 |
| Kb. mint egy kis kutya, bár ahogy legelőször így megláttam egy nyuszi jutott eszembe! <3 |
És ismét egy hatalmas bocsival kell kezdenem a bejegyzést, mert hát megint nem volt időm írni.
Nos, de akkor csapjunk is a közepébe. Tehát ott hagytam abba, hogy Lay után szaladtam. Sikeresen a magas talpú cipőmben olyat estem, hogy szinte vissza pattantam a földről. Könnyeim csak még jobban záporozni kezdtek, mint addig. Valaki a hónomnál fogva húzott fel.
-Engedj el! - löktem el magamtól a megmentőm.
-Nyugodj meg! - acsarkodott rám az unikornis és maga húzott a fekete furgonba- Mit akarsz Mei? Mond meg mit?
-Nyugodt vagyok. - szipogtam - Nem tudom mit akarok. Azt mondtad szeretsz, de úgy érzem csak egy kellék vagyok számodra, akit néha megdöntesz és ennyi.
-Jézus, miért lennél kellék?! Nem meg mondtam, hogy szeretlek?!
-Részegen sok mindent mond az ember....- dörmögtem.
-Tudod mit, akkor nem érdekel. Azt csinálsz amit akarsz. Folyton kifogásokat keresel, hogy miért ne legyünk együtt. Ezt te cseszted el, én bele fáradtam abba, hogy folyton jó pofizzak és adjam a szende srácot. Hát tudod mit?! Betelt a pohár, szállj ki a kocsiból. - a hirtelen jött szóáradtól megmozdulni se bírtam, csak hatalmas szemekkel néztem Layt - SZÁLLJ MÁR KI EBBŐL A ROHADT KOCSIBÓL! - soha nem hallottam őt így beszélni. Tettem amire kért, kiszálltam és elszédelegtem a kocsimig. Egy magas fiú várt rám, a kocsiajtónak támaszkodva figyelte a parkolóba suhanó autókat.
-Na mi a helyzet?
-Szeretnék most egyedül lenni.....
-Na Mei...mitől lóg így az orrod? Nem sikerült megbeszélni a dolgokat?
-Istenem Kris, hagy már békén. Bár ne jöttem volna utánad, bár csak maradtam volna a fenekemen. Most egy kényelmes New York-i irodában kéne körmölnöm valami cikket mit tudom én miről. Miért jöttem ide? - törtem ki, testvérem arrébb löktem. Köpni-nyelni nem tudott, csak bámult, ahogy mérgesen beszállok. Az ajtó után kapott.
Ha nem jössz a meccsre kitekerem a nyakad....megteszem, tudod, hogy megteszem. Az előbb hívott Channie, hogy nem úgy sültek el a dolgok, mint kellett volna. Még hívlak! VEDD FELL!Magamra kaptam egy melegítőt, adtam a nyuszkómnak nasit és vártam az értem jövő kis fekete furgont. Közben még egyszer beszéltem legjobb barátnőmmel, aki a motorjáról hívott, pedig tudja, hogy gyűlölöm, mikor nem arra figyel amire kéne. Közben Yeolly is jött szólni, hogy megérkeztek, és velem üzent kedvesének, hogy végez vele, amint meglátja.
A kocsiban síri csend honolt, senki nem szólt senkihez, vagyis leginkább hozzám. Jobbnak láttam, ha inkább az anyós ülést választom, pedig ha tehetem Kris mellett szoktam ülni.
Amint a helyszínre értünk Luhan elszakadt kis csapatunktól. A hímek mentek megnézni a szupersztárt, én pedig úgy éreztem inkább helyet keresek magunknak. Tao csatlakozott hozzám.
-Hallom kicsit összekaptál Krissel....
-Kicsit?! Ez enyhe kifejezés. Olyan bődületes baromságokat vágtam a fejéhez, amit soha az életben nem gondoltam komolyan.
-Jó, hogy ezt hallom Hugocskám. - morgott mögülem Kris. Megfordultam, nem akartam semmi mást csak, bátyám védelmező karjaiba lenni.
-Szeretlek, te idióta.
-Én is téged, te kis gyökér.
-Annyira kedvesen tudjátok szeretni egymást. - szólalt meg Sehun.
-Pofa alapállásba szöszke. - mondtuk egyszerre. Mindenki hangosan nevetett.
-Ikrek... - telepedett mellém Suho.
A mérkőzést sajna elvesztettük, lementünk a játékosokhoz, miután mindenki elment. Kris még szegény Byeolt is körbe kergette. Én pedig Minnel és Yeminnel elkezdtem bohóckodni a labdákkal, a fiúk pedig hasukat fogva röhögtek rajtunk. B bemutatta mindenkinek világot látott csapattársát, aztán elindultunk törzshelyére.
Útközben lemaradtam, csak figyeltem az előttem sétáló embereket. Egy kedves hang ugrasztott ki az álmodozás mezejéről.
-Na mesélj. Ritkán vagy szomorú, és ha az is vagy az már nagy baj. Meg úgy látom, az unikornis sincs jó bőrben.
-Pfff~ ne is kérdezd.... - sóhajtottam egy hatalmasat. Elmeséltem mindent, ami történt,miután ő elment. Beszélgetés közben B irányította szerelmét, mikor odaértünk Kai már várt minket.
-Bent folytatjuk. - mondta, de úgy éreztem, ezt ma kihagyom.
-B nem lenne gond, ha én most haza mennék? - toporogtam az ajtóban.
-Csak 1 ital.
-Te kis alkesz. Köszi, de fáradt vagyok, hosszú nap volt a mai. - mondtam, meg se várva mit reagál,megöleltem és elindultam.
Már jócskán félúton lehettem, mikor hangokat kezdtem hallani. A köd miatt azt se tudtam merre nézzek, egyszer csak valaki belém szaladt. Puha meleg ajkak keresték mohón az ajkaim. Valami meleg folyt végig az arcomon.
-Lay, mi a baj? Miért sírsz? - váltam ki a csókból.
-Mert félek...
-Mitől? - szorosan ölelt magához, az orrunk hegye összeért.
-Attól, hogy valaki el vesz tőlem. Attól, hogy nem ölelhetlek és csókolhatlak. Jesszus Mei, fogd már fel, hogy tiszta szívből szeretlek. - nem válaszoltam, csak újra ajkaira tapadtam.
Nem tudom, hogy csináltuk, de mintha csak másodpercek alatt lettünk volna a lakásomba. Lay gyorsan kihámozta magát a kabátból, én is követtem a példáját. Amint észrevette, hogy már nincs rajtam, a nappaliba húzott és a kanapé felé terelt. Amint megéreztem a hideg műbőrt a lábamnál, leültem, magam után húzva felizgult unikornisom. Magára húzott, lovagló ülésben próbáltam szinte egyé válni vele. Keze pólóm alá csúszott, hideg kezei lassan csúsztak végig meztelen hátamon. Halk nyögés tört fel belőlem, mire ő csókunkba mosolygott. Büntiből alsó ajkába haraptam. Éreztem, hogy oda lent egyre keményebb a helyzet, ezért jobbnak láttam, ha megszabadítom a nadrágtól.
-Azt hiszem erre már nincs szükség. - csatoltam ki övét. Lemásztam róla, közben letoltam melegítő nadrágom, ledobtam a pólóm. Fehér fehérneműmben indultam el a hálóm felé.
-Gyönyörű vagy. - suttogta. Felpattant a kanapéról, letolta nadrágját és utánam eredt. Hátulról megölelt, már a puszta érintésétől nyögdécselni kezdtem. Kezei egyre lejjebb csúsztak, majd be a bugyimban. Ujjaival édesen kényeztetett.
-Lay...engedj....- lihegtem, mert a lábaim remegni kezdtek, közel álltak ahhoz, hogy feladják a szolgálatot és nem funkcionálnak normálisan. Lay kihúzta a kezét, maga felé fordított és felkapott. Lábaim körülölelték a derekát, a falhoz nyomott, kezeimet a fejem fölé emelte. Csuklómnál fogva tartott.
-Ágy... - nyögtem a szájába.
-Nem kell sietni. - vigyorgott.
-Kérlek....
-Ünnep rontó. - suttogta, megharapta a fülcimpám és bevitt a szobámba - Remélem a nyuszid nem kukkol.
-Sok a duma Unikornis. - nyakát kezdtem ostromolni, erre ledobott az ágyra. Gyorsan megszabadított a bugyimtól, majd lábaim közé férkőzött. Nyelve lassan végig siklott a medence csontomon, majd felfele haladva apró csókokat lehelt testemre. Végül elérte a célt. Forró ajkai hevesen falták ajkaim, majd egy apró lökéssel, már bennem is volt. Lassan mozogni kezdett. Kiváltam a csókból, fejemet hátravetettem...csak élveztem őt. A tempó egyre gyorsabb lett, én pedig szinte már eltörtem az ujjait szegénynek, ahogy egyre jobban éreztem a közelgő orgazmusom első sugarait a hasam alján. Aztán minth repülnék, eljött a várva várt gyönyör. Testem remegett, Lay nem sokkal utánam követett, majd rám rogyva hangosan kapkodott levegő után. Hajába túrtam, és mélyen beszívtam az illatát. Ő pedig kezeit szorosan derekam köré csavarva ölelt.
-Elzsibbadt a karom.... - mondta pár perccel később.
-Elhiszed, hogy nem érdekel. - nyöszörögtem a hajába - Fáradt vagyok megmozdulni. Kicsavartad belőlem az energiát.
-Ez volt a szándék - kuncogott.
Kicsit mocorogni kezdtem, mire erősödött a szorítás.
-Nem azt mondtad, hogy elzsibbadtál.
-Nem érdekel, olyan jó itt feküdni.
-Minden pasi örül, ha egy meztelen nő mellkasán feküdhet....Vajon miért?!
-Mert puha a ci....-Nem kell válasz, költői kérdés volt. - elengedtem őt, oldalra fordítottam és hozzá bújtam - Most akkor mi együtt vagyunk?
-Nagyon úgy tűnik.
-És most már itt leszel mindig velem?
-Ühüm.
-A vendégszobában elalhatsz....
-Oké...Várj! Mi?
-Vicceltem... - szűzies csókot nyomtam a szájára és álomba szenderültem.
Másnap reggel a karjai között ébredni csodás volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése