-Basszus, hogy ez sose sikerül... -gyűrtem össze újabb papírt ami ismét a szemét kupacban végezte ami a galacsinoktól már majdnem kidőlt. Halk kuncogás a hátam mögül mire megfordultam.
Tao az ajtófélfának dőlve mosolygott kezében kedvenc kávémmal.
-Mióta állsz az ajtóban?- kérdeztem ő pedig még mindig mosolyogva indult el felém.
-Már egy ideje de a kávéd még nem hűlt ki.Tessék.-nyújtotta át a jelenpillanatban életmentőnek számító fekete folyadékot.
-Köszönöm. El kéne mennem a kiállítás előkészületeit ellenőriznem, elkísérsz?
-Persze. De ugye nem felejtkeztél el Danbi meglepetés bulijáról?
-Jézusom! Tényleg az ma van.. akkor sietnünk kell. Valamit még venni is szeretnék neki. Indulhatunk?
-Néha csodálkozom, hogy a fejed egyáltalán még megvan.-mondta párom fejét csóválva majd nagy léptekkel sietett utánam.
Beültünk a kocsiba, én vezettem ami szokás szerint úgy zajlott le, hogy Tao kiabál velem, hogy menjek kicsit lassabban és figyeljek oda. Nem tehetek róla szétszórt vagyok és most, hogy első kiállításom előkészületeit intézem és alig alszom ez még súlyosabb lett. Negyed óra kocsikázás és körülbelül 4 épphogy megúszott baleset után oda is értünk.
A délelőtt nagyjából annyiból állt, hogy a munkásokkal és tervezőkkel veszekedtem, hogy mit rontottak el és mit kezdjenek elölről... azt rakd ide ahelyett pedig azt tedd oda...
-Fantasztikus végre kezd úgy kinézni a hely ahogy én azt elképzeltem... Még pár igazítás és kiegészítés és tökéletes lesz. Mindenkinek köszönöm a kemény munkát.
Az út a bevásárló központba már nem volt olyan vészes hisz kissé nyugodtabban ültem a volán mögé persze a szokásos YeMin féle vezetési stílus nem maradhatott el...Amúgyis..elég vicces látvány párom kétségbe esett arca, ahogy kapaszkodik egy-egy kanyarnál biztonsági övébe de azt hiszem egyre jobban kezeli és kezdi megszokni. Újabb 10 percet vett igénybe az út és a pláza parkolójában kötöttünk ki. Az autót bezártam és sietve ragadtam meg a Panda kezét és húztam magam után, hogy gyorsan odaérjünk a kiválasztott bolthoz.
Tudtam melyik boltra van szükségem hisz Danbival
Már bőven délután volt mire hazaértem ugyanis először Tao-t is elvittem haza, hogy készülni tudjon és én is nyugodtan ugyan ezt tehessem.
A buliig még volt 2óra így nyugodtan álltam szekrényem elé, hogy a megfelelő ruhadarabokat kiválasszam estére...épp egy pólóért nyúltam volna mikor megszólalt telefonom. Felvettem a készüléket és egy ideges hangot véltem felfedezni a túloldalon.
-Kisasszony..-kezdett bele a hang tulajdonosa.
-Azt hiszem elfelejtkezett valamiről. Szerintem elég haladékot adtam már ha holnapra nem ér ide a dolgozattal kénytelen lesz az egyetem elbocsájtani önt.
-I-igen is asszonyom ígérem holnap beviszem.
-Ne ígérje hanem csinálja.Viszont látásra.-és ezzel letette a telefont. -Óh basszus. Tudtam, hogy valamit elfelejtettem, nem hiszem el... szitkozódtam és elkezdtem keresni a kék dossziét amibe a házi dolgozatot tettem. Ez volt a harmadik alkalom... harmadszorra felejtettem el azt az átkozott dolgozatot.
Végig túrtam lakásom és sehol sincs. Kerestem a hálóban a nappaliban a konyhában még a hűtőben is...hisz amilyen szerencsétlen vagyok képes lennék oda tenni, de nincs.. SEHOL. az autóban a műteremben az égvilágon sehol! Előkaptam zsebemből mobilomat hátha Tao tudja hova lett.
- Szia. Figyelj nem hagytam nálad véletlenül a kék dossziét amibe a leadandómat tettem?
-Nem.. Véletlenül nem Kris segített megcsinálni tegnap?-kérdezte és láttam magam előtt arcát ahogy mosolyog, hogy megint ilyen szerencsétlen vagyok.
-Úristen-csaptam magam homlokon.-Igazad van köszönöm. Imádlak. Később érted megyek szia. -ezzel letettem a telefont és legjobb barátomat hívtam fel.
-Kris Sziaaa véletlenül nem....
-De igen nálam van a kék mappa. Itt hagytad az autómban... este odaadom.-szakította félbe kérdésem és biztos vagyok benne, hogy ugyanaz játszódhatott végig fejében mint páromnak... 'tipikus YeMin.'
-Köszönöm szia. -ezzel le is tettem a telefont és újból szekrényem vettem célba.
Legalább 5 pólót és nadrágot próbáltam fel különböző kiegészítőkkel és cipőkkel mire sikerült kiválasztanom azt amiben megyek.
-Bingó. Tökéletes. -vigyorogtam miközben a tükörben szemeztem magammal.
Felkaptam kis táskámat és a kocsikulcsot a pultról, bezártam az ajtót és elindultam szerelmemért, hogy megüneppelhessük rég nem látott barátnőm hazajövetelét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése