Seo Young - aktív munkanélküli

Miután mindenki tele ette magát fagyival Luhannal elvonultunk a szobájába,hogy folytassuk a munka keresést. Nem mondanám,hogy sikerrel jártunk. Konkrétan semmit nem találtunk. Összesen 2 helyet hívtunk fel telefonon,de már betöltötték az állásokat.
- Szerintem mára nyugodtan feladhatjuk. Ennek semmi értelme – dőltem hátra az ágyon. Luhan mélyet sóhajtott, majd lehajtotta a laptopot és letette az asztalra.
- Sajnálom. De tényleg ne add még fel. Biztosan találni fogunk valamit. – tette a vállamra a kezét. Én hálásan rámosolyogtam ,de nem igazán hittem el amit mondott.
- Nagyon aranyos vagy ,hogy próbálsz lelkesíteni ,de a jelenlegi helyzet eléggé kiábrándító.
- Seo! Igenis találni fogsz egy normális állást! – csattant fel.
- Ez most parancs? – nevettem.
- Határozottan. –kacsintott.
- Legyen igazad. És tényleg köszönöm,hogy ennyit segítettél. Biztos jobb dolgod is lett volna, mint nekem telefonálgatni.
- Szívesen segítettem. Szeretek veled lenni . –felelte mosolyogva. Erre nem igazán tudtam mit mondani.
- Őőő izé…szerintem én kint hagytam a mobilom a konyhában. Gyorsan behozom,jó? – álltam fel az ágyról és meg sem várva Luhan válaszát, kisiettem az ajtón. A konyha most üres volt,viszont a mosogató tele volt az üres fagyis tálakkal.  Kíváncsi voltam ki fogja magára vállalni az elmosogatásukat. A telefonom a pulton volt. Gyorsan belecsúsztattam a zsebembe és visszaindultam Luhan szobájába. Ahogy bekanyarodtam a folyosóra valaki teljes erőből nekem jött.
- Jajj ne haragudj! Nem láttam hogy jössz. – kapta szája elé kezét a lány.
- Nem,semmi baj. Én sem néztem körül. Még  hozzá kell szoknom,hogy itt nagy a forgalom. – nevettem.
- Haha,hát igen. Viszont veled még nem találkoztam. – dőlt a falnak. Válaszra nyitottam a számat,mikor Kai lépett ki a szobájából.
- Soyun? Ennyire hiányoztam? – jött oda hozzánk. Szóval a lány neve Soyun volt. De honnan ismerte Kai-t?
- Túl sokat hiszel magadról. Csak  Xiumin táskáját és kulcsát hoztam vissza. –forgatta a fejét a mellettem álló.
 - Viszont kicsit maradhatnál,ha már itt vagy. Tényleg! Ti még nem is ismeritek egymást Seo-val! – karolt át.
- Seo? Akkor gondolom az te lennél. - mosolygott rám Soyun.
- Igen. – feleltem szintén mosollyal az arcomon.
- Látjátok? Én összehozom az embereket! – kacsintott Kkamjong.
- Idióta vagy. – löktem meg.
- Szóval ki is vagy te pontosan? – kérdezte a lány kedvesen.
- Ő az én gyerekkori szomszédom , legjobb barátom és fogadott húgom. – válaszolt Kai helyettem.
- Őőő igen, valami ilyesmi. – nevettem.
- Tényleg? Hogy – hogy eddig nem találkoztunk?
- 3 napja jöttem vissza Koreába. Eddig Tokyo-ban éltem. – feleltem.
- Komolyan? Akkor te amolyan világutazó vagy. – nevetett.
- Haha, azért azt nem mondanám. És ti honnan ismeritek egymást? – kérdeztem, a tekintetem közte és Kai között váltogatva. Mindketten szótlanok maradtak és inkább a földet bámulták,mint egymást. Éreztem ,hogy van valami a levegőben.
- Őőő van köztetek valami?
- Majd lesz. – súgta Kai. Soyun oldalba vágta.
 - Ne tegyél ilyen kijelentéseket! – tette karba a kezét.
- Most miért? Semmi rosszat nem mondtam. – dőlt a falnak Kai. Láttam rajta,hogy eléggé tetszik neki a lány és szerintem ezzel Soyun sem volt másképp. Viszont úgy tűnt eléggé nehezen vállalják fel az érzéseiket egymás előtt.
- Figyelj Kai? Most kicsit menj vissza a szobádba. Szeretnék közelebbről is megismerkedni Soyunnal. – toltam el a szobája elé.
- Hééé. Itt még mindig én vagyok itthon! Menjetek be ti Luhan szobájába és küldjétek ki őt. Nekem most dolgom van a nappaliban.- fordult felém Kkamjong. Égnek emeltem a kezem.
- Imádom,hogy ilyen együttműködő vagy. – néztem rá. Ő csak megvonta a vállát és egy puszit nyomott a fejemre.
- Csupa jó dolgot mondjál rólam! – fordult vissza a nappaliból.
- Honnan veszed, hogy rólad lesz szó? – sóhajtott Soyun.
- Megérzés! – kacsintott Kai.
- Najó. Gyere, küldjük ki Luhant. – húztam magam után a lányt. Mikor benyitottam a szobába, Luhan az ágyon ült a laptoppal az ölében.
- Megtaláltad a tel…óóóó szia Soyun. – nézett ránk zavartan.
- Igen,megtaláltam. Luhan? Nagyon nagy bunkóság lenne most azt kérni tőled,hogy kicsikét menj ki a szobából? Tudom,hogy itt én vagyok a vendég,de Kai befoglalta a nappalit és szeretnék nyugodtan beszélgetni Soyunnal. – csuktam be az ajtót.
- Őőő persze,semmi baj. – állt fel az ágyról.
- Köszi Lulu.- mosolygott rá a mellettem álló. Luhan viszonozta a gesztust és kiment az ajtón.

- Szóóóval mi van közted és Luhan között? – csattant fel Soyun,az ágyhoz húzva.
- Köztünk? Semmi. 2 napja ismerem,de nagyon aranyos. Segített munkát keresni. – feleltem lábaimat magam elé húzva.
- ahha. Szerintem meg van itt valami a levegőben. – dőlt hátra, két kezére támaszkodva.
- Én nem érzek semmit. – löktem meg mosolyogva.
- De most nem én vagyok a lényeg. Ne is próbáld tagadni,hogy tetszik Kai. Rögtön leszűrtem, ahogy egymásra néztetek.
- Ne-nem tudtam,hogy ez ennyire egyértelműen látszik. – felelte halkan,maga elé bámulva.
- Hát pedig igen. És ezzel Kai sincs másként. Miért nem mentek el randizni? – fordultam felé.
- Tegnap elhívott,de részeg volt úgyhogy…. – kezdte,de én félbe szakítottam.
- Tényleg??? És?
- Mondom,hogy részeg volt. Nem hiszem,hogy komolyan gondolta.
- Soyun! A részeg emberek mindig őszinték. Olyanok,mint a gyerekek. Úgyhogy hidd el nekem,hogy komolyan gondolta. – tettem a vállára a kezem.
- Mindketten nagyon makacsok vagytok. – dőltem hátra az ágyon.
- Háát az biztos. Te mióta ismered Kait?
- Húúúú … 4 éves korom óta. – feleltem kicsit elgondolkozva.
-  Tényleg? Az szép hosszú idő! És mindig ilyen hiperaktív volt?- nevetett.
- Haha eléggé. Soha sem bírt megülni a fenekén. De mindig imádtam vele lenni. – mosolyodtam el , visszagondolva a gyerekkoromra.
- Nekem Xiumin ilyen. –szólalt meg.
- Tényleg? Gyerek korod óta ismered?
- Igen. Sokkal több , mint egy egyszerű barát. Szerintem olyan,mint neked Kai. – felelte megszorítva kezemet.
- Soyun! Én segítek nektek összejönni! – csattantam fel.
- Nekem meg Xiuminnak? – kérdezte értetlenül.
- Neeeem. Neked meg Kainak! Gyere! -  fogtam meg a kezét,és meg sem várva a válaszát kihúztam az ajtón. A nappaliba érve Min-t pillantottam meg a fiúk gyűrűjében. Ahogy Sehun meglátta ,hogy kimentünk a szobából kézen fogta és maga után húzta. Gondolom örült,hogy végre övé a terep.
- Soyun? Hát te mikor jöttél? – szólaltak meg egyszerre az előttünk ülők.
- Hangtalanul járok,mint egy ninja. –nevetett a lány.
- Ti mióta vagytok jóban Seo-val? – kérdezte Chen.
- Kb 1 órája. – nevettem.
- Szóval Luhan ezért nem mehetett be a szobájába. –nevetett D.O.
- Kizártak a saját szobádból? – karolta át Baekhyun nevetve.
- Valahogy úgy. – nevetett Luhan is.
- De most szerintem egy darabig megint nem kéne bemenned. –kacsintott rá Kai.
- Van benne valami. – mondta Soyun.
- Kai. Beszélhetünk négyszemközt? – szólaltam meg.
- Mit akarsz csinálni? – suttogta a mellettem álló.
- Nyugi. Bízz bennem. –kacsintottam rá.
- Persze Seongy. – karolt át Kkamjong és a szobája felé terelt.
- Hallgatlak. – dőlt az ajtónak. Én leültem az ágyára.
- Szóval,tetszik neked Soyun,ugye?
- Erről akartál beszélni? Szóval ezért volt olyan fontos hírtelen kettesben lenni vele. – lökött meg.
- Hééé. Én csak segíteni akarok. Mert láthatólag olyan idióta vagy,hogy józanon el se mered hívni randizni. – dőltem a vállára.
- Ez azért ennél bonyolultabb. –sóhajtott.
- Hallgatlak. Időm mint a tenger. –néztem rá nevetve.

