Mei - PARTY-vallomás-PARTY

Mint azt régebben megígértem, elérkezettnek tartom az időt, hogy megosszam mi történt azon a bizonyos bulin.
Természetesen akivel tudtam táncra perdültem és hangosan, üvöltve énekeltem. Egyszer mikor már kevesen ropták a parketten, felhívtam magam mellé a táncparkett ördögét. Krisel, akár egy tökéletes összeszokott páros roptuk. Egyszer aztán minden elsötétült, állítólag áram szünet volt, szerintem meg az erősítők nem bírták az egész éjszakás menetet és lecsaptak mindent.
-KRISSSS~ - kiabáltam, hisz nagyon félek a sötétben. Valaki megfogta a kezem és magához húzott. Pontosan tudtam, hogy az izmos mellkas se nem Layé, se nem Kris mellkasa.

-WooBin engedj el. - suttogtam.
-Nem, mert nem akarom, hogy félj.
-Mei! - hallottam Kris hangját.
-Kris keres.
-Nem érdekel.
-WooBin....
-Régen még Binnie voltam. - leheletét egyre jobban éreztem a nyakamon, ami nem várt reakciót váltott ki belőlem.
-Az régen volt. Nem emlékszel megegyeztünk, csak barátok.
-A barátok extrákkal jobb volt, vagy amikor együtt voltunk. Emlékszel? Akarlak Mei. - bármennyire csábító is volt az ajánlat, nemet kellet VOLNA mondanom, helyette mohón keresni kezdtem ajkait. Amikor végre megtaláltam ő hangos morgással rám tapadt, akár egy polip. Kezei a tüllszoknyám alá, a fenekemre csusszantak és úgy húzott közelebb magához. Nem bírtam tartani magam.
-Emelj fel, vagy összeesem.- lihegtem ajkaitól kb 1 milliméterre.

-Ezer örömmel. - éreztem, ahogy a rajongók által annyira kedvelt kis fél mosolyra húzódik a szája, Kezei tovább csúsztak, a szoknyám hangosan reccsent. Combhoz érve belém kapaszkodott, kicsit löktem magamon egyet és lábaim máris WooBin derekát ölelték. Jól éreztem, hogy megkívánt engem,  nagyon is. Férfiassága erősen, szinte már zsibbasztóan nyomódott lábaim közé. Nem tudom mikor indultunk el, de egyszer csak valami hidegnek ütközött a hátam. Kezeim a hajában vándoroltak, nyelvem erős csatát vívott nyelvével. Apró lökései egyre jobban lángra lobbantottak.
-Álljunk le....- lihegtem, de ő csak még jobban a falnak passzírozott, egyik kezével a combomnál tartott, másik keze hirtelen vándor útra indult. - WooBin ne.... - tudtam mire készül, de úgy elgyengültem, hogy nem bírtam ellökni magamtól.
-Csak egyszer....Had halljam csak még egyszer. Mei-Mei kérlek. - forró könnycseppek csordultak végig a nyakamon. Mei-Mei régen mindig így szólított, imádtam, hogy így nevez.
-Nem lehet....azt...azt hiszem, már mást szeretek. Kérlek WooBi... - meg se várta, hogy végig mondjam, vándorló kezével széttépte a harisnyám, majd ujjai máris bennem voltak. Édesen kínzott.
-Hisz, kívánsz....érzem.....- lihegte, és ujjai gyorsabb tempóra váltottak. Olyan szinten kívántam, hogy a lábujjaim már görcsben voltak, a közeledő orgazmustól, amit pusztán az ujjaival érte el.
-Binnie, Binnie állj le. - kezdtem el sírni. Hisz szerettem/szeretem Lay-t, de WooBin iránti szerelmem sem hunyt még ki -Te hagytál el, te mondtad, hogy álljunk le. Mégis én szenvedjek. - kezdtem el jobban sírni. Ujjai hirtelen kicsusszantak belőlem, az arcán még sötétben is láttam a döbbenetet és a fájdalmat. Letöröltem a könnyeit, még nem engedett el, csak szorosan magához húzott. Lassan leengedett, az izzó és perzselő vágy, ami bennem gyulladt másodpercek alatt gyötrő fájdalommá változott. Erős karjaival óvott engem, és kicsit halkította zokogásom.
-Sajnálom. Nem tehettem mást. Ha akkor nem megyek el, ki tudja mit tesznek veled. Mei-Mei a világot jelented nekem, tudom, basszus, annyira tudom, hogy ha nem hagylak ott még most is együtt lennénk. - mérgelődött, állát a fejem búbjára támasztotta - Kérlek ne sírj, édes, kedves Mei-Mei nem bírom, mikor sírsz.
-Te is sírsz! - nevettem el magam.
-Egy vámpír sose sír. - mosolygott rám, és mint ha végszó lett volna a fények úgy gyúltak újra fel. WooBin eligazította a sminkem és kacsintott egyet - Gyönyörű vagy. Azt hiszem, jobb ha indulok.
-Kikísérlek.
-Ne, maradj.
-Binnie....ragaszkodom hozzá. - kézen fogva mentünk ki, nem érdekelt, hogy mindenki minket figyelt. Kris csak a fejét csóválta és mosolygott. Nagyon is jól tudta, hogy mi történhetett kettőnk között. Hogy Lay ne lásson meg, hirtelen elé ugrott és valakit keresni kezdett vele, biztosan Lay húgát. Egy néma köszönöm hagyta el a szám, erre ő csak felemelte a kezét. A hidegben állva elcsattant köztünk az utolsó csókunk, a szívem mintha másodjára hasadt volna meg.
-A szülinapomra eljössz?
-Ha szeretnéd....- mondta halkan.
-Azt hiszem igen. Kérlek gyere el. B biztosan alkot valami hatalmas meglepit.
-Nagyon kedves lány. - vigyorgott.
-Igen, a legjobb barátnőm és a legjobb szomszédom. - nevettem.
-Mennem kell, itt a kocsi....Jó éjt....Mei! - vártam, hogy úgy szólít mint régen, de nem tette. Beszállt a kocsiba és elhajtott.
-Jól vagy?- ölelt meg hátulról testvérem.
-Nem tudom. Jól vagyok, jól kéne lennem, de a szívem megint darabokra tört.... - újra könnyek csordultak végig az arcomon.
-Lay keres téged. Gyere. - fogta meg a kezem Kris.
-Szerinted elmondjam neki?
-Hogy az exeddel kavartál?! - "Honnan tudja?" nézéssel figyeltem - Nem voltam olyan messzi tőletek, mint te azt gondolod....
-Mennyit hallottál? - pirultam el.
-Eleget.
-Fenébe.
-Kislány nyugi, tőlem senki nem fogja megtudni. A testvérem vagy és szeretlek.
-Húúú~ hagyjuk a nyálas szeressük egymás gyerekek dumát, most nincs energiám hozzá. De valljuk be, én is szeretlek bátyóm.
A titkom immár kitudódott, a buli végén Laynek is elmondtam mindent, mert a lelkiismeretem folyamatosan bökdösött. Más reakciót vártam tőle, hogy majd elmegy, ehelyett mindenki előtt megcsókolt.
-Lay mit művelsz? - toltam el magamtól.
-Csak nyilvánossá teszem a kapcsolatunkat. - vigyorgott.
-Gyagyás. - húztam magamhoz.
Habár WooBin örökre a szívemben lesz, azt hiszem megtaláltam egy új, igazibb szerelmet....

Igen, még mindig szeretem Őt!

De Ő egy új szerelmet adott nekem!