Mei- Hajnali részegség

Azt hiszem a Bnek rendezett buli után történteket szeretném, csak egy nagyon rossz álomnak feltételezni. Vajon sikerül? Álmom főszereplőjével, aki nem mellesleg 2 perce hívott egy szülinapi lakomára ( burkoltan randira hívott) olyat tettünk, amit nem kellett volna, vagyis nem így kellett volna. De inkább elmesélem….

Hol is kezdjem…..Megvan, B partija körülbelül úgy 3-ig tartott. Épp a mosdóba mentem ki legújabb barátnőm, Byeol kíséretében mikor valaki egy oszlop mögé rántott.

-Józan vagy?

-Még szép.

-Akkor igyunk sojut.

-Ilyenkor?

-És együnk kimchit.

-Megőrültél?

-Spicces vagyok, de nem részeg, és még fáradt sem vagyok.

-Lay, menj haza és aludj.

-Csak ha otthonnak, a te lakásodat érted.

-Lay….

-Mei….- ajkai csikizték a fülem, keze szorosabbra fűződtek a derekamon.

-MEIIII~ - keresett Byeol.

-Menjetek, nekem még van egy kis dolgom. – „Te tiszta hülye vagy Mei. Engedd el ezt az idiótát és sipirc haza.” Közben Lay gyenge pontra tapintott. Ajkai lassan súrolták a nyakam, amitől végig szaladt rajtam a hideg és a lábaim kezdtek kocsonyásodni.

-Egy pohár. – mondtam.

-Egy üveg. Hozd a táskád. – lökött el magától, megfordultam ő pedig kaján vigyorral az arcán neki dőlt az oszlopnak és a ruhatár felé mutatott.

„Komolyan mondom, mindenki azt hiszi, hogy ő egy szende, pirulós unikornis. Bocs világ, de el kell szomorítsalak, egy szexy, vad és enyhén részeg unikornis támasztja az oszlopot. És én akarom őt, szőröstül-bőröstül, de esküszöm világ csak egy üveg lesz, csak egy…..csak egy.”

Elköszöntem mindenkitől, B és Yeolly felajánlotta, hogy haza visznek, de mondtam, hogy inkább sétálok, buta szokás, de imádok a hidegben sétálni, főleg úgy, hogy szemerkél az eső. Kris sem értette, hogy mi van velem, kezébe nyomtam a kulcsom és elrohantam. Lay időközben már kit várt, a telefonját nyomogatta ezerrel…kocka…. mikor meglátott a kedves, szende unikornis mosoly jelent meg az arcán, amit a rajongók úgy imádnak..köztük én is.

-Egy üveg.

-Egen. – bólintott és kezem után kapott.

-Mit csinálsz? 

-Meg fogom a kezed….- kihúztam apró mancsából a kezem és a zsebembe mélyesztettem. Az utat csendben, egy szó nélkül tettük meg. Bár valószínű, hogy csak nem hallottam, amit mond, hiszen a szívem olyan hangosan kalapált, hogy fél kilométeres távolságban is hallható volt…szerintem.

Nagy sokára odaértünk egy kis kiülős vendéglőhöz a Han folyó mellett. Egy kedves fiatal fiú hozta ki nekünk a rendelésünk, mikor véletlen rá mertem mosolyogni apró rúgást éreztem a sípcsontomon. A velem szembe ülőre lövelltem egy veszélyes pillantást és egy sokkal nagyobbat rúgtam vissza. Észre se vettem, de időközben elfogyasztottunk 3 vagy 4 üveg sojut, éreztem, hogy forog velem a világ. Lay se volt már toppon. Úgy tettünk mint ha mindketten stabilan tudnánk állni a lábainkon, de nem jött össze. Kifizettünk mindent és haza felé vettük az irányt.

-Én szeretlek téged. – motyogtam.

-Tudom, én is szeretlek. – mondta és megcsókolt.

Ésss~ itt egy hatalmas szünet, mert csak foszlányok ugranak be. De ami másnap reggel fogadott, az mindent világossá tett. Lay és Én lefeküdtünk egymással….

Kris meg fog ölni....ha meglát minket.....

Gyűlöllek, hogy mindenre rá veszel....
De azért BOLDOG SZÜLINAPOT!