Kai-al vagy fél órát beszélgettünk. Elmondta,hogy Soyun már nagyon régóta tetszik neki,de eddig nem volt biztos a lány érzéseiben. Pedig szerintem elég egyértelműen látszanak. Végül megígértettem vele,hogy holnap randira hívja. Én nagyon szurkolok nekik.  Soyunnak közben mennie kellett, úgyhogy elbúcsúztunk , de előtte még számot cseréltünk. Nagyon kedves lány volt és eléggé megkedveltem.

- Luhan? Ne haragudj,hogy nem nagyon foglalkoztam veled. Nem volt szép dolog tőlem,mert végülis hozzád jöttem. – mentem oda hozzá a nappaliba. Ő csak a fejét forgatta.
- Ugyan,semmi baj. Örülök, hogy jóban lettetek Soyunnal. És nem ez volt az utolsó alkalom,hogy találkoztunk….legalábbis remélem. – mosolygott.
- Persze,hogy nem. – nevettem.
- Holnap este is átjöhetsz ha van kedved. Bocsánat,hogy mindig csak estefele érek rá,de nagyon sok a dolgunk. – dőlt a falnak.
- Persze,nem kell ezért bocsánatot kérned. Szívesen átjövök. – mosolyogtam.
- Holnap is jössz? – ugrott a nyakamba Kai.
- Igen ,de ha lehet ne fojts meg. –toltam el magamtól. Ő csak rám nyújtotta a nyelvét.
- Sikerült állást találni? - hallottam meg Xiumin hangját a hátam mögül.
- Még nem. De nem adom fel. Remélem találni fogok valamit. -sóhajtottam.
- Biztosan. - ölelt át Kai.
- Szerintem én viszont most megyek. Elég késő van,és holnap korán akarok kelni és megint munkát keresni.
- Rendben van. -mosolygott Luhan.
- Ne felejtsd el ,amiről beszéltünk. - súgtam oda Kkamjong-nak.

 

Luhan lekísért az utcára és hívott nekem egy taxit. Suho haza is akart fuvarozni, de az már túl nagy szívesség lett volna. Még a taxit is annak gondoltam,de Lulu hajthatatlan volt. Mikor haza értem Sunhee tényleg nem volt otthon. Fáradtan rúgtam le a cipőmet és ledőltem a kanapéra. Munka ügyben a mai nap sem jártam sikerrel,de szereztem egy új barátot. És ki tudja még,hogy mit tartogat a holnap?