A mai nap miatt érzett boldogságom kezdett halványulni,mikor eszembe jutott,hogy nem mentem be az egyetemre. Teljesen kiment a fejemből. Valahogy össze kellett egyeztetnem a munkát és a tanulást. Miközben a Dorm felé vezettem,rezgést éreztem a zsebemben. Egy pillanatra átfutott az agyamon,hogy talán anya az,de gyorsan letettem erről a lehetőségről. Biztos vagyok benne,hogy a büszkesége nem engedné,hogy a telefonján megnyomja a „hívás” gombot a nevem alatt.
Mire előkotortam a telefont a zsebemből,elhallgatott. Ahogy sejtettem : nem anya volt,hanem
- Nyitva van ! –hangzott a „válasz” bentről.
Alighogy beléptem ,szembe találtam magam Baekhyunnal.
- Jézusom ! Megijesztettél. Máskor légy szíves ne állj ilyen közel az ajtóhoz. – mondtam,miközben levettem a cipőmet.
- Ne haragudj,csak azt hittem,illetve hittük,hogy valami baj történt,mert egész nap nem válaszoltál a hívásokra.- felelte,majd kézen fogott és behúzott a nappaliba.- Na,mesélj, mi volt a kiállításon? Sehun tájékoztatott.
- Nagyon jól sikerült. Élveztem, és YeMint is nagyon megkedveltem.
- Örülök. És annak is,hogy végre mosolyogsz.- ölelt át.
- Épp ideje volt .- feleltem. Az agyam még mindig azon a bizonyos telefonhíváson kattogott. Még ne mondd el neki.- És mi van veled mostanában ? Olyan rég beszéltünk már normálisan. – néztem rá kíváncsian. Ő csak tovább mosolygott.
- Semmi különös. Csak a szokásos. Próbák,interjúk,fotózás,próbák. – sorolta. – Illetve,már el akartam mondani …- hirtelen elhallgatott. Egy kissé el is pirult.
- Héé, Baek,ismerem ezt a nézést. Tetszik valaki,ugye ? –fogtam meg a két kezét izgatottan.
- Nem mondtam semmit. –nevetett.
- Nem úszod meg ilyen könnyen. Hogy hívják? Hol ismerted meg ?Byeol mutatta be ?
- Túl sok a kérdés, Minnie. –fogta be a szám,gyengéden. – Majd később elmesélem,ha biztosabb lesz a dolog,oké ?
Bólintottam,majd elvettem a kezét a számról.
- Most beszéljünk másról. Mit szólsz Danbi balesetéhez? –A mondat hallatán ledermedtem.
- Danbi miéhez? –kérdeztem ijedten.
- Nyugi,semmi komoly. Illetve… szegény Byeol.- sóhajtott. Itt egy pillanatra elhallgatott. Nem igazán értettem,hogy miről beszél. – egy pillanat,szavad ne feledd, mindjárt visszajövök. –puszilta meg a homlokom,majd felállt,és berohant a szobájába. Én csak értetlenül bámultam utána.
- Min ! Végre itt vagy ! –hallottam meg a hátam mögül Sehun és Suho hangját. A következő pillanatban már mindketten mellettem ültek és kíváncsi szemekkel pislogtak rám. Időközben előkerültek a többiek is,már akik itthon voltak.
- Már mindenki tudja ?- fordultam Sehunhoz. Ő óvatosan bólintott.
- Gondoltam megosztom a többiekkel is a jó hírt. Remélem nem baj. Csak,hogy legyen minek örülni a próbán. –vigyorgott. A többiek csak hevesen bólogattak.
- Mindenek előtt – csaptam össze a tenyerem. –meséljetek csak mi történt tegnap,miután elmentem ?
- Majd én elmondom .- szólalt meg Suho. –Én még valamennyire józan voltam. –fordult a többiek felé,akik hirtelen nagyon érdekesnek találták a plafont,vagy a padlót. –Bár a legjobban Chanyeol tudná elmesélni,de ugye ő most már a repülőn ül. Vagy még nem ? –nézett kérdőn Kaira.
- Pont tőlem kérdezed ? Miért nem a menedzsertől ? – nézett rá meglepetten.
- Azért,mert te állsz előttem. Ezért meg nem fogom felhívni a menedzsert .- tette hozzá. Kai csak megrántotta a vállát.
- Oké,ez most nem lényeg. Szóval …
- Állj,állj,állj. – szakítottam félbe. –Channie most utazik ? Teljesen kiment a fejemből .- csattantam fel. – és mi van Danbival ? Balesete volt ? Jól van ? – néztem kérdően,hol az egyik,hol a másik oldalamra.
- Ezt próbálom elmondani. –tette a vállamra a kezét Suho.
A srácok végül elmesélték az egész sztorit. Megkönnyebbültem,mikor kiderült,hogy Bi él és virul,viszont sajnáltam a „valódi” áldozatot is.
- Húúúha .- csak ennyit tudtam kinyögni.
- Nem akartunk megijeszteni. – karolt át Sehun. – Inkább mesélj te. Jól kijöttök YeMinnel ?
- Persze,nagyon megkedveltem. És a munka is tetszik, egész jól csináltam, szerintem,bár nem tudom,hogy a későbbiekben mi lesz. De bizakodó vagyok .- mosolyogtam.
- Az jó. Örülünk neked, Min .- simogatta meg a fejemet Xiumin.
- Sajnos a fagyiról lemaradtál .- szólalt meg Luhan.
- Volt fagyi ? El tudom képzelni mi ment a konyhában. –feleltem szórakozottan.
- Bocsi,de Seo megelőzött,így övé lett a részed. – szólalt meg Xiumin.
- Itt van Seo ? Ezt eddig miért nem mondtátok ? – néztem rá Luhanra. Ő csak vállat vont.
- Miért kellett volna mondanom? Most amúgy is ki vagyok zárva a szobából. Éppen csajos megbeszélést folytatnak Soyunnal.
- Soyun is itt van ? – kérdeztem. Lulu csak bólintott.
- Oké,van még itt valaki,akiről nem tudok ? –a srácok megrázták a fejüket.- Seo miattad van itt,ugye ? –mosolyogtam Luhanra. Ő szégyenlősen bólintott.
Időközben Baekhyun is kijött a szobájából. Szótlanul leült az egyik fotelbe.
- Mi a baj Baek ? – kérdezte Sehun.
- Semmi. Csak álmos vagyok. Szerintem most átmegyek Byeolhoz,remélem nem baj. Természetesen reggelre ott leszek a próbán. Min,a beszélgetést pedig mindenképpen pótoljuk. –mosolygott rám,de láttam a szemén,hogy nem fáradtságról van szó. Túl régóta ismerem már ahhoz,hogy tudjam mikor van valami baja.
- Ha van valami, telefonálj. –szólt utána Chen. Ő csak bólintott,majd kilépett az ajtón. Aggódtam érte. Biztos voltam benne,hogy Byeollal van valami,mégpedig a tegnap este miatt. Majd holnap utána járok.
- Ez fura volt .- szólalt meg Xiumin.
- Biztos nincs semmi baj .- mondtam. Reméltem,hogy így van. Közben Seo és Soyun is csatlakoztak hozzánk.
- Na végre. Azt hittem már soha nem jöttök ki. –szólalt meg Sehun,majd kézen fogva behúzott a szobába. Gyorsan odaintettem Seoéknak,de köszönni már nem volt időm.
- Mi volt ennyire sürgős ? Még köszönni akartam. –ültem le az ágyra.
- Bocsi,csak egész nap azt vártam,hogy végre kettesben legyünk.- ült le mellém.- Van valami hír anyukádról ? –kérdezte, a szemembe nézve. Hát ennyire ismerne ?
- N-nincs. –csavargattam a takarót. Nem értettem,hogy miért nem mondom el neki.
- Akkor mi a baj ? – emelte fel a fejem.
- Honnan veszed,hogy baj van ? –próbáltam közömbös maradni. Nem nagyon sikerült.
- Ismerlek. Ha nem akarod,nem kell beszélnünk még róla. Ha úgy érzed valakinek el akarod mondani,én itt vagyok.- húzott magához. Beszívtam az illatát.
- Tudom. Köszönöm. –suttogtam.
- Mondanám,hogy aludj itt,de holnap korán kelünk,mert próba van,és nem akarlak felébreszteni. Hazavihetlek,ha akarod. Ugye visszahoztad a kocsit ? –kérdezte hirtelen.
- Szerinted mivel jöttem ? –húztam fel a szemöldökömet.
- Jöhettél volna máshogyan is. –borzolta össze a hajam. – Mára még kölcsönadom,ha szeretnéd. Úgy sincs időm mostanában használni.
- Köszi,az jó lesz. Akkor én azt hiszem most megyek, Hunnie. Vigyázz magadra. A többieknek is üzenem. – csókoltam meg. Legszívesebben itt maradtam volna vele,de tudtam,hogy túl elfoglalt hozzá.
Miután magamra kaptam kinti ruháim,elköszöntem a többiektől. Úgy tűnt,hogy Soyun és Seo még maradnak. A srácok kérdezték én miért nem,azt feleltem dolgom van. Csak még nem tudtam pontosan,hogy mi. Hunnie lekísért a parkolóig, körülbelül 5x elmondta,hogy,ha valami bánt,akár az éjszaka közepén is hívhatom,majd mikor 5ödjére is mondtam,hogy „oké,persze,de menj vissza,mert megfázol.” ,nehezen ugyan,de elköszöntünk egymástól és visszament az épületbe.
Beültem az autóba és csak néztem magam elé. Nem volt kedvem haza menni. Tudtam,hogy úgy is csak anyán kattogna az agyam. Ránéztem az órámra 23:20. Először arra gondoltam,hogy felhívom Bi-t,de végül mégsem tettem. Úgy éreztem zavarnám,most,hogy Chanyeol elment forgatni,biztos nincs szüksége arra,hogy mások gondjait hallgassa. Végül úgy döntöttem,hogy felhívom YeMint. Nem tudom,hogy miért jutott eszembe ez az ötlet. Talán úgy éreztem,hogy most az ő társaságára van szükségem.
Kettőt kicsengett,majd felvette.
- Szia,Min !
- Szia ! Bocsi,hogy ilyen későn hívlak. Remélem nem zavarok.
- Nem,persze,mondjad. – hangzott a válasz.
- Öhmm,igazából nem is tudom,hogy miért hívtalak. Esetleg átmehetnék most hozzád ? Persze,csak,ha nem baj.
- Persze,hogy nem,gyere nyugodtan ! Tao is itt van.
- Oh,Biztos ? Nem akarok zavarni.
- Dehogy zavarsz .-kis szünet- Ugye nincs semmi baj ?
- Nincs…vagyis…nem igazán tudom.
- Ééértem. Majd itt elmondod. Siess,pont most csináltunk popcornt,és még meleg.
- Oké,sietek. És köszönöm. Szia.
- Szia.
Visszacsúsztattam a mobilt a zsebembe. Nem tudom,hogy miért hívtam YeMint,de örültem neki. Valakinek el kellett mondanom ezt az egészet,és úgy éreztem ő értene meg most a legjobban.
10 perc alatt ott voltam a házánál.
Csengettem. Tao nyitott ajtót.
-Szia,a ház úrnője megkért,hogy engedjelek be. –vigyorgott.
- Oh,milyen kedves. –hajoltam meg,mint a mesékben.
- Tudom.- válaszolt.
- Erre nem kell válaszolni. –löktem meg kedvesen. Ő csak nevetett.
YeMin a nappaliban ült két nagy tál popcorn társaságában. Mikor meglátott,egy mosoly jelent meg az arcán.
- Szia munkatárs. –állt fel,majd kezeit kitárva megölelt.
- Szia.Köszönöm,hogy megengedted,hogy átjöjjek. – mondtam,miközben megöleltem.
- Ne viccelj már,ez csak természetes. Gyere,menjünk be a hálóba.- fogta meg a kezem. –Tao,ugye nem gond ? Az egyik tálat itt hagytam. – dobott felé egy puszit Min. Ő csak megrázta a fejét,amolyan „persze,hogy nem” mozdulat volt.
Miután bementünk a hálóba, YeMin kerek szemekkel ült le mellém az ágyra.
- Történt valami ? –kérdezte érdeklődve.
- Hát,úgy is mondhatjuk .- sóhajtottam.- anya felhívott délután. Csak este vettem észre. Nem tudom,hogy most mit csináljak. Teljesen össze vagyok zavarodva. Te vagy az első,akinek elmondtam.- sütöttem le a szemeim.
YeMin először nem szólt semmit,csak megfogta a kezeim.- Köszönöm,hogy elmondtad .-Én csak a kezünket bámultam,nem tudtam megszólalni. YeMin szóra nyitotta a száját. Nem hiszem,hogy ma este fogunk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése