YeMin - Szülinap?!

Bong YeMin nyisd ki a szemed most! mondom most! Na jó 1-2-3 éééés fel ébredsz! aaaah azt hiszem sokat ittam tegnap. oké az ébredés dolgot halasszuk kicsit későbbre, addig összegezzük az Üdv újra itthon Bi bulit! Szóval... elmentem Tao-ért, útközben eltévedtem (megint). Kis késéssel ugyan de odaértünk és belopakodtunk a többiek közé mintha mindvégig ott lettünk volna...okééé eddig megvan. Az is, hogy Bi a nyakamba ugrik egy -YeMin- felkiáltással és megkérdezi, hogy végig itt voltam e. Mivel akkor már meglátogattam a bárpultot párszor nem tudtam azonnal reagálni így áttért párom arcának csipkedésébe amitől nekem azonnal nevetnem kellett. Az este folyamán még jó pár kör lecsúszott így nagyjából azután, hogy láttam még barátnőmet körbe-körbe rohangálni és ahogy őt figyeltem el is szédültem...szóval azt hiszem ettől a pillanattól van képszakadás. Most pedig saját magammal harcolok, hogy szememet kibírjam nyitni.

Legalább negyed órára volt szükségem ahhoz, hogy feltornásszam magam az ágyban ülő helyzetbe. Szomorúan konstatáltam, hogy egyedül vagyok majd éjjeli szekrényemre pillantottam ahol egy cetli egy bögre kávé és egy aspirin fogadott. Először a kis papírt vettem kezembe.

 ' Kicsim ígérem sietek próbára kellett mennem... Vedd be a gyógyszert, remélem jól vagy. Ha végeztem elmegyünk valahova. Boldog születésnapot. Szeretlek!'
Szülinap?? öhhm tényleg! Szülinap! Tök mind1 ez ugyan olyan mint bármelyik másik... soha nem érdekelt ez a nap..egyszerűen nem szeretem... bár kíváncsi lennék azért szüleimnek eszükbe jut e legalább ezen a napon, hogy van egy gyerekük..  vagy talán csak annyi, hogy ettől a naptól kezdve pocsékoltak el 16 évet az életükből... hisz én csak egy csalódás vagyok aki minden tervükbe belerondított...
Gondolataimból telefonom rezgése szakított ki.
-Tessék?
-YeMin. Jóreggel.-hallottam meg Kris hangját a túloldalról.-Na milyen a 21? tudom tudom,hogy nem szereted ezt a napot de mint a legjobb barátod akkor is felköszöntelek. Szóval boldog szülinapot királylány.
-Te kis bolond. Köszönöm.- nevettem el magam rajta.- Hintót küldesz értem? és a szőke hercegem hol van?-ezen kijelentésemen ő nevette el magát.
-A herceged épp úton van hozzád. Hintó helyett azt hiszem autóba ült de remélem ezért nem haragszol meg rá.-mondta miközben hallhatóan mosolygott.
-Most megyek majd beszélünk.-mondta, megvárta míg elköszönök ő is úgy tett és bontottuk a vonalat.

Épphogy letettem a telefont máris csengettek... nem tudom kilehet hisz páromnak van kulcsa és nem vártam vendéget mára... kinyitottam az ajtót és egy hatalmas ember nagyságú medvével találtam szembe magam. A medve mögül kikukucskált mosolyogva szerelmem...belépett az ajtón leültette a fal mellé a hatalmas plüss mackót oda lépett hozzám és átölelt. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam a meghatottságtól.
-Boldog Születésnapot. Remélem tetszik.-mosolyodott el és megcsókolt.
-Imádom. Köszönöm.-mondtam szinte könnyes szemekkel miután elváltunk egymástól.
Ő csak mosolygott és homlokomra nyomott egy puszit.

Kiváltam öleléséből odasétáltam a nálam legalább kétszer akkora puha plüsshöz és átöleltem. Boldog voltam... nem azért mert ajándékot kaptam, hanem azért mert attól kaptam akit mindennél jobban szeretek. Ő volt az első aki Kris-en kívül gondolt rám ezen a napon. És azért is boldog voltam, hogy hosszú évek után mióta szüleim közölték velem, hogy mindig is csak kötelességből foglalkoztak velem de már elég öreg vagyok ahhoz, hogy egyedül boldoguljak...tudom, hogy van akinek fontos vagyok és nem csak azért mert kötelességének érzi...

A nap további része remekül telt. Együtt főztünk majd ebédeltünk...(ami inkább vacsora volt hisz 6 kor lettünk kész) Romantikus filmet néztünk
és khmm... azt hiszem a többit a fantáziára bízom...!

A tökéletes nap tökéletes befejezése.