Azt hiszem, nyíltan kijelenthetem, hogy egy ökör vagyok. Nana Kai rokona, Én pedig úgy viselkedtem vele mintha a kurvája lenne. Jobb lenne, ha elásnám magam. De, mire akart kilyukadni az utolsó mindatával?
Felmosogattam, aztán eszembe jutott, hogy vettem pár finom sütit. Hatalmas vigyorral a fejemen vettem ki kettőt, tányérra raktam, amihez kis kanalat is raktam, és azzal mentem a nappaliba, ugyanis ott telepedtek le. Jun szívem hozta a formáját, és Nanát próbálta becserkészni, amit szépen inogrált is a lány. Asszem máris jóban leszünk. Kai hasát fogva, félig a kanapén, félig a földön volt, Baekhyun meg Xiuminnal dumált épp.
-Ülj fel rendesen, vagy rád ülök. - néztem Kaira.
-Oké. - vigyorgott rám. Megforgattam a szemem és fogtam magam ráültem a hasára. -Ah visszaköszön a kaja. - tolt kicsit lejebb -igen, arra felé, amire már lassan másfél éve sóvárgok-, és kicsit elhelyezkedett. Meglehetősen meglepett fejem lehetet mert a Nana kiröhögött. Köszönöm.
-Ez a tiéd. Béke jeléül. Ne haragudj rám kérlek. - nyújtottam neki a tányért.
-Ne aggódj, nem haragszom, és köszönöm. - vettem el az édességet tartalmazó porcelán edényt.
-És mi nem kapunk? - nézet rám Xiumin.
-Hűtőben van. - vontam vállat.
-Lusta nőszemély. - állt fel Xiumin.
-Mintha nem otthon lennél ember. - néztem rá.
-Nekem is hoz! - ficergett alattam Kai.
-Menj ki magad. - kinyújtott rá a nyelvét.
-Xiumin! - könyörgöen nézet rá.
-Soyun. Akkor legalább Te adj kicsit. - most nálam vetette be a cica szemeit.
-Miért? - kaptam be egy falatott. -Nem vagyunk jóban, rokonok se vagyunk... - vontam vállat.
-Légyszi! Tudom, hogy rosszat tettem. - kicsit feltolta magát.
-Fene azt a nagy szívem. - morogtam és adtam neki az enyémből.
-Tudtam, hogy ellenálhatatlan vagyok de, hogy ennyire. - nyamnyogta elégedett fejjel.
-Egomanó. - csaptam a hasára. Mire megugrott, Én pedig lecsúsztam a kanapéra. Ő felült és ránézett Nanára. Ekkor vettem észre, hogy ez a nőszemély csak hatalmas vigyorral néz.
-Mi az? - kezdete Kai.
-Á! Semmi semmi. - újra a sütire összpontosított.
Lassan a desszert is elfogyott, mivel Kai is betámadta a hűtőt.
Jun nem jól érezte magát, ami aggasztott, ritkán szokott beteg lenni, de most látszik is rajta, hogy az. Be is ment a szobájába.
-Mi a baj? - kérdezte Kai amikor a konyhában voltam, akadt még mosogatni való.
-Jun aggaszt. El kellene vinni egy dokihoz, persze nem ma. Holnap meg dolgozom, nem lesz időm csak délután. - töröltem meg a kezem. Megfordultam, így pont Kai-val voltam szembe. Elmosolyodott, kicsit közelebb lépett, és letörölte az arcom.
-Habos voltál. - nézet rám. Keze még mindig az arcomon volt, amit lassan le is vezetett az államhoz, picit feljebb emelte a fejem, szemeim fürkészve közeledett. Vártam, hogy megcsókoljon, de megzavartak.
-Soyun! Jun összehányta magát! - hallottam Xiumin hangját. Azonnal elléptem Kai-tól és beszaladtam Junhoz.
-Öcsi! - néztem ijedten a fal fehér arcára, és a kis szőnyegre, ami ott volt az ágya mellett. Alig evett, de még azt is kirakta. Fogtam a kis szőnyeget, kivittem a fürdőbe, beraktam a kádba, mire visszaértem, Nana aggódva törölgette Jun arcát. Leraktam a vödröt az ágy mellé.
-Köszönöm. - vettem el kendőt.
-Semmiség. - mosolygott.
-Szerintem jobb lenne menni, nem lenne jó, ha elkapnánk. - mondta Xiumin. Bólintottam. Ők elmentek Én pedig Junt ápoltam.
Reggel pedig hulla fáradtan mentem dolgozni. Jun egész éjszaka lázas volt, meg hányt. Szóval voltam lében.
Fél egy felé pedig Kai hívott.
-Mondjad. - vettem fel.
-Mi a helyzet? - kérdezte.
-Kim Jongin, hülye kérdéseid sírba visznek! - sóhajtottam.
-Melyik a Te termed? - kérdezte.
-26-os ajtó. - mondtam értetlenül. Kinyomott. Értetlenül néztem a telefonom kijelzőjét, amin Kai Jun és Xiumin volt. El is mosolyodtam, mire kopogtak, Én pedig kiszóltam. Mivel épp rajzoltam.
-Hali, erre jártunk. - mondta Kai és Nanával bejöttek.
-Sziasztok. - mosolyogtam rájuk.
-Te ki vagy? - kérdezte a kis szerelmem. Imádom azt a fiút. Négy éves, de nagyon okos és bolondos.
-Soyun barátja. - nézet rá Kai
-Pasi barátja? - kérdezte Kongjae. -Nem. - mondta Kai. Látszott rajta, hogy mondani akart valamit még.
-Akkor jó. - picur visszajött hozzám, letelepedett az ölembe, és rajzolt tovább.
-Hát Kai, úgy látszik vetélytársad akadt! - veregette vállon Kait Nana.
-Nem is. - duzzogott.
-Na had rajzoljak már Én is. - telepedett mellém Nana.
Minji az egyik kislány pedig pakolt neki is pár dolgot, Kai pedig mosolyogva ült le az egyik gyurmázó asztalhoz, mire két gyerek azonnal megrohamozta és érdeklődve nézték ahogy egy pandát formál.
-Kai mondta, hogy miért haragszol rá. És teljesen jogosan. - mondta Nana.
-Szeretem. De félek is. - néztem rá.
-Ez érthető. - bólintott.
Jó fél órát játszottunk a gyerekekkel, Nana pedig lefotózta Kait.
-Ezt a képet kérem majd. - mosolyogtam Nanára.
-Oké. - vigyorgott rám.
Fél öt után pedig haza indultak, mivel hatig van munka, fél hat felé jönnek a szülők. Hatra pedig minden kiürült. Elpakoltam, aztán haza vezettem. Készítettem Junnak levest, azt be is vittem neki, és mellette aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése