Danbi: Békülés.

Az ajtó előtt álltam, de féltem becsöngetni. Habár sokszor voltam már itt, mégis izgultam. Az adrenalin olyan erősen pumpálta a vért szervezetemben, hogy a hideg idő ellenére melegem volt.

- Nem csöngetsz? – a hang irányába fordultam.

- Most már nem. - mosolyodtam el, közben odalépdeltem kínai barátom elé és megöleltem.

- Rég láttalak Bi. – ölelt vissza.

- Nem jöttök be?- hallottam meg hátam mögül Chanyeol picit csalódott hangját.

- Ami azt illeti. – váltam ki Lulu öleléséből. – Én nem mennék be… de te se. – mondtam Channienak, aki időközben már hátat fordított nekünk.

- De hát itt lakom.

- Lulu bemennél? – készséges teljesítette kérésemet. – Channie, sajnálom. Tudom, hogy egy picit kiakadtam. Nem kellett volna, hiszen te csak a kedvemben akartál járni.  – néztem végig szemébe.

- B, máskor számolj el magadban tízig mielőtt megszólalsz. - lépett elém és ölelésébe vont.

Az ajtó hangosan csapódott mögöttünk.

- Biztos örülnekh, nekünk. – váltam el zihálva ajkaitól.

- Nem érdekelnek. -  válaszolt rekedtes hangján és újra ajkaimra tapadt.  A falnak lökött és hevesen falta párnáimat miközben kabátom cipzárjával bajlódott.  Perceken belül már a szobámban voltunk megszabadulva pár réteg ruhától.  Átlépve azt a bizonyos képzeletbeli határvonalat, nem foglalkozva semmivel estünk egymásnak.  Finoman az ágyra lökött és fölém tornyosulva egyből nyakamhoz hajolva kezdte azt ostromolni.  Halk sóhajok hagyták el ajkaim, ahogy puha párnáival finom érintette bőröm. Hajába túrva húztam közelebb magamhoz.  Füléhez hajolva belesóhajtottam. A forró levegő miatt hirtelen megborzongott, de nem nagyon izgatta. Nyelvemmel végig nyaltam fülcimpáján, majd apró csókot hintettem nyakára. Kicsit eltoltam magamtól és vágytól izzó szemekkel néztem barna íriszeibe, majd megszólaltam:

- Várj.- másztam ki alóla és kifutottam a konyhába. A hűtőből elővettem a délután vett sütit és a tejszínhabot hozzá.  Elkapartam két kis villát és úgy ahogy volt visszaszambáztam a szobába. Mosollyal az arcomon tettem le az ágyon ülő fiú mellé.

- A szokásos bocsánat süti és békítő szex. Többször kéne összevesznünk .- nevetett fel hangosan és az egyik villáért nyúlt.

- Naa.- vágtam be a műdurcát és a krémmel összekentem arcát.  Kisebb kajacsata alakult ki ezen műveletem után, de nem bántam. Miután sikeresen elfogyasztottuk a maradék sütit, amit nem egymás csupasz testére kentünk ledobtuk az összehajtott papír tálcát rá a villákat és eldöntöttem a mellettem lévő személyt. Lábaimat átvetettem rajta.  Fölé tornyosultam és arcához hajolva lassan kezdtem eltűntetni az édes habot, melyet percekkel ezelőtt kentem oda, majd miután végeztem, haladtam egyre lejjebb. Végigpusziltam kulcscsontján, néha picit megharapva finom bőrét, ami halk sóhajt váltott ki belőle.  Nyelvemmel végigszántottam szálkás felsőtestét majd nadrágja korcánál megállva felpillantottam rá. Kezemmel az ágyra dobott tejszínhabos üveget kerestem, majd mikor ujjaim között éreztem a hideg dobozt, ördögi mosoly húzódott arcomra. Combjain foglaltam helyet, miközben a kis dobozt felráztam és megszabadítottam a kupaktól.  Feljebb tornáztam magam. Ajkai fölé emeltem  habot és nyomtam rá egy picit.  Szabad kezemmel végigsimítottam felsőtestén, miközben fenekemet végighúztam a pamut anyagon, ami testét takarta. Ajkaihoz hajoltam és lenyalva az édességet róla heves csókba invitáltam. Nyelvével táncba hívtam enyémet.

Elvesztünk egymás szájában, miközben felállásunk változott és én kerültem alulra. Ujjbegyeivel végigszántottam oldalamat, melynek következtében ajkaitól picit elválva nyögtem a csókba, majd hajoltam újfent vissza puha párnáihoz. Megemelt, hogy egyik kezével melltartóm csatjához férkőzzön, majd  megszabadított a  kicsit extrémebb darabtól.  Ugyanez történt a bugyimmal is. Kaján vigyor húzódott arcára mikor végignézett meztelen testemen- Apró csókot hintett ajkaimra. Kezeimet nyaka köré fonva húztam le magamhoz és mélyítettem el a piciny puszinak induló figyelem elterelő hadműveletet.  Hangommal szakítottam meg nyelveink érzéki játékát, mikor eggyé váltunk.  Szemeimbe nézett, majd kulcscsontomon lévő piciny tetkómra lágy csókot hintve mozogni kezdett. Lassú tempót diktált, majd egyre gyorsabb és gyorsabb nem lett, mindaddig amíg el nem találta azt a bizonyos pontot amitől csillagokat láttam. Tempója visszaváltott kezdeti lassúságra. Tudta , hogy húzza az agyam.

- Yeollieh.- nyögtem elhaló hangon. Ő vette a célzást és ott folytatta ahol pillanatokkal ezelőtt abbahagyta. Éreztem, hogy közel vagyok a véghez és ezzel Chanyeol se volt másképp. Lehajolt hozzám. Fejem mellett, könyökeiken támaszkodott miközben fülembe lihegve mozgott  tovább.  Borzongás futott végig testemen. Hangosan lihegve feküdtem az ágyon, miközben éreztem, hogy párom izzadt teste rám nehezül…

Másnap reggel egyedül ébredtem. Az ágy mellettem jéghideg volt. Szomorúan, szemeimet dörzsölve battyogtam a szekrényhez, hogy egy tiszta fehérneműt kihalászva eltűnjek a fürdőszoba ajtaja mögé.  Fél óra hosszas kínlódás után voltam képes mamuszomba bújva kicsoszogni a konyhába. Feltettem egy feketét főni és a pulthoz ülve vártam, hogy kész legyen.   Lenézve a fabútorra egy lapot találtam.

„Jó reggelt hétalvó.

Sajnálom, hogy egy szó nélkül leléptem, de ha nem hagyom ott édesen szuszogó angyali éned, már nem lenne munkám.  Majd beszélünk.

Szeretlek.

Chanyeol”

Megmosolyogtatott üzenete,de nem sokáig tudtam vele foglalkozni. A kávém kész lett és én már rohantam is a káros energia löketért. Kiöntöttem egy kis csészébe és lassan kortyolgatni kezdtem. Hosszú percekbe telt mire teljesen elfogyasztottam, de kellő életerőt adott.  Betettem a mosogató és visszasétáltam szobámba.  Befeküdtem az ágyba és telefonommal kezdtem babrálni.  Írtam egy üzenetet szomszéd asszonyomnak, hogy jó lenne egy kis időt szakítani egymásra, majd elolvastam Min üzenetét és gyors neki is pötyögtem egy választ.  Még eljátszadoztam egy-két órát a kis elektromos kütyüvel, majd felöltöztem. Megcsináltam a hajam, ami közben eldöntöttem rám férne egy kis alakítgatás. Smink cuccaimat elővettem és elszórakoztam velük egy fél órát mire elfogadhatónak tituláltam magam.

- Fél egy. – néztem órámra. – Omo. – gyorsan felkaptam a szükséges dolgaim és már rohantam is a buszhoz, hogy most ne hozzam a szokásos Danbi féle-késési formám. 

mert Chanyeol imádja, pedig eleinte szóba se állt velem, amiért megcsináltattam. :/