-Oké,oké már megszoktam, ismerlek... de azért kíváncsi lennék most mi történt..-mondta barátnőm hatalmas mindent tudó mosollyal az arcán.
-Kocsival jöttem és megint eltévedtem idefelé?!-mondtam tarkóm vakargatva egy féloldalas mosoly kíséretében.
-Sejtettem...Nem is te lennél YeMin ha ez nem igy történt volna.-arcáról az 'én tudtam' mosolyt lese lehetett volna vakarni.
Elindultam a többieknek is köszönni.
-Yemin.- szólt még utánam Bi. - Köszönöm,. - mutatott a tőlem kapott nyakláncára. - Chan, még ideadta...-mondta mire nekem leesett, hogy valószínűleg összevesztek a buli után.
-majd később kifaggatom-gondoltam most nem zaklatom ilyenekkel.
Az este jól telt. Iszogattunk, beszélgettünk és megismertem végre Sehun barátnőjét is akivel eddig csak futólag találkoztunk. Aranyos lány, pörgős és ahogy észrevettem sok közös van bennünk.
Mivel nekem másnap van az első kiállításom, bocsánatot kértem és eljöttem előbb, hogy aludni is tudjak életem legfontosabb napja előtt.
Mikor hazaértem vettem egy forró fürdőt utána már aludtam is...
Reggel kávé illata csapta meg orromat... Felültem nyújtózkodva az ágyban és meghallottam, hogy nem vagyok egyedül.
Kimentem a konyhába szerelmem pedig éppen reggelit és kávét készített, nekem háttal a konyhapultnál. Mögé lopakodtam és átöleltem derekát.
-Jó reggelt szerelmem. Mikor jöttél?-kérdeztem és felpipiskedtem hogy apró csókot adhassak nyakára.
-Már rég aludtál, nem akartalak felébreszteni.-mosolygott és megfordult, hogy átölelhessen és szemembe nézzen.
Megcsókoltam ő pedig lágyan viszonozta. Megfordultunk ő pedig miután arrébb tolta a tányérokat felültetett a pultra, megszakította csókunkat és megköszörülte torkát.
-Izgulsz?-kérdezte halvány mosollyal.
-Rettegek. Nem tudom, hogy fog elsülni a mai nap de félek. És még a titkárnői állásra is jön ma két lány meghallgatásra...Úristen hány óra? Elfogok késni!
Rekord sebességgel megreggeliztünk, Tao próbára ment én pedig felöltöztem és már rohantam is nehogy elkéssek...(nem lennék túl hiteles főnök ha már az állásinterjúról elkések.)
-Jó reggelt.-kiabáltam oda az embereknek akik még az utolsó simításokat elvégezték és bementem irodámba, hogy fogadhassam a két jelentkezőt.
Az első lány meg is érkezett. Halkan bekopogott és miután kikiabáltam, hogy szabad bizonytalanul lépett be.
-J-Jó napot.-köszönt félénken. Felálltam asztalomtól, hogy kezet foghassak vele majd leültettem a velem szembe lévő székre.
-Szia. Tegeződjünk jó?-mosolyogtam rá, hogy oldjam feszültségét.-Te vagy Sung SooHee igaz?
-Igen.-bólintott aprót.
Az interjú hamar véget ért. Beszélgettünk, elmondta mért szeretne itt dolgozni. Aranyos lány...de túl félénk,és csendes.
Mivel én egy túlbuzgó általában hangos és őrült ember vagyok, így ha valakivel sokat kell együtt legyek hasonlónak kell legyen mint én különben megőrülök...(és az sose hoz túl sok jót magával.)
Halk kopogás én pedig elmélyülten tanulmányoztam a jelentkezési lapot. Halk nyikorgás jelezte, hogy a második lány is meg érkezett. Még mindig a jelentkezési lapot olvasva szólaltam meg.
-Nam MinJung igaz?
-Igen.-válaszolt egy ismerős hang. Felnéztem és Sehun barátnőjével találtam szembe magam. Még az állam is leesett úgy meglepődtem.
Hirtelen örömömben felugrottam asztalomtól és Min nyakába vetettem magam. Abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy ő az aki kell nekem. Hasonló a stílusa mint az enyém, laza és jól kilehet vele jönni.
-Szóval akkor mit szeretnél tudni? Nem igazán voltam még interjún szóval nem tudom...-mondta mosolyogva.
-Erre igazán semmi szükség. Fel vagy véve!- vigyorogtam mint egy bolond aki épp most nyerte meg lottót.
-Tényleg? Köszönöm.- láttam rajta, hogy hirtelen fel se fogja ami vele történt.
-Akkor indulhatunk?-kérdeztem majd csuklójánál kezdtem húzni magam után a még mindig kezdeti sokk alatt álló lányt.
-Igen, de hová megyünk?
-Természetesen vásárolni.-mondtam mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Beültünk az autóba és elindultunk a pláza felé. Min végig biztonsági övébe kapaszkodott...
Megmosolyogtam reakcióját. (szegény lány most tapasztalja meg csak a YeMin féle vezetési stílust, pedig jobb lesz ha hozzá szokik.)
Nagyjából 10 perc alatt oda is értünk, leparkoltam és már mentünk is sorba az üzleteken.
-Min ezt próbáld fel.-nyújtottam oda neki egy ruhát.
-Én?-nézett rám kerek szemekkel.
-Persze! Látsz itt még egy Min-t? rajtam kívül...-nevettem el magam.- Azt hitted ma csak nekem vásárolunk? Ezek a megnyitóra lesznek és neked is csinosnak kell lenned.-nyomtam kezébe a ruhát és tessékeltem az öltöző felé.
Kilépett az öltözőből és én egyből tudtam...
'EZ AZ AMI KELL'
-Hűha Min. Mintha rád szabták volna. Ezt megvesszük. -jelentettem ki.
Míg ő vissza öltözött én is találtam magamnak egy ruhát amit fel is próbáltam és eldöntöttem, hogy nekem erre szükségem van.
A két ruhával elindultam a pénztár felé és fizettem.
-Igazán nem kellett volna. Köszönöm.-hálálkodott Min.
-Nincs mit köszönnöd. Vedd úgy, hogy ez a mai munka ruhád.-kacsintottam rá.
Még benéztünk egykét boltba kiegészítőket keresni és elindultunk haza összekészülni.
Mikor hazaértünk Tao már a lakásomon várt.
-Hát ti?-lepődött meg mikor együtt talált minket.
-Had mutassam be az új asszisztensemet.- mondtam komolyságot erőltetve arcomra majd elnevettem magam. Elmeséltem páromnak a mai nap történéseit utána pedig neki álltunk készülni.
A megnyitó előtt egy órával már idegesen toporogtam míg párom és újdonsült barátnőm próbáltak lenyugtatni, hogy minden rendben lesz.
A megnyitó jobban sikerült mint vártam. Min nagyon ügyesnek bizonyult a munkában és rengeteg képet adtunk el. Még egy híresebb galéria szervező is érdeklődött utánam.
-Látod mondtam, hogy nem kell izgulnod. -csókolt meg szerelmem.
-Igen köszönöm. Nélkületek nem ment volna.-öleltem át először Tao-t majd Min-t.
Késő délután miután vége volt a megnyitónak sétáltunk még egyet a közeli parkban Min-el, hogy jobban megismerjük egymást. Mint kiderült tényleg hasonlítunk és rengeteg közös van bennünk. Boldog voltam, hogy van ki segítsen és új barátra is tettem szert. Azt hiszem ezt a napot összegezhetem egy hatalmas sikerként.
-Szóval akkor mit szeretnél tudni? Nem igazán voltam még interjún szóval nem tudom...-mondta mosolyogva.
-Erre igazán semmi szükség. Fel vagy véve!- vigyorogtam mint egy bolond aki épp most nyerte meg lottót.
-Tényleg? Köszönöm.- láttam rajta, hogy hirtelen fel se fogja ami vele történt.
-Akkor indulhatunk?-kérdeztem majd csuklójánál kezdtem húzni magam után a még mindig kezdeti sokk alatt álló lányt.
-Igen, de hová megyünk?
-Természetesen vásárolni.-mondtam mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Beültünk az autóba és elindultunk a pláza felé. Min végig biztonsági övébe kapaszkodott...
Megmosolyogtam reakcióját. (szegény lány most tapasztalja meg csak a YeMin féle vezetési stílust, pedig jobb lesz ha hozzá szokik.)
Nagyjából 10 perc alatt oda is értünk, leparkoltam és már mentünk is sorba az üzleteken.
-Min ezt próbáld fel.-nyújtottam oda neki egy ruhát.
-Én?-nézett rám kerek szemekkel.
-Persze! Látsz itt még egy Min-t? rajtam kívül...-nevettem el magam.- Azt hitted ma csak nekem vásárolunk? Ezek a megnyitóra lesznek és neked is csinosnak kell lenned.-nyomtam kezébe a ruhát és tessékeltem az öltöző felé.
 |
| Min ruhája |
 |
| Én ruhám |
'EZ AZ AMI KELL'
-Hűha Min. Mintha rád szabták volna. Ezt megvesszük. -jelentettem ki.
Míg ő vissza öltözött én is találtam magamnak egy ruhát amit fel is próbáltam és eldöntöttem, hogy nekem erre szükségem van.
A két ruhával elindultam a pénztár felé és fizettem.
-Igazán nem kellett volna. Köszönöm.-hálálkodott Min.
-Nincs mit köszönnöd. Vedd úgy, hogy ez a mai munka ruhád.-kacsintottam rá.
Mikor hazaértünk Tao már a lakásomon várt.
-Hát ti?-lepődött meg mikor együtt talált minket.
-Had mutassam be az új asszisztensemet.- mondtam komolyságot erőltetve arcomra majd elnevettem magam. Elmeséltem páromnak a mai nap történéseit utána pedig neki álltunk készülni.
A megnyitó előtt egy órával már idegesen toporogtam míg párom és újdonsült barátnőm próbáltak lenyugtatni, hogy minden rendben lesz.
A megnyitó jobban sikerült mint vártam. Min nagyon ügyesnek bizonyult a munkában és rengeteg képet adtunk el. Még egy híresebb galéria szervező is érdeklődött utánam.
-Látod mondtam, hogy nem kell izgulnod. -csókolt meg szerelmem.
-Igen köszönöm. Nélkületek nem ment volna.-öleltem át először Tao-t majd Min-t.
Késő délután miután vége volt a megnyitónak sétáltunk még egyet a közeli parkban Min-el, hogy jobban megismerjük egymást. Mint kiderült tényleg hasonlítunk és rengeteg közös van bennünk. Boldog voltam, hogy van ki segítsen és új barátra is tettem szert. Azt hiszem ezt a napot összegezhetem egy hatalmas sikerként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése