Mei: Letörve, mint a bili füle

Az elmúlt napokban úgy érzem, valami idebent nincs rendben. Folyton szomorú vagyok vagy mérges. Hol Krissel üvöltözök, hol a szüleimmel. Talán ennek egyik oka az lehet, hogy az én kicsikém megbetegedett. Szerencsére időben vittem orvoshoz, aki adott neki egy antibiotikumos szurit. Szegény Füli. 
Vagy a viszonzatlan szerelem lehet az ok? Miért tekint rám úgy, mintha csak egy barát lennék a sok közül? Miért vagyok CSAK az egyik leader ikertestvére? Miért kellett nekem megismernem őt? Kris.....ez is miattad. Nem ez nem igaz, én követtem őt Kanadából, de most mi tehettem volna, az ikertestvérem, mi összetartozunk. Ha nem jövök, ki tudja találok e olyan barátnőt, mint B?! Ki tudja, mi lenne velem, ha Kanadában maradok?

B-vel lázadtunk is xD akkor még nekem volt
piros hajam xD

Nem kapok levegőt; a körülöttem egyre magasabbra épülő falak megfojtanak. Krisre nem akarom rázúdítani a problémáim, van neki elég.... B pedig keresi önmagát, ha megzavarom a saját problémáimmal csak összeomlik és megint eltűnik. Rossz volt nélküle, bár ott van a csapat, ott vannak a munkahelyi barátok, meg persze a fiúk által megismert csajok, de B-vel úgy érzem a sors összeköt minket, nekünk találkoznunk kellett. Talán Vele is ez a helyzet? Összefonódhat a sorsunk? Szeretne e úgy engem, mint én őt? Válaszokat akarok, de félek. Már a neve hallatán is a szívem zakatolni kezd, a testem automatára áll és azonnal reagál mindenre.

"Nem csak az álmaidban kéne bátornak lenned MeiMei."

Mindig ezt mondja az én ultra okos bátyám, ha áradozok neki. Valamelyik nap, azt hittem menten lehidalok. Miután Yeolly és B elmentek újra nyugovóra tértem. Egyszer csak hallottam, ahogy hangosan felcsipog az ajtó zár, jelezvén, hogy nyitva az ajtó. "Halk" lépteket caplattak a háló felé. Aztán egy, majd két süppedés a hatalmas francia ágyon. "Hogy mi? Két ember? Kik lehetnek? Jó, tudom, hogy az egyik Kris, de ki a másik? Hozott egy nőt? Fúúúj~ fel kell oltanom a lámpát." - gondoltam magamban, de hirtelen egy kar fonódott a derekam köré és húzott maga felé.
-Kris, te vagy az? - suttogtam.
-Szerinted a tesód ölelgetne így? - egy nagyon, nagyon ismerős hang csapta meg a fülem. Nem ez nem lehet igaz, mit keres az ágyamban, meg miért ölelget? Istenem, ez nem lehet igaz. A teste melege szint magába szippant, minden porcikám azért könyörög, hogy érintsen. Érezni akarom őt, nem akartam mást.
-Kérlek engedj el....- könnyeim kicsordultak. Lay keze szinte azonnal, akár egy élettelen tárgy lecsúszott a meztelen testrészről. Ujjai forró érzést hagyva maga után. Halkan álomba sírtam magam.
Másnap persze úgy tettünk,mintha mi sem történt volna, főleg mikor Yeolly beállított egy szál bokszerben, aztán majdnem dobtam egy hátast, mert megcsúsztam a B által hagyott üzeneten.
A napom akkor úgy telt mintha egésznap egy másik világban lennék, azt se vettem észre, hogy Min bejött az anyukájához, közben beugrott hozzám is, hogy egyeztessük a legutolsó dolgokat drága barátnénk bulijára. Kris egy nagyon fura hangüzenetet hagyott délután, nem tudtam eldönteni mi baja lehet, a hangja izgatott volt nem is kicsit, majd jött az üzenet Baektől, hogy ők jönnek értem, mert a bátyám Byeol-ért ment egy castingra...így már minden érthető volt. A vak is látja, hogy perzsel köztük a levegő ha összekerülnek, Baek pedig van olyan jó testvér, mint Kris. Ugyanis, mint az később kiderült, az én drága testvérem rendezte el, hogy Lay mellettem aludjon.
Az, hogy gyáva mód megfutamodtam....csak az én hülyeségem.

Mert ma elvittük Fülit sétáltatni és Kris kicsit kreatívkodott. Itt épp szidtam a nyuszim, hogy nem szabad megharapni a kis Yorkie kutyust. Néha kutyusnak képzeli magát...Imádok a bátyámmal lógni!