúsztam a fal mentén, a hideg csempére. Be kell vennem a gyógyszert. Remegő kézzel toltam föl magam, és kimentem.
-Nem vagy Te terhes? - kérdezte Xiumin.
-Nem. - megkerestem a dobozt, és bevettem a gyógyszert, aztán vizet ittam rá.
-Biztos? - kérdezte Jongin.
-Úristen! Nem! Nem vagyok terhes, jó? Akkor nem lennék ilyen sovány, hanem híznék, két pofára zabálnék, de még enni se eszek. - keltem ki magamból. Újra reszketni kezdett a kezem. Eldúgtam hátra.
-Akkor mi a baj? - kérdezte Jun.
-Semmi szívem. Semmi. - ráztam a fejem. -Most mennem kell. - fogtam magam és elmentem az orvoshoz.
Holnapra bent tart, és holnap megkezdi a kemót. Nem hat rendesen a gyógyszer, ezért kezdett reszketni a kezem.
Jó a dologban, hogy van szobatársam.