Soyun: Csalódás

Visítva nevettem fel amikor Tao az orrom alá dugta a mobilját aminek a képernyőjén egy HunHan moment kép volt.
-Cukik nem? - vihogott Panda.
-HunHan páros a legjobb. - nevettem.
-Ki a kedvenc párosod? - kérdezte.
-Taoris forever baby! - kiáltottam, mire megjelent Kris.
-Mi van? - nézet rám.
-Á semmi. Csak Tao hülye, s kérdezte ki a kedvenc párosom a bandából. - legyintettem, amúgy volt már bennem pár kör pia. Megkerestem a telefonomban a kedvenc képem róluk és megmutattam.

-De szép vagyok. - mondta Kris.
-Egomanó. - röhögtem el magam. Irtó jó volt a buli, mindenki jól érzi magát, de Danbi a legjobban. -Nem is. Kai egósabb nálam. - mondta Kris.
-Tényleg, hol ez a gyerek? Jun megvan, Minseokkal van. - álltam fel.
-Hát elég sokat ivott. - mondta Baekhyun.
-Megyek megkeresem. - mosolyogtam rájuk, aztán elindultam megkeresni. Szóltam Xiuminnak, hogy megkeresem az elveszett bárányt.
Végül Luhan mondta, hogy látta kimenni, biztos a férfi WC-ben van. Csak nincs baja. Aggódtam érte. Így oda indultam, persze előtte bemegyek a női mosdóba, megnézni a sminkem.
Kezd kimenni belőlem a pia is, amitől éhes lettem, szóval, amint visszamegyek, eszek valamit.
Nos, tényleg azt hittem baja van Jongin-nak, azért van erre, de végül kiderült, hogy semmi baja.
A budi melletti kis kiugrón épp meg akarta dugni az egyik pincér csajt. Ugye mondanom se kell, hogy egy világ dőlt össze bennem? Mindig is tudtam, hogy egy nőcsábász, de azt hittem valamilyen szinten szeret és harcolna értem, ha már utal arra, hogy "tetszem" neki vagy mi a szösz.
A csaj észre vett, majd Kai is rám nézett, aminek az lett a következménye, hogy sírva rohantam el onnan. Hallottam, hogy kiált utánam, de nem érdekelt. Lekaptam a magas sarkum, és mezítláb szaladtam vissza a bulira, ahol összeszedtem a dolgaim és a másik ajtó megközelítésére összpontosítottam.
-Soyun! Mi történt? - állított meg Xiumin és Luhan.
-Csak haza akarok menni. Kérlek, engedj el. - szipogtam el magam. -Hívj amint hazaértél. - mondta Xiumin.  Bólintottam. Tudta már, hogy ilyenkor csak nyugalom kell nekem.
Mire Kai utólért már taxiban ültem. Hiába kiabált, leszartam. Láttam, hogy Xiumin és Jun kijön utána, majd veszekednek, aztán a kocsi befordult és már csak hat sarok maradt, hogy a pihe puha ágyamban sírjam magam álomba. Hamarabb ért a panelhez a kocsi mint gondoltam, megállt, fizettem, és már mentem is fel a negyedik emeletre. Épp, hogy bezártam az ajtót, már rám is verte valaki.
-Soyun! Engedj be kérlek! - mondta Kai. Némán zokogtam fel, kezeim a számra szorítottam. -Sajnálom. Kérlek, engedj be. - kezem elvettem a számról, és a kilincsre raktam, de végül visszahúztam, nem engedtem be.Nem is válaszoltam, csak megfordultam, és bementem a fürdőbe, hallottam, hogy veri az ajtót, de, hogy mit mond azt nem.
Lezuhanyoztam, felvettem a pizsim, aztán ágyba bújtam. Írtam egy SMS-t Xiuminnak.
"Ha Kai még itt lesz az ajtóban, be ne enged!" Azonnal jött is a válasz.
"Visszajött, és már félig hulla részeg. Mi történt?"
"Ha hazajöttetek elmondom."
Nem válaszolt, de láttam magam előtt, hogy bólint.
Hajnali fél négy felé hallottam, hogy hazajöttek, Xiu bevitte az öcsém aludni, gondolom Ő is leépült keményen. Aztán kis lomolás után, és 20 perc múlva már Xiumin mászott be mellém az ágyba. Három órán keresztül nem tudtam elaludni. De most, hogy Itt van, rámtört a sírás, Ő pedig szorosan ölelt meg.
-Mi történt? - kérdezte, miután megnyugodtam.
-Kai. Mindig csak Ő. - szipogtam. -Megakartam keresni, mert azt hittem baja van a sok pia után, de ahelyett egy csajon találtam meg. A budinál. - újra sírni kezdtem.
-Fájdalmas szerelem a tiétek, és mind a ketten hülyék vagytok. - sóhajtott.
-Kösz. Én is téged. - morogtam.
-Inkább aludj. Itt maradok veled. - mondta. Befészkeltem magam a karjai közé, fejem a mellkasába fúrtam mint rég amikor anyu és apu veszekedett, akkor Ő mindig bemászott az ablakon és szorosan megölelt.
Imádtam már akkor is ezt a fiút, és sose máshogy. Nem úgy mint Kait. Nem szerelmi kötelék van köztem és Xiumin közt, hanem a gyerek kori szeretett. Neki se volt mindig fényes a családi állapota, de az Ő szülei legalább élnek, és tanultak a szüleink esetéből. De ez hosszú történet.
Reggel veszekedésre keltem. Kimásztam az ágyból, és szemem dörzsölve csoszogtam ki a konyhába.
-Fiúk. Muszáj összekapni a reggelin? - mondtam.
-Soyun! - hallottam meg Kai hangját. Kicsit megdermedtem, de végül nem szóltam. -Sajnálom a tegnapit. - állt elém. Látszatra bevágtam egy értetlen fejet.
-Miért, mi volt tegnap? Tudod, kicsit sokat ittam, és nem emlékszem semmire. - kerültem ki, közben mutattam Xiuminnak, hogy hallgasson. -Készítsek reggelit? - néztem rájuk. Kai rám nézet, aztán mint aki megharagudott, fogta magát és elment, jó hangosan becsapva maga után az ajtót. Pont mint Danbi szokta.
-Miért hazudtál? - kérdezte Xiumin.
-Így nem fáj. - néztem rá. -Reggelit? Mindjárt menni kellesz takarítani a buli helyét. - motyogtam.
-Már ettem. Jun még alszik, ha akarod segítek.
-Jó lenne. Kíváncsi vagyok Danbi mit kreált. - mondtam. -Szóval megyek gyorsan felöltözök.
Fél óra múlva már kocsiban ülve baromkodtam Xiuminnal.
Lesokkolt a látvány, amivel fogadott a hölgy. Remélem hamarosan mindenki megjön.
Danbi. Kinyírlak!