Danbi: Helyzetjelentés.

Néha az embereknek vannak titkaik.  Nekem is akárcsak mindenki másnak.  A baleset után délután az egyik ilyen titkom. Hogy mi történt a négy fal között?  Csak ketten tudjuk.  Lehet találgatni, de a válaszok messze fognak állni a valóságtól így én a helyetekben meg se próbálkoznék a lehetetlennel. Gondolhatnátok azt, hogy egy újabb rohamom lett, és közben valami kár tettem a mellettem édesen szendergő fiúba. Talán igen, talán nem. Szóba jöhet, hogy esetleg belső vérzésem van, amit az orvosok nem vettek észre és élet halál között ingadozok. Ez mondjuk kicsit túlzás, de akár ez is lehetne…

Kedd~

 Gyorsan elárulom, hogy ez egyheti beszámoló, mert eddig büntetésben voltam és Mei-nél nem használhattam a netet. Nem is csodálom. Szegényt sikerült kiakasztanom pár nap alatt.  A keddi napom volt szerintem még a legjobb. Akkor nem próbálkoztam semmi olyannal, amivel sikerülne Meit kihozni a sodrából. Vagyis én ezt gondoltam. Reggel korán keltem. Részben azért, mert a nap kiégette a szemem részben meg a folyamatos rémálmok miatt. 

- Reggel 6 óra. - néztem az órára miután a  fürdőből üdén lépdeltem át a konyhába. Leültem a pultnál lévő székre és gondolkoztam mivel üssem el az időt.  A tűzhellyel szemeztem végig, így más nem jutott eszembe csak az, hogy csinálok egy isteni B-féle reggelit…csak éppen nem úgy sült el, ahogy én azt elterveztem.

A hűtővel kezdtem. Belenéztem miből gazdálkodok és gondolkozik kezdtem, hogy az itthon lévő alapanyagokból mit csináljak. Nem akartam túl bonyolultat, mivel, hogy is mondjam a főzőtudásom egyenlő a – 100, de azért próbálkozni lehet.

Mivel a kimchi-t láttam meg először , így Dongchimi guksu mellett döntöttem. Ez a kedvenc levesem és valamennyire már elsajátítottam az elkészítést, de akadtak apró probálémáim. Lehet, hogy ugyanolyan a lakásunk,de a főzéshez kellő dolgok teljesen máshol vannak , így a konyha mire kész lettem egy kész harci mezőre hasonlított. Levettem a tűzhelyről az utolsó edényt is és két kis tálkába szedtem ki, szépen eloszlatva a levesbe való dolgokat és a pultra tettem.  Elégedett mosollyal az arcomon indultam el Mei szobájába, hogy felébresszem hétalvó barátnőm. Még be se léptem a szobába, már a nevetem hallottam.

- B – üvöltötte.

- Igen? – dugtam be félve fejem az ajtón.

- Mi ez az égett szag? – gondolkozni kezdtem, hiszen semmit nem sütöttem.

- Bassza meg. –rohantam ki a konyhába.  De a tűzhely mellett hagyott törlőruha már kis lángokban virított. – Mei mond, hogy van itthon poroltód.- kiabáltam vissza.

Dongchimi guksu

Szerda~

Reggel csak Mei kézírásával találkoztam. A pulton hagyott egy papírt, amin ez állt:

Jó reggelt, te bénaság! Remélem ma semmi nincs a tarsolyodban és nem ismétled meg a tegnapi alakításod, nem egy leégett lakásba akarok hazaérni. Ma, ha lehet ne ötletelj, mert ha neked egyszer valami kipattant az agyadból azt tuti megvalósítod és habár tudom, hogy segíteni szeretnél, de a legnagyobb segítség nekem az lenni, ha inkább pihennél.

Puszi, Mei.

- Pihenek én, de az egész napos döglődésbe belepusztulok. Mi vagyok?- vágódtam le a vendégszobába lévő ágyra és telefon társaságában éltem túl a délelőttöt, de egy idő után, már azt is unalmas tartottam. A temérdek alkalmazás amitől a „kis” készülék hemzsegett, se tudott egy idő után lefoglalni, így hátamra feküdve, fejem lelógatva bámultam azt ajtót és gondolkozni kezdtem, annak ellenére, hogy Mei szinte megtiltotta nekem. – Mit kéne csinálnom? – sóhajtottam egyet.  – Moshatnék. Azt még otthon is megtudom csinálni és abban semmi kárt nem teszek. – gondoltam, de talán a semmittevés mellett kellett volna döntenem. Kimentem a fürdőbe és a szennyesládából behánytam a dolgokat a gépbe. Mikor már elég tele volt becsuktam az ajtót és a gombok tanulmányozásába kezdtem. – Lehet hagynom kéne. – indultam a kijárat fele, de a küszöbnél visszafordultam. – Amit egyszer elkezdesz azt fejezd is be. – lépdeltem vissza végül az mosógéphez és nagy nehezen elindítottam.

- B. – ébresztett fel Mei vészjóslóan csengő hangja.

- Igen. –sétáltam a hang irányába kómás tekintettel.

- Te mi a jó büdös francot csináltál?

- Én semmit.

- Te ezt semminek neveznéd?!- húzott be a fürdőbe.

- Hopsz. -  a fürdő vízben úszva fogadott.

- Hát hopsz. Nem megmondtam, hogy ne csinálj semmit.

- Bocsi.- rohantam be a szobába és bezárkóztam.

Próbálkoztam

Csütörtök~

Ma reggel sikerült egy időben kelnünk, szóval nem tudtam megismételni a kedd reggeli akcióm . Nem volt lehetőségem, hogy bebizonyítsam igenis jó is tudok lenni. A mosással inkább nem próbálkozok, mert őszintén bevallom az otthoni géppel is csak azért tudok mosni, mivel Yeolly volt olyan türelmes és egy hónapon át felügyelte, hogy mindig jó gombot nyomjak és ne tegyek semmiből se többet, mint amennyit kell.

Mei, mint az eddigi összes napon ma is egyedül mert hagyni a lakásban, de mindent kikapcsolt, ami elektromos volt a házban. A konyha közelébe se mehettem. Na jó ez azért túlzás, a pulton hagyott nekem kaját, meg innivalót szükség estén, bár az utóbbi napokban az étvágyam szabadságot vett ki és nem nagyon akar visszajönni. A fürdőből a szükséges holmijaimat kihozta nekem és kulcsra zárta, hogy még eszembe se jusson oda bemenni.  A netet kikapcsolta . Büntetésnek szánta, mivel tudta, hogy a telefonon lévő alkalmazások nagy része nettel működik… de lehet ez egy drasztikus lépés volt.  Azokkal sikerült volna valamilyen szinten lefoglalnom magam és a három órát, amit egyedül kellett volna töltenem, túléltem volna baj nélkül, de hát az nem én lettem volna.  Sokat gondolkoztam, hogy mivel foglaljam le magam és a szemem megakadtam egy régi labdámon, amit Meinek adtam. Kezembe vettem és ügyeskedni kezdtem. Az ujjaimon a pörgettem miközben sétáltam a nappaliban. Már egy ideje ezt csináltam és éppen kezdtem megunni, mikor is a szőnyegben megbotlottam és a labda a képek között landolt, összetörve az összes képkeretet.

- Ajaj.

- Szia B.- hallottam a bejárati ajtó csukódását.

- Most mit csináljak?- próbáltam elrejteni a kis üvegszilánkokat, de csak kezemet sértettem meg vele.

- Ma is alkottál valamit?

- Nem. –mosolyogtam rá, de vérző kezem elárulta.

- Na mit sikerült tönkretenned…- sóhajtott és várta válaszom. Ujjaimmal az összetört képek felé mutattam és titkon reméltem, hogy nem kapok nagy szidást.

- Veszek újakat. –próbáltam menteni a menthetőt.

Péntek~

Na ma ha akartam volna, se tudtam volna semmit rosszat csinálni, ugyanis Mei otthon volt velem. Vagyis én azt gondoltam, hogy otthon lesz velem egész nap, de egy hívás után elsöpört, mint a szélvész és csak annyit mondott:

- Nemsokára jövök.

- Jó. - mondtam már az ajtónak amivel farkas szemet néztem. Reméltem , hogy tényleg hamar hazajön, mert már utálok a négy fal között lenni…főleg mivel egyedül vagyok.  – Na Füli mit csináljunk? – ültem le a ketrec elé és a rácon keresztül simogattam a ki szörmókot. – Kijössz? –nyitottam ki az ajtót és ő aranyosan kiugrált. Már egy ideje vele játszottam, mikor telefonom csörögni kezdett. Kezembe vettem és a készülékért mentem.

- Channie.- vettem fel vidáman.

- Hogy vagy?

- Soha jobban. Mikor jössz?

-Holnap.

Még egy darabig beszélgettünk egymással. Időközben visszatelepedtem a földre és tovább „kínoztam” szegény nyulat, majd egy idő után a fülemhez nőtt telefont letettem. Fülit a földön hagytam és , mint a szélvész rohantam a konyhapulthoz , hogy visszategyem a telefont, de a két másodperc alatt amíg nem figyeltem a nyúl eltűnt. Kétségbeesetten kerestem.

- Ezt Mei nem tudhatja meg. – mászkáltam négykézláb a lakásban de sehogy se találtam Fülit. – Hova lettél te?

- Te mit keresel? – jött egy ismeretlen hang a bejárat felől.

- Nee.

- Omo, B mit csinálsz.

- Mei én sjanálom.

-Mit?

-Füli.

-Mi van Fülivel

-Füli… én csak egy pillanatra nem figyeltem és eltűnt, de nincs  a lakásban már felkutattam mindent és nem találom.  Egyébként ő meg kicsoda?- váltottam hirtelen hangulatot.

- B, Ő itt Mirae. –mutatatta be. Kezemet felemeltem, amolyan köszönésképp és elviharoztam ideiglenes rejtekhelyemre. Bevágtam magam mögött az ajtót és az ágyra huppantam. – Nagyon nem bírom ezt a lányt… - fordultam a fal felé.

Végül Füli meglett és nem kaptam érte leszidást. :